A+ A-

Szélárnyékban

Az épület kocka alakú, egy nagy kocka, s abban sok kisebb hasáb, sokszínű. A hasábok egy részébe befészkelt a kúszónövényzet. Ereszcsatornák odafenn, járda s ágyások idelenn. Lapos tető, felette a mélykék ég, szeles fák zöldje a kockaköves út felett, odább. Szemben házsor, boltok, antikvitás, de 1996-ban itt vásároltam egy AKAI márkájú magnókazettát. Vidám év volt, bár Bokros-csomag meg Horn motyogása. Tranzakciónk nyereségét a kereskedő gépkocsija vételárának törlesztése fordította. Csepp volt feneketlen vödörbe.
Itt és most a könyvtárról van szó. Látogatott, noha temető mellett fekszik, és bizonyos bizarr események rendszeresen ismétlődnek tágabb környezetében. A városi okosok olykor a kockák éleinek lekerekítését követelik, s felemelik szavukat a sarkok ellenében. Az egyetemekről szabadult könyvtárosoknak a szájuk sarkában pattanások ülnek. Nem is voltak sokan, s még kevesebben maradtak. A Call Centerek éhezik orális érzékenységüket.
Aki öreg volt, az maradt. Fél óra teremcsend egy pelenka ára.
****
KÉRJÜK MINDEN KÖNYVET TEGYENEK VISSZA A HELYÉRE. VAGY HAGYJÁK AZ ASZTALON. VAGY DUGJÁK A SEGGÜKBE. KÖSZÖNJÜK.
****
- Amióta felkerült az álmennyezet, jobb a helyzet - suttogta a középkorú könyvtárosnő egy kíváncsiskodó látogatónak. Ő az utolsó vendég a könyvtárban, leszámítva azt a hátul kushadó mamlaszt. A mamlasznak rövid haja van, s komoly kék szeme, s a könyvtárosnő szeme valamiért megakadt rajta. Könyvet vitt neki s a kezük összeért. Tekintet fel a szórt fényben s abban ott volt a vágy. Ölében borzongás és kínos érzékenység támadt, de arca pirulását sikerült elkerülnie.
Halk neonzümmögés, apró ablakokon besurran a félhomály. - Könnyebb takarítani, és költséghatékonyabb. Tudja, amúgy is nehéz ezt a helyet felfűteni. Én télen mindig borzongok. Jani, a gondnok azt mondja, talán nem is volt olyan jó ötlet feltenni ezeket a fedőlapokat. Azt mondja, beszorult valami odafenn, és álmatlanul bolyong, ha hull a hó.
A könyvtárosnő elhallgat, aztán kacsint. Íriszén sárga folt.
- Néha én is hallom. Olyan huncut. Ahogyan motoszkál.
A kotnyeles vendég gyorsan továbbáll, lába nyoma láthatatlan szivárványcsapák. A kamera fordul, végigkígyóz a magasba nyúló polcok között, amelyek roskadoznak a finommechanikai szerkezetektől receptgyűjteményektől és Superville verseitől, és az olvasóterem hígterű csarnokában kiterül a tíz megapixel. Az olvasólámpák frigid sugarainak matematikai csapdájában, egy Brockhause lexikon felett kornyadozva üldögél K. Előd. Nagyon-nagyon koncentrál, savanyú mosolyra ingerli az operatőrt.
K. Előd barátai tüntetésen, vagy a kocsmában egy pofa sörre. A háziasszonyok ilyen tájt tálalják fel a vacsorát. Az utcákon leveleket kerget az őszi szél, a híradó rossz híreket közöl. Géza bácsi elszellenti magát babfőzelék burkolása közben. K. Elődöt mindez, nem érinti meg, tesz ő a türelmetlen könyvtáros záróra-lázban ágáló idegeire, noha agyának hátsó részében ott motoz iránta valami szórvány nemi inger. Ő csak olvas. Illetve álmodik.
- Niederschlesien... - motyogja, és mutatóujját végighúzza a sima, famentes lapon. Stadt an der Oder... Grünberg... Glogau... Steinau... Breslau...
Az operatőr óhajt. Látja, ebből nem lesz anyag. Elcsomagolja a kamerát, s kilibben egy szellőzőnyíláson.
Odébb a könyvtárosnő már türelmetlenül könyököl. Legnagyobb elkeseredésére még párafelhőt vonva még bezúg az ajtón Kerepesi Pisti, a városi marha, püffedttojás szemeivel és elrongyolt bőrkabátjában. A nő rémülten látja, hogy Pisti Christopher Lash The culture of narcissim című könyvét lobogtatja. Atyaég, csak ezt ne, ez most nagyon nem hiányzik.
- Ildikó! - rikkantja Pisti. - Nagggyon örülök hogy látlak rég jártam errre, képzeld, mit olvasok, mirrre jöttem rá...
- Szervusz Pisti, képzeld épp zárunk, és...
K. Előd ezt alig hallja. A nőnek jó segge van. Fülében az Odera zúg, északnyugatnak, a Balti-tenger, Stettin felé, egy olyan korban, amikor még nem határfolyó, amikor Kostrzyn Küstrin Szczecin Stettin...
- Hát szóval Amerika máig nyúló depressziója, na, megfejtettem, honnan ered! Ó istenségek, napnál világosabb, és mégis, oly kevesen...
És lódul tovább a szem, mint nyáréjben imbolygó holdak, keletnek, végig a Warthe völgyében, Kelet-Pomeránia végtelen síkságán, a kolbergi strandon fürdöző gyermekek gondtalan arcocskáján és a danzigi darukon... Bromberg és Thorn tornyai sejlenek és a viharos balti szél vándorló homokdombjai, majd a Weichselen túl az ős porosz föld ezer tava és a Frische Haff és kurische Haf, Pillau Baltisk, mennyi falu, mennyi város Elbing Braunsberg Wehlau mind német, mind német volt! Kellemetlen előmerevedés.
- ... na szóval a bicentenárium, az sült el rosszul! Mert mikor volt éppen kétszáz éves Amerika? Ildikó, mit gondol?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.33 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2016. 10. 21. péntek 09:52
Nem tudtam követni.
#3 genius33 2012. 08. 13. hétfő 13:04
smile Nemrossz
#2 pedró 2007. 11. 7. szerda 18:35
Klassz a stílusa, én kimondottan bírom az ilyen "zavaros" fogalmazást. Egyátalán nem zavaros, csak nem olyan szájbarágós, mint a 'klássszikusok'. Jó, csak nem elég durva. Nem kell részletekbe menőbbnek lenni, de többet kéne a "lényeggel" foglalkozni. A Balaton parti rész kimondottan jó. Ezt kellene még tovább cizellálni. Hagyjöjjön a folytatás ! Bele neki komám !!!
#1 Törté-Net 2007. 11. 7. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?