A+ A-

Elzárva

Fordítás
Egy apró aranymedalion volt, késő viktoriánus darab, szív alakú, a korszakra jellemző díszítésekkel és egy vastag aranyláncon lógott. A medalion egy nagyobb ékszerhagyaték részeként került oda, melyet Pandorának sikerült megszereznie. Meglehetősen elégedett volt a vásárlásával, bár nagyon magas árat kellett fizetnie érte. Általában, vásárlási kőrútjai sikeresek voltak.
Pandora Smythe - ismét visszatért leánykori nevének használatához - egy régiségbolt tulajdonosa és vezetője volt az észak-carolinai Pine Hillben, amely afféle álmos egyetemi város, mely azonban fejlődésnek indult, s a szolgáltatóiparban sok friss diplomást és északról érkezett nyugdíjast alkalmaztak. Pandora születése szerint angol volt, és nem panaszkodhatott az újonnan jöttékre, különösen, mivel előszeretettel költöttek egy csomó pénzt antik bútorokra, hogy feldobják velük új, városi házukat és lakásukat, melyek előbújtak a földből, ott ahol egy évvel korábban még erdő volt.
A boltját, talán nem meglepő módon Pandora szelencéjének nevezte el, és igen jó forgalmat bonyolított, és Pandora három alkalmazottat is tartott, akik közül az egyikük gyakran vele tartott üzleti útjain.
Pandora Smythe-nak halvány barackszínű volt az arcbőre, a vonásai szögletesek, de hetykék voltak, meglehetősen magas volt, naponta kocogott, hogy megőrizze karcsú alakját, szőke volt és zöld szemű és már a harminchoz közelített. Két szenvedélye volt; az egyik az, hogy imádta a romantikus regényeket, a másik pedig, hogy végigbőgte a videokölcsönzőből kivett, a húszas évekből származó fekete-fehér szívszaggató filmeket.
Azt kívánta, bárcsak ő lenne Bette Davis, ám ehelyett okos üzletasszony volt, aki csak két említést érdemlő hibái követett el: annak idején hozzáment Matthew McKee-hez és csaknem egy teljes évet töltött vele szerelem nélkül annak ellenére, hogy gyakran el kellett viselni a férfi nőzését és részeges randalírozását. Vett tehát egy medaliont.
Jó nap volt ez a boltban. Doreen és Mavis remekül elboldogultak; Derrick gondoskodott az aukció .nagyobb darabjainak becsomagolásáról és kiszállításáról - volt közöttük néhány rendkívül nagy, Viktória korabeli bútor, és egy pár kitűnő népművészeti darab, melyek még a héten bekerülnek a Volvo teherautók hátuljába. Pandora magával vitte az ékszereket tartalmazó dobozt, és azon rágódott, hogy túl sokat fizetett, csakhogy annak a rohadt Stuart Readingnek is nagyon megtetszett a hagyaték. Valószínűleg sokkal több antik darabhoz juthatott volna még, de hosszú volt a nap és a hagyaték nagy része ruha volt, melyek csak régiség szempontjából voltak érdekesek, valós értékük nem sok volt.
- Ó! Csodálatos ez a jade fülbevaló! - kukucskált át a válla fölött Mavis, miközben Pandora az ékszereket igazgatta az íróasztalán.
- Akkor vedd meg a fizetésedből. - Pandora gyorsan végigmérte az ékszert. - Csak egy ötvenest kérek érte. A századfordulón készült. És különben pedig zöld jáspis, nem pedig jade.
- Akkor csak harminc dollárt adok érte.
- Negyven. Aranyból van!
- Na de az alkalmazottaknak csak jár valami kedvezmény! Harminc dollár! Készpénzben fizetek.
- Elkelt. - Pandora odaadta Mavisnek a fülbevalót. Egy vásárlótól ötvenet is elkérhetett volna, de szerette az alkalmazottjait, szerette Mavist, és még egy csomó darab maradt, amelyek sokkal szebb hasznot hoztak később, mint ahogy gondolta volna. Te pedig szakadj meg, Stuart Reading.
- Itt van, harminc dollár. - Mavis elindult a táskájáért.
- Akkor csak harminc dollárt adok érte.
- Negyven. Aranyból van!
- Na de az alkalmazottaknak csak jár valami kedvezmény! Harminc dollár. Készpénzben fizetek.
- Elkelt. - Pandora odaadta Mavisnek a fülbevalót. Egy vásárlótól ötvenet is elkérhetett volna, de szerette az alkalmazottait, szerette Mavist, és még egy csomó darab maradt, nmdvek sokkal szebb hasznot hoztak később, mint ahogy gondolta volna. Te pedig szakadj meg, Stuart Reading.
Itt van, harminc dollár. - Mavis elindult a táskájáért.
- Ez bevétel. Tedd be a pénzesdobozba. - Pandora az olcsóbb darabokat válogatta ki a gyűjteményből, melyek felbecsléséhez ékszerészre lesz szükség. Ez utóbbiból jó pár ismerőse volt.
-Tessék. Ez egészen tetszik. - Pandora felemelte az aranymedaliont. Latinul volt belevésve valami: Face Quidlibet Voles.
Mavis megvizsgálta.
- Késő viktoriánus darab. Arany. A tied lehet potom kétszáz dollárért.
- Már megvettem, Mavis. - Pandora az aranylánccal játszadozott.
- Légy szíves, kapcsold be. Mavis bekapcsolta a nyakláncot a tarkóján.
- Megtartod magadnak?
-Talán csak viselem egypár napig, Hogy néz ki?
- Hát, szerintem uszkárszoknyát kellene húznod hozzá.
Pandora szembefordult az antik tükörrel és megigazította a haját..
- Jó érzés. Azt hiszem, viselem egy darabig. Ahogy mondtad, megér kétszáz dollárt. Tömör arany, És nézd meg a kidolgozását.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.5 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2015. 08. 26. szerda 18:34
Nagyon tetszik.
#3 A57L 2014. 01. 5. vasárnap 03:08
Nagyon jó.
#2 genius33 2013. 02. 21. csütörtök 07:24
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2006. 03. 1. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?