Szülinapi ajándék

Negyvenkettedik születésnapomra – akkor, amikor már koromnál fogva is semmilyen nagyobb meglepetés, se jó, se rossz már nem érhetett – váratlan ajándékot kaptam. Meglepő volt, és izgalmas. Ráadásul a munkahelyen, ott ahol addigi hitem és meggyőződésem szerint semmi előre kiszámíthatatlan nem történhetett.

Jól összerázódtunk az idők folyamán. Négyen dolgozunk együtt, három nő, s az egyetlen férfiember közöttük, jómagam. A hangulat már – már családias közöttünk. Némi távolságtartással persze. Kollegiális évődés az van, de mintha csak azonos neműek közt lennénk. Nem különben veszekedésekkor. De az ilyesmi ritka, szinte már nincs is. Elég rég dolgozunk együtt az irodában ahhoz, hogy ki – ki belássa, az összezördülésekkel csak a saját életünket nehezítenők. Manyi néni a legidősebb közülünk, magas, szikár nagymama, aki egy életet töltött rovancsolással. Vitathatatlan szaktekintély, amúgy kimért, szigorú és a gorombaságig barátságtalan. S csak lassacskán, hetek, hónapok múlva győződtünk meg róla, rendre mindenki, hogy az elképzelhető legjobb kollega, akinek a segítségére ha igazán szükségünk van, mindig számíthatunk. Halaszthatatlan magánügy esetén helyettesít, tanácsot ad, mit lehetne venni az asszonynak házassági évfordulóra vagy közbenjár a főnöknél, ha úgy véli megérett már valamelyikünk a fizetésemelésre. Ilus már jóval fiatalabb, csinos, és ezt nagyon is tudja magáról. Először mindenki azt hitte, (alighanem ő maga a leginkább), hogy csak rövid időre, ideiglenesen foglalja el kis irodánkban az ajtóval szemközti íróasztalt, de immár a harmadik éve nyomja csinos fenekével az előttem levő széket. Ha felpillantok a munkából, az ő formás hátát látom. S hogy ne csak ezt lássam – bármilyen érdekes is lehet találgatni, van-e ma melltartó a blúz alatt (nyáron általában nincs) egy idő után már meglehetős biztonsággal azt is tudni lehet, épp melyik melltartóját hordja a lelkem. És, ha épp újszerű vonalak derengenek át a blúzon, lehet gratulálni az új, fess fehérneműhöz, ami neki különösen jól áll. Ilus az a nő, akin minden új cucc különösen jól áll.

Nos, hogy ne csak Ilust lássam, ha felpillantok, olykor jobbra nézek, ahol kissé távolabb, az ablaknak háttal Éva ült az íróasztala mellett. Éva is Ilussal egykorú, nem kevésbé csinos, szénfekete hajú, barna, kissé molett nő. De mostanában, pár héttel ezelőtt épp szülési szabadságra ment, és helyette új lány került régen összeszokott társaságunkba, a Zsóka.