A+ A-

Fekete-tengeri nyaralás

Még a Szovjetunió szétzüllesztése elötti utolsó percekben történt:
Élvezve és kihasználva, hogy mi már Nyugat vagyunk búcsulátogatást tettünk a közismert fekete-tengeri üdülőhelyre, megsejtve, hogy hamarosan zavaros idők járnak arra is. Magam, pár év elött már jártam ott, - még mint kiskamasz - akkor iskolástársaimmal, most - mint legényember - apámmal.
Érezhető volt a változás szele, egyrészt már a reptéren gyanús alakok környékezték meg az utazót, másrészt nem csak vanillia-fagylaltot lehetett kapni, két ostyalap közé odaloccsantva.
De nem kortörténeti dokumentumnak szánom eme kis szösszenetet, úgyhogy térjünk a lényegre.
A szállodai recepciónál végeztük az adminisztratív hercehurcát, amikor felfigyeltem a nőre. A hallban lévő szocreál kanapén ültek a férjével, kissé fáradtan, fásultan, de reménykedve, hogy végre megkapják a számukra kiutalt szoba kulcsát. Németek voltak. Ez már megszólalásuk elött látszott. Hogy a keleti fertály, vagy a nyugati rész volt e az otthonuk, nehezen lehetett megmondani, én inkább nyugatiaknak néztem őket - nem börszandál volt a lábukon - de mindenképp az a tipus aki elő-, vagy utószezonban jár nyaralni, társasutazással. A nő harmincöt es negyven közötti, barna, melirozott, rövid hajjal, szürke szemmel, szeplős-pettyes fehér bőrrel. A csipején látszott, hogy szült már, de ez kifejezetten jót tett az alakjának. Megfigyelésem szerint a német nők között van egy olyan csoport, akik az első gyerek után megszépülnek. Lesz mellyük, faruk, megasszonyiasodnak, lefogynak, kivirágoznak. Na ez egy ilyen nő volt.
Tekintetünk összeakadt, és nyugodt, acélszín szemeiben megvillant az a valami, amit póriasan csak kéjvágyként szoktunk emlegetni, de én jobb szeretném, ha az "eljövendő kamatyolások remenysége "-ként aposztrofálnánk. Azután idegesen összerezzent, annál is inkább mivel férje, aki mind ez idáig kapkodta a fejét, mint egy örmesterét vesztett baka, határozottan jobbra bámult, ( amerre ő ült ) és fujtatott.
De csak a kulcsokat hozta meg az idegenvezetőjük, és megkezdődött a névsorolvasás.
A férj amúgy jó ötvenes lehetett, ritkás, őszes haja volt, aranykeretes szemüvege, kecskeszakálla, sörhasa, és pecsenyevörös böre. Hogy hol tudott igy leégni az alatt a fél óra alatt, amig a airporttól idáig beértek - rejtély.
Az asszony felállt, megindult a tumultus felé, én meg végre teljességében megcsodálhattam az alakját. Hosszan néztem. Lágyan, kecsesen mozgott, mint aki úszik. Csipője ringott, mint egy viking bárka, mellei kereken és keményen törtek előre, szellték a lég-óceánt. Ha jól értettem Henkének hívták, " Henke und Hubert Schallk ! " harsogta a hostess, mire ők szine egyszerre: " Ja ! ", és átvették a kulcsot.
Azután napokig nem láttam egyiket sem.
Megtudtam, ők csoportosan járnak le ebédelni, fix időpontban, mi viszont amikor kedvünk szottyant. Ezután igyekeztem úgy időzíteni magam, hogy egyszerre étkezhessünk.
Apám megértő volt, hamar rájött tetteim mozgatórugójára, és igazodott hozzám.
A strandon soha nem láttam őket. Illetve egyszer, a megérkezésünk utáni első napon, délután lejött a nő, egyedül. Short volt rajta, póló, papucs, és napszemüveg. Bóklászott a parton, bámulta a gyerekeket, megáztatta a lábát a tengerben, kiült velem szemben, egy betonkockára napozni, és olyan csudálatos mellei voltak, hogy nekem muszály volt hasra fordulnom. Észrevett. Habár már túl voltam az első két nőmön, mégis megint olyan izgalom, vett erőt rajtam, hogy a gondolkodásom is teljesen leblokkolt, a mozdulataim is meglassultak, a tesóm szerint ilyenkor csak nyáladzani vagyok képes. Ezt igy utólag rosszindulatu túlzásnak vélem. Tény, hogy akkor is csak feküdtem a fövenyen és bámultam. Nem neheztelek érte, de egy idő után megunhatta, és fölment a hotelba.
Majd egy hét telhetett el igy, kínos szemezések, és kínzó vágyakozások közepette, midőn egy napon a véletlen és a jószerencse összehozott minket.
Tudni való, hogy a szálló huszonakárhány emeletes paneltorony volt, három lifttel, a liftben a gombok két sorban, páratlan számú emeletek és páros számú emeletek szisztémában. Mi a XI.-en laktunk, és egy hosszúra nyúlt búvárkodás után siettem föl a szobánkba, hogy lecibáljam apámat ebédelni. Gomb be, ajtó össze, lift fel. Lift megáll, ajtó szét, én ki. Balra a második kégli, benyitok. Valaki zuhanyzik. Apu nap közben nem szokott. Az asztalon idegen piperecuccok. Szent Cacib én eggyel lentebbi gombot nyomhattam meg, tehát most a IX.-en vagyok, egy idegen szobában ! Valahogy ki kéne somfordálnom, mielött nemzetközi botrány kavarodik a dologból ! De elkéstem.
Az ajtó csapódására megjelent egy fej a fürdőszoba bejáratánál és kiváncsian, kissé ilyedten vizslat. Henke arca ! Kész nincs tovább ! Sikoly, ordibálás, rendörség, számüzetés Szibériába ! Ám nincs sikoly, nincs ordibálás, semmi karhatalom, semmi emigráció. Helyette egy huncut, sejtelmes mosoly.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.03 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2016. 02. 10. szerda 10:26
Nem rossz.
#2 Ati 2008. 02. 15. péntek 15:20
Meglesznek azok is ugye?????
#1 Törté-Net 2008. 02. 15. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?