A+ A-

Ne légy közönséges

- Most meg hová mész? – néztem rá döbbenten.
Bobby az imént kipattant az ágyból és már a nadrágját rángatta magára. A mozdulatai kapkodók, ügyetlenek voltak.
- Hova mész? – kiáltottam rá élesebb hangon és nem is az ijesztett meg igazán, hogy esetleg itt hagy, hanem hogy mennyire nem szeretném ezt.
- A benzinkútra – mosolygott rám csibészesen, miközben belebújt a pólójába.
- Dehát most mondtam, hogy nem…
- Tudom – fojtotta belém a mondatot egy futó csókkal. – Épp azért, mert ezt mondtad.
Horkantva, korántsem nőiesen kibukott belőlem a nevetés, de ő már ott sem volt. Én is feltápászkodtam az ágyból, magamra tekertem a takarót, aztán visszaültem a szélére. Zokniba bújtatott lábaim – az egyetlen ruhadarab, ami rajtam maradt – komikusan festettek. Bezzeg Bobbyn nem volt zokni, idéztem fel a nagyon is friss emlékképeket. Bobby sosem volt nevetséges, sőt, ha őszinte akartam lenni magamhoz, most még meztelen lábfejének látványát is őrült izgatónak találtam. Végigpörgettem magamban az este - az éjjeli szekrényemen lévő ébresztőóra világító számlapjára siklott a tekintetem…na jó, az éjszaka – korábbi eseményeit és a légzésem megint elnehezült. Próbáltam elhessegetni magamtól az egész romantikus maszlagot. Igen, kénytelen voltam belátni még én is, hogy ez az egész rettentő romantikus volt. Romantikus volt, hogy Bobby ilyen kitartóan vágyott rám és hogy valami őrülettől megszálltan ma megkívántam őt. De én nem voltam romantikus alkat. A szex, az igen. Meg a barátság. De hogy a kettő összetalálkozhat, attól kitört a frász. Száműzve gondolataim közül az érzelmi vonatkozásokat, újra a testünkre gondoltam. Bobby kezére, ahogy a lábaim közé ássa magát. Ahogy az ujjai ki - be mozognak bennem. Elélveztem egy kis pettingtől, mint aki nem szexelt már évek óta.
A kezem az ölembe csúszott és próbáltam magam, bizsergő ágyékomat megérinteni a takarón keresztül. Túl vastag volt az anyag. Felálltam és ledobtam magamról. Lenéztem kicsi, feszes melleimre. A mellbimbóim kemények voltak. Tudtam, hogy pár perc alatt, hamarabb, mint ahogy Bobby visszaérne, elrepíthetném magam újra. Kisétáltam helyette a nappaliba, nagyot kortyoltam a dohányzó asztalon álló, langyos ásványvízből, aztán bizonytalanul a laptopom után nyúltam. Egy percig csak bámultam a vak, fekete kijelzőt, aztán bekapcsoltam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.41 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 cscsu50 2017. 11. 25. szombat 06:50
Remek.
#4 sunyilo 2017. 11. 22. szerda 21:48
Nagyon jó lett.
#3 veteran 2017. 11. 22. szerda 07:26
Remek.
#2 Andreas6 2017. 11. 22. szerda 06:33
Szokatlan: egy napon két ilyen jó történet. Bravó!
#1 Törté-Net 2017. 11. 22. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?