A+ A-

Jobb módszer

Fordítás
Elise bal kezével átkarolta a korlátot és lebámult a mélységbe. A korábbi kemény elhatározása határozottan szelídült. Szinte el is feledkezett a tériszonyáról, amikor úgy döntött, hogy a hídról a mélybe veti magát. A többi módszert, pl. az altatók túladagolását túl gyávának tartotta. Pisztolya nem volt és az ötlet, hogy a vendéglőben túlórázzon hónapokig, hogy vehessen egyet, pont az probléma volt, ami idehozta.
Az emlékei közé nyúlt, hogy újra megszilárdítsa elhatározását. Nem volt ragyogó elme gyerekkorában. Erre az anyja is sokszor emlékeztette. Valahogy átküzdötte magát a középiskolán, de éppen csak hogy. A ballagáson a többiek már a továbbtanuláson gondolkoztak, ő pedig annak örült, hogy legalább érettségije van. Az első munkája - mint sok más lánynak - pincérnősködés volt a város éttermében. De amíg a többiek továbbléptek, ez a munka neki életfogytig tartó karriernek nézett ki.
A teste egy kicsit az előnyére volt. Ha egy kicsit szabadjára engedte a vendégek kezét, akkor a borravalóval is bőkezűbben bántak. Hamarosan ő lett a borravalók királynője a vendéglőben, de olcsónak és kihasználtnak érezte magát. Örömmel elment volna, de csekély tehetségével nem volt hova. És tisztában volt vele, hogy az évek múlnak. Egyre kevésbé lesz kívánatos és a borravalók is csökkenni fognak. Úgy érezte, hogy az egész élete zsákutca. Így azután itt találta magát a régi vasúti híd korlátjának rossz oldalán. Hosszú pillantást vetett a lenti folyóra. Nyáron a víz alacsony volt és elég sok szikla volt odalent, amin szétzúzhatta a fejét. A trükk az volt, hogy egy szépen kivitelezett fejesugrást kell megcsinálnia, nem valami hasra érkezést. Megragadta a korlátot és kihajolt, felkészülve az ugrásra.
- Ronda odalent. Én nem szeretném ott végezni - mondta egy hang.
Elisa körülnézett és meglátott egy férfit, aki a híd egyik oszlopánál állt.
- Ne jöjjön közelebb, vagy ugrok! Ne próbáljon megállítani! - mondta a lány.
- Eszemben sincs. Látom hogy már döntött.
Furcsa csend következett, majd a férfi a korláthoz lépett és lenézett.
- Hideg és ocsmány helynek tűnik. Biztos vagyok benne, hogy nem ott akarja végezni.
- Mások is itt csinálták.
- Ez lehet, de ettől még továbbra sem tűnik megfelelő helynek.
- Miért? Van ilyesmire megfelelő hely?
A férfi hallgatott egy darabig majd megszólalt:
- Valami kevésbé hideg és ellenséges helyre gondoltam. Egy helyre, ami meleg, kényelmes és az eredmény is biztosabb. Ha leugrik, lehet hogy csak eltöri a csontjait és sokáig tehetetlenül fekszik majd ott, amíg meg nem hal. Lehet hogy megtalálják és akkor egész életére nyomorék lesz. Vannak ennél jobb módok is.
- Ha van valami ötlete, szívesen meghallgatom. Nem igazán vagyok oda az ugrás gondolatáért.
- Nos...a testének adhatna valami hasznos célt. Valami olyat például, amiből a tudomány profitál. És emellett maga a vég könnyű és fájdalommentes lenne. Megtenné?
- Hogyne. De az ilyesmit nem engedélyezik.
- Ez igaz, de tegyük fel, hogy a tett után nem marad test. Nincs bizonyíték arra, hogy valaha is ott járt. Mintha “elfogyasztották” volna. Senki nem tudná, hogy mi történt és ott lenne az elégedettség, hogy valami nemes ügyet szolgált.
- Úgy hangzik, hogy tud valamit ajánlani.
- Valóban. De előbb engedje meg, hogy bemutatkozzam: Dr. Curtis vagyok.
- Örülök, hogy találkoztunk. A nevem Elise.
- Nos...több hónappal ezelőtt páran a helyi termőföldben élő organizmusokat kezdtük tanulmányozni. Mikroszkóppal vagy szabad szemmel éppen csak hogy látható lényeket. A legtöbb embert nem érdekelnék. A meglepetés akkor jött, amikor a talajt vizsgáltuk nem messze a campustól. Valami nagyot találtunk. Még abban sem vagyunk biztosak, hogy mi ez. Kinézetre olyan mint egy növény, de sok tekintetben állatként viselkedik. Semmi eddigihez nem hasonlít. Még nevet sem adtunk neki. Felülről nézve olyan mint egy nagy virág, de a tönkje széles, mint egy fatörzs. És növénynek túl sokat mozog. Ráadásul húsevő. A föld alatt kisebb rágcsálókkal táplálkozik, de kiásva megnő az étvágya. Elkezdtük húsdarabokkal etetni, de annyira telhetetlen, hogy nem győzzük a költségeket. Azonkívül láthatóan jobban szereti az élő húst, de ez ellen meg az állatvédők tiltakoznak.
- Meg akar etetni a teremtményével.
- Pontosan.
- Nem tűnik igazán könnyebb megoldásnak. Nincs kedvem ahhoz, hogy csámcsogjanak rajtam.
- Nincsenek fogai. Egyben nyeli le a táplálékát és belül emészti meg. Azután szunnyadó állapotba kerül, amíg újra meg nem éhezik. Fájdalommentes és békés távozás lenne.
A lány gondolkodott egy darabig, majd azt mondta:
- Rendben. Megteszem.
- Remek - mondta a férfi és a kezét nyújtva lesegítette Elise - t a korlátról.
- Hol van a fenevad?
- Nagyjából három mérföldnyire. Mehetünk a kocsimmal.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.94 pont (54 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 A57L 2017. 03. 4. szombat 05:09
gyenge
#11 Pavlov 2016. 12. 21. szerda 18:44
Jópofa!
#10 genius33 2016. 12. 21. szerda 14:54
Ez igy igaz Fenotrin! smile Jöhet még ilyen vagy ennek is akár a folytatása! smile
#9 fenotrin 2016. 12. 21. szerda 12:27
Nem ide való, nem ide való....A konzervativizmus az élet
elszürkítője.
Történet? Igen.
Erotikus? Igen.
Akkor hadd szóljon! smile
#8 cscsu50 2016. 12. 21. szerda 06:16
Nem ide való történet.
#7 cvirag 2016. 12. 20. kedd 17:09
Ez olyan japános ízlésvilágú sztori. Kicsit racionálisabb kivitelben.
Tetszett.
#6 sunyilo 2016. 12. 20. kedd 16:45
Valóban nem ide való, bár remek kis történet. Állítólag az akasztott ember is elélvez a halála előtt, mégsem a kivégzési módszerekről szóló történetek vannak itt. Szerencsére...
#5 genius33 2016. 12. 20. kedd 12:51
Csatlakozom Vakon54 hez smile Folytasd! Nekem tetszik!
#4 vakon54 2016. 12. 20. kedd 10:24
Fenotrin, legyélszives és folytazsd! A feleségem és én 10 pontot adunk.
#3 Andreas6 2016. 12. 20. kedd 06:26
Szerintem sem.
#2 joozsi 2016. 12. 20. kedd 01:12
Nem ide való történet.
#1 Törté-Net 2016. 12. 20. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?