A+ A-

Feleségekkel - Palma és Vingával újra

Palma
Palma negyvenöt éves, kövér és csúnya. Nem tetszik nekem, de valamiért még is csak izgatott. A teste sem vonzó, vagy csak nagyon kevéssé az. Nem mintha a negyvenöt éves nők undorítóak lennének, dehogy. Vannak köztük egészen jók, és nem csak néhány neves színésznőre gondolok. Régebben is voltak ilyen korú szeretőim. De Palma...
Szóval Palma egy csöppet sem vonzó teremtés. Amikor hétfő délután beállít, léptei közeledtét úgy érzem, akárha hangya lennék, amely a bolyhoz közeledő ember lépteitől retteg. Az persze túlzás, hogy én is félnék, de... Van bennem bizonyos szorongás. Néha, ha vele vagyok, utálom is magamat, az egész ügynek van egy olyan vetülete, mintha fizetett szerelem lenne ez. Palma ugyan nem fizet nekem - még csak az hiányzik! -, mégis valami homályos üzleties ség lapul a háttérben, akkor is, ha ő nem tud róla. Nekem már elrontja a kedvemet az is, hogy én tudok róla.
Palma megáll az előszobában. Nyári ruhája feszül, mindenütt feszül. Régen, száz éve tán, az ilyen nők minden délelőtt fűzőbe préselték magukat, nemegyszer a cselédség kiadós segítségével, utána alig kaptak levegőt, és nagyon megkönnyebbültek, amikor végre megszabadultak ettől a roppant hasznos, ámde kényelmetlen ruhadarabtól.
Palma széttárja karjait, és rám veti magát. A szükséges, ám nem túl nagy lelkesedést mutatom iránta és jövetele iránt. Így áll helyre egy bizonyos egyensúly. Palma azt hiszi, minimum szerelmes lettem beléje, vagy női bájai vonzanak. Hiszen vannak férfiak, akik a nagyon kövér nőket szeretik, akiken „van mit fogni", ahogyan durván mondják. Palma alighanem áldja a sorsot, hogy összeakadt egy ilyennel.
- Shavo, drágaságom!-nyafogja.
Mert ráadásul még a hangja is ellenszenves. Néha váratlanul túl magasba megy át, kappanszerű, ez is elriaszt. Szemei kicsik, nyaka ráncos, de mellei imponáló mérettel merednek előre. Nagy combok és meglehetősen vaskos vádlik tartják egyensúlyban ezt a testet.
- Palma, kedves! Már úgy féltem, hogy nem tudsz eljönni!
Valójában persze megkönnyebbültem volna, ha közbejön neki valami, és legfeljebb idetelefonál. De nem így történt, és ebben is volt valami jó, hiszen beszélnem kellett vele.
- Gyere, szívem - búgtam, és bevezettem a szobába. Ott csak ledobta divatjamúlt retiküljét, és két erős karjával magához szorított. Az egész jelenetet láttam a falitükörből, és kissé szégyelltem is magamat - no meg nevetséges is voltam, voltunk. Mint egy régi angol vígjátékban, úgy festettünk mi ketten ott, a szoba kellős közepén.
- Nagyon szeress! - mondta-parancsolta Palma rekedtes hangon. Azt hiszem, filmekben látott szenvedélyeket igyekezett utánozni. Csak utánozni, merthogy nem érezhette őket. Én sem éreztem. Ez nem szerelem volt.
„Nem lehet minden nő Basella", gondoltam. Ezzel vigasztaltam magamat. Elfordultam a tükörtől. Estébe hajlott a nap, de az udvar felől még elég fény hatolt a szobánkba. Ott már előzőleg elhúztam a függönyöket, kitártam az ablakokat.
- Gyere... vetkőzz le! - és tigrisharapást mímeltem a vállán, húsos karján. Palma felnevetett, mély elégedettséggel, győzedelmes bájai tudatában. Kilépett cipőjéből, két mozdulattal húzta le ruháit. Én is gyorsan vetkőztem. Palma mindenben gyors szokott lenni, kedvelte a sebességet. Néha a kocsijával is igen sebesen száguldott át a városon, persze egyetlen rendőr sem merte megbüntetni. A naptól megvilágított fény-négyszögben zuhantunk a padlóra.
Palma hasán több zsírránc is volt, amikor ült, eltakarta mindazt, amit alatta viselt. Most egy extra méretű bugyit. Viszont a két melle lelógott; igaz, ezekben volt valami vonzó, legalábbis számomra; aki tényleg kedvelem e téren az átlagosnál nagyobb méreteket.
Palma mellei közül egyszerre csak az egyikkel lehet foglalkozni, az is egész férfit kíván. Két kézzel fogom meg - most mindketten a szőnyegen térdelünk, egymással szemben, majd lassan Palma mögé kerülök, két kezem karjai alatt nyúlnak előre, csiklandozom-izga lom melleit, egyszerre mind a kettőt. Arcom illatos hajába mélyed, a haja tényleg szép és dús.
Testünkön csillan a nap, lustítóan ér bennünket a meleg. Bár már lenyugodni készül, azért még van ereje, és abból átad nekünk is.
Palma bőre fehéres, itt-ott májfoltos, csukott szemmel simogatom, aztán ledőlünk a padlóra, és ő szelíden fölém kerekedik. Nem mondhatnám, hogy túlságosan ellenkezem. Most még jól is esik a passzivitás, vagyis látszólagos passzivitás, hiszen azért én sem lustálkodom. De egyelőre övé a kezdeményezés vagy annak látszata. Palma végigcsókolja mellemet, elidőzik a köldökömnél, aztán lejjebb ereszkedik, csiklandoz is kissé. Közben egyik keze brutálisan megmarkol és szorongat, de azért ez másféle brutalitás; az ember valamiféle kéj-kínpadon van, és ami egy kicsit fáj, azt is élvezi. Már első alkalommal észrevettem, hogy Palmában van egy kis szadizmus, ami nagyon könnyen mazochizmusba is átmehet a hozzá hasonlóknál.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.09 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 cscsu50 2017. 06. 6. kedd 23:41
elmegy egynek
#6 sunyilo 2017. 05. 30. kedd 19:42
Egyformákok...
#5 listike 2017. 05. 30. kedd 12:29
Már túl unalmas.
#4 vakon54 2017. 05. 30. kedd 11:44
Shavo Nemrossz.
#3 veteran 2017. 05. 30. kedd 04:35
Nem remekmű.
#2 A57L 2017. 05. 30. kedd 03:50
Ez nem sikerült annyira jól.
#1 Törté-Net 2017. 05. 30. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?