A+ A-

Hirtelen nagyon sokan lettünk

Élveztem a lehúzott ablakon beáramló, késő esti langyos levegőt. Odakinn ugyanez biztos fülledtnek hat.
Találomra kiemeltem egy CD-t, s ahogy szoktam, oda sem nézve, bedugtam a lejátszóba. Kedvenc magányos szórakozásom ez: a kesztyűtartóban és mindenféle résekben tárolt lemezek közül vaktában betenni valamit, s mielőtt megszólal, kitalálni, mi az.
A játékban most a cd nyert, de a kocsim éppen egy fasor között száguldott, ami feledtette a vesztést. Az elterülő sötétségben csak közvetlenül az út menti fák sziluettje látszott, s így olyan érzés fogott el, mintha egy nagy, csendes, titokzatos erdőben rónám a kilométereket.
Kicsit elhúzódott a munkanap. Ez a hátránya a kötetlen munkaidőnek: egy szavam sem lehet, ha nem 8 órán át tart, hanem 12 órán keresztül. Ráadásul nem is mondhatom sikeresnek a napomat - no nem amiatt, hogy nem sikerült eltalálni, melyik cd szólal meg -, mert szinte semmit nem tudtam olyan szinten elérni, ahogy terveztem. Ez mindig zavart.
Hirtelen a reflektor fényében a semmiből egy alak bukkant elő! Még egy és talán még egy... Pillanatok alatt odaértem, lassítottam, megálltam. Azt gyorsan felmértem, hogy legalább nyolcan vannak, s - legalábbis, akiket megvilágított a lámpa - mind lányok.
És mind vidámak, harsányak, nevetésüktől hangos az általam erdőnek képzelt két sor fa, s mögötte a néptelen pusztaság.
- Elviszel H-ig? - hajolt be egyikük az ablakon.
- Mennyien vagytok? - Próbáltam komoly lenni, de átragadt a vidámság, és akaratlanul is mosolyogtam.
- Nem számoltuk, csak a vodkákat... Ugye, csajok? - Még beljebb nyomakodott az ablakon, már derékig a kocsiban volt, és fentebb tekerte a hangerőt.
Közben valaki már nyitotta is az anyósajtót és betottyant mellém, térde fölött elsimította hófehéren világtó szoknyáját.
- Hát gyertek, ha befértek páran!
A behajolós erre nyomott az arcomra egy nagynénis puszit, egy hatalmasan cuppanósat. Régen, gyerekkoromban többször álmodtam olyat, hogy buszos osztálykiránduláson vagyok csupa-csupa csajszival, egyedüli pasiként. De ez nem busz ám!
Hátulra már négyen bepréselődtek, éppen az ötödik készül még valahogy odahelyezkedni. Húha! A kacajok, nevetések, víg rikkantások, kívülről lassan mind az autó belsejébe kerültek.
Mellettem is szorongtak már ketten... Mi lesz ebből?
- Visszajövök inkább, még egy menetben el tudlak fuvarozni benneteket, úgyis csak pár kilométer - próbálkoztam, de nem lehetett velük beszélni, mindegyik egyszerre beszélt-nevetett.
- Már csak én vagyok hátra vagy előre - mosolyogta még mindig az ablakon behajolva az egyetlen kívül rekedt, és próbált helyet nézni magának.
Amennyire így az eddigi fél percben meg tudtam állapítani, egyikük sem valami nagy darab, nagyon is formásak, méretesek, de azért ez a létszám már kicsit soknak tűnik!
- Visszajövök érted, jó? - kérdeztem a puszistól.
- Hát jó lenne veled kettesben, de most a csajokkal akarok maradni, mert még van egy közös programunk mára.
Helyeslő moraj és kacaj. Valamit most mindegyikük kihallott ebből a mondatból.
- Ideülök hozzád - jelentette ki, és már nyitotta is az ajtómat.
Mindez egy néptelen úton, egy hétköznapi estén. Nem gondoltam volna, hogy a mai kihívásokkal teli, ám sikertelen napomat egy újabb, nagyon vidám kihívás fogja megkoronázni.
Apró szoknyával félig takart popsiját beleillesztette az ölembe, hátával az anyósülésen vidámkodóknak támaszkodott, térdét behúzva nagy nehezen becsuktuk az ajtót... No most hogyan tovább?
- Andi, te csak kezeld a botkormányt!
- Beleültél már?
Ilyen megjegyzések záporoztak.
Jobb kezemmel csípőjét és popsiját érintve elértem a sebváltót, nem is húztam vissza a karomat. Bal karomon két maroknyi, cici feküdt, fejem valahol a nyaka magasságában, nagyon finom illatokat érzetem.
Óvatosan elindultunk, szinte lépésben.
- Csajok, nekem pisilni kell! - hangzott egy mű-panaszos rikkantás hátulról.
Jó, ha 10 métert megtettünk addig.
- Nekem is!
- Nekem is! - Meg lehetett volna számolni, hányan vannak, de azt már feladtam.
Egy mély levegőt igyekeztem venni nemtetszésem jelenként, de félúton elkapott a már amúgy is rám férő vidámság, és csak nevettem meg nevettem, ok nélkül, ahogy mindenki.
Megállás.
- Balra puncik, jobbra kuki! - hangzott már kintről a vezényszó, miközben a többség még kifelé préselődött.
A kocsi mögötti piros fényben gyors szoknyafelhúzások, bugyiletolás... Kicsit arrébb álltam a sötétbe, és én is lehúztam a cipzáromat.
Hallottam, hogy már ülnek is vissza, az egyik ajtó már csapódik. Cipzár föl, megfordultam, s majdnem nekiütköztem egyiküknek, aki szorosan mögöttem állt.
- Téged várlak, nem tudok beszállni, csak utánad, az öledbe.
Jobb kéz: popsi, sebességváltó, bal: cici, kormány.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.3 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 feherfabia 2015. 06. 11. csütörtök 06:46
Egész jó
#2 A57L 2013. 12. 2. hétfő 05:26
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2011. 01. 18. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?