A+ A-

Joanne’s night

Könnyek csorogtak alá a kivörösödött szempárból. Joanne már a nyolcadik romantikus drámánál tartott aznap, de nem akart felhagyni az önkínzással. A lejátszó hirtelen elkezdte szaggatni a lemezt. A nő meglepetésében gyorsan megtörölte arcát, majd kiugrott a pléd alól, hogy kimentse a filmet. Az utóbbi három napja nem telt kellemesen, nem vágyott még a morcos lemezkölcsönzős Mrs. Anderson zokszavaira is, így óvatosan kiemelte a DVD - t a forró lejátszóból.
Talán mégis ideje lenne lefeküdni, gondolta és a faliórára emelte tekintetét. Fél tizenkettő múlt pár perccel. Aznap éjjel fogmosás és fürdés nélkül hajtotta a fejét a párnára. Még sokáig forgolódott, nem jött álom a szemére. Pedig olyan jó lett volna, akár csak néhány órára feledni a gondokat. Ehelyett csak feküdt és Sam arca lebegett előtte. Azon gondolkodott, hogy tulajdonképp miért is sír? Hiszen ő mondott nemet egy újabb kapcsolatra. Ő nem akart belevágni a nagy szerelmi vállalkozásba. A férfi egy szóval se bántotta. Sőt, ilyen kedvesen még soha senki nem viselkedett vele. Mégis kosarat adott neki. Felült az ágyon, s homlokát a tenyerébe tette. Miért fél a kihívástól? Hisz, nem törvényszerű, hogy egyik kudarc követné a másikat. De már túl késő ehhez. A férfi gépe felszállt, soha többé nem találkoznak és ő csak most döbbent rá, hogy beleszeretett ebbe az emberbe. Talán Jo élete végéig bánni fogja a döntését. Azonban egy valamiben biztos volt. Azt a meleg mosolyt és a lágy kézfogást sosem feledi.
Kikászálódott az ágyból és a konyhába ment. Hajnali kettő körül járhatott az idő. Benyúlt a hűtőbe és kivette a tejet, hogy töltsön magának egy pohárral. Valaki kopogtatott. Joanne nem rezzent össze, nem lepődött meg. Megszokta már. Katey, a szomszéd 18 éves kamasz, biztosan megint tilosban kiszökött a házból és elfelejtett kulcsot vinni magával. Nem egyszer esett már meg, hogy a lány egy mini ruhában vacogva toporgott Jo tornácán, hogy elkérje a kulcsot, amit az apja adott a nőnek szükség esetére. Ő sosem zsörtölődött emiatt, hisz alig volt tíz évvel idősebb tőle, emlékezett még a hasonló élményeire tizenéves korából, egyébként a lány az éjszakai mentőakciókat mindig meghálálta hétvégén egy kis takarítással. Jo a bejárati ajtóhoz sétált és kinyitotta, nem törődve a hideg novemberi széllel, de nem Katey állt ott. Sam volt az. Sam, akinek a Föld másik féltekéje felé kéne épp tartania. Sam, aki még ott a tornácon is azzal a meleg mosolyával ajándékozta meg, miután néhány nappal azelőtt komoran nézte az asztalt, mialatt Jo hosszasan ecsetelte, hogy mért nem akar egy újabb kapcsolatot. Jo megborzongott. Nem szólaltak meg, csak egymás arcát nézték. A férfi mélyen a szemébe nézett, majd pillantása lejjebb csúszott és zavartan elfordította tekintetét. A nőben ekkor tudatosult, hogy csak egy lenge hálóing van rajta, ami hiába ér le bokáig, amilyen hosszú, olyannyira áttetsző is. Fülig vörösödve rohant el az ajtótól, hogy keressen valamit, amit magára vehet.
Első mozdulatával felborította a ruhafogast és kabátja a földön landolt, amiben aztán megcsúszott és majdnem a nyakát szegte. Ügyetlenkedve a nappaliba botladozott és, jobb híján, a kanapén heverő plédet terítette magára. Visszaszaladt az ajtóhoz. Sam még mindig az egyik kerti lámpát nézegette érdeklődő tekintettel.
- Gyere be - mondta erőtlen hangon, mire a férfi beljebb lépett a házba. Becsukta mögötte az ajtót, majd a nappaliba terelte és leültette a díványra - Nem úgy mondtad, hogy ma visszautazol Sydney - be?
- Nem igazán. Úgy volt, hogy tegnap megyek. Most viszont hajnali két óra huszonnégy perc van és csütörtök. Furcsa, hogy nem ezen csodálkozol - komoly arccal fürkészte Jo - t, aki újfent elvörösödött, hisz valóban elmúlt szerda, két és fél órával.
- Épp egy pohár tejet készültem meginni. Te kérsz valamit? - kérdezte zavartan és a pult mögé lépett. A férfi szája mellett újra megjelentek a mosolygödröcskék.
- Nem, köszönöm.
- Mért jöttél ide, Sam? - a nő letette a poharát és próbált határozott hangon beszélni. Érezte, ha egy percre is elveszti önuralmát izmai felett, görcsösen elkezdhet remegni. A férfi mély levegőt vett és beszélni kezdett.
- Kiértem a repülőtérre és bejelentették, hogy késik a járatom egy órát. Így leültem és vártam. Gondolkodtam. Talán 25 - 30 percig. És rájöttem valamire. Annyiban hagytam a dolgot. Régebben meggondolatlanul belevetettem volna magam a küzdelembe, de most, amikor közölted, hogy nem akarsz tőlem semmit, még egy esélyt se kértem, hogy bizonyíthassak. Pedig csak a döntéseddel kellett volna dacolnom. Tizenéves koromban képes voltam más srácokkal felvenni a versenyt, csakhogy én kerülhessek ki győztesen, most pedig megfutamodtam. Én nem akartam hazamenni. Amikor azt mondtam neked, hogy nem érdekes, mert a héten úgyis hazautazom Ausztráliába, igazából hazudtam. Ezt akkor és ott döntöttem el.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.59 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 24. csütörtök 16:15
Tetszett.
#6 zsuzsika 2016. 02. 28. vasárnap 10:03
Elmegy.
#5 feherfabia 2016. 02. 6. szombat 06:53
Közepes!
#4 listike 2014. 09. 30. kedd 16:32
Tetszett.
#3 A57L 2014. 08. 19. kedd 06:42
Jó lett az írás.
#2 genius33 2013. 02. 10. vasárnap 07:58
Egész jó smile
#1 Törté-Net 2010. 01. 25. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?