A+ A-

Egy BMW-s történet

Ez az eset viszonylag fiatalon történt velem, hiszen még kilenc éves sem voltam ekkor. Zsenge korom ellenére jól fejlett gyerek voltam, és már emlékeztettem mostani énemre - 190 cm magas testemen alig fértek el az izmok, s annyi volt belőlük, hogy az akadémia különbizottságot hozott létre abból a célból, hogy mindnek nevet adhassanak. Gyapjas mellkasomon kunkori szőrszálak meredeztek felfelé a félig kigombolt ing alól. Fejemet rendszeresen gyantáztattam, s a lányok néha ámulattal tapasztalták, hogy nem csak azt... Ekkoriban már nem laktam otthon, mivel szüleim egyre nehezebben tolerálták állandó nőügyeimet, nem is szólva arról, hogy rózsadombi villám kerti medencéjében sokkal jobban teljesítettek a lányok, mint a család lakótelepi fürdőkádjában. Ez fényesen beigazolódott például akkor is, mikor azt az ikercsajos bulit rendeztem, aminek az volt a lényege, hogy csak ikerlányok (természetesen egypetéjűekre gondolok) jöhettek el... ? De ez most nem tartozik ide. A testemből éltem, de nem azon a megalázó módon, ahogyan az utca népe árulja önmagát. Én modell voltam. Talán láttatok is már női magazinokban mint ellenállhatatlan machót, vagy nagy sportszermárkák óriásplakátjain, de például Robin Williams fenékdublőre is én voltam a Holt költők társaságában. Az ilyen munkákból meg apróbb üzletekből, amihez senkinek semmi köze, legkevésbé a rendőrségnek, tisztességesen megéltem, minden hivalkodás nélkül, és csak arra költöttem, amire szüksége van az olyan úriembernek, amilyen én vagyok. Az életem fényes volt, és be kell vallanom, ez egy kicsit elbizakodottá is tett. Egyetlen szenvedélyem volt csupán. Nem, nem a nők; elszórakoztattak ugyan, mikor nekem adták a szüzességüket, hívogattak, bugyikat küldözgettek meg öngyilkossággal fenyegetőztek, de semmi több. Nem is a férfiak, hiszen meggyőződéses hetero voltam és vagyok ma is. (Bár Michael Jackson jó fejnek tűnik. ) Nem is a pénz. Mi a pénz? Csupán eszköz, hogy vágyainkat beteljesítsük. (Ezt az előbb találtam ki, amíg az új maláj szobalány a combomat borotválta. Szegénynek nincs könnyű dolga, hiszen két kézzel átölelve sem éri át, de nincs szívem kirúgni, olyan remekül masszíroz!)Nem; egyetlen szenvedélyem a béemvém volt!Sokféle kocsit kipróbáltam, porsékat meg ferrárikat, de mikor megláttam életem első béemvéjét, örökre beleszerettem. Tudtam, hogy innentől kezdve számomra Az Autót a béemvé jelenti. Fölösleges ecsetelnem előnyeit, hiszen annyian vagyunk, akik az igaz hitet valljuk, akik tudjuk, milyen az, amikor a talpunkat bizsergeti a kellemes izgalom, ahogy a gázpedál visszarúg 240 km/óránál, ahogy a sebváltó megnyugtatóan a kezedbe adja magát, ahogy a motorháztetőre cseppenő nyál gyémántként szórja szét a garázslámpa fénytűit... Nem kell magyaráznom, ugye?Nem sokkal a kilencedik születésnapom előtt aztán úgy döntöttem, leruccanok egy hétvégére a Balcsira. Ilyen putri helyekre amúgy nem járok, de mivel úgyis útbaesett egy olaszországi fotózáshoz, meg egy déli parton levő diszkóban is tartoztak némi pénzzel, hát erre vettem az irányt. Döngettem az M7 - esen, sorra maradtak el mögöttem a trabik, varburgok, kispolszkik. Megnyomtam a gázpedált, jöttek a ladák, skodák, dácsiák. A szívózó szuzukikat, opeleket, fiatokat, fordokat kacagva ráztam le. Csak egy szirénázó mentőautó tudott megizzasztani, mert folyton elémvágott, nem hagyva, hogy megelőzzem. Végül az egyik kanyarban mellé mentem és finoman megtaszítottam oldalról. Pörögve nekicsapódott a korlátnak, és én elégedett mosollyal pöcköltem ki a szivarcsonkot az ablakon : végre elférek! Az élet 220 km/óránál kezdődik... Néha hallottam ugyan csattanásokat és robbanásokat a megelőzöttek felől, de nem értem rá ilyesmikkel foglalkozni. Egyszer csak mégis belém mart a lelkiismeretfurdalás. Őszintén bánkódtam, mint mindig, amikor felelőtlenül túlhajtom a kocsit anélkül, hogy meggyőződtem volna róla: rendesen megtankoltam - e. Most is ez történt. Mivel épp abban a pecben húztam el egy lehajtó mellett, vetettem egy pillantást a visszapillantó tükörre - rendben, kb. egy kilométerre mögöttem üres az autópálya - , aztán teljes erőből beletapostam a fékbe. Abban a pillanatban a fejem becsapódott a szélvédőbe - sosem kapcsolom be a biztonsági övet, a gyengék menedéke - , és szilánkrózsát rajzolt bele, közepén némi vérrel. Haj természetesen nem volt benne, hiszen tarkopasz vagyok, de mindez fikarcnyit sem érdekelt. A fejemnek nem esett baja, mivel a koponyám ötcentis fala biztonságosan fogja körül agyamat. Csak a szélvédőt sajnáltam. Hát igen, egy tizenöt éves béemvében nincs légzsák. De nem is kell. Hála béemvém briliáns úttartási képességének, alig faroltam ki. Az adrenalin szétáradt ereimben, ahogy megindultam visszafelé, szemben a forgalommal. Az előbb még nem szaladt belém senki (megöltem volna, aki összekarcolja a vasat), de a többiek veszedelmesen felzárkóztak. Mikor szembetalálkoztunk, az elöl haladók arca eltorzult, s a másodperc törtrésze alatt váltott át hitetlenségből dühbe, majd pánikba.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.85 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 01. 18. hétfő 18:07
Jót mosolyogtam olvasásközben.


10 Pont!
#6 A57L 2013. 10. 13. vasárnap 05:13
Elmegy.
#5 zdm 2003. 03. 31. hétfő 13:19
:)))))
#4 xxe 2002. 09. 12. csütörtök 15:34
teccet!
#3 pfffff 2002. 07. 27. szombat 14:15
Csati paródiája sokkal jobb.
#2 joy01 2002. 07. 27. szombat 09:41
lol
#1 Törté-Net 2002. 07. 27. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?