A+ A-

Szerelem a sötétben

Alkonyodott már, a Nap vörössárga ruhába öltözött. Hűvös szél fodrozta a tó vizét. A lány magasba emelte az arcát. Érezni akarta a friss, hűs levegőt a bőrén, szagolni a tó illatát, hallani a tücskök zenéjét. Közelebb húzódott a fiúhoz. Az erős kar átfonódott a vállán.
- Fázol? Lassan be kellene mennünk.
- Ne még! Most majdnem olyan, mint rég! A fiú elkomolyodott, tompa puszit lehelt a lány homlokára.
- Jól van, Kicsim, ahogy szeretnéd. Mély csend ült le közéjük. Talán mindketten ugyanarra gondoltak. Ugyanarra a szombat éjszakára.
Lassan leköszönt a Nap az égről, sötétbe borult a táj. Felemelkedtek a fűről. Az ölelő kar továbbra is oltalmazón hajlott a lány vállára.
- Gyere, vigyázz, óvatosan lépj! A lány belebújt az ölelésbe, engedelmesen lépkedett. Óvatosan, vigyázva.
A tóparti kis ház az ő igazi birodalmuk, mindig ide húzódtak el a világ elől. A fiú meggyújtotta a kopott kis petróleumlámpát, aztán lehúzta az ágyról a kockás plédet és a lány köré csavarta.
- Jó így?
- Igen. Na, ne félts már annyira, nem fagyok meg! - húzta mosolyra a száját.
"Istenem, milyen gyönyörű!" - gondolta a fiú.
Leültek a heverőre, összegubózva, egymásba fonódva.
- Odakinn...odakinn azt mondtad...hogy majdnem olyan, mint rég...mint azelőtt.
- Igen. Az jutott eszembe, mikor még minden hétvégén kijártunk ide. Ültünk a tóparton, nagyokat hülyéskedtünk. Emlékszel, mindig felvettél a hátadra, mint egy liszteszsákot, úgy hoztál be ide, aztán végigdobtál az ágyon. - hangosan felnevetett.
- Hát hogyne emlékeznék. Aztán az egérke kirágta a zsákot.
- Igen... - kacagott fel a lány - a száddal vetted le rólam a ruháimat! Nagyon ügyes voltál, be kell vallanom! Milyen szép volt! Olyan jó azokra az időkre visszagondolni! - egy könnycsepp csordult végig az arcán. Gyorsan beletemetkezett a takaróba, nehogy a fiú észrevegye.
- Huh, na vegyük ezt le most már, kezd melegem lenni. - bújt ki a vastag plédből. Ahogy a háta mögé tolta, melleinek körvonala szépen kirajzolódott a blúzán. A fiú nem tudta nem észrevenni. Pillantása sóváran rátapadt. "Nem, nem még...még nem merem!"
Végigdőltek a heverőn. Összeölelkezve feküdtek. A lány odadörgölte orrát a fiú mellkasához. Jó mélyen beszívta testének finom illatát. Keze felfedezőútra indult. Megtalálta az arcát. Végighúzta ujjait a halántékán, az álla vonalán.
- Nem borotválkoztál - nevetett.
- Csak két napos - védekezett a fiú.
- Két napos drótkefe.
Simogató keze tovább vándorolt. Beletúrt a hajába, a tarkóját cirógatta, majd megpihent a mellkasán.
A fiú vágyakozva sóhajtott fel. Minden porcikája kívánta a lányt, de félt, hogy nincs még itt az ideje, hogy talán nem is illik, hogy visszautasítják...
Rossz emlékek kavarogtak az agyában. Megint arra gondolt. Újra és újra!
Három hónapja történt a baleset. Itt voltak a kis kunyhójukban. Boldogan, önfeledten, mint mindig. Sokat nevettek, hosszasan szerelmeskedtek, a jövőjüket tervezgették. Későre járt már, indulniuk kellett. Az út forgalmas volt. Szombat éjszaka lévén a bulikból ész nélkül cikáztak hazafelé az autók.
Egy kocsi a semmiből, fékcsikorgás, csattanás, majd nehéz, sötét csend. Ő megúszta egy töréssel. De Denisa...! A szembejövő autó fényszórója és sofőrjének riadt tekintete volt a legutolsó kép, amire a jövőben emlékezhet. Örökre megvakult. "Erős ütés érte a látóközpontot" - hallja még most is az orvos szavait - "De rosszabbul is végződhetett volna. Örüljenek, hogy életben maradtak!" "Rosszabbul? Talán nem elég rossz ez is?! Ez a csodálatos, életvidám, fiatal lány. Aki soha többé nem láthatja a lemenő Napot, amiben annyira szeretett gyönyörködni. Nem láthatja a virágokat, az embereket, a tárgyakat, a gyermekei mosolyát... Milyen élet ez?!"
Azóta nem jártak itt. Nyomasztóak voltak az emlékek. Azóta nem is érintették egymást - szerelmesen.
A fiú felkönyökölt, tekintete elidőzött a lányon. Kedves, mosolygós arc, szépen ívelt szemöldök, fitos orr, vékony, pajkos ajkak. Ez volt ő. A "Kicsi Kincs", ahogy mindig szólította. Most olyan mintha őt nézné, de tekintete üres, a pillantása a semmibe vész.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.25 pont (56 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 A57L 2014. 10. 9. csütörtök 07:10
Én szerintem ez gyenge.
#9 papi 2013. 09. 10. kedd 05:26
Jóóó
#8 v-ir-a 2012. 02. 2. csütörtök 22:15
szép
#7 orsi 2002. 12. 5. csütörtök 10:52
Nekem igazandibol nem tetszett... utalok sirni es ez olyan szomoru volt... talan ha nem ezen az oldalon talakozom vele es fel vagyok keszulve egy ilyen tortenetre...
#6 PLAGER 2002. 11. 30. szombat 01:22
Bizony. Ez már egyszer megjelent. És nem csak az Erotikus történetek világa -n (ahol amúgy is összeszedett anyag van), hanem ezen az oldalon is... 0p (akkoriban igen magas pontszámot kapott)
#5 Tau 2002. 11. 29. péntek 21:53
De jó...milyen kár hogy már vhol olvastam...
#4 M.L. 2002. 11. 29. péntek 21:26
Az érzelmekre is szükség van néha. Ezért én 6-ost adok!
#3 freekz 2002. 11. 29. péntek 13:51
Szép volt!Érzelmes történet!Tetszett!
Néha ilyen is kell!f.
#2 000 2002. 11. 29. péntek 13:16
aranyos volt, de hiányzott a fehér lohere, meg a herceg.

2 pont
#1 Törté-Net 2002. 11. 29. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?