A+ A-

Gyász

A könyvesboltban voltak, ami a férfi anyukájáé volt, és olyan nagy szeretettel vezette. A hátsó raktárban feküdtek egy kopott pléden, a férfi magához ölelte a lányt, aki halk szuszogással aludt már néhány perce. Kiadós szeretkezésen voltak túl, több óráig meg sem álltak benne, de a lány örült neki, hogy boldoggá teheti a férfit, főként most, hogy az anyukája temetéséről jöttek.
A lány sosem ismerte úgy a férfit, mint aki mindennél jobban ragaszkodik anyjához. Szerették egymást, mint anya és fia, a férfi, ha tehette, minden hétvégén meglátogatta őt, és még a lányt is bemutatta neki, jó kapcsolatot alakítottak ki. De a halála mégis elkeserítette. Fiatal asszony volt még, ötvenöt esztendős sem múlt el, hirtelen jött tragédia volt ez a férfi számára, s jobban szüksége volt a lányra, mint bármikor máskor.
És a lány szívesen vigasztalta őt, szavaival, érintéseivel, mindent odaadott neki, megtett, amit csak tudott. Bár a lánynak sosem volt igazi családja, azért megértette, milyen nagy fájdalmat érezhet most a férfi, akinek apja pár éve egy vadászbalesetben hunyt el.
A férfi fél kézzel kinyúlt maga mellé, egy bőrdzsekihez, aminek a zsebéből egy ezüstösen fénylő flaskát vett elő, s míg másik kezével csak még szorosabban magához húzta a lányt, nagyot húzott az alkoholból. Jó erős a cucc, de abban nem biztos, hogy micsoda, az unokatestvérét kérte meg rá, töltse tele a legerősebb italával, amit csak raktáron tart. Az unokatestvér kocsmáros volt, és megértette a férfi gyászát.
Szex és alkohol, így kell gyászolni. Talán az édesanyja nem jön vissza, de azt a nyamvadt szomorúságot távolabb űzheti. Lenézett a lányra, és kisöpörte aranybarna haját az arcából. Szép volt, nyugodt és kedves. Szerette a parfümjének az illatát, meg aztán magát a lányét is. A fekete harisnya és kosztüm hanyagul a földre volt vetve, egyenesen a temetésről jöttek ide, ebbe a kis könyvesboltba. Jó hely a gyászhoz. Meg aztán nincs szomszédság, aki panaszkodna a sikolyok és üvöltések miatt.
A férfi arcát a lány hajába temette, és megmarkolta egyik puha mellét, mire a lány ébredezni kezdett.
- Minden rendben? - suttogta hátranézve, kicsit rekedten. - Iszol?
- Igen.
- Ez micsoda? - a lány orrához emelte a flaskát, hogy megszagolja, de összevonta szemöldökét.
- Nem tudom, de üt.
- Ne idd le magad teljesen tompára. Olyankor mindig durva vagy velem.
- Bocsi, de azt hiszem, most rohadtul nem az lesz, amit te akarsz.
- Kérlek, ne beszélj így... már berúgtál?
A férfi nem válaszolt, csak gyöngéden végigsimította a lány testét. Nem volt nádszálvékony, dereka karcsú, combjai formásak, mindenütt olyan, amilyennek a férfi szerette. Tudta, hogy ha részeg, akkor eléggé keményen bánik a lánnyal, és ő azt annyira nem szereti. Ritkán issza le magát annyira, és másnap józanon mindig megbánja, amiket tett, vagy mondott. De most a lány nem róhatja fel neki. Meghalt az anyja.
- Jól van, igyál - mondta a lány, és egy lágy csókot nyomott a férfi nyakára, majd hozzápréselte magát. - De akkor nem vezethetsz.
- Aludjunk itt éjszaka - a férfi ismét meghúzta a flaskát.
- Hazavezethetek én is.
- Rád nem bíznám az autót. Még friss a jogsid.
- Akkor itt alszunk.
A férfi messzebb maguktól, óvatosan lerakta a földre a flaskát, a lány fölé magasodott, beléhatolt, majd lassú tempóval kezdve, egyre gyorsított mozgásán. Miközben a lány mellbimbóit ingerelte, visszatartotta magát, hogy a lány menjen el elsőként.
- Ne tartsd... vissza - suttogta a lány erőtlen, felizgult hangon. - Ereszd belém.
- Biztos?
- Élvezz belém!
A férfi pár pillanaton belül elment, de nem hagyta abba a mozgást ki-be a lányban. Míg ő mellbimbóit izgatta, dörzsölgette és néha szopogatta, a lány lenyúlt csiklójához, és hamar ő is követte.
A férfi nem húzta ki vesszejét a lányból, benne tartotta, s kis testét így húzta sajátjára, a hátát kezdte simogatni. Légzésük szapora volt, ahogy annak lennie kellett. A lány a flaskáért nyúlt, és egy aprócska kortyot ő is ivott belőle, aztán a férfi szájához emelte, aki egyszerre három, hatalmas kortyot ivott, arca eltorzult az erős, égető íztől, ami betöltötte egész száját, torkát.
- Jobb így? - kérdezte a lány, a flaska nyílását nyalogatva.
- Igen.
- Mi segít az alkoholban?
- Te alig szoktál inni, de... de ha az ember eleget iszik, nem érzi magát olyan szomorúnak.
- Most napokig sokat fogsz majd inni?
- Pár napig. Nyugi, nem fog kicsúszni a lábam alól a talaj.
- Szeretem, hogy ilyen erős és felelősségteljes vagy.
- Az volnék? - a férfi ajkai gunyoros mosolyra húzódtak, kivette a lány kezéből a flaskát, és újra meghúzta. - Én nem vagyok ebben annyira biztos.
- Pedig az vagy. Nem függtél az anyukádtól. Szeretted őt, természetes a gyászod, de nem függött tőle az életed, és ezt kevés férfi mondhatja el magáról.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.19 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2014. 11. 13. csütörtök 06:03
Közepes történet.
#6 genius33 2012. 11. 17. szombat 14:56
Egész jó smile
#5 v-ir-a 2012. 11. 14. szerda 19:05
olyan kis aranyos
#4 franceska 2012. 11. 14. szerda 07:58
Nagyon egygyügyü.ovis
#3 cervelo 2012. 11. 14. szerda 07:24
Lehetne jobb is.
#2 gyuri0926 2012. 11. 14. szerda 07:11
Gyengécske .
#1 Törté-Net 2012. 11. 14. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?