A+ A-

A vacsora tálalva - Csak egy harapás

– A vacsora tálalva, uram – mondta Maxwell.
Zachariah Sayle olyan volt, mint Pavlov kutyája. Az étel puszta említésére önkéntelenül is előbújtak a szemfogai, nyála csorogni kezdett. Nyelvét végigfuttatta az éles hegyeken, majd szolgálója felé fordult, pillantása lelkesen szelte át a szobát éjszakai áldozatát keresve.
– Itt van. – Úgy tűnt, Maxwellt különös elégedettséggel tölti el a ma este merészség.
Zachariah a körülbelül hat láb magas, izmos, férfias testre nézett, ami gondosan a falhoz támaszkodott, és lustán vigyorgott. Megragadta Maxwell karját és félrerántotta.
– Mit művelsz? Én nem... csinálom férfiakkal.
– Miért nem? A vér az vér, nem igaz?
– Igen, de... – A vámpír elpirult, vetett egy oldalpillantást az idegenre. – Mikor iszom, gyakran izgulok fel, és szeretek...
Valaki hangosan félbeszakította. – Az emberek nem olyan süketek, mint ti ketten hinnétek. Most pedig, mi folyik itt?
Zachariah áldozatának vontatott kaliforniai akcentusa volt, ehhez illő napbarnított bőre, sötét haja és átható kék szeme. Nem lógott volna ki a sorból egy kifutón, és ezzel ő is tisztában volt.
– Egy kis félreértés történt – felelte gyorsan, zavarban Zachariah.
Az idegen ellépett a faltól. – Nos, ha van valami, amit nem szeretek az, ha dróton rángatnak. Elfoglalt ember vagyok. Nagyvonalúan kifizettek ma estére, és bár nincs ínyemre... – vont vállat. – Csináld, ami jól esik, haver.
Levette a kabátját és az egyik közeli kanapé hátára hajította, felfedve fekete pólóját, ami kihangsúlyozta lenyűgöző felsőtestének izmait és a fekete farmert, ami szépen kiemelte nemesebb tulajdonságait.
– Menjünk, vámpír.
Zachariah nyelt egyet. Nyugtalan pillantást vetett Maxwellre. Zachariah egy régimódi angol úriember volt, aki sokkal otthonosabban érezte magát a viktoriánus időkben, ahol még az is izgalmas volt, ha megpillantotta egy hölgy bokáját. Ezek a mostani idők a drogokkal, pornográfiával, iPhone-okkal és modern élettel megrémítették. Túl félénk volt, hogy felkutassa a vért magának. Túl udvarias ahhoz, hogy öljön. Inkább fizetett érte és egy kis bónuszt is kapott a hölgytől, ami részéről rendben volt. Talán nyugtalanító volt, hogy nem fogyatkoztak az önkéntesek. Bár, a férfiak sosem voltak részei az egyenletnek. Aggasztó, amikor ő a gyengébb partner, és nyilvánvaló, hogy ezúttal ő lesz az, mivel néhány centiméterrel alacsonyabb, mint a lakásában álló férfi és sokkal karcsúbb.
Megrázta a fejét. – Sajnálom, nem vagy az esetem.
– De igen, az – vágott közbe gyorsan Maxwell. – AB negatív. A kedvenced.
Zachariah dühös pillantást vetett rá. – Én nem így értettem.
Lehetséges tápláléka határozottan dühösnek tűnt. – Hé, te sem vagy az én esetem, Gót Fiú, de az egyezség az egyezség. Gyerünk, essünk túl rajta! – Zachariah hidegen figyelte a rámenős idegent. Azzal, hogy fizet a vérért általában ő kerül a kormány mögé. Nem volt hozzászokva, hogy a táplálék járkálni és követelőzni kezd a szobában. Nem volt hozzászokva a férfiakhoz.
Eközben Maxwell nyilvánvalóan úgy döntött, hogy elege van. Kioldalgott az ajtón, és kettesben hagyta Zachariah-t a kifizetett táplálékkal.
Az idegen önelégülten elvigyorodott, egyértelműen élvezte Zachariah kényelmetlenségét. – Hogy hívnak, Gót fiú?
– Zachariah Sayle – szűrte összeszorított fogakkal Zachariah.
– Nos, én Andrew vagyok. Örülök, hogy találkoztunk. Amúgy meg, hogyan akarod ezt csinálni?
Hosszú, kényelmetlen csend következett. Andrew felsóhajtott. Levette a pólóját és a kabátjára dobta. – A nyakamon akarsz megharapni, vagy a csuklómon? Lefogadom, hogy a nyakat szereted. Sokkal... intimebb. – Mondhatni rákacsintott.
– Vegye vissza a ruháit, uram – tiltakozott Zachariah, megrémisztette a kemény testből felfedett nagy felület, de Andrew csak oldalra billentette a fejét, a torkán lüktető pulzustól Zachariah nyála szinte folyni kezdett.
Tett egy lépést előre, elnyomott egy akaratlan, sóvár nyögést, rabja lett a szenvedélyének, mint mindig.
Andrew érzéki ajkának sarkán szórakozott mosoly játszott, miközben őt figyelte. – A szemed vörös lett – jegyezte meg. – Mégis csak buksz rám.
Zachariah megrázta a fejét. – A véredre, ennyi az egész.
– Majd meglátjuk – vigyorgott önelégülten Andrew. – Szeretem a kihívásokat.
Zachariah a homlokát ráncolta, zavart volt és nyugtalan. Andrew most flörtöl vele? Hát nem azt mondta Zachariah-nak, hogy nem az esete? Ez egy nagyon ismeretlen terep számára. Zachariah soha nem érintett férfit még eddigi kétszáz éve során, hacsak az ember nem számolja azt a vámpírt, aki megölte és különös szabadságot engedett meg magának Zachariah-val, miközben megtette. Egy éjszaka, amit ki akart törölni az emlékeiből. Mély lélegzetet vett. Nem engedheti meg, hogy tovább várjon. Szinte az ájulás szélén állt a vágy miatt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.54 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Sozofe 2016. 01. 3. vasárnap 12:34
Nekem tetszett.
#7 A57L 2015. 11. 30. hétfő 05:27
Nem tartom jónak,de nem olyan rossz.
#6 Rinaldo 2015. 08. 17. hétfő 11:25
gyenge.
#5 deajk2008 2015. 08. 12. szerda 15:26
nekem végülis tetszett a homoszex része, még ha vámpírok is... 9p
#4 veteran 2015. 08. 11. kedd 15:43
Nagy nulla
#3 cscsu50 2015. 08. 11. kedd 10:19
csapnivaló
#2 papi 2015. 08. 11. kedd 07:43
Nem tetszik.
#1 Törté-Net 2015. 08. 11. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?