Párbeszéd

(A "szeretlekdevanbarátodezértsörrelvígasztalódom" project)

– Szia

– Szia

– Mióta vagy itt?

– Nemrég jöttem. Kb. 10 perce.

– Akkor nem késtem nagyon

– Ugyan.

– Ideülhetek melléd?

– Persze, nyugodtan

(Csönd)

– Min gondolkodsz?

– Az élet értelmén.

– Hja... az nem egyszerű

(nevetés)

– De most komolyan! Mi jár a fejedben?

– Tényleg érdekel?

– Persze, hisz a barátod vagyok
(
mormogás)

– Mi?

– Semmi, csak azt mondtam: barát!

(Csönd)

– Figyelj, azt hittem ezt megbeszéltük már ezerszer!

– Igen, de nem tudok mit csinálni. Szeretlek.

– Jaj, ne mondd ezt!

– Miért ne? Zavar?

– Igen... azaz nem. Sőt örülök, hogy szeretsz, de szomorú is vagyok... mert van barátom.

– Na igen...

– Kedvellek, ezt te is tudod!

– Tudom.

(Cupp)

– Ezt nem szabad! Értsd meg!

– De a múltkor...

(Csönd)

– Az a múltkor volt és egyszer volt.

– És nem lehetne még?

– Nem.

– Miért?

– Jaj, ne kezdd már megint! Mert nem és kész!

(Csönd)

– Pedig nekem nagyon jó volt!

(Csönd)

– Nekem is.

– Akkor?

– Értsd meg nem lehet!

(Csönd)

– Azóta is azzal az estével kelek és fekszem. A bőrőd selymessége...

– Ezt most hagyd abba!

– ... a puhasága és illata...

– Még egy szó és elmegyek!

– ... és az összebújás...

(Ruhasusogás)

– Na, ne menj már el! Kérlek! Befejeztem!

– Tuti?

– Tuti.

(Ruhasusogás)

– És akkor végre elárulod min gondolkodsz?
– El akarsz menni megint?

(Nevetés)

– Mit iszol?

– Afrodiziákumot.

– Mimumot?

– Nemi vágy serkentőt.

– Komolyan?

– Igen. Megkóstolod?

– Nem. Azaz de. Adj egy kicsit!

– Biztos?

– Biztos! Ki van zárva, hogy ilyet igyál! Te, akinek állandóan merev...
(Nevetés)

– Szóval biztos kérsz?

– Biztos.