A+ A-

Egy motorbaleset után

A szívműködésemet figyelő gép csipogása szinte álomba szenderített. Nem olyan régen motorbalesetet szenvedtem, mert nem figyeltem. Éppen a barátommal történő szakítás illetve egy emlék felvillanása (lásd: Álom) kötötte le figyelmemet, amikor átmentem a másik sávba és összeütköztem egy motorral. Én voltam a bűnös, joggal érdemeltem meg a súlyosabb sérüléseket. Terveztem, hogyha sikerül rendesen összeszednem magam, felkeresem az illetőt és bocsánatot kérek tőle, nem mintha attól neki könnyebb lenne, de ez a legkevesebb amivel tartozok azután, hogy neki mentem. És persze hálás lehetek, ha nem hajt el a fenébe!
Mérges lettem magamra, oldalra akartam fordulni, de rá kellett jönnöm, hogy moccanni is fájdalmas. Ekkor lépett be a doktor.
- Látom, magához tért a motoros hölgy - ércelődött.
"Valamiért" most nem jött be a stílusa, helyette inkább lehunytam a szemem és úgy hallgattam az "ítéletet".
- Tehát, önnek két oldali bordatörése van, a jobb combcsontja, a medencecsontja, a kulcscsontja, a jobb alkarja eltört. A koponyája megrepedt, de szerencséjére nem történt törés, agyrázkódást szenvedett. Egy jóideig biztossan itt lesz, mivel van még néhány vizsgálat, amit az el kell végeznünk. Eddig úgy néz ki, hogy a belső szervei nem sérültek. Több ujj a kezein meghúzódott. De túléli!
Kinyitottam a szemem és próbáltam elmosolyodni, de valahogy nem volt hozzá kedvem, mert a fejem majd' széthasadt.
- Ennyi volt. Jobbulást! Minden jót! Jah, és ne menjen sehova! - humoroskodott a doki.
- Eh... ha a helyemben lennél nem vigyorognál az idióta poénjaidon! Bárgyú barom! - gondoltam magamban.
Visszacsuktam a szemem és a gondolataim ismét a szerelmem, Robi felé vándoroltak.
A fájdalomcsillapító már kezdte hatását veszteni, az ezekből erősödő fájdalomról pedig próbáltam Robi emlékeivel elterelni a gondolataimat. Addigse a kínokra gondolok. Láttam a szemem előtt a szép vágású, kék szemét, az érzéki ajkait, aranyos szöszke haját, csábító mosolyát. Aztán a testét is magam elé képzeltem. Vékony, de sportos alakú. Nem túl magas, nem is túl alacsony. Közben kirajzolódott előttem egy szituáció.
Akkoriban történt, amikor Robinak a jogsija megvolt. Az ismerősökkel mentünk el bulizni, teszem hozzá, nem nagyon kötött le a party, mivel eléggé nyúzott voltam... de mivel meghívtak, megjelentem. Dijaztam, hogy gondoltak rám. Tánc helyett inkább új ismeretségekre próbáltam szert tenni, csipegettem az étel kínálatból.
- Hahóóó... - súgott Robi a fülembe.
- Na, hejho. - válaszoltam.
- Hogy érzed magad?
- Fogjuk rá, hogy elvagyok. És te?
- Lenne más ötletem is. Mit szólnál, ha a fontosabbakatól elköszönnénk, aztán koccot vennénk?
- Oké, meggyőztél. - mosolyogtam vissza.
- Akkor hajrá!
Tíz - tizenöt perc múlva nagyjából mindenkitől elbúcsúztunk
és meg sem álltunk a kedvenc rétünkig.
Ez egy nagyon, békés, csendes hely volt. Ha nagyon csendben voltunk, még a nyulakat is megpillanthattuk. A kocsiból kiszedtük a pokrócot, majd leterítettük a földre, a zsenge fűre. Az égről a Göncölszekér nézett vissza ránk, sok más csillagképpel együtt. A telihold volt, amely nagyon szépen bevilágította a világ szeme elől eldugott kis rétet.
Áldottam az eszem, hogy egy hosszú farmer nadrágot vettem fel, a tervezett szoknya helyett és a biztonság kedvéért a kocsiba bedobtam elindulás előtt egy pulcsit.
- Olyan szép az este! - sóhajtottam fel.
- Bizony. - helyeselt Robi.
Felém fordult és megcsókolt. Nyelve határozottan furakodott be a számba. Elkezdtük egymás nyakát simogatni, finoman, óvatosan. Szinte cirógatva.
Robi másik keze a felsőm alá kúszott, kikapcsolta a melltartómat, majd elkezdte a mellemet simogatni, a bimbómat morzsolgatta. Eközben a csókolózást egy pillanatra se hagytuk abba. A kezem egyre lejjebb kezdett vándorolni, centiméterről centiméterre haladva a hasán, hosszasan játszottam a köldökével, ami hangos sóhajokat váltott ki Robiból. A kezecském tovább haladt, elért Robi merev férfiasságához.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.23 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2006. 10. 27. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?