A szerelem árnyékában 6. rész

Izgatottan toporogtam a kapuban mielőtt becsengettem. Nem kellett sokat várnom, és a nyitott ajtóban egy gyönyörűséges ifjú leányzó mosolygott rám.
– Dóri? Te vagy az? Az én szépséges kishúgom? – hüledeztem.
Dóri visítva ugrott a nyakamba, majdnem ledöntve a lábamról.
– Bátyus! Végleg hazajöttél, ugye? – kérdezte a tízezredik puszi után.
– Anyu! Anyu! Hazajött a világjáró fiad! – kiabálta teletorokból.
Anyámat láttam rohanni felém, és pillanatok alatt két gyönyörű nő ölelgetett.
– Az én nagyfiam hazajött – törölgette anyu a könnyeit – Gyere be és mesélj el mindent!
– Bizony! És milyen sármos pasi lett az én bátyámból! – vigyorgott Dóri.
Odabenn anyám egy hadsereg ellátására elegendő kaját rakott ki elém.
Feszülten figyeltek mikor belekezdtem a történetembe. Elmeséltem milyen szakmai tapasztalatokra tettem szert, meséltem Ivettről, és a megnyert versenyünkről.
– Anyu! Te tudtad, hogy Giorgio bácsi Kiával csalta a banyát? – kérdeztem váratlanul.
Néma bólintás volt a válasz.
– Micsoda? És erről én miért nem tudtam? – kerekedett ki a szeme Dórinak.
– Mert te még kislány vagy! – válaszoltunk szinte egyszerre anyuval.
– Nemis vagyok már kislány! – húzta fel az orrát Dóri.
– Egyébként te honnan tudod? – lepődött meg anyu is.
Elmondtam, hogy a sütiverseny után futottunk egymásba, és egy évet együtt dolgoztunk.
– Te megdugtad a Kiát? – vigyorgott a húgom.
– Dóri! – kiáltottunk fel egyszerre anyuval.
– Mars a szobádba kishölgy! Itt most felnőttek beszélgetnek – torkoltam le a kis kotnyelest.
– Jóvanna! Nem kell azért a szegény ember lányával így kiabálni! – duzzogott hugi.
– Ez a része engem is érdekelne – fordult felém kíváncsian jóanyám.
– Milyen szép nagylány lett a húgomból – sóhajtottam.
– Ne terelj fiatalember! Az igazat mondd! – nevetett anyu.
– Tudod, már kisfiúként is szerelmes voltam belé, és ez az érzés csak fokozódott ahogy kezdtem serdülni. – adtam ki magam csendesen anyámnak – Giorgioval történt kapcsolatáról semmit nem sejtettem.
– Akkor csak egy hét éves kisfiú voltam anyu!
– Amikor hirtelen lelépett nagyon rosszul viseltem, de erre az időre te is nagyon jól emlékszel – néztem anyura szomorúan. – Képzelj el engem amikor négy év után hirtelen csak úgy ott áll előttem.
– Igen, igaz! Egy éven keresztül szerelmeskedtünk úgy, hogy semmit sem sejtettem. Mindent csak akkor vallott be, amikor már Viareggióban voltunk.