A+ A-

Az exhibicionista kolleganő

Az új gép illata elborította az agyam. Vadonatúj csomagolás, nylontasak, akkumulátor, kezelési útmutató és rengeteg kábel! Micsoda öröm és boldogság; új fotósmasina! Már mióta vártam erre. Fogdosgattam, taperoltam; de nem kapcsoltam be. Még nem. Először csak kívülről mustrálgattam: minden olyan mint a fotókon, amelyeket a neten találtam róla. Tapintása kellemes, belesimul a tenyerembe. Van súlya, jó érzéssel tölt eli a gondolat, hogy a fekete testbe bújtatott elektronika mégiscsak ér valamit. És a szaga! Hiába, mindent megszagolok és ennek a gépnek különösen kellemes volt az illata. Talán azért, mert új, talán azért mert oly sokat vártam rá.
Délben vettem meg és a munkahelyemen csomagoltam ki. Nem bírtam várni hazáig. Beizzítottam a szerkezetet és lövöldözni kezdtem. Nagyon kíváncsi voltam már a képeire. Az interneten sokféle információt találtam tesztfotókkal, de az nem elég, saját magamnak kell kitapasztalnom milyen is valójában. Vajon tényleg jó képeket készít? Vajon azok a negatív kritikák, amelyekkel illették ezt a gépet, mennyire fognak engem zavarni? Nem kellett sokáig várnom a válaszokra: az első tesztképek szuperek lettek! Éles kontúrok, zajtalan fotók. Nagyon megörültem: jó lesz! Nem fogtam mellé.
- Mi az? Fényképező?
Ott álltam kezemben egy orbitálisan nagy monstrummal, amiről mindenki tudja, hogy micsoda, tehát a válasz egyértelmű volt:
- Nem, vibrációs péniszgyűrű - feleltem.
- Új? - kérdezett tovább, egy halvány mosollyal kísérve a humoros választ
- Ja. Most vettem.
- Megnézhetem?
- Persze.
A kolleganő óvatosan vette a kezébe a kincsemet. Ide-oda forgatta, nézegette.
- És mikor vetted?
- Most ebédnél.
- És fotóztál már vele?
- Még nem jutottam odáig. Pont akkor akartam kipróbálni mikor bejöttél.
- Na akkor rajta! - noszogatott.
Régóta ismertem, talán ő volt az egyetlen nő, akiről elmondhattam, hogy elég közelről ismerjük egymást. Sok mindent megbeszéltünk, néha felmerült, hogy több is legyen, de ez különböző okok miatt sosem realizálódott. Együtt jöttünk a céghez; az újak magányossága összekovácsolt bennünket. És ez a későbbiekben is így maradt. Lelki problémák, filmtapasztatalatok, nyaralások; sokszor beszélgettünk ilyenekről.
Bekapcsoltam az én kisz drágaszágomat, halk szuszogás, zümmögés és máris megjelent a hátsó kis monitoron a kolléganő farmerba bújtatott lába. Körbeforogtam a szobában, a kijelző remek színeket produkált. Aztán fotóztam egyet. Meg még egyet. Poénból a kolleganőt is lekaptam párszor. Nem fordult el, nem hisztizett miért ővele foglalkozom.
Ehelyett.
Ehelyett pózolni kezdett. Először csak mosolygott, és vidáman utánozta kicsit kifigurázva a modelleket és egyéb hírességeket, akik a fényképeiken néha olyan extra pózokba képesek kicsavarodni. Nos a kollegnő is megpróbálta, de aztán egyre inkább komolyabban vette a dolgot. Szorgalmasan kattintgattam, néha ő is odajött és megnézte az eredményt. Egyszer-egyszer felnevettünk, amikor kicsit bénábbra sikerült a kép, bamba lett az arc, vagy vicsori a mosoly. De ezek az apró kudarcok nem vették el a kedvét, folytatta a modellkedést, sőt egyre jobban belejött.
Nem tudom hol léptük át a határt. A lényeg hogy nemsokára már a világos top alatt előreugró, nagyobbacska melleket ábrázolta a fényképezőgép kijelzője. A melltartó körvonala, mint valami míves dombormű, kirajzolódott az anyagon. Természetesen készítettem pár képet ezekről a művészi alkotásokról is:). A következő fotók pedig már a világoskék farmerbe bújtatott feszes feneket ábrázolták.
Hmmm, hmmm, morogtam magamban. Valami alapján úgy gondoltam, kellemes emlékek várnak még rám. És ezt a nadrágomban éledező vad is így gondolta.
- Na milyenek? - állt oda mögém érdeklődve, miközben a visszajátszás gombbal mutogattam neki az elkészült fotókat.
- Hú, ilyen nagy a fenekem? - viccelődött
- Ugyan!
- Mehet tovább? - kérdezte, és mintha egy cseppnyi izgalmat éreztem volna a hangjában.
- Felőlem - próbáltam flegmán válaszolni, de reméltem nem remeg meg a hangom.
Visszasasszézott a pódiumra, majd folytatta a bemutatót. Sürgött - forgott, ide - oda ült, néha már eléggé erotikus pózokat vett fel. De úgy látszik nem zavarta. Engem meg végképp nem:) Lekerült a felső. Az első lépcső a teljesen meztelenné válás folyamatában, és csak remélni mertem, hogy végighaladunk ezen az ösvényen. A sima, egyszerű melltartóban megbúvó mellek közötti dekoltázsban a fény-árnyék játék igencsak izgalmas témát alkotott. Gyorsan csináltam pár fotót a bársonyos völgyről. Pár másodperc múlva már a kecses kacsók simogattak. Na nem engem, hanem azokat a drága melleket.
De nem sokáig időztek ott, nemsokára a nadrág is lekerült a kolleganőről. Nem is vártam mást, mint egy fehér pamut bugyit, bár az elején vigyorgó kismalacon meglepődtem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.39 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 feherfabia 2015. 01. 21. szerda 05:57
FOLYTASD!
#6 papi 2013. 08. 24. szombat 13:45
Ez nagyon jó, de csak akkor ha folytatod.
#5 Bikmakkocska 2013. 01. 22. kedd 11:18
Folytasd!
#4 sihupapa 2008. 10. 5. vasárnap 01:47
neis tedd el emlékbe.
#3 Sasha 2007. 03. 12. hétfő 22:52
max pont
#2 hasaska 2007. 03. 12. hétfő 13:44
Kellemesen visszafogott. Ez előny is és hátrány is.
#1 Törté-Net 2007. 03. 12. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?