A+ A-

Osztálykirándulás után

Az osztálykiránduláson még megbeszéltük, hogy mindaz, ami történt, nem jelenti egyben azt is, hogy együtt vagyunk. Jó volt, szép volt, talán még egy ismétlés is belefér, de házi nyúlra nem lövünk, mégiscsak merész dolog lenne osztálytárssal járni... Ennek ellenére hazafelé, a buszon összebújva aludtunk, a buszról leszállva pedig egy lopott csókkal váltunk el. Tőlünk eltérően senki sem lepődött meg az osztályból, úgy néz ki, rajtunk kívül mindenki készpénznek vette, hogy mi egyszer tényleg összejövünk.
Egyikünk sem tudta, mitévő legyen, ráadásul nyári szünet lévén az iskolában sem volt alkalmunk csak úgy, véletlenül összefutni. Túl büszkék voltunk ahhoz, hogy felhívjuk a másikat.
Egy hét elteltével sem nagyon sikerült túltennem magam mindazon, ami történt. Nem csak a szex volt jó, hanem... minden más is. Megijedtem, őszintén megijedtem. A szerelem valahogy addig elkerült, amit - mielőtt valaki félreértené - nem bántam, egy cseppet sem és valószínűleg ezért nem léptem: sem előre, sem hátra. Egy helyben toporogtam.
Csak forgolódtam az ágyamban. Telihold volt, bevilágított a szobámba a fény és azon az éjszakán a kutyák sem akarták abbahagyni az ugatást. Próbálkoztam olvasással, zenével, körömfestéssel, mindennel, ami elálmosíthatna, de nem sikerült. Felöltöztem, feltűztem a hajam, sportcipőbe bújtam és elindultam sétálni.
Párás volt a levegő. Nyárhoz képest akkortájt nagyon nem volt jó idő, sokszor esett az eső, de nem a nyári, meleg és rövidből, hanem a vehemens, napokig tartó típusból.
Vakon sétáltam, össze-vissza, ahogy kedvem tartotta. Nem gondolkodtam, csak mentem az orrom után. Az eget bámultam, a csillagokat, hallgattam a tücsökciripelést, a főutakhoz közel pedig pár autó zaját. Valahol messze volt egy szórakozóhely, hallottam a kiszűrődő, hangos és unalmas elektronikus zenét. Egy játszótéren egy pár csókolózott a hintán és többször is elmentek mellettem kisebb-nagyobb baráti társaságok, akik húzták maguk után a sör és a füst illatát.
Egész ismeretlen helyekre elkalandoztam. Nem zavart, nagyjából tudtam, merre járok, de aztán kezdtek ismerősebbé válni az utcák. Először csak pár ház színe, aztán az egész környékben volt valami ismerős. Megláttam az utcatáblát... Elakadt a lélegzetem a döbbenettől. Megfordultam, és szemben álltam ő és a családja óriási házával. Egyszer egy házibulit tartottunk itt, onnan emlékezhettem rá, bár a házon kívül nem túl sok minden maradt meg abból az éjszakából...
Jel? Sors? Véletlen? Nem érdekelt. Bemásztam az alacsony fémkapun és odaosontam az ablaka alá. Biztos voltam abban, hogy vagy alszik már, vagy még nincs otthon, de kopogtattam párat az ablakán.
Semmi.
Még párat.
Még mindig semmi.
Nem érdekel, addig kopogok, míg valaki nem jön.
Egyszer csak elfordult a zár és kinyílt az ablak. Ott állt, egy szál szürke pólóban és alsónadrágban, a szemét dörzsölgetve. - A frászt hoztad rám.
- Neked is szia. - húztam fel a szemöldököm. - Besegítenél?
- Mit akarsz? - kérdezte két ásítás között. Ha nem akkor ébresztettem volna fel, bunkónak titulálnám a kérdést.
- Azt majd benn megbeszéljük. - mondtam, de igazság szerint én sem tudtam, mit akarok.
- Nem ér rá? - végre mosolygott. Már csak percek kérdése és besegít.
- Nem. - villantottam az ellenállhatatlan mosolyomat.
Kinyújtotta a kezét. Belekapaszkodtam, ő felhúzott, én pedig a fal mentén felmásztam. A párkányban megálltam és még mindig fogtam a kezét, nehogy elveszítsem az egyensúlyom, de nem is nagyon szerettem volna elengedni. Ahogy beljebb léptem, megbotlottam az ablakkeretben. Nem számított rá, ezért nem tudott megtartani. Nagy csörömpöléssel értünk a padlóra. Egyáltalán nem estünk nagyot, de mindketten hátra érkeztünk.
- Au. - volt az első reakcióm, de ő nem szólalt meg. - Jól vagy? - kérdeztem végül.
- Hogy keveredtél te ide ilyen későn?
- Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel. - még mindig a plafont néztük.
- Igen, jól vagyok. Most te válaszolj. - tényleg nem tűnt túl boldognak.
- Nem tudom.
Kicsit gondolkodott. - Mit nem tudsz?
- Hogy miért jöttem.
Csönd telepedett kettőnk közé. Hallottam, ahogy szuszog. A szőnyegpadló alattunk nem volt túl kényelmes, az ablakon keresztül pedig beszűrődtek a kinti zajok: újabb autók, kutyák és tücskök.
- Örülök, hogy látlak. - szólalt meg végül túláradó érzelemmel a hangjában.
Felé fordultam és mosolyogtam. Rám nézett, a szemembe, én pedig közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam. Kerestem a kezét, hogy megfoghassam, de az már a hasamon volt. Gyorsnak éreztem, de nem akartam beszélni; nem is igazán tudtam volna mit mondani. A „szeretlek” még tényleg túlzás lett volna, ilyen pillanatban pedig definiálni a közöttünk lévő kapcsolatot csak ünneprontó lett volna. Tudtuk, mit akarunk: egymást.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.5 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 vakon53 2016. 03. 19. szombat 16:55
Tökéletes 10 pont!
#5 A57L 2014. 09. 25. csütörtök 07:03
Egész jó lett.
#4 papi 2014. 05. 1. csütörtök 07:48
Tetszik
#3 Tom Erotic 2010. 09. 30. csütörtök 12:49
Tökéletes. 10 pont
#2 mixtrick 2010. 09. 14. kedd 10:34
Akinek az a baja egy történettel, hogy volt már az írjon másikat!
Szerintem egy szitut mindenki másként él meg, és ha ráadásul ennyire jól írja le...
Nekem tetszik!
#1 Törté-Net 2010. 09. 13. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?