A+ A-

A moszkvai srác

197* január. Moszkva, Seremetyevó. Hóvihar, a repülőtér zárva. Már semmi remény arra, hogy elutazzunk. A textilesek meg akarják verni a Malév képviselőjét. Dóri bátyánk, a főnök, aki régivágású úriember, azon a nézeten van, hogy a jólnevelt ember ilyenkor nem verekszik, hanem berug. Emlékeztetjük rá, hogy nincs egy vasunk se, teljesen a légitársaságra vagyunk hagyatkozva.
Dóri bácsinak más baja is akadt. Tudtuk már, hogy megyünk a szállodába, neki meg nem akaródzott másodmagával aludni. Főleg nem a stréber Karaival. Ahogy ezt tárgyalva a kását kerülgettük, közbeszólt valaki.
- Uraim, elnézést, hogy beleszólok, de talán segítségükre lehetnék. - Csengő, fiatalos hang, szinte gyerekarc.
- Ha megengedik, Porodi Attila vagyok, diák a külkereskedelmi főiskolán. Megyek haza, a feleségem után. Ő már végleg hazaköltözik, de nekem még vissza kell jönnöm, ezért a kollégiumban fenntartottam a lakosztályunkat,
- Lakosztály? - kérdezem csodálkozva.
- Igen, hát miután összeházasodtunk, kaptunk egy szobát, külön vécével meg fürdőszobával. Azelőtt ez volt az egyik betegszoba. A kedves nejemnek nagy ember a papája, aki ugyan nem örült, hogy a lánya külföldihez ment férjhez, de azért ezt elintézte. No, szóval, én bejelentkezem a szállodába az igazgató úrral, azután hazamegyek aludni a saját lakosztályomba.
Attila olyan, mint egy vidám gyerek. Elég nehezen lehet elhinni, hogy férj, és majdnem diplomás. Például szinte dagad a büszkeségtől, amikor azt mondta, lakosztály.Dóri bátyánk megörült az ajánlatnak. Lekezelt a fiúval, felszólította, hogy tegezze vissza, majd megkérdezte, hogy nem tudna - e némi italt szerezni, forintban kifizetjük neki. Attila felvillanyozódott, kivett a zsebéből húsz rubelt, és felszólított minket is, hogy leltározzunk. Összejött még nyolc.
- 15 - öt kénytelen vagyok elrakni, mert taxival kell jönnöm - mennem. 13 meg semmire nem elég. Hacsak be nem dobjuk a bájakat. Velem jössz? - fordult hozzám
- No főnök, ezt én megnézem - mondtam, és vele mentem.
Hát elég nagy jelenet volt.Látni kellett ezt a kis kandurt, hogyan fűtötte a nyolcvan kilós büfésnőt, aki az anyja lehetne. Hogy matuska így, matuska úgy, szegény magyar diákok, éhesek, szomjasak, itt kell ücsörögniük, adj már valamit isten nevében.
Amilyen aranyos volt a rózsás pofájával, teljesen leveszi a nagyhangú, kiszolgált kurvát a lábáról.
- No, mennyi kopejkátok van? - kérdezi.
- 13 - fuvolázta Attila.
- És mit akartok?
Hát kellene két palackocska pezsgő, egy üvegecske vodka, néhány szendvics, mondjuk nyolc, meg egy kis sütemény.
Csodák csodája, a büfésnő mindezt összeszedi, odaadja, majd álmérgesen besöpri a valóban kopekokból összeszedett 13 rubelt. Diadalmasan térünk vissza a társasághoz. Hamar befalunk, megiszunk mindent, de berugni nemigen sikerül, legfeljebb csak a hangulatunk jobb, mint a gép többi utasáé.
Engem aztán elküldött a főnök, hogy nézzek körül a Malév irodán, hátha van valami újság. Elvoltam ott vagy egy negyed órát, azt megtudtam, hogy este 8 körül átszállítanak minket a Belgrád szállóba, de az útlevelekkel ki is léptetnek, és holnap 11 körül lehet a legkorábban gépre számítani.
Indulok vissza, menet közben betérek a toaletra. Alighogy odaállok a pisszoárhoz, bejön Attila. Mellém áll, s miközben kivakarja magát a nadrágjából, a következő kellemetes hírrel lep meg.
- Te, ez a Karai nem nagyon szeret téged. - mondja. - Amíg elvoltál, egyfolytában téged fúrt, a fülem hallatára.
- Hagyd csak, tudom - felelem - és nem is izgat. Ez egy hülye stréber, a főnök sem szereti.
- De mi a fenének töltenéd vele a Belgrádban az éjszakát. Gyere velem a kollégiumba. Van helyem elég.
- Beengednek?
- Be hát. Az após miatt nekem sokmindent megengednek.
- OK - mondom, és örülök is, mert a Karaival töltendő éjszaka nem nagyon vonz (nekem a főnököt szidta volna egész éjjel), egy kis éjszakai csavargás Moszkvában pedig nincs a kedvem ellenére, bár van vagy mínusz 25 fok.
Közben figyelem, hogy Attila küszködik a nadrágjával. Ugyanis slicc nélküli, női nadrág van rajta. Észreveszi, hogy észrevettem, és fontosnak tartja megmagyarázni:
A nejem elvitte az én cuccaimat is, egyetlen nadrágot hagyott, az viszont elszakadt. Neki volt még a szekrényben néhány ruhája, kikaptam hát ezt a nacit. Nem is az a legnagyobb baj, hogy nincs rajta slicc, hnaem az, hogy egy kicsit nagy.
- Miért, mekkora a nejed - kérdezem.
- Kb. mint te. Szerelmi házasság. - teszi hozzá.
Van valami a hangjában, ami miatt úgy gondolom, nem forszírozom ezt a nejkérdést tovább. Mire visszaértünk, már szedelődzködni kell, irány a szálloda. Átbuszoztunk, beköltözünk a szobákba, Attila a főnökhöz, én Karaihoz, majd lemegyünk, megesszük a Malév - vacsorát (ami egyébként remek volt, és még egy üveg grúz bort is adtak hozzá). A végén a Malév - képviselő közöli, hogy holnap 10 - kor indul a busz a szálloda elől. Mondom a főnöknek, hogy elmegyek Attilával.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.46 pont (57 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 genius33 2012. 10. 7. vasárnap 06:20
Nemrossz.
#5 Blazselyovics Béla 2008. 08. 16. szombat 15:09
Nagyon tetszett,és élvezetesen van leirva az események.
#4 klikk 2005. 02. 10. csütörtök 13:56
Nagyon, tetszett! Igényesen szerkesztett és nem alpári!
#3 lulu 2002. 07. 29. hétfő 19:41
szep es szepen irt sztori... csak igy tovabb ismeretlen!
#2 dugattyú 2002. 06. 12. szerda 22:57
kurva jó!!!!!!!!!!!!
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?