A+ A-

Pinpong

Zsuzsa gimnáziumi osztálytársam volt. Rengeteget hülyéskedtünk együtt, nagyszerű haver volt. És - ennek még jelentősége lesz - ha csak tehettük, együtt pingpongoztunk az iskola alagsorában lévő asztalon. Zsuzsa - nem Zsuzsi, azt nem tűrte - az egyik legcsinosabb volt az osztályban, mégis szerelem valahogy nem alakult ki köztünk. Mikor már mindkettőnknek voltak kapcsolatai, mi akkor is barátok maradtunk. Illetve inkább pajtások, ez találóbb kettőnk viszonyára, ha ketten voltunk boldog gyerekké váltunk.
Gimi után én Pesten kezdtem el egyetemre járni, és bár egy darabig találkozgattunk, amikor haza látogattam, kapcsolatunk megszakadt. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy az akkori pasija igen rossz szemmel nézte felhőtlen idétlenkedéseinket, riválisként tekintett rám. Ezután évekig nem láttuk egymást.
Egyszer, amikor szokás szerint haza látogattam az utcán összefutottunk. Egy pillanatra meghökkentünk majd örömmel egymás nyakába borultunk. Leültünk egy presszóban, be nem állt a szánk. Régi emlékeket idéztünk és az utóbbi időkről kérdezgettük egymást. Közben akaratlanul is többször végig jártattam tekintetemet rajta. Vállig erő dús fekete haja volt, szeme valami különleges sötétkék. Nem volt sovány, de egy csepp felesleget sem sikerült felfedeznem rajta. Amikor rövid időre a mosdóba távozott teljes alakját feltérképezhettem. Mindene arányos volt, talán csak mellei voltak kicsit kisebbek az átlagosnál, de amúgy se vagyok a nagy mellek megszállottja. Egy szó, mint száz nagyon tetszett. Kicsit zavarba jöttem saját gondolataimtól, eddig soha se tekintettem rá nőként.
- Te - szólalt meg egyszer csak elmerengve - emlékszel még a régi pingpong csatákra?
- Hogyne - vigyorogtam - mindig laposra vertelek.
- Én nem így emlékszek! - fortyan fel, és ebben teljesen igaza volt, elég kiegyenlített volt kettőnk erőviszonya a játékban. De én tovább hecceltem.
- Ha akarod, bármikor bebizonyítom! - mondtam végül megjátszott önteltséggel.
- Na rajta! - válaszolta hetykén.
- Igen, de hol? - bizonytalanodtunk el. Pár percig csendben ültünk. Rossz kedvünk lett.
- Mi lenne, ha ... - kezdte lassan, de megakadt. Mindig gyorsabban vágott az esze mint nekem. Nem volt okosabb csak sokkal leleményesebb.
- Hát a gimiben, mint régen! - vágta ki végül.
- Ugyan már! Hogyan? - problémáztam - Már nem járunk oda.
- Akkor se engednének be most a hétvégén! - már ismét vigyorgott és diadalmasan hozzátette - Megvesztegetjük a gondnokot!
Jó kedvűen nevetgélve mentünk le az alagsorba, a pingpong asztalhoz . Én rövidgatyában ő egy kis laza miniszoknyában és mind kettőnkön póló valamint edzőcipő volt. Elkezdtünk pötyögni. Nagyokat mulattunk bénaságainkon, bizony már jócskán kijöttünk a gyakorlatból. Örömmel vettem észre, hogy nincs rajta melltartó, így a vékony póló alatt vidáman táncoltak mellecskéi.
Kezdtünk belejönni a játékba és elhatároztuk, hogy számolni fogjuk. Alig kezdtük azonban el a mecset megdöbbentő felfedezést tettem. Egy elguruló labdánál nekem háttal mélyen lehajolt, hogy felvegye. Nem volt rajta bugyi! Nem akartam hinni a szememnek! Innentől már csak egyetlen dolog érdekelt, úgy elütni a labdát, hogy az a sarokba menjen. Bár először csak ellenőrizni akartam, hogy jól láttam-e, de valójában már nem bírtam mással foglalkozni, csak újra és újra látni szerettem volna a szőrös bizonyítékot.
Nagyon kikaptam, azt hiszem csak azért nem nullára, mert ő elrontotta időnként a szerváját.
- Mi van veled? - kérdezte csodálkozva. - Az előbb még sokkal jobban ment.
Zavartan makogtam valamit, hogy úgy látszik, izgulok a tét miatt - nem is volt tét. Ekkor azonban tekintete a nadrágomra tévedt, szeme elkerekedett majd felkacagott.
- Jézusom! Kilátszott? -ágyékára tette a kezét. - Ne haragudj! Nem gondoltam rá, hogy itt hajlongani is kell. Ez azt hiszem egy kicsit sportszerűtlen volt a részemről.
- Ez attól függ, hogy milyen sportról van szó - válaszoltam elég idétlenül. Hozzá léptem és beletúrtam a hajába. Ki volt melegedve az ugrálástól, itt-ott már össze is tapadt az izzadtságtól a különben selymes fekete haja. A felhevült női test még jobban felajzott.
- Nagyon kívánlak! - mondtam rekedten.
- Azt látom - mosolyogva a szemembe nézett és megsimogatta nadrágom púposodó részét.
Átöleltük egymást és csókolództunk. Végig csókoltam arcát, szemöldökét, fülét és nyakát. Felemelte mind két karját, én pedig lehúztam róla a pólót. Kicsi, formás mellei voltak, bimbói már kihívóan meredeztek. Nem estem rögtön neki, először csak kezembe vettem mellecskéit és masszíroztam gondosan kihagyva a bimbóit. Aztán a baloldalira ráhajoltam. Még most se értem hozzá, de lélegzetemet már rajta érezhette. Libabőrös lett, megremegett és nem bírta tovább, fejemet egy határozott mozdulattal a mellére húzta. Nyelvem körbejárt a bimbó udvarán; először szinte véletlenül, lehelet finoman értem magához a bimbóhoz, majd gyakrabban és egyre határozottabban.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.16 pont (43 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2016. 10. 8. szombat 07:51
Nagyon tetszett.
#5 papi 2014. 05. 21. szerda 05:10
Egész jó
#4 csata 2008. 10. 4. szombat 16:10
Jó a sztori és élvezhető volt
#3 kellenek 2008. 09. 26. péntek 16:11
Szívesen pötyögtem volna én is
#2 pisti47 2008. 09. 26. péntek 06:08
Ügyes vagy, írjál még, bármilyen témában.
#1 Törté-Net 2008. 09. 26. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?