A+ A-

Próba, szerencse

"Bemenjek, vagy ne? Végül is mi történik, ha megpróbálom? Legfeljebb pofára esek, és hazakullogok, ahogy az eredeti tervben is szerepelt. Idegen városban vagyok, senki sem ismer." Léptem egyet a szórakozóhely bejárata felé, majd újra megtorpantam. "Vagy, ha nincs szerencsém - gondoltam - kifogok egy olyan nőt, aki nincs egyedül, és balhézni kezd a barátja." Rágyújtottam egy cigire, hogy húzzam az időt az elhatározás előtt. "Egy verekedés azért nem hiányozna. Bár lehet, most jót tenne az is. És különben is; az ember sokkal jobban bánja, ha valamit nem tett meg és kellett volna, mint ha valamit megtett fölöslegesen." Így győzködtem magam, amíg el nem fogyott a cigaretta. Végül arra jutottam, hogy körülnézek bent, aztán majd meglátom mi lesz. Ez jó taktika a döntés elodázására, de nem filozofáltam ezen, hanem inkább elnyomtam a cigit a kuka oldalán, és elindultam befelé.
A félig - meddig lakodalmas zene már kintről is jól hallatszott, odabent pedig kimondottan fülsüketítő volt a hangzás. A szórakozóhely két helyiségből állt; egy különteremből a bejárattól balra, ahol csak kis boxok voltak elég szorosan egymás mellett, a nagyobb helyiségben folyt a tényleges mulatozás. A kisteremben, a neonlámpák fakó fénye alatt több társaság próbálta ordibálva megérteni egymást, a nagyobbikban, ahol a zenekar is elhelyezkedett, úgy láttam már nem is igen próbálkoztak ezzel. Nem is értem, aki beszélgetni akar, minek jön ilyen helyre. Gyorsan továbbmentem, és megcéloztam a bárpultot a nagy teremben. Nem volt egyszerű dolgom, mert rengetegen álltak körülötte, szabályos harc alakult ki a pult egy - egy tenyérnyi helyéért, mivel ha valaki már le tudott támaszkodni, sokkal jobb helyzetben érezhette magát. A bárszékeken pöffeszkedő túlizmosított fiatalemberek kimondottan élvezték előnyös helyzetüket, és a világért sem húzódtak volna kicsit összébb, hogy a többiek jobban odaférjenek; sőt, ha valaki véletlenül is közelebb ment hozzájuk a kelleténél, olyat taszítottak rajta vaddisznókhoz méltó röfögés közepette, hogy szegény áldozatuk, inkább eloldalgott szomjasan. "Nagy barmok" - gondoltam, és agyamban egy pillanat alatt felforrt az indulat és a vágy, hogy nekik ugorjak, de aztán mégis győzött a józan ész. Nem kötekedni jöttem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.92 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 vakon53 2016. 04. 2. szombat 13:36
Nagyonjooó!
#8 listike 2015. 05. 2. szombat 19:37
Ez jó volt.
#7 A57L 2013. 09. 22. vasárnap 04:02
Nem rossz.
#6 papi 2013. 08. 22. csütörtök 11:13
Nekem is tetszik.
#5 v-ir-a 2012. 02. 3. péntek 18:24
oks smile
#4 tiborg 2012. 02. 3. péntek 05:10
A story folytatasa szemelyes, maganugy.Ez igy es eddig jo...vege!!!
#3 v-ir-a 2012. 02. 2. csütörtök 22:02
nekem tetszett....kár h nem találok hozzá folytatást...
#2 mikee 2006. 12. 31. vasárnap 00:32
jó. kimondottan jó. 9p
#1 Törté-Net 2006. 12. 30. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?