A szomszéd szoba

Fél tizenegyre megmostam az arcomat és lefeküdtem egy már kétszer elolvasott könyvvel a kezemben. Egyetlen estére szálltam meg ebben a győri szállodában egy egész napos megbeszélés után. Lent a vacsora tovább húzódott, mint kellett volna, én pedig feljöttem.
Meleg volt a szobában. Amennyire a biztonsági retesz engedte, kinyitottam az ablakot, és hallottam a forgalom zaját a nedves utcákon. A hálóingem egy régi, krémszínű pamut volt, puha az évekig tartó mosástól. Még mindig rajtam volt a bugyi, mert fél óráig akartam olvasni, csak azután aludni.
A szomszéd szobából nevetés hallatszott. Elég közel volt ahhoz, hogy a fal felé nézzek. Egy második hang válaszolt, halkabban és a fél által tompítva, majd mindketten újra felnevettek. Visszafordultam a könyvhöz. A szállodák mások zajaiból épültek: ajtók, liftek, zuhanyzók, televízió, valakinek a cipője hajnali egykor.
Néhány perccel később tompa kopogás hallatszott az ágy fejtámlája mögül, és egy női hang szólt nagyon tisztán: „Oh basszus! ”
Abbahagytam az olvasást. Eleinte semmi sem történt. Hallottam a légkondicionálót és a forgalmat, és egy kis idő múlva a szomszéd matraca olyan erősen megmozdult, hogy az ágy keretéhez súrlódott. Egy megtört sóhaj áradt át a falon, majd egy másik követte, hangosabb és már reszelősebb. A két hang egy pillanatra átfedésben volt, majd ismét megszűnt.
Háromszor elolvastam ugyanazt a mondatot. Végül az egyik ujjammal becsuktam a könyvet, és figyeltem.
Nehéz volt megkülönböztetni a hangokat. Azt hittem, mindketten nők, de a mélyebb hang annyira elveszett a falon keresztül, hogy nem mertem volna rá megesküdni. Már alig beszéltek. Mormogás hallatszott, egy rövid nevetés, majd egy nedves hang, ami mintha csókolózás lett volna. A matrac egyszer megmozdult. Valaki azt mondta: „Várj! ”, és minden elcsendesedett.
A testem mozdulatlanná dermedt. Néhány másodperc múlva a mélyebb hang kérdezett valamit, amit nem hallottam. A válasz egy lihegő „igen” volt, majd egy hosszabb hang, ami egyenesen végigfutott a hátamon.
Letettem a könyvet az éjjeliszekrényre, és az oldalamra fordultam.
A szekrény közelében volt egy összekötő ajtó, az én oldalamon lambériával volt beborítva, kivéve a keret körvonalát. Korábban már észrevettem, amikor konnektort kerestem. Most, hogy tudtam, hol van, a hang mintha onnan jött volna, nem pedig a fejtámlán keresztül. Egy halk kaparászás, egy súlypont elmozdulása, majd egy halk, elnyújtott hang, míg a hang a végére el nem foszlott.