A+ A-

Valóság

Az író bekapcsolta a számító gépét, és kinyitott egy új Word dokumentumot. A fehér ablak, betűket szomjazva pislogott a szemébe. Hátradőlt a széken, néhány percig gondolkodott, aztán megropogtatta az ujjait, és belefogott az újabb novellába:

Az asszony nagyon csinos akart lenni. Fekete kisestélyit húzott, hozzá piros cipőket és piros táskát vett. Karcsú derekát piros öv ölelte át. Mindig gyönyörűnek érezte magát ebben a ruhában. Hosszú szőke haját egy széles fekete szalaggal fogta össze. Fedetlen hátára könnyű fekete kabátkát kerített, aztán még egyszer megnézte magát a tükörben.
- Tökéletes - mondta, és elindult a randevúra.

- Nem is rossz! - bólintott az író, és folytatta.

A klub, ahova ment a nő, szinte teljesen üres volt még. A sarokban ordított a zenegép. Végignézett a hosszúkás termen. A férfi a terem másik végénél ült a bárpultnál, minél messzebb a zenegéptől. Magas, férfias jelenség volt. Arca markáns, és, bár a halántéka már őszült, nagyon jóképű. Amikor meglátta az asszonyt, kedvesen integetett neki.
Az asszony odament, és könnyű puszit váltottak.
- Gyönyörű vagy ma - mondta a férfi, és tudta, hogy elérkezett a nagy nap.
- Mit iszol? - kérdezte.
- Talán egy száraz martinit - bizonytalankodott a kérdezett.
A csapos mosolyogva fordult a palackért, aztán két jeget dobott a pohárba. A jégdarabok vidáman csilingeltek, ahogy az italt beletöltötte. A mini hűtőből elővette az előre bevágott citromkarikát, és a pohár szélére tűzte.
- Parancsoljon - mondta és az asszony elé rakta a poharat. Szemük találkozott. A férfit elbűvölte a nő nyílt szépsége. De tudta, hogy nem jó bámulni ezt a jelenséget. Az a fickó, mellette, nagyon szerelmes. Szerencsére új vendégek érkeztek, így kénytelen volt más felé figyelni.

- Hová menjünk ma? - kérdezte a férfi dobogó szívvel az asszonyt, miután koccintottak. A nő fürkészve nézett a szemébe. Már egy hónapja járnak így össze. A férfi a nő tanára volt az egyetemen. Már akkor is tetszettek egymásnak, de a dologból nem lett semmi, nem mertek közeledni egymáshoz.
Aztán a nő hamar férjhez ment, nem került bele a kutatási programokba, így nem találkozott a professzorával ismét.
A véletlen hozta őket össze. A nő a belvárosba ment bevásárolni. A pénztárcájuk nem nagyon engedte ezt meg, de az asszony minden évben összespórolt annyit, hogy egy modellt vegyen magának. Ami most volt rajta, azt is egy ilyen bevásárlás során vette.
A professzort egy söröző teraszán vette észre. Szinte egyszerre látták meg egymást, a férfi intett neki, hogy menjen oda hozzá. Odament. Ittak egy sört, és elmesélték egymásnak, hogy a férfi elvált közben a feleségétől, és most egy villában él a Nap-hegyen. Az asszony pedig elmesélte, hogy férjhez ment, és a férje kertész a hasonló villákban, mint a professzoré. Aztán kimentek sétálni a Margit-szigetre, és mindenféle főiskolai emlékekről beszélgettek. Végül újabb randevút beszéltek meg.
Érezték az egyre elhatalmasodó szerelmet, de sokáig nem merték még egymás kezét sem megfogni. Aztán egy délután, ahogy megborzongatta a szél a fák koronáját, a nő is libabőrös lett. A férfi magához ölelte, és ekkor végre megcsókolták egymást. Hosszan, szenvedélyesen ölelkeztek, és tudták, hogy legközelebb egymáséi lesznek.

- Ki a fen az? - dühöngött az író, mert a bejárati ajtó csöngője kizökkentette a történet menetéből. A csengetés egyre erőszakosabb lett. Az író felállt, kiment a dolgozószobából, végig a hallon, majd szinte feltépte az ajtót.
- Maga az? - kérdezte bosszúsan, amikor meglátta az ajtóban az ötvenes évei végén járó bejárónőjét.
- Miért nem jött be a kulccsal?
- Nem találom - sopánkodott az asszony.
- Jöjjön, de aztán hagyjon békét nekem, végre dolgozom.
- Jó, jó - mondta az asszony, és szinte osonva tűnt el a konyha felé. Az író berobogott a dolgozószobába, és bevágta az ajtót. Visszaült a gép elé és elolvasta a pás utolsó sort. Csak lassan sikerült visszatérnie a történet hangulatához, de aztán ismét a billentyűk közé csapott.

- Szóval, hová szeretnél menni? - zökkentette ki a professzor az asszonyt az ábrándozásából.
- Tudod Te jól - mosolygott a nő. A férfi behunyta a szemét, és nem mert a fülének hinni.
- Igen, tudom, csak tőled akartam hallani.
Egy darabig még ültek a bárpultnál, erőt gyűjteni a beteljesüléshez, aztán a férfi fizetett, és kimentek az utcára. Pár lépésre taxi állt. Beszálltak, és izgalomtól remegve vitették magukat a férfi házához.
A villa a kert közepén állt. Az asszony egy pillanatra kizökkent a hangulatából, és elszégyellte magát. Ki tudja, hogy a férje hol pucolja éppen a medencét, vagy vágja a sövényt egy ilyen kertben, ám ahogy beléptek a házba, a férfi azonnal hevesen megcsókolta, és az asszony ismét a bűvkörébe került. Szinte tépte róla a ruhát. A kabát után a vörös öv is a padlóra esett, és az asszony szinte ösztönösen lépett ki a cipőjéből. A férfi is ledobta a zakóját, majd a csókolódzást egy pillanatra sem hagyva abba, felkapta az asszonyt, és vitte a hálóba. Letette a franciaágyra, majd vetkőzni kezdett. Az asszony mohó szemekkel nézte. A nyakkendőt letépte. Az inget remegő kézzel gombolta. Pár gomb türelmetlenségének áldozata lett, és szanaszét gurultak a szobában. Aztán kioldozta a nadrágszíját és lerúgta egyszerre a cipőjével együtt. Ott ált egy szál gatyában. Lehajolt, és keze elindult a fekete harisnyába bújtatott lábacskákon. Amikor a ruha aljához ért, el kezdte azt felfelé göngyölni a formás combokon. A gyönyörűségtől felnyögött, mikor meglátta a harisnyakötőt. Az asszony kissé felemelte a csípőjét, hogy a ruhát le lehessen húzni róla, és áldotta magát, hogy a fekete csipke bugyiját vette fel. A férfi nem bírta tovább. És belefúrta a fejét a lábai közé. Az asszony beleremegett. Még szájjal sosem érintették ott. A férje nem volt hajlandó. Reszkető kezekkel matatott a férfi, majd érezte, ahogyan a bugyit félrecsúsztatják, és a férfi nyelve belenyalt az ajkai közé. A válasz egy elfojtott torokhang volt. A férfi felbátorodva, megkereste az éledező csiklót, és nyalni kezdte. Az asszony dobálni kezdte magát a még sosem érzett gyönyör hatására. A férfi most ujjait is segítségül hívta, és kér ujjával is belenyúlt az egyre nedvesebb hüvelybe. Az asszony beleremegett, és elélvezett.
- Jó volt? - ült le mellé a férfi az ágyra.
- Igen - tért vissza a valóságba az asszony, és végig simította kedvese enyhén szőrös mellkasát.
- Búj ki a ruhádból - kérte a férfi, mire az asszony felült, és átemelte a fején a derekáig feltűrt ruhát. Kitűntek alóla formás mellei.
- Oh! - kiáltott fel a férfi a látványtól. Az asszonyt ismét hanyatt döntötte, és játszadozni kezdett a lágy labdákkal. Morzsolgatta, csókolgatta a meredező kis bimbókat. Aztán egyik kezével ismét az asszony lábai közé nyúlt, ám a bugyi ismét útban volt. A férfi megmarkolta, és letépte, majd ismét simogatni kezdte az asszonyt. Most nem engedte fel a csúcsra, hanem mi előtt átlendült volna a gyönyör kapuján visszavette a kezét. Ismét szájon csókolta az asszonyt, majd felült.
Most az asszonyon volt a sor. Hasra feküdt, és a férfi gatyáját félig lehúzva, kiszabadította annak már igencsak merev péniszét. Hátrahúzta a bőrt, és mohó szemmel vizsgálta meg az előtte meredező szerszámot.
- Szép - mosolygott fel a férfira, aztán megnyalta a makkot. Szerette ezt a fanyar ízt, bár már régen nem érezte. Nyelvével körbe, körbe nyalogatta az egész falloszt, majd elnyelte. Most a férfin volt az élvezetek sora. Az asszony először teljesen elnyelte, aztán ritmikusan bólogatni kezdett. Egyik kezével a bőrt húzogatta, a másikkal, a férfi heréivel játszadozott. A férfit elöntötte a forróság, kezeivel az ágyneműt markolászta, majd elborította a gyönyör, és már nem tudta kontrolálni magát, hatalmasat élvezett a nő szájába.

- A fene vigye le! Folyton így járok - dühöngött félhangosan az író, és papír zsebkendő után nézett. Letörölgette vele az íróasztal fiókját, a fütyijét, és egy másikkal a kezét, aztán mindkettőt a papírkosárba dobta. Egy pillanatig megfordult a fejében, hogy a WC-be kéne dobnia, de aztán elmosolyodta magát arra a gondolatra, hogy a mindig kíváncsiskodó házvezetőnő mit fog szólni a dologhoz.
Visszarakta hát a "Vörös fejű harcost" a gatyájába, és vállat vont:
- Mi is zavar tulajdon képen? Nem vállalnék ilyen történeteket, ha nem élvezném - azzal ismét felvette a fonalat.

Egymáshoz bújva feküdtek a takaró alatt. Nem rohantak, ennek a napnak minden pillanatát élvezni akarták. Különös béke telepedett rájuk. Kívánták egymást, és kihasználták, hogy a vágy minden porcikájukat uralta. Minden egyes gyöngéd mozdulatra újra, és újra beleremegtek. Bódultak voltak még a gyönyörtől, de testük újra követelődzött. A férfi végigsimított a nő arcán, aztán lágyan megcsókolta. Betérdelt a szétnyíló lábak közé, és félig felállt férfiasságát a nő combjához, hasához dörgölte. Az lenyúlt és hüvelyén kezdte el húzogatni a makkot. A férfi a melleit gyúrta. Az asszony egyre jobban élvezte, ahogyan kezében életre kel a férfi szerszáma. A makkot be, beengedte már nedvességtől szétnyíló nagyajkai közé. Aztán a férfi egyszer csak lenyúlt a két kezéért, gyöngéden a fenekére húzta, és beléhatolt az asszonyba. A forró barlang követelőzve fogadta magába, a férfi pedig tövig hatolt benne. Az asszony két keze nem engedte mozdulni. Aztán lassan feljebb csúsztak a finombőrű tenyerek, és a férfi csípője hátrafelé lendült. A hirtelen mozdulattól majdnem szétváltak, de a férfi az utolsó pillanatban még kontrolálni tudta magát. A játék hosszú lökésekkel folytatódott. A férfi a nő lábait a nyakába vette, és így még mélyebbre tudott benne hatolni. Az asszony beharapta az ajkát, majd körmeit a férfi hátába mélyesztette. Lélegzete egyre szaggatottabbá vált. A férfi a füléhez hajolt, és belesúgta:
- Te, te őrült, gyönyörűség! Szeretlek!
Az asszony szenvedélyét teljesen felkorbácsolták a szavak. Csípője mozogni kezdett, és egyre gyorsabban rohant az újabb kielégülés felé.
- Erősebben! Még, még...- kiáltotta, aztán újra elöntötte az ismerős érzés. A férfi itta magába kedvese látványát, aztán mikor már csendesülni látszott, ő is átadta magát az extázisnak.

Az író kinézett az ablakon, és csak akkor vette észre, hogy vak sötét van.
- Mi történt az öreglánnyal, hogy nem tört rám, egy halom kajával? Úgy látszik nagyon ráijesztettem - nevetett magában, aztán ránézett az órájára, éjjel negyed egy volt. Nyújtózott egyet, aztán elhatározta, hogy lefekszik. Elmentette, amit addig írt, aztán felment a hálóba, ledobálta a ruháit, bebújt a takaró alá, és azonnal el is aludt.
Öt órakor ébredt arra, hogy éhes, nem evett semmit este. Lebotorkált a konyhába, ahol egy cetli várta ezzel a szöveggel: Csirke a sütőben, a köretet tessék megmelegíteni a mikróban.
A csirkét kivette a már hideg sütőből, és megette a combját, aztán leöblítette az egészet egy üveg sörrel. Kiment a fürdőbe, lezuhanyozott, és ismét bekapcsolta a gépet.
Hajnalban ébredtek fel. Előbb a férfi. Hosszan elnézte a párnán szétomló szőke hajzuhatagot. Aztán az asszony kinyitotta a szemét. Nem szóltak, csak nézték egymást. Végül a nő csendes szava törte meg a csendet.
- Éhes vagyok.
Mosolya felmelegítette a férfi lelkét.
- Én is - nevetett az, aztán erőt vett magán, és kiszállt a jó meleg ágyból. Néhány pillanat múlva egy nagy tálcával tért vissza, rajta hideg sült csirkecomb, kenyér, és két pohár. A hóna alatt egy pezsgősüveget szorongatott.
- Látom, készültél rám? - ült fel az asszony az ágyban.
- Már egy hónapja csak rád készülök - mosolygott a férfi, és el kezdte kihúzni a pezsgősdugót. Ügyesen csinálta. A pezsgő alig pisszent, amikor a dugó távozott belőle. Koccintottak, és nagyot húztak a gyöngyöző italból, majd mohón enni kezdtek. A csirke hamar elfogyott. Újabb két pohár pezsgő csúszott le, aztán a férfi megkérdezte:
- Ennél még valamit?
- Valami édesség?
- Várj - mondta a férfi, és visszatért egy tálca tejszínhabbal. Először csak az ujjukat mártogatták bele, aztán a férfi az asszony vállára kent egy adagot, onnan nyalogatta le. A nő a sajátmellére kent belőle. A férfi innen is lenyalta.
- Térdelj fel! - parancsolt rá az asszony és a férfi meg is tette. Pénisze még csak alig kezdett merevedni. Az asszony rákente a habot, majd bekapta. Pajkos szemmel nézett a férfira, majd szopni kezdett. A férfi nevetve hanyatt lökte, átlépett a válla felett. Majd letérdelve felvették a 69-es pozíciót. A férfi a tálért nyúlt, és a nő érezte, ahogyan a hűvös tejszint belekenik a lába közé. Ahogy a férfi nyalni kezdte, megpróbált tovább szopni, de nem tudott a saját gyönyörétől, így csak kezével izgatta kedvesét. Mikor mindketten felizgultak, oldalt fordultak. A férfi a nő mögé feküdt, felemelte a lábát és hátulról beléhatolt. A gyönyörű ívű hát, és a formás popsi látványa őrült iramra kényszerítette. Belefúrta arcát az asszony hajába, és elélvezett. Az asszony még nem, de gyorsan megfordította, és a lába közé fúrta ismét a fejét. Az asszony teste hamarosan elernyedt.
- Micsoda éjszaka- lihegte az asszony - most szeretnék meghalni.
A pezsgőtől és a szeretkezéstől bódultan feküdtek, amikor nyílt a hátsó ajtó.
- Uram! Uram! Kipucoljam a medencét? - hallották az egyre közeledő hangot. A nő úgy ugrott fel, mint akit megcsíptek. Kopogtak, aztán belépett egy harmincas fiatalember, göndör szőke hajjal, lányosan szép arccal. Az asszonyra nézett, és elsápadt.
- Te itt? - nézett a feleségére.
- Hogy mer bejönni a hálószobámba? - ripakodott rá a professzor.
- Neked, gürizek, te meg ilyenekkel csalsz meg? - az asszony gyorsan belebújt a ruhájába.
- Kérlek, ne csinálj itt jelenetet. Otthon majd megbeszéljük - csitította az asszony.
- Maradj velem - szólt bele a professzor.
- Magának kuss, nagyokos! - ordított a férj.
- A professzor benyúlt az éjjeliszekrény fiókjába, és elővett egy Magnumot.
- Takarodjon a házamból! - kiáltotta és a férjre emelte a pisztolyt.
- Ne bomoljatok! - esett kétségbe az asszony.
A két férfi egymásnak esett. Felborultak, és a földön kezdtek harcolni a pisztolyért. Az asszony lerohant a nappaliba, hogy kihívja a rendőrséget, de a telefont nem találta, így kirohant az utcára, és segítségért kiáltott, de az emberek még aludtak. Rohant végig az utcán, ahol még égtek a lámpák, bár már erősen szürkült. Meghallotta a két férfi lépteit, és hátranézett. Elöl futott a férje, kezében a pisztollyal, utána pedig a professzor, fürdőköntösét elől összefogva.
A férj utolérte az asszonyt, és egy hatalmas pofont adott neki, amitől az a földre esett.
- Te szemét kurva, azt mondtad, hogy az anyádnál alszol, és közben ezzel a burzsujjal henteregsz! Most megdöglessz! - azzal célzott és...

Az író egy dörrenésre riadt fel. Eltolta magát a kerekes székkel az asztaltól, felállt, és kinézett az ablakon. Összeborzadt. A háza előtt a járdán egy feltűnően csinos asszony teteme feküdt. Mellette állt egy magas, szőke göndör hajú, lányos arcú férfi, kezében ott füstölgött az imént elsütött Magnum.
- Mit csinált, maga őrült - kiáltott rá egy őszhalántékú férfi, akin csak egy köntös volt, és csak most ért oda a halott asszony mellé. A fiatalember kezéből lassan kicsúszott a fegyver, majd szaladni kezdett. Az idősebb férfi, ökleit a homlokához szorítva, zokogva rogyott a holtest mellé.
Szavazz Te is!

Átlag: 4.18 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 feherkalman1 2016. 06. 22. szerda 17:41
Nagyon jó volt
#8 tutajos46 2014. 02. 7. péntek 06:56
Kár a vége miatt. azon kívül nagyon jó.
#7 papi 2013. 04. 28. vasárnap 08:01
Ez nagyon ügyes.
#6 Csaba21 2005. 07. 21. csütörtök 20:12
szerintem ez az író jól ismerte mindhárom szereplőt! ;)
#5 megan 2004. 03. 27. szombat 23:42
Naon jó...
#4 leticia_63 2004. 03. 7. vasárnap 14:34
Köszönöm szépen:)

Leticia
#3 Gigász 2004. 03. 6. szombat 23:43
Uhh..Ütős...nem rossz:)
#2 Pavlov 2004. 02. 22. vasárnap 14:14
Nem rossz, ötletes...
#1 Törté-Net 2004. 02. 22. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?