A+ A-

Szofi naplója 1. rész

Előszó
Úgy érzem az alább következő történethez néhány magyarázó szót szükséges fűznöm.
Először is, nem az én kezem munkája. Az eredeti szöveget csak a lehető legminimálisabb mértékben igyekeztem szerkeszteni. Terjengő, korunktól már idegen fogalmazásait rövidíteni, az összefüggések nélkül érthetetlen, vagy épp érdektelen részeit kihagyni törekedtem. De csak annyira, hogy az eredeti fogalmazás íze, zamata, ha lehet, érintetlen maradjon.
Másodszor, sokat gondolkodtam azon, vajon nyilvánosságra hozhatom-e, s ha igen, milyen formában? A napló, amelyből a részletek származnak tulajdonképpen történeti kutatás tárgya lehetne. A belőle kirajzolódó élettörténet - bár amennyire ellenőrizni tudtam, adatai hitelesek - kalandregényeket is megszégyenítene.
A legmegdöbbentőbb azonban a maga korában elképesztő őszintesége, szókimondása. Ezek az erotikus részletek teszik ki a szövegek jó felét. Irodalmi értéküket megítélni nem tudom, de kortörténeti érdekességük bizonyára van.
Tudomásom szerint a napló szerzőjének élő leszármazottja, rokona nincs. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy a leírt események szereplői közül valaki még él, esetleg magára ismer. Mégis a neveket megváltoztattam, a pontos helyszíneket, ha lehet, kerülöm. Kegyeletből, mert akit én ismertem, az egy előkelő, idős hölgy volt.
A szerzőről annyit kell még elmondanom, hogy halvány gyermekkori emlékek fűznek hozzá. Ő vigyázott a környékbeli gyerekekre óvodai szünetekben. Tőle tanultam az első német és francia szavakat. Megráncosodott almát osztogatott nekünk, míg ő metszett kristálypohárból gyűszűnyi ürmösbort iszogatott. Fejcsóválva nézegette első iskolai füzeteimet: "Szépírás, szépírás!" - és mesélt. Nem tudnám felidézni ezeket a meséket, gyanítom, nem is a szokásos gyermekmesék lehettek. Csak a mozdíthatatlanul nagy karosszék, és a halk, tűnődő hang maradt meg belőlük.
Mondom, nem felejtettem el, de annyi minden temetődik az emlékezet mélyére, végül is ennek majd negyven éve már. Felnőttem, elkerültem a kisvárosból. 1993-ban, halála után 25 évvel keresett meg levelével az idős plébános úr, aki jó ideje nyugdíjban volt már. Hónapokba telt, mire időt tudtam szakítani meglátogatására. Barna csomagolópapírba burkolt dobozt adott át, benne több száz levél, képeslap, teleírt füzetek, s négy, kopott lila selyembe kötött napló hevert. A "hagyatékhoz" mellékelt levélből csak néhány részletet szeretnék idézni.
"... A plébános úr tisztességes, becsületes ember, s elég fiatal hozzá, megőrzi Számodra naplómat, amíg felnősz. Isten bocsássa meg nekem, Ő nem tudja, mit őriz. Neked adom életem történetét, a bűnt, amit akaratlanul követtem el, amelynek terhét életemben nem oszthattam meg senkivel. Kérlek, naplóimat olvasva ne pirulj el! Én most sem, szégyellem életem egyetlen percét sem. Tudom, sokan elítélnének érte, de teljesebb és boldogabb életet éltem, mint a korombéli asszonyok legtöbbje... Jó lenne, ha hamvaimat az Aranyos rohanó vízébe szórhatnák. A Maros, a Tisza elvinné tán a tengerig, újra utazhatnék, mint régen. Tudom, lehetetlen. A plébános úrnál már rendeztem temetésemet. Itt fogok nyugodni... temetőjében. Negyedszázaddal halálom után, pedig rég elfelejtik már az öregasszonyt, akit a háború sodort a városba. Ha akkor kezedbe kerülnek leveleim, naplóim, már senkinek sem árthatok velük, belőlem, pedig legalább ennyi maradjon."
Tavaly nyáron sikerült elintéznem az exhumálást, s a hamvasztást. Még örültek is neki, kevés az üres sírhely a temetőben. Az újonnan bérelt kolumbárium azonban üres. Romániában ugyan gyakran még az élő magyarokat is sokallják, nemhogy a holtakat, egy turista mégis megállhat az Aranyos partján, s teljesítheti a rég megfogalmazott végakaratot.
Teljesítheti akkor is, ha a világ közben nagyot változott. A kastély nincs meg, a hegyoldalban álló romot téglánként hordhatták szét építőanyagnak. A fűrészmalom helyén ma fafeldolgozó áll, de a gyümölcsös eltűnt. A hegybe hatalmas külszíni fejtés vájt gennyedző sebet, ráadásul azt is felhagyták már, holdbéli táj.
A falusiak sörösüvegekbe palackozott borzalmas pálinkát isznak a régi gyümölcspárlatok helyett. Az elszigeteltségében is híres falu skanzent csinált megmaradt értékeiből. A gyönyörű ujjasok, mellények, edények között Michael Jackson és Dragon Ball figurák kelletik magukat, meg minden, ami pénzzé tehető. A lányok ünnepek idején valószínűleg felveszik még a viseletet, s bizonyára Zsuzskák is akadnak közöttük. De Sophie már biztosan nem ismerne rá erre a világra. Azt hiszem, az övé szebb volt.
Rózsabimbó
1914. április 24.
Hófehér, földig érő selyem hálóingben vártam rá. Az ablakhoz akartam menni, de a gyertyafény pontosan kirajzolta volna alakomat az üvegen, hát inkább az ágy szélére ültem. Különben is, odalentről még mindig hallatszott a cigányok hegedűjének cincogása. Nem tehetek róla, de a zongorát és Chopint jobban kedvelem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.67 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 papi 2014. 07. 2. szerda 20:59
Annak aki nem olvasta a teljes történetet nem rossz.
#6 Lemon Orange 2010. 09. 24. péntek 01:02
A pajzant.fw.hu regény menüpontjában meg az egész olvasható. Ezzel a szó szerinti bevezetővel

LOL
#5 Zsazsa33 2010. 09. 22. szerda 14:55
Kora hajnalig dolgoztam a gépen. Egyébként meg azért vettem észre, mivel olvastam az eredetit és az tetszett, mert nem ez a belevágtam a f... stb. stílusú.
De komolyan, ez már pofátlanság ahányszor próbálkoznak mostanában. Szinte nincs is olyan hét, hogy ne akadna legalább egy!
#4 Bob__ 2010. 09. 22. szerda 09:03
Hm...
Szép észre vétel smile Reméljük megkapod érte a jutalmad is Zsazsa smile
Én annyit fűznék hozzá, hogy szerintem a előzményt se a mostani szerző fűzte hozzá, hanem így található meg valahol.
De trükkös volt a mostani beküldő, mert ketté vágta a sztorit smile És nem is írta meg az eredeti szerző nevét :S
#3 BalGa 2010. 09. 22. szerda 05:23
Zsazsa33: korábban keltél smile (vagy később feküdtél? wink
Egyet is értenék veled, egy apróság kivételével: nem egy az egyben - ez csak egy része. Így folytatódik: "Emlékszem, Velencében ültünk, Tizianoról mesélt,..."
De gondolom, azt már egy újabb VIP tagságért küldené be... :(
#2 Zsazsa33 2010. 09. 22. szerda 01:21
Igen ravasz módon igyekezett csalni az "író"!!! Írt egy egyedi bevezetést azután egy az egyben idemásolta az alább megjelent írást. Mondhatnám: ÜGYES!!!!! Bár a címet meghagyta: ÜGYETLEN!!!!!

Sophie naplója (gruppen)
Írta: Halass Zsolt - 3251x olvasva - Hossz: 65.535 karakter - 2002. február 27.
gruppen
#1 Törté-Net 2010. 09. 22. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?