Múlt, jelen, jövő 1. rész

Szavazás átlaga: 5.8 pont (15 szavazat)
Megjelenés: 2006. december 27.
Hossz: 26 197 karakter
Elolvasva: 822 alkalommal
Merengőn nézek ki az ablakon az esőáztatta, szürke, hűvös világba. Egy lélek sem jár ilyenkor az utcákon, üres a játszótér is az ablakom alatt. Az eső monoton hangja álmosítóan hat rám, s nagyon rányomja bélyegét a hangulatomra, nincs kedvem most semmihez sem. Az öblös fotelt odahúzom az ablak elé, belekuporodom, s kedvenc, kockás plédemmel körbetekerem magam, s elmerülök a gondolataimban. Egyedül vagyok, s egyedül is érzem most magam, hiába vannak körülöttem nap, mint nap. Az űr kitölti lelkem egészét, rám nyomja keserű bélyegét. Néha teljesen elhatalmasodik rajtam ez a nemszeretem érzés.
Nézem az ablakon lecsurgó vízcseppeket, hallgatom koppanásukat. S mintha merülnék, elsüllyed a szoba, a lakás körülöttem, semmivé válnak a falak, s csak az ezüstgyöngyként guruló vízcseppek töltik ki látóterem. Lassan ködbe vész a jelen, s átsiklok a múlt olyan nagyon feledni akart világába. Mint sűrű ködből a közelgő tárgyak, úgy sejlenek elő a régmúlt történései, érzései. Megérintenek az illatok, színek, hangulatok. Ezernyi tomboló sokadalom vesz körül, felidézve az eltemetett éveket. Újra magához vonz minden, ami rólad szólt. Hiába tiltakozom ellene, most sem bírok elszakadni, ugyanúgy, ahogy régen nem bírtam. Minden sejtemet elárasztja annak a fantasztikus aurának a vonzereje, ami körbevett téged, s amitől különleges voltál mindenki számára. Nem volt olyan ember, akit hidegen hagytál volna. Szerettek, gyűlöltek, de senki nem lehetett közömbös irántad. Annyi mindent adtál nekem, megtanítottál élni, látni. Egyre több és több lettem általad, elfogadtál, s elfogadtalak.

Eszembe jut a nap, mikor elmenekültem előled, s minden elől. Akkor is esett az eső, szomorú volt az egész világ. Azóta nem szeretem az esőt. Komorrá, magányossá tesz. Hiába teltek el évek, az a seb nem gyógyult be bennem. Hiányzik egy darab, s ettől a gépezet nem működik tökéletesen. Igyekszem minél kevesebbet gondolni az együtt eltöltött időkre, mert még nagyon fáj. Fáj, hogy nem látlak, nem hallak, fáj a hiányod. Én nem tudom már régóta, mi van veled. Csak remélni tudom, hogy legalább te megtaláltad a boldogulásodat. Megmagyarázni soha nem fogom tudni a lépésemet. Egy Boldog Élet Boldog Reményét törtem derékba, amikor megijedvén mindattól a csodától, amit nekem adtál, feladva mindent, mi fontos volt, választottam azt az életet, mely nem az enyém, s csak más érzi jól benne magát. S félek, már időm lejárt, több haladékot nem osztott rám az Ég.

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 12 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 5.8 pont (15 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. február 16. 13:53
#9
Letaglózó.
1
a
angel234
2022. június 18. 04:35
#8
Ilyeneket szeretek olvasni,ez jó volt.
1
én55
2022. június 17. 22:48
#7
Miért van ott az 1 rész, ha nincs folytatás?
1
z
zoltan611230
2019. augusztus 30. 02:13
#5
Szép írás.
1
vakon53
2016. április 2. 13:41
#4
Teljesen jólettvolna ha folytattadvolna.
1
a
A57L
2015. július 15. 04:06
#3
Jó lett.
1
mikee
2006. december 27. 17:07
#2
Csak egy szó létezik erre:

GYÖNYÖRŰ
1
T
Törté-Net
2006. december 27. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1