Mióta csak eszemet tudom ismertük egymást. Az elején jóban voltunk, mint két testvér, aztán jött a suli, más osztály, más barátok. Majd jött a közép és főiskola is, és barátként újra egymásra találtunk. Úgy gondoltam, bebizonyítottuk, hogy a fiú-lány barátság működik, bármit is mondanak mások.
Láttam a csajait, akik eszüket és ruhájukat ledobva Gábor izmos karjaiba omlottak, és rendszerint nem tartottak tovább néhány hétnél, aztán a komolyabbakat is, akikkel már hónapokat is együtt volt. Persze mindent megbeszéltünk, beleértve a párkapcsolatot, szexet is. Én a főleg könyvből, tanulmányokból, no meg filmekből szerzett tudásomat, "tapasztalatomat" szívesen megosztottam vele, cserében a hús-vér történeteiért. Engem nem különösen érdekeltek a fiúk, és fiús, sportos kinézetemnek és ritkamód nagy számnak köszönhetően inkább haverokat, barátokat szereztem, mintsem szeretőket. Meg a barátaim vigyáztak is, nehogy véletlenül valaki túl közel kerülhessen hozzám, amiért különösen hálás is voltam.
Persze voltak pasik, akikért rajongtam ideig-óráig, de egyik sem volt különösen meghatározó. Egy alsóbb évfolyam gólyabálján kezdődött a kis történetem. Gondoltam végre eljött az idő, hogy igazi nő legyek, a többiek már régóta szekáltak miatta, hogy hagyjam már el a lezser pólókat, és az állandó nadrágviseletet, és az örökké összekötött hosszú hajammal is kezdhetnék már végre valamit. Szóval hagytam, hogy segítsenek a csajok a bál alkalmából. Egyből tuti fodrász, kozmetikus, manikűrös címeket kaptam (az utóbbit persze jó nagy ívben elkerültem), és segítettek kiválasztani első igazi báli ruhámat is. El kell ismernem, jó munkát végeztek. Ahogy a bál előtt végignéztem a tükörképemen, meg voltam elégedve. Sosem voltam modell alkat, de a sok sportnak köszönhetően nem panaszkodhattam az alakomra. Derékig érő hosszú barna hajam szelíd hullámokban, omlott a vállamra és vízesésként a hátamra. Szerencsére kék szememet szépen kihangsúlyozó smink is elegánsan szolid volt, mert hát emiatt majdnem ölre mentem a kozmetikussal, aki valami borzadályt akart először rámkenni. A ruháról meg csak szuperlatívuszokban. Szóval igazán boldog lehettem.
Gábor pont gyakorlaton volt előtte héten, úgyhogy telefonon egyeztettünk, hogy mikor és hol találkozunk, mert hát ki mást hívtam volna meg partnernek, mint a legjobb barátomat. No meg persze gólyabálos húgom barátnőjét, Évát szemelte ki újabban, akinek ugyancsak idén volt a báli szezonja. Szokás szerint rásegítettem a becserkészésre.
Már éppen ideje volt, hogy megérkezzen, és tőle szokatlan módon késett, úgyhogy kimentem elé a szálloda előterébe, nehogy elkerüljük egymást. Belépett a főbejáraton és, ha nem fogom vissza magam az állam biztos koppant volna a flancos márványpadlón. Jól szabott öltönyében, csillogó tengerkék szemeivel és férfias illatával teljesen lenyűgözött. Kezdeti magabiztossága ellenére láttam, hogy tanácstalanul áll előttem néhány méterrel, hogy merre is kellene mennie.
- Gábor! - szóltam rá mosolyogva - Késtél.
Zoé? Te vagy az? - Rám nézett és őszintén meglepődött, láttam rajta. Néhány másodpercig szótlanul nézett rám, de hamar feltalálta magát és határozottságát előhalászva udvariasan intett a törzse előtt, hogy követhessen az asztalunkig.
Ettünk, ittunk, mulattunk és roppant jól éreztük magunkat, míg apukám, aki hobbifotós szorgalmasan kattintgatta a képeket. Láttam, hogy anyu néha furán nézett rám, így hát, amikor ismét kiment egy kétbetűs kitérőre, nem haboztam kikísérni őt. Ahogy beléptünk a tükrök elé, egyből megkérdeztem tőle, hogy talán rosszul viselkedem-e, hogy olyan csúnyán néz rám. Anyu elgondolkodva nézett rám, mielőtt mondott volna bármit is. Majd előhalászta az időközben elorzott fényképezőt, néhány gombnyomással kikeresett egy képet és a kezembe nyomta a gépet. A képen a mellettem Gábor ült éppen furán rám nézett, én pedig bájos mosollyal igyekeztem apukám felszólításának eleget tenni a kamerába nézve, hogy végre rólam is szülessen néhány elfogadható kép.
- Igen? Mit nézzek rajta?
- Van köztetek valami? - kérdezte anyu, mire én nem is kicsit meghökkentem.
- Ugyan már! Hogy gondolod! Tudhatnád, hogy ő a legjobb barátom! - válaszoltam felháborodottan. Mindig feldühített, ha ilyent feltételeztek. Nem értem, hogy miért nem tudják megérteni, hogy semmi nincs közöttünk csak barátság.
- Jól van, na! Azért a fejem marad jó! - Mire mindketten elmosolyodtunk és a dolog annyiban is maradt. Hamarosan visszatértünk a társaságba és továbbra is felhőtlenül jól éreztük magunkat. Talán egy kicsit jobban is a kelleténél. A ritkán fogyasztott alkohol, viszonylag nagyobb mennyiségben hamar megártott, persze csak annyira, hogy a kultúrált viselkedés még megmaradjon. Sokat táncoltunk, majd a buli végeztével ellentétben a többiekkel a baráti társaságunk hazament, szüleink pedig a barátnőm szüleivel másfelé folytatták a megkezdett mulattságot.
(...)
A barátság selyemszála...
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 7.43 pont (23 szavazat)
