A+ A-

Halálfélelem és szerelem

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
A nap már majdnem eléri az óceán távoli vonalát. Délután még jót fürödtünk, a víz nyugodt volt, de azóta megerősödött a szél, és mostanra komoly hullámokat vet az Atlanti óceán. Úgy két méteresre becsülöm a hullámokat ott, ahol a parttól befelé 100 méterre megtörnek. Kedvesem látja, hogy orrom finoman remeg, az sós párát szimatolva. Tudja, ilyenkor nem lehet bírni velem. Arcomat könnyedén megérintve ujjával rávesz, hogy szép barna szemébe nézzek, arca különösen lágy a nap utolsó sugaraiban. Szelíden emlékeztet rá, hogy a francia vörösbor már be van hűtve az apartman pici konyhájának még kisebb hűtőszekrényében. Tekintetemet elszakítván az övéből, kijavítom őt: nem francia, hanem spanyol bor, még pontosabban baszk, tekintve, hogy néhány kilométer ide Saint Jean de Luz, azután pedig a francia - spanyol határ. Ez a Cote Basque, mesés vidék. Lemondóan néz, amint előveszem az úszógatyámat, bár még utoljára megölel, és kezét meztelen fenekemre teszi, ami megremegtet. Kibontakozom, s bár ölelése olyan állapotba hozott, hogy sokkal nehezebb a szűk gatyát felhúzni, elindulok a partra. Tíz perc, és jövök, mondom neki.

A Baszk Part, Franciaország dél - Atlanti partján


A magas sziklák tövében tükörsima vöröses homokföveny. A nap már lement, de világos van még. Az óceán nem kék itt, hanem smaragdzöld, amely lassan sötétedik, csak a hullámtarajok fehérlenek. Az ég szürkés ibolya. Meseszép. Begázolok a vízbe. Kissé hideg, úgy felkavarta a szél. Vannak még páran odébb, de kifelé igyekeznek. Amott egy szép pár. A fiú elkapja a lányt, együtt esnek el a tajtékzó sekély vízben. Kacagva csókolják egymást, aztán kifutnak, fel a parton a házak felé, szemükben vágy.

Nekem is föl kéne mennem? De hiszen másnap mennünk kell, és már napok óta várok egy kis pocsálásra a hullámokban, eddig túl csendes volt a tenger. Gázolok befelé, míg sekély, aztán úszni kezdek. Ha jön a hullám, lebukom, mert alatta könnyebb befelé haladni, majd a befelé áramló vizzel vitetem magam. Itt vagyok a megtörő hullámok vonalánál. Hűha, erősebb, mint kintről látszott! Egy darabig küzdök velük, majd beljebb úszom, ahol ugyan magasak, de nem törnek meg, könnyebb elbánni velük. Élvezem. Ha hirtelen fölmagasodik egy zöld fal előttem, átlátni rajta, benne kis halakkal. Aztán hirtelen el kell dönteni, hagyom magam sodortatni vele, amint ijesztően megforgat a homokos fenéken, és elszáguld felettem, vagy egy nagy rúgással fellendülni a tetejére, és magam alatt hagyni elrohanni, a túloldalon leszánkázni, és figyelni, melyik lesz a következő.

Átbukó hullámVibrál bennem az élvezet, bár némi fagyos remegés is belevegyül. Most kissé kifogytam a szuszból, a legutóbbi hullám vadabb volt a kelleténél. Alig veszek levegőt, itt a másik, majd a harmadik. És egyre a part felé visz! Ez csak látszólag jó, ott a legveszélyesebb. Erőm maradékával befelé úszom, és van némi érkezésem kifújni magamat. Dehát ki kéne menni. Próbáljuk most! Ez jó, ez kivitt vagy húsz métert! Már amennyire látom, mert sötétedik. A víz fekete, hideg és ijesztő. Vitetem magam kifelé, de most egy pont fölöttem átboruló példány teljesen beterít. Víz mindenhol. Sebaj, vettem levegőt, tempózom kifelé. Csakhogy amint felbukkanok, pont a szörfbe kerülök, itt csupa hab van, amiben nem lehet úszni, nincs felhajtóereje. Levegőm elfogyott. Benyelek a sós vízből. Baj lesz! Itt a hullám. Erőm fogy, a hullám úgy forgat a fenéken, mint egy döglött halat. A kedves meg ott morcoskodik a házban! Mit szól, ha elhagyom? Sikerül levegőt vennem, és lebukva a víz alá, sikerül kijjebb evickélnem. Ha jön a hullám, ujjaimmal a homokba kapaszkodva nem engedem magam besodortatni. A sekély vízbe érve alig tudok lábraállni, s kimászni a szárazra.
Ahogy felvonszolom magam, a ház ajtajához dőlök, és látom őt, amint épp a borosüveget teszi az asztalra, két fogmosópohár közé. Szerencsére üvegpoharak. Gyertya ég. Meghallja, amint köhögök egyet a benyelt víztől. Elrémül, amint meglát. Bevezet a zuhanyozóba. Lúdbőrös tagjaim megremegnek az érintésétől. Rámengedi a meleg vizet. Elegem van ugyan a vízből, de kell a meleg. Egyik felét a zuhany adja, a másikat ő maga, amint hozzámsimulva dörgöli hátamat. Azt sem bánja, hogy trikója, bugyija elázik, és testéhez tapad. Kezdem visszaölelni, de erőtlen vagyok. Miközben csókol, bedörzsöl valami "sea fresh" tusfürdővel. Brrrr! Lágyan dörzsöl, keze végighalad hátamon, végig föl a gerincemen a nyakamig. Borzongató. Megmossa hajamat. Becsukom szemem, nehogy csípjen. Igy jobban érzem kezeit. Dől hajamból a homok meg a moszat, Nem látom őt, de szám az övét keresi, kezem trikóját gyűrögeti. Érzem, amint bimbói kirajzolódnak az anyagon keresztül. Csókjának édessége össze sem hasonlítható a tenger sójával. Falom csókját, muszáj a vegyhatásomat helyrebillenteni. A mellemet éri keze. Kihomorítok, úgy szeretem ezt! Megint fönt foglalkozik velem, a füleimből mossa ki a zizegő homokot. Kezdek felhevülni. Lúdbőröm kisimult, és én látni akarom az övét, így lecibálom trikóját. Ő már nehezebben boldogul fürdőgatyámmal, úgy tapad. Majdnem a kisollóhoz folyamodik, annyira meg akar győződni, megvan - e mindenem a vész után. Van is oka némi aggodalomra, mert máskor egy ölelés és csók után már érzi, hogy valami keményen közénk áll. Most pedig.........
De megvan! Csak az átfázás lassan múló jeleit mutatja. Kis mosoly, és magához ölel. Keze azonban ott marad. Mit marad!!! Lágyan, lassan simogatja, élesztgeti farkamat, és keze lassan megérzi eddig egészen összezsugorodott, felhúzódott golyóim súlyát. Miközben ezt méregeti, folyik rajtunk a forró víz, épp csak a haját nem hagyja elázni, minden hőt, minden forróságot rámterel. A vizet, a szerelmét, vágyát. Térdre ereszkedem, előttem bugyija fehérsége, melyen áttetszik a sötét háromszög. Lassan lesodorgatom a bugyi oldalsó kis pántjait, közben lassan csókolgatom köldökét, majd ahogy a felszabadított terület növekszik, ajkam is lejjebb vándorol. Nagyon lassan, de végül egészen lehúzom a kis tangát, amely így elfér összeszorított markomban. Eldobom. Bámulom hasát, föntről, a cicijéről külön zuhatag ömlik fejemre. A víz kis patakokat, és zuhatagokat formálva keresi útját a kis legelővel borított vénuszdombján. Kezemmel terelgetem a patakokat, gátat formálok, kiiszom belőle a vizet, legelészem selymes füvéből. Közben ujjaim elérik kisajkait. Hű, itt nemcsak vizet érzek, hanem mesés sikamlósságot, amit gyengéden dörzsölgetek, különösen egy kis, zátonyként meredező kicsi pöcköt.
Most felhúz magához, megcsókol, nekitámaszt a csempézett falnak, lejjebb csavarja a csapot, hogy csak rajtam csurogjon le a víz. Lassan féltérdre ereszkedik, közben kezei a vállamtól melleimen keresztül hasamhoz érnek. Egyik keze elidőzik görcséből alig fellazult hasizmaimom, másik keze azonban, ahelyett, hogy ágyékomat keresné, combomra siklik, és gyúrogatja, hogy remegésem elmúljon. De ez lehetetlen, épphogy egyre jobban remegek, mert közben, miután konstatálta, hogy semmi gond a fütykössel, orra hegyével megérinti a hegyét. Meg kell kapaszkodnom a zuhanycsőben. Ő finoman három ujjal körülfogja farkamat, és oldalról nagyon gyengéden belemélyeszti kis fehér fogait. Ennyire nem kellet volna! Ez biztos büntetés, mert elcsatangoltam. Most nyelve hegyével méri föl egész hosszában a tövétől a hegyéig, ahol kis kör után vissza a másik oldalon. Mit mondjak! Ha ez a cső nem volna így betiplizve, letépném!
Egyszer csak BBANNNGGG!!! hatalmas csattanás hallatszik!!! A megerősödő szélben becsapódott az ajtó. Észre sem vettük, hogy eddig tárva - nyitva volt, és amilyen kicsi apartman - házikó ez, bárki aki arra járt, mindent láthatott! Kissé szétrebbenünk, ő levesz két nagy fürdőlepedőt, és törölgetni kezdjük egymást, de közben beljebb tántorgunk a szobába. Az érdes frottír nyomán kipirul bőröm. Mikor odaér, kaján mosollyal észleli, hogy farkam keménysége az ijedségtől alábbhagyott, bár e jelenség rögvest javul szárítgató gondoskodása nyomán. Közben hozzá igyekszem simulni, mert annyi rengeteg víz után végre száraz meleget akarok érezni. De még vízcseppek gyöngyöznek gömbölyű vállain, mert mohóságomban hanyagul töröltem őt meg. Derekam köré tekeri a törölközőt, maga pedig olyan szexi ruhát csinál a magáéból, mint az ókori görög nőkön volt, és egyik cicijét fedetlenül hagyja.Tréfásan szája elé tett mutatóujjával akadályt képez mohó csókjaim elé, és az asztalhoz húz.

Az asztalon ínycsiklandozó falatok voltak... - Kell egy kis energia! - mondja cinkos mosollyal, és a kibontott sajtra mutat. Fűszeres sajt, szeretjük. Felbontom a bort, de alig boldogulok vele, mert fedetlen didijét bámulom. Jellegzetes pukkanás, és kitöltök kicsit mindkettőnknek. A gyertya fényében átnézek a rubinvörös nedűn, s tekintetem találkozik az övével. Sötét szemeiben tűz ég, el nem cserélném egy kékszeműre! Megbontom a kötelező kóstolási rendet: arra kérem a kedvest, ízlelje meg először ő a bort. Megteszi, s elmélázó pillanatát arra használom ki, hogy csókot lopjak tőle. A hideg bor hamar felhevült forró ajkain. Megkóstoljuk a sajtot barna kenyérrel. A sajt lágy belseje finom aromákat rejt, de az ő szája, nyelve még ízesebb. Miközben gyűjtjük az energiát, kezem tanulmányozza formás térdeit, sima bőrű, formás combjait. Néha egy darab sajtot kenyérfalatra tesz, a számba adja, én meg tréfásan megharapom ujjait. Töltök még bort, majd az összhatást ízlelgetem lágy ajkain. Evés közben ellökte volna mancsomat, de most már be merek nyúlni a törölköző - szoknya alá, és megnyíló combjai között elérem punciját.
Csókolózunk. Először épp csak megérintem arcát, majd szája sarkát. Aztán alsó ajkammal - ez valahogy érzékenyebb - feszegetni kezdem zárt ajkait. Lassan megnyílnak, és ez összhangban van azzal, hogy kezemmel borzolgatom puncija szőrzetét. Nem tolakodom a nyelvemmel, csak épp meg - megérintgetem az övét, amely játékosan válaszolgat. Először csak a hegyükkel érintik egymást, majd összekunkorodnak, egymásba akaszkodnak. Beljebb hatolok, és érzem sima fogacskáit, nyeldekelem finom nyálát. Picit elfordítja fejét, kortyol poharából, én pedig nyaka szépséget csodálom, ahogy iszik. Most, hogy vigyáznia kell poharára, nehogy leöntse a hófehér ruháját, én kiszabadítom eddig fedett keblét, és három ujjammal összecsippentem bimbóját, de csak finoman. Viszont ruhája végképp meglazul, és lehullik róla, öléből pedig széthajtogatom, mint egy finom meleg kenyérről a kendőt. Kezemet oldalt a tomporára helyezem, ahol legszebb az íve, és puha párnái vannak.
- Te polinéz hercegnő! - súgok neki egy ósdi bókot, mire elkuncogja magát.
- Inkább az a lány jár az eszedben ott a strandon, aki azt a színes kendőt kötötte a dereka köré! - néz a szemembe évődően. Tekintetem megrebben.
- Ugyan már, annak nem voltak ilyen formás fülei! - mentem a helyzetet. Bebújok haja alá, gyengéden megharapom füle cimpáját. Nyelvem hegye megtapasztalja fülecskéje összes mintáit, amelyek szebbek, mint a "flamboyant" stílusú katedrálisok rózsaablakán látható mérműves díszítések. Nyelvem hegye sót érez az egyik kis barázdában. Még a délutáni strandolásból maradt.
- Miért nem mondod nekem, hogy polinéz herceged vagyok? Vagy legalább gyöngyhalász legény? - élcelődöm suttogva.
- Polinéz hercegeket nem kell darabjaikból összerakni egy kis úszás után! - vágja rá rosszmájúan.
- De legalább jól raktad össze? Minden a helyére került? - provokálom.
- Majd kiderül, ha végre működni látom! - válaszol még mindig csípősen. Úgy látszik, szavakkal most nem sokra megyek.
- Hát akkor tedd sebességbe a szerkentyűt ! - mondom, és vágyakozva hátradőlök az ágyon becsukott szemmel.
Egy ideig vár, hogy jobban felizgasson, aztán megérzem kezét, ahogy megoldja derekamon a törölközőt és lassan lehúzza rólam, miközben vágyódva ágaskodó dákómon vonszolja keresztül. Még jobban megvárakoztat, mielőtt hozzám ér, és már majdnem kinyitom szemem, hogy könyörgő pillantást vessek rá, de ekkor érzem kutató ujjait, amint körülfogják egy sebváltóhoz méltó keménységgel meredező farkamat, melynek még megfelelő díszgombja is van, és megmarkolván azt mozgatni kezdi rajta a bőrt, majd egészen lehúzza. Nagyot sóhajtok.
- A sebváltót határozottan kell kezelni, különben elakad! - jegyzem meg. Érdekes, most már nem undokoskodik, valami tetszhet neki rajtam. Szorosabbra fogva a fütyköst, eleinte oda - visszahúzza a bőrömet egész a hegyéig, meg le, de aztán úgy alakítja a dolgot, hogy párnás hüvelykujja hegyével minden alkalommal végigsimítja a makkom alját. Ez jóóóóóóó! Ezt magamnak úgyse tudom pont így csinálni, nem áll rá a kezem. Aztán mutatóujja hegyével a makk alatti árkot járja körül. That's great! Később végleg lesimítva a bőrt, és egyik markában lehúzva tartva, azt a részt cirógatja, ami a makk alatt van, nagyon sima, és érzékeny. Gyűrűt formálva ujjaival, e karikát húzogatja fölfelé, mígnem beakad a makk peremébe, majd lefelé, ahol a farkam vastagodása miatt szorul meg, s imígyen megfeszíti a makk bőrét. Szikrázó kéjhullámok öntenek el. Farkam hegyén harmattiszta, síkos cseppek jelennek meg, amit szétdörzsöl rajta, s ez megengedi, hogy két tenyeréből csövet formálva azzal rendesebben megdolgozzon. Két marka külön életet él, egyik lenn van elfoglalva, a másik gyengéd csavarómozdulatokat végez makkomon, mint mikor pezsgőt bontunk, csakhogy ez is mindjárt eldurran !!! A hegyére helyezi hüvelykujját, akár egy pilóta - amazon a botkormányon a "missile launch" feliratú billentyűre. Ez nem sokáig mehet így tovább, mindjárt elsülök! Érzi ezt ő is, és elengedi.
- Te se hanyagolj el! - szól rám most. Úgy látszik, ma nem kívánja bekapni. Bár ahogy az előbb a zuhanyozóban megharapta, talán jobb is! Hanem a minap mit művelt vele...! Felállok, magamhoz húzom, Érzem keblei bimbóit, ahogy megbökik mellemet. Kissé nehéz közelállni hozzá, úgy áll a dákóm. Csókolom. Majd megfordítom, mögé állok, és odébbhúzom őt, hogy a nagy tükörben láthassam magunkat. Így teljes a kép. Szemeit félig lehunyja, fejét hátrahajtja vállamra, én befúrom magam haja alá, onnan sandítok a tükörbe. Így egyszerre láthatom, s érezhetem is őt. Szelíden nyomogatom, emelgetem dudáit, melyek így pont kézreesnek és most kivételesen nem bosszantom őt azzal, hogy töf - töföt mondok hozzá. Csókolom formás vállait, egyik kezem a bimbóját hergeli, amely már peckes, másik mancsom pedig lejjebb siklik, köröz köldöke körül, majd belemarkol azóta megszáradt szőrzetébe. Lejjebb már közel sem száraz, és ahogy ujjaim besiklanak nagyajkai közé, térdei megroggyannak, combjai széjjelebb tárulnak, és fülemhez tartott szájából mély sóhaj hallatszik. Ahogy simogatom csiklóját, lélegzete egyre mélyebb, lassabb. Egyik kezemmel egy széket húzok oda, s jobb lábát fölemelve, ráléphet. Így puncija jól kitárul, s immár semmi akadálya, hogy eddig útban levő farkamat hátulról becsúsztassam két combja közé. Farkam hegye elöl szépen az odatartott tenyeréhez csúszik, és ő a csiklójához simítja. Nedveink összevegyülnek. Lassan mozgatom előre - hátra, mire ellazulnak combjai, tartanom kell őt, meg ne tántorodjon. Mindeközben látom a tükörben gömbölyű combjait, lágy vonalú csípőjét, kerek hasát, telt didijeit, hátrahajtott feje miatt megfeszülő nyakát.
- Gyere már! - suttogja. Tényleg, már én is nagyon betenném, de akárhogy kábítanak a pornófilmek, ebből a szögből ez anatómiai képtelenség. Persze, ha lehajolna...
Megpróbálom rávenni őt, hogy lehajoljon, de nem lehet, ma romantikus hangulatban van. Odahúz az ágyhoz, és hanyattfeküdvén, hívó pillantást vet rám szempillái mögül. Ráhajolok, megcsókolom, mellemet hozzásimítom didijéhez, hadd döfködjenek a kemény bimbók. Lábai először körülfogják az enyémet, enyéim az övéit, és farkamat hozzászorítom combjához. Majd lábai a hátamon fonódnak össze, puncija kitárul, s én alig állok ellen, hogy rögvest behatoljak. Előtte azonban farkamat kicsit megszánkáztatom abban az árokban, amit kinyíló két nagyajka képez. Külön érezni lehet pici, de peckes csiklóját, és az egész lágy melegséget, ami ott uralkodik. A helyhez illő nyelven a fülébe súgom, amit borzalmas franciatudásom romjaiból kapartam össze :
- Je vais placer mon braquemart dans ton petit con!
Összerezzen a szép francia nyelv eme vulgáris használatán, de csak annyit súg vissza:
- Viens vite! -
Édes borzongás tölt el, amint fütykösöm hegye odatalál abba a forró nyílásba,ahonnan egy kis mocorgás és irányhelyesbítés után mélyebbre hatolok. Ez mindig a legmesésebb pillanat, és aznap már megismételhetetlen. Szinte tétovázom, menjek - e tovább, szeretek időzni itt, ahol hüvelye lágyan, de szorosan öleli makkomat, és farkam javarésze még kinn van. De a kedves türelmetlenül mocorogni kezd, ezért nincs más hátra, lassan teljesen elmerülök teste forróságában. AAAAHHHHHH !!! Még nem teljesem veszítettem el az eszemet, így érzem, amint farkam behatol, átcsusszan a szűkebb kapun, majd érzi hüvelye belsejének finom kis redőit. Megpihenek kicsit, rendezem soraimat. Számat válla gödrébe fúrom, majd fülébe súgom:

- Épp erre a melegségre vágytam! -
Lassan mozogni kezdek benne. Élvezem, amint karja a nyakamat, lába a derekamat öleli, fogai fülcimpámat rágicsálják. Ez néha fáj, de csak növeli gyönyörömet. Tekintetem szemébe mélyed, és látom, ahogy keresvén saját élvezetét, becsukja azokat. Néha nyelveink eljátszanak egymással, csókolom behunyt szemeit, néha számmal megkeresem mellbimbóit, és megszívogatom kicsit őket. Időnként hónaalját szimatolom, megtépkedem szörzetét, s eltelek illatával. Közben lágyan ringatom őt. Megpróbálom oldalirányban is mozgatni farkamat, végigsimítva belül a punciját minden lehetséges irányban. De óvatosan, mert az előbb akkorát löktem, hogy ő felszisszent. Érzem azt a kemény domborulatot, a méhszájat ott bent. Egészen egybeolvadok testével, szeretem, imádom! Néha megállok, élvezem vágyódón hullámzó kebleit, de ő, körmeit fenekembe vájva munkára serkent megint. Ebben nem ismer tréfát, s én igyekszem kedvére tenni. Egy nagy baj van! Még mindig roncs vagyok az iménti megerőltetéstől, s máskor kitartó hasam most görcsbe áll.
Muszáj megállnom. Ő azonban most nem tud várni. Hanyatt fektet engem, fölém térdel, s végigsimogat, oldani próbálván görcsömet. Lehajol, megcsókol, aztán felegyenesedvén, elkezd leereszkedni rám. Én azonban kígyómozdulatokkal lejjebb csúszom, s puncija így a szám fölé kerülvén, pont rám ül. Kis sikkantás, én meg belehabzsolok puncijába. Ahogyegészen rám ül, alig kapok levegőt, de csak eszem őt, ahogy csak bírom. Meg - megrándul a gyönyörtől, de végül visszatér eredeti tervéhez: magában akarja érezni dákómat. Ezért leszorít, és úgy helyezkedik, hogy végre újra magába fogadhasson. Lassan, magára figyelve beleül farkamba, amit előtte kezével megfelelő irányba állít. Innentől övé a pálya, én tarkómon összetett kezekkel figyelem szép testét, amint fölém magasodik. Csodálom mellei hullámzását, amint vágyának engedelmeskedve lovagol rajtam először lassan, majd egyre keményebb ügetésbefog. Fölnyúlok, megtámasztom kebleit, majd lehúzom magamhoz a fejét csókot váltani. Aztán engedi kebleit szám fölött táncikálni, s én megpróbálom elkapkodni őket ajkaimmal, és arcomat két didije közé fúrni. Kezemet felcsúsztatom gerincén, s cirógatom tarkóját. Ezt nagyon szereti. Cinkosan, de kissé kihívóan néz rám. Aztán, ahogy igazán kezd belejönni, megint fölegyenesedik, fejét hátrahajtja, és nagyon befelé figyel. Ő diktálja a ritmust, én csak besegítek kicsit. Csípőjével köröket ír le, így farkam hegye mindenhova elér ott benn. Különös figyelemmel van arra, hogy mikor hátrahajol, makkom alaposan végigdörzsölje hüvelye elülső részét, ami oly nagy gyönyör forrása. Őrjítő, ahogy körülöleli farkamat, s föl - lehúzogatja magát a tövétől egész a hegyéig. Hevességétől néha kicsúszom belőle, és ügyetlenkedve, türelmetlenül keressük egymást, majd nagy sóhajjal újból egymásra, egymásba találunk. Ezt később elősegítem azzal, hogy zacsimat combjaim közé fogva farkamat meredekebben fölfelé irányítom, s így nem lehet eltéveszteni. Próbálok benyúlni a csiklójához, de most nem engedi, mindent maga akar elérni. Figyelem átszellemült szépségét, figyelem egyre mélyülő lélegzetét, és átkulcsolom derekát, nehogy elveszítse egyensúlyát.
A tempó fokozódik, az ügetés vágtába csap át, de érzem, akárhogy élvez, akárhogy sóhajtozik, valamiért nem tud átlépni egy gátat, ami a teljes gyönyörtől elválasztja. Végül azt mondja elkínzott hangon:
- Segits egy kicsit! -
Erre én megfogom vállait, s felemelve csípőmet alulról jó alaposan betámasztgatok neki addig, míg sikerül ezen túllendülni, s mindketten vad örvénybe kerülvén, csak egymásba kapaszkodva, vadul ficánkolva felkapaszkodunk a csúcsra vezető ösvényen. Most nem igazán érzem őt, csak kis nyöszörgést hallok, vagy hallatok, önző érzékeim rabjává válva érzem, amint lent, belül, szétárad tagjaimban a gyönyör, megremegek, felszalad gerincemen, a forróság végigrohan farkam belsejében, s kétségbeesetten ölelem kedvesemet, rettegvén az elszakadástól, s még újabb, s megint újabb cseppnyi kéjért könyörgöm, s kapok is tőle. Alig érzem puncija rándulásait, csak remélem, megkapta, amiért dolgozott, s oly keveset adhattam én belőle. Aztán kimerülvén ő rám omlik, s levegőt alig kapván, összegabalyodva pihegünk sokáig.
Lassan hatol el tudatomig, hogy a gyertya már leégett, elaludt, a szél viszont már viharosra váltva tombol a parti sziklák között. Múló gyönyörtől és a beszűrődő huzattól megborzongva arra gondolok, mit is jelent a kinti zord szél, s viharzó hullámok helyett kedvesem karjaiban lenni.
Magát az életet.
Szavazz Te is!

Átlag: 5.32 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2014. 12. 7. vasárnap 07:49
Elég jól megírtad.
#5 feherkalman1 2014. 05. 29. csütörtök 08:56
Egész Jó volt!
#4 papi 2013. 11. 1. péntek 08:25
Nem rossz
#3 tutajos46 2013. 07. 11. csütörtök 20:21
Jó kis történet.
#2 v-ir-a 2010. 03. 25. csütörtök 23:10
egész jó
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?