A+ A-

Utolsó este

- Nem lehet. Nem szabad... nem, nem... - suttogta zavarában, leszegve fejét.
Csak egy hangulatlámpa tompa fényei töltötték be a szobát. A tenger halk morja és kettőnk szuszogása még feszültebbé tette.
El akart menni, a kilincshez nyúlt, de nem tette. Maradt. Leült az ágy szélére.
- Tudod, hogy ez nem helyes, már az sem, hogy itt vagyok. - sóhajtozott, nem mert a szemembe nézni. Az ágytakarót szorongatta.
- Tudom, de nem maradhatsz egyedül. - megfogtam kezét, gyengéden megszorítottam. - Kérlek, nézz rám. - súgtam a fülébe.
Felém fordította a fejét, és lesütött szemeit lassan rám emelte. Végigsimítottam az arcát, majd lágyan megcsókoltam. Attól tartottam eltaszít magától, de nem, sőt, viszonozta, hevesen csókolt, s egyre közelebb vont magához. Simogatta a hajam, lassacskán már mindenhol, ahol ért.
Egy ideje már így, egymásba fonódva ölelkeztünk, hirtelen abbahagyta, elhúzódott, komoly arcot próbált vágni, de szomorúság sugárzott szemeiből.
Küszködött érzéseivel, alig bírta magába fojtani azt az iszonyú érzést, ami belülről emésztette.
- Kérlek, engedd, hogy most elfeledtessem veled - már én is a könnyeimmel vívódtam. Csüggedten lehajtottam a fejem.
Váratlanul megragadta a kezem, a mellkasára tette. - Érzed, érzed, hogy dobog? Rettentően vágyok rád. Hát legyen.
Vehemensem megcsókolt, hátradöntött az ágyon. Minden egyes porcikámon végigszántott a kezével. Felhevült állapotában, oly szorosan ölelt, mintha soha sem akarna elengedni.
Magáénak akar tudni, most, azonnal, testemet és lelkemet egyaránt. Ez az érzés teljesen átitatott engem is, lázasan nyúltam a pólója alá, szenvedélyesen lehúztam róla.
Hátát cirógattam, beletúrtam a hajába, tüzesen csókoltam nyakát, vállát.
- Állj fel, vetkőzz le! Látni akarlak meztelenül, most, azonnal! - duruzsolta a fülembe.
Azonnal kicsusszantam alóla. Lenge ruhám pántját lehajtottam, és egy kis segítséggel könnyedén a földre hullott. Meglepetten tapasztalta, hogy csupán csak egy bugyi takar.
Felpattant az ágyról. Átkarolta a derekam. Kezével végigsimította melleim, gyengéden masszírozta őket, másik kezével letolta rólam a maradék, aprócska ruhadarabot.
Végig a szemembe nézett, a szomorúság még mindig nem tűnt el, viszont valami bódulat társult hozzá, bár nem csak ő volt ebben az állapotban. Szinte narkózisba estem, minden érintésébe beleborzongtam, szívem úgy kalapált, hogy torkomban éreztem. Gyomrom összeszorult, és percenként tört rám egy érzés, egy leírhatatlan földöntúli érzés. Remegő kezekkel, nagy nehezen kigomboltam a nadrágját, közben fel-felnézve rá, ártatlan szemekkel.
Alig bírtam, lehámozni róla.
- Segítsek? - mosolygott rám bódultan.
Egy szót sem tudtam kinyögni, csupán bólintottam. Ő pedig, mintha parancsot kapott volna, azonnal megszabadította magát mindentől.
Fürkésztem tekintetét, és nem utolsó sorban a férfiasságát. Sután megragadtam, végigsimítottam. Szégyenlősen játszadoztam vele. Lehunyta szemeit. Halkan sóhajtozott, a lámpafénynél kirajzolódtak megfeszített izmai, a verejtékcseppek a tarkóján, amint komótosan folytak végig a nyakán. Hálásan folytatta a kényeztetésem, de most görcsösen, alig bírta visszafogni magát.
Kitört belőle a vad, sebzett állat. Megmarkolt, ledöntött az ágyra. Hevesen csókolta végig a nyakam, melleim, kezével fékezhetetlenül szétfeszítette combjaim. Elvakultan, durván tett magáévá. Éles fájdalom nyilallt belém. Próbáltam leplezni az általa okozott fájdalmam, de minden érzés látszódott arcom vonásain. Csendesen nyögtem a tomboló teste alatt.
- Bocsáss meg, kérlek, nem akartam...- vette észre elnyomott indulataimat. Bűntudata támadt a fájdalma mellett. Lecsüggesztette fejét. - Bocsáss meg... bocsáss meg. - hajtogatta. Éppen leszállni készült rólam.
- Ne! Várj, maradj, folytasd! - néztem rá kérlelőn. Átfontam lábaim derekán, kezemet a tarkójára téve, gyöngéden megcsókoltam. -Maradj - csókoltam egyre. Öleltem, nem akartam ereszteni, magamban akartam érezni, még, még. Próbáltam éreztetni vele, nem haragszok rá. Pár pillanat után, lassan kezdtünk ringatózni, egymásba fonódva, felvettük egymás ritmusát. Lomhán vonaglottunk, perzselő leheletét nyakamban éreztem. Szertartásosan szeretkeztünk hosszú ideje, minden rezdülésre ügyelve, teljesen átadva magunkat egymásnak. Összefonódtunk, de nem csak testeink, lelkeink egyaránt.
Fáradhatatlanul szerelmeskedtünk, majd vad harcra keltek testeink. Felhevülten, egyre gyorsabb tempóra váltva, telhetetlen, kíméletlen dugássá vált a lágy szeretkezés. Az utolsó taszítások közepette, szemében megjelent egy könnycsepp, de, tudtam, ez nem a kínzó érzés, hanem a boldogság cseppje.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.65 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 v-ir-a 2013. 07. 7. vasárnap 16:13
ez mi akart lenni???
#3 BalGa 2010. 11. 2. kedd 18:38
Azért kissé ez is fura...
Hossz: 8.818 karakter - valójában csak 4597...
Nahát, nahát wink
#2 Törté-Net 2010. 11. 2. kedd 09:22
Az előző duplikált történet helyett egy újabb került fel, olvassátok örömmel smile
#1 Törté-Net 2010. 11. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?