A+ A-

Törések és szilánkok 1. rész

Egy 16 éves srác vagyok, van egy 16 éves nővérem. Igen, tudom meglepő, mégis igaz. Ugyanis engem örökbe fogadtak.
A lényeg, hogy nővéremmel, mindig is jóban voltunk. Jó, igazából a mostoha nővérem, sőt még az sem igazán. Én mindig is édes testvéremnek tartottam és úgy érzem, hogy ő is elfogadott édes öcsikéjének. Szinte mindent elmondtunk egymásnak, nem voltak titkaink egymás előtt.
A házunk, a budai hegyekben helyezkedik el, egy kisebb villa. Nagyon szép helyen.
Egyik napon úgy gondoltam, ellátogatok az egyik haveromhoz. Nem lakik messze innen, alig kétutcányira. Elindultam a biciklimmel. Persze nem könnyű a terep, hiszen nem sík vidék, de mindig is szerettem a hegyi kerékpározást, sőt még versenyezem is néha, igaz csak hobbiszinten. Tekertem hozzá, végig a Margaréta utcán, majd bekanyarodtam a János utcára, itt kellett elég sokat tempózni, főleg a végén. Onnan már egyszerű a dolog, mert főleg lefelé megy az út. Fel is értem a tetejére és indultam tovább. Itt nagyon rossz a járda, így muszáj kimenni a kocsik közé. Le is hajtottam oda, és mikor innen jobbra kanyarodtam volna, barátom utcájába, hirtelen egy kötelet vettem észre. Mármint a kerék magasságában. Nem tehettem semmit. Szélsebesen hajtottam, hiszen lejtett az út és nem számítottam semmi akadályra. A kerék beakadt és mintegy zsák krumpli röppentem le róla. Repülésem óráknak tűnt, de a leérkezés felért egy becsapódással. Irgalmatlan nagyot estem, szaltóztam a fejem fölött, ezt még egy magasugró is megirigyelhette volna. A jobb karomra, majd vállamra érkeztem, végül egy fa állított meg. Azt sem tudtam hol vagyok. Egy ideig csak a fülem csengett, és mint a filmekben úgy jöttek oda emberek. Beszéltek hozzám, de semmit nem értettem. Ekkor láttam meg nővéremet.
- Ádám! Jól vagy Ádám?! - Bólintottam, de mikor megmozdultam elviselhetetlen fájdalom hasított a karomba. Lenéztem és láttam, hogy valami nincs renden vele.
- Azt hiszem eltört a karom. Nagyon fáj!
Láttam nővérem szemében a könnyeket. Parancsolóan utasított valakit, hogy hívjon mentőt. Nagyon jól tudta irányítani az embereket, szerettem is ezt benne, én soha nem voltam ilyen magabiztos.
- Mi történt? Mi picsáért van ott egy kötél? - Felnéztem és láttam, hogy egy hatalmas munkagép áll ott, villogó lámpákkal. Egyáltalán nem láttam.
- Te hülye! - Adott egy pofont, és megtörölte az arcomat. - Csatornázás... ki van rakva egy hatalmas tábla is…
- Ne mondj már ilyet! - Igaza volt, valóban ott volt a tábla. Nem is értem, hogy nem vettem észre.
- Jó van na, én is lehet hülye, nem? A biciklim?! - Indultam volna érte, de a fájdalom visszanyomott. – Hol van?!
Oda tolta egy munkás, lehajolt.
- Ne féljen, már jön a mentő.
- Mentő? Nem kell! - Nyilván szükségem volt rá, de a férfiúi büszkeségem nem engedte. Már hallottam a távolban.
A lényeg, hogy megérkeztünk a kórházba ott alaposan elláttak, majd egy nap ott alvás után haza küldtek.
Otthon minden a szokott kerékvágásban folyt. Jobb kezem be volt gipszelve, egy nagyon dekoratív műanyag kék "gipsz"be. Szerencsére nem volt nehéz, de eléggé nyomott. Ne felejtsük el a bal lábamon lévő elég nagy kötést sem, a kórházban kiderült, hogy elég durva seb van rajta. Ez sokkal jobban fájt mint a karom. Nem igazán mozdultam ki a házból. Naponta beugrott a háziorvos asszisztense, hogy be adja a szurit. Mennyire gyűlölöm ezt! Persze az előbb felsoroltakon kívül más rossz is járt ezzel. Konkrétan az, hogy én jobb kezes vagyok és ez lenne a kisebb gond, de most csak a bal kezemet tudtom használni és ez azért nagyon, de nagyon rossz, mert pont a bal lábamon volt egy bazi nagy kötés.
Magyarul, a napi rejszolást nem igazán tudtam kivitelezni. Ez egy darabig nem jelentett gondod, mert úgy fájt a lábam mikor feküdtem, vagy ültem, hogy nem vágytam rá. Viszont egy hét múlva, már közel sem fájt annyira, viszont férfiasságom kívánta volna a törődést. Sokszor tettem rá kísérletet, de minden egyes alkalommal, a lábam úgy kezdett fájni, hogy nem tudtam folytatni.
Egyik napon, pontosabban kínjaim 16. napján reggelizni mentem. Leültem nővéremmel szemben, az asztalhoz.
- Te Ádám… - Szólalt meg, miközben tömtem az arcomat, valami müzlivel.
- Igen Barbara? - Mosolyogtam rá.
- Nem akarlak megsérteni...de - Köhintet egyet, körbenézett és közelebb hajolt.
- Kicsit büdi vagy. - Ekkor megállt a kanál a számban. Küszködve leerőltettem a félig megrágott ételt.
- Tessék? - Újra közelebb hajolt.
- Kissé büdös vagy.
- Te szagolgatsz engem, vagy mi?
- Figyelj bratyó! - Ne tévesszen meg senkit, mindig így hívott, pedig 3 hónappal idősebb nálam. - Nem gyenge a szagod, anyák is beszélték este.
Letettem a kanalat és mérgesen néztem rá.
- És szerintetek, hogy a viharba kéne tisztálkodnom? Egy kiba... - Magamba fojtottam dühömet. - Szóval már több mint két hete ugyan azaz alsó van rajtam és nem fürödtem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.99 pont (110 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 joe013 2018. 09. 29. szombat 23:07
szuper, nagyon jó!!!!
#13 supi 2016. 07. 31. vasárnap 20:18
király
#12 macsek2 2016. 03. 27. vasárnap 21:19
Nem rossz, de azért eldönthetnéd, hogy kettő lánnyal voltál előtte vagy sokkal.
#11 sunyilo 2016. 03. 26. szombat 15:14
Kiváló, jól megírt darab.
#10 papi 2016. 03. 25. péntek 19:25
Nagyon jó, csak így tovább.
#9 veteran 2016. 03. 25. péntek 15:29
REMEK
, folytasd.
#8 vakon53 2016. 03. 25. péntek 14:22
Folytazsd, kedves író 10 pont!
#7 listike 2016. 03. 25. péntek 10:07
Nagyon tetszett, várom a folytatást.
#6 fiesta14 2016. 03. 25. péntek 08:02
Azért folytathatod
#5 cvirag 2016. 03. 25. péntek 07:10
Nagyon jó, de úgy érzem, siettél befejezni. Azért ment a 10
#4 feherfabia 2016. 03. 25. péntek 06:22
Nagyon tetszett!Folytasd!!
#3 hairy_pussy 2016. 03. 25. péntek 05:46
nagyon jó történet
#2 A57L 2016. 03. 25. péntek 02:53
Gratulálok a történethez,szuper jó lett.10P
#1 Törté-Net 2016. 03. 25. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?