Lángoló selyem

Szavazás átlaga: 3.44 pont (16 szavazat)
Megjelenés: 2009. november 13.
Hossz: 8 109 karakter
Elolvasva: 757 alkalommal
Álmosan pislogtam a betűző reggeli napfényben. Éreztem valami hiányt, mintha elvesztettem volna valamit. A megismétlődött, ezúttal hangosabban. Hunyorogva tapogatóztam a szekrény felé, aminek nyitott részén a könyvek előtt a mobilom járta ébresztő táncát.
– Ki a fene lehet hajnali fél tízkor? – pillantottam a kijelzőre, majd vegyes érzelmekkel tudatosult bennem: a kedvesem hív. Hmm. Mostanában elég sok bajunk volt. A család mindkettőnk részéről igyekezett megőrizni minket gyerek voltunkban, mi pedig – örök lázadó ifjúság – igyekeztünk kitörni a körből. Sajnos, az utóbbi időben egymáson keresztül.
– Szia! – köszöntem röviden.
– Szia, felébredtél? – *biip.. biip.. biip*... letette.

Az egyik népszerű (? ) telefontársaság átka. A telefon újra csöngeni-berregni kezdett.
– Mikor érkezel? – kérdeztem érdeklődve.
– Már itt vagyok – válaszolta, mire megindult bennem a véráram, agyam kezdte felfogni, hogy vége a szunyának, ideje lenne intenzíven használni az idegpályákat. A születésnapom volt, és a drága, némi vita után pár napja beleegyezett, hogy meglátogat a családi (vipera) fészekben. Nem állt túl jó helyzetben, voltak, akik szerették volna távol tudni tőlem. Esélyük sem volt... Sietve megráncigáltam néhányszor a takarómat, hátha rájön, hogy én most voltaképp megigazítom őt. Nem értette. Szétnéztem a lakosztályomban – ami egy gyéren bebútorozott padlásszoba és egy barlang törvénytelen utódára hasonlított – majd beletörődően elindultam lefelé a diófa lépcsőn, vigyázva, nehogy kettőnél több fokot érintsek. Dübb. Még jó, hogy nem lépett be senki az ajtón, szépen leült volna egy sarokba csendben fibrillálgatni.

A kapu előtt várt rám, addigra nagyanyó már elkezdte puhítani.
– Há, már itt vaaan! – vigyorgott sokat sejtve és keveset tudva őszülő ősszülőm. Rövid puszi-csók és szóváltás után a házba menekültünk, fel pazar hálószobámba, lepakolandó a kedves motyóit. A délelőtt, mint egy kehes vetítő, pergette a képeket, mígnem a Nap elvesztette – ismét – a Holddal vívott csatát. Az ezüst korong szabályos kör alakja ismét eszembe juttatta egy rég hallott megjegyzését valami múltba vesző ismerősömnek:
– Párzási időszak.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 3.44 pont (16 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. augusztus 17. 14:56
#10
Ez ide kevés.
1
Andreas6
2021. június 20. 07:07
#9
Bevezetőnek jó. Önálló műnek csonka.
1
vakon53
2016. március 23. 16:32
#8
Netörődjél a fikázókkal.
1
f
feherfabia
2016. január 14. 06:28
#7
Kezdetnek nem rossz !
1
a
A57L
2015. június 16. 04:21
#6
Gyenge írás.
1
zsuzsika
2015. február 2. 08:48
#5
Hát ez tényleg gyenge.
1
p
papi
2013. április 9. 08:11
#4
elég gyengécske
1
Gabi
2009. november 15. 11:01
#2
Snassz!
1
T
Törté-Net
2009. november 13. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1