A+ A-

Életem története

Ez a történet elég régen kezdődik, de az évek emléke örökre beleégett a szívembe. És hogy átérezze a kedves olvasó, így kitérek erre is röviden. Valamikor régen, mikor átkerültem a középiskolába, rájöttem, hogy semmi ami pénzhez köthető engem soha nem tehet boldoggá. Ez részben volt csak azért, mert mindig szűkösen éltünk. Akkor elhatároztam, hogy bár nem leszek soha egy Adonisz, de megtalálom az összes olyan dolgot, ami tönkreteszi egy nő szemében a kapcsolatot, és soha nem fogom ezeket elkövetni. Így kezdtem neki a középiskolának, még gyerekként, de olyan gondolatokkal, amik sokszor még a felnőttekből is hiányoznak. De testi adottságaimat soha nem tudtam leküzdeni.
Pre 1 - Első szerelmemet a középsuli 5 éve alatt soha nem hódítottam meg, ami tanulmányaim rovására ment, így. Bár két szakmát is szereztem, soha nem voltam boldog semmikor, akármit csináltam. Ekkor kezdtem el chatelni, ellentétben másokkal, akik megtehették, hogy bulikban keresnek maguknak párt.
Pre 2 - A pesti lányoknál soha nem volt ilyen mód esélyem, a találkozókra többnyire el se jöttek, vagy ha ott is voltak az is nagyon ritka volt, hogy 2. alkalom is volt találkozásra. Néha volt olyan, hogy beleszerettem egy/egy lányba, aki folyamatos csalódásaimban próbált vigasztalni, de mindig csak a barátság megszűnésével ért véget a dolog.
Pre 3 - Pár hét múlva kezdődik az egyetemem, és még mindig csak szenvedek. Egyetlen szerencsém, hogy a számítógéphez, amit önmagam megformálásáért hibáztatok, kiemelkedő módon értek. Felvételin nem is tudtam volna megállni a helyemet. Továbbra is csak neten ismerkedtem, nem voltam már képes megszólítani se lányt, hogy ne jöjjek zavarba a választól. Ekkor megismerek egy lányt, Krisztának hívtak. Kicsit vékonyka volt, nem túlzottan nőies, de nagyon jól esett a szemébe nézni. Ö volt az első, akivel 3x találkoztam. Már majdnem biztos voltam abban, hogy le tudnám élni mellette az életem, mikor úgy döntött, mégse akar többet találkozni.
1 - Előző csalódásomtól összetörve írok egy lánynak. A képet meg se nézem, elég, hogy korban hozzám illő legyen. És visszaír, ami igen meglepett egyszerű és semmitmondó pár sorom alapján. Megbeszélek egy találkozót holnapra.
2 - A találkozás: Mint mindig korábban érkezem, jóval korábban, nehogy elkerüljem. Mikor eljön az idő, ideges vagyok meg szomorú, mert nincs egy lány se sehol, akire illene a leírás. Felhívom, mondja hogy kicsit késik. Halálomon vagyok, mint mindig. Egyszer aztán megjön, de nem hiszek a szememnek. Ahogy visszagondolok rá, még mindig elfog a keserűség. Az esélytelenek nyugalmával közelítek hozzá, elmegyünk sétálni. Keresek valami olyan helyet a városligetben, ahol csak 2en lehetünk. Líviának hívtak, gyönyörű barna haja volt, csodálatos kék szemei, és szép ajkai. A kisugárzása rám fájdalmasan hat. Hasonlít az előző lányra, de kicsivel testesebb.
Megkérdezem tőle, hogy megfoghatom e a kezét, és elmondom neki, hogy jártam pár napja. Észreveszem, hogy a lábán egy apró heg van, megkérdezem, mi esett vele, amire ő azt mondja, megvágta magát, amikor ide készülődött. Úgy gondoltam biztos jobb pasit várt, azért készülődött ilyen nagyon rá. Elfogynak lassan a beszédtémák, és észreveszem, hogy feszeng. Na gondolom, valami baj van, pedig már kezdtem remélni.
- Nem akarsz közelebb ülni? Akkor még nem értettem a dolgot, de pillanatok múlva életem első csókjait élem át. 6 éve vártam erre a pillanatra. Fölállunk, és átkarolom, egyre bátrabb vagyok, mintha minden gátlásosságom megszünt volna. Ösztöneim már beindultak, érzem a feszítő erőt a nadrágomban, üresen élvezek el, miközben ő csókol, remélve, hogy nem hagy foltot a nadrágomon.
Nem tudok betelni a csókkal, finoman próbálom a nyakat is csókolni, és még jobban elvesztem régi önmagam, ahogy érzem, hogy jól teszek mindent. Alig egy fél órácskát csókolom, lassan indulnunk kell, de még ugyanennyi idő, míg elindulni képesek vagyunk. Azt mondja boldog, én is az vagyok, de úgy, ahogy más, aki nem szenvedett ennyit soha nem lehet. Másnap újra találkozunk. Sokat vagyok vele, és csókolom, ölelem, és lassacskán csak rossz emlék lesz a múlt. Tudom, hogy mást nem szerethetek mar.
3 - 6 hete vagyunk együtt. Voltak nehéz pillanatok, de jobban szeretem, minthogy akármi miatt is feladjam. Minden vágyam ő, és semmiben nem tudok ellenállni neki. Szombaton velem lesz, és remélem, mindent megtehetek majd ami boldoggá teszi. Nagyon felek. Az egyetlen boldogságom az életben ő. Pénteken találkozunk, előtte mint mindig, hisz két napot nehéz nélküle elviselnem. Elkísérem a könyvtárhoz, csak a takarító van ott rajtunk kívül. Furcsa érzésem támad, valami baj van. Elhúzza a kezét. Érzem baj van, de szeretem őt. Kitartok mellette, akármi van. Szeretném feleségül venni egyszer. Lassan összetöri a szívemet. Szakit velem. Aznap már nem megyek suliba.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.5 pont (6 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 vakon53 2016. 04. 23. szombat 13:12
Ellehetett olvasni!
#2 listike 2014. 02. 23. vasárnap 14:24
Olvastam már jobbat is.
#1 Törté-Net 2004. 05. 4. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?