A+ A-

Az erotika mosolya

Hogy is szólnak a klasszikus mondatok? „A történetben szereplő személyek és események a képzelet szülöttei. Bármilyen hasonlóság a valóság elemeivel, csak a véletlen műve.” Vagy valami ilyesmi...
A barna és a kék szempár lassan közelített egymáshoz. A fiú elmosolyodott. Furcsa emlékek futottak át a fejében. Nem gondolta volna, hogy ez lesz annak a mondatnak a folytatása, amit néhány hónappal ezelőtt egy mozi előcsarnokában mondott a lánynak. Illetve dehogynem gondolta, sőt remélte, de ez azért nem volt olyan egyértelmű, mint a romantikus lányregényekben.
- Lépjünk túl azon az alapfelálláson, hogy Te a főnök lánya vagy... (Aztán a mondat második fele már akkor is csak a fejében hangzott el.) ...inkább azt nézzük meg, mit tudunk egymással kezdeni – „csak” mint két értelmes ember.
A lány is mosolygott, de talán ez volt az utolsó olyan gondolat ezen az estén a fejükben, amelyek külön-külön fogalmazódtak meg, és a végén nem találkoztak. Bea ugyanis csak arra gondolt, hogy a több mint 15 év korkülönbség nem jelenthet akadályt, hogy az érzelmek végre szabadon szárnyaljanak. Abban is volt valami ösztönös, hogy az orrukat finoman egymáshoz érintették, és így összesimulva még közelebb került a szájuk egymáshoz. Ez persze újabb mosolyt fakasztott. Ekkor Dani már nem bírta tovább, hogy ne szólaljon meg. Pedig elhatározta, hogy nagyon keveset fog beszélni. Így is épp eleget jár a szája, ideje lenne, hogy másképp is kifejezze a gondolatait. De csak nem tudta meghazudtolni önmagát, hogy a szavak kifejezőerejét használja, ha a lány közelébe került.
- Örülök, hogy túlléptünk azon az alapfelálláson, hogy Te a főnök lánya vagy – szólalt meg halkan, majd kicsit hátrább húzódott, hogy lássa a lány reakcióját. Bár erre nem sok esély volt a félhomályban, de ő is inkább arra gondolt, hogy a lány is szavakkal reagáljon.
- Muszáj neked mindenbe belekotyogni? – csapott le azonnal Bea, persze ő is mosolyogva, hiszen tudta, hogy ez is az incselkedés része.
Sőt, Dani is erre a reakcióra számított, de több esélyt már nem akart adni arra, hogy megint lemaradjon a lány ajkai megérintésének lehetőségéről. Ha már annyiszor elképzelte magának a szituációt, a valóságban is érezni akarta, hogyan tapad egymásra a két száj. Ez a két száj. Mindkettőjüknek voltak az életben már kellemes élményei, ami a gyönyöröket illeti, de tudták, hogy ez most különleges alkalom. Hiszen a néhány hónapos ismeretség után egy kicsit váratlanul kerültek ebbe a helyzetbe. De ha már más nem volt, aki kimenjen a lány elé a buszhoz, Dani nagy „duzzogva” bevállalta. A hideg téli időben neki is jól esett volna egy tea a lány lakásán.
A fiú most határozottabban nézett a barna szemekbe, és ahogy közeledett a lány felé, várta, hogy mikor csukódnak be a kémlelőnyílások. Bea – ha létezik utolsó utáni pillanat – kitartott, mert el akart veszni a kék szempárban. De amikor Dani is hunyorítani kezdett, elhessegette minden gondolatát, és csak azzal foglalkozott, hogy a nyelvével minél finomabban érintse meg a társszervek ízlelőbimbóit. A fiú is a bimbókra gondolt, de azokra, amelyek valami nagyobbacska halmokon ülnek. Szemeivel – kissé malac módon – már akkor a keresésükre indult, amikor először találkozott a lánnyal. Tudta, hogy csak néhány centiméterre rejtőznek attól a mély kivágástól, amit a lány ruhája láttatni engedett, amikor először találkoztak. De most itt voltak, nem csak a szemnek közel, hanem valóban elérhető távolságban. A csók azonban annyira elterelte a gondolatait a halmocskákról, hogy akaratlanul is az érzelmek kerültek előtérbe. Ezt pedig úgy tudta leginkább kimutatni, hogy nagyon szorosan magához ölelte partnerét. Ehhez persze egy kicsit ki kellett billentenie mindkettőjüket az addig biztosnak tűnő egyensúlyi helyzetből. Igyekezett ezt az új pózt is a maga javára fordítani, és a lány derekáról lassan előre húzta az egyik kezét. Ezt olyan finoman csinálta, hogy maga sem tudta, mikor tapadt a tenyere a lány pólójának legkiemelkedőbb részére. Ekkor egy kézfejet érzett az ujjain, és egy kicsit meg is ijedt, hogy el kell búcsúzzon ettől a kellemes élménytől. De a hozzásimuló tenyér nyomása megerősítette abban a tudatban, hogy jó helyen jár. Ha ez nem tiltott terület, – gondolta magában – akkor ideje megkeresni a párját is. Mindkettőjüknek levegőre volt szüksége, és a fiú rögtön kihasználta a lehetőséget egy újabb piszkálódásra.
- Hol lehet ilyen kitérdelt pólót beszerezni? – kérdezte nem kis iróniával a hangjában.
- Ma este szerencséd van, nem kell sehová sem menned érte, hiszen itt van a kezedben – jött a válasz, gondolkodás nélkül, hiszen nem először került elő köztük ez a megközelítés a lány ruházatát illetően.
- Akkor birtokba veszem a különleges darabot – folytatta a fiú a játékot, és lassú, de határozott mozdulattal kifejtette belőle a viselőjét.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.84 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 cscsu50 2018. 03. 25. vasárnap 03:15
közepes
#7 sunyilo 2018. 03. 22. csütörtök 19:31
Szép, de nem túl eredeti...
#6 vakon54 2018. 03. 22. csütörtök 12:07
Trombika, én és a feleségem 10 pontal díjazzuk-e írásodat.
#5 veteran 2018. 03. 22. csütörtök 08:04
Nagy ?.
#4 listike 2018. 03. 22. csütörtök 07:45
Ez nem sikerült.
#3 feherfabia 2018. 03. 22. csütörtök 06:37
Nagyon átlagos!
#2 A57L 2018. 03. 22. csütörtök 04:04
Szépnek szép,de nem tetszik,nem az igazi.
#1 Törté-Net 2018. 03. 22. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?