A+ A-

Vágyak szárnyán

Zoé ránézett az órára, és meglepetten tapasztalta, hogy az hajnali 2:34 percet mutatott. Már több mint 6 órája dolgozott az elemzésén, és mégsem érezte úgy, hogy fáradt lenne. Bepötyögte a gépbe az aktuális mondata utolsó betűit, majd mély sóhajtás mellett kisétált a konyhába. Ott már hidegebb volt, így szorosabbra húzta köntösét, és ivott egy pohár vizet. Ritkán folyamodott ehhez az átlátszó löttyhöz, de most az egyszer különösen jól esett neki. Miután az első poharat kiitta úgy döntött, tölt még bele picit, és beviszi magával, talán a későbbiekben még hasznát veszi. Visszaült íróasztala mögé és átolvasgatta az elmúlt néhány óra gyümölcsét. Kifejezetten jónak hatott számára, bár tudta, a tanár úr soha sincs megelégedve vele.
Hirtelen a tálcán villogni kezdett a Windows Live Messenger beszélgető ablaka. Idegesen figyelt fel rá, nem szerette, ha zavarják miközben dolgozik, azonban amikor meglátta, hogy ki a kellemetlenkedő, nyomban megenyhült.
Kedvesével, Balázzsal, már lassan 9 hónapja együtt voltak, lelkileg igen közel kerültek egymáshoz, de a testi együttléttel problémák voltak. A fiú nem közeledett hozzá ilyen téren, Zoé pedig nem tudta, hogy mi lehet a probléma, ugyanis nem érezte magát különösen taszítónak. Sőt, nem egy srác próbálkozott már nála, kifejezetten csinosnak volt mondható. Barátja azonban más volt. Zoé tudta, hogy szerelme viszonozza érzéseit, de az sajnos megválaszolatlan kérdés volt számára, hogy hogyan hívja fel magára a figyelmét. Magában milliószor lejátszotta már, hogyan megy oda párjához, és hogyan kelti fel benne azt a bizonyos számára már olyannyira ismert, de a párja által még nem tapasztalt vágyat. Vágyott már arra, hogy Balázs a karjába zárja, simogassa, becézgesse bőrét, forró csókokkal halmozza testét, de sajnos ezen gondolatok a vágy szintjénél előrébb nem jutottak.
Kedvese sértődött hangnemmel indította mondanivalóját, ugyanis arra várt sürgős választ, hogy mi volt az a nagyon fontos dolog, ami miatt a lány lemondta a délutáni találkát. Zoé megmagyarázta neki, hogy hirtelen kiadtak egy 600 szavas fogalmazást, amit sürgősen meg kellett írnia, és el kellett postáznia a tanárának, különben súlyos következményei lettek volna. Balázs megértette, de még sajnáltatta magát kicsit, ahogyan szokta, a lány pedig csak mosolygott rajta.
Miközben párja a napi élménybeszámolóját gépelte, Zoé elkalandozott. Eszébe jutott, hogy kedvese milyen szenvedéllyel tudja megcsókolni, hogy néha hogyan néz a szemébe, miként öleli meg. S ekkor hirtelen egy addig lehetetlennek hitt gondolat futott át az agyán: talán Balázs is hasonló cipőben jár, mint ő. Talán ő is arra vár, hogy a lány lépjen, hogy egy jelet, utalást kapjon arra, hogy elfogadja az intimebb közeledést is. Így egy váratlan ötlettől vezérelve beírt kedvesének egy mondatot, mely már régóta fúrta az oldalát:
- Vágysz rám?
Balázst nyilvánvalóan meglepte a kérdés, mert el telt egy kis idő mire kifundálta elmés válaszát:
- Azt hiszem nem értem a kérdést.
Zoé - t elszomorította kedvese válasza, ugyanis mindenre számított, csak erre nem. Nem tudta mit írjon anélkül, hogy megalázná magát, így csak ült tétlenül, és várta, hogy magától megoldódjanak a dolgok, hogy kedvese gondolkozzon, vagy elfelejtse az iménti kérdést. Néhány semmittevő perc után Balázs írt újra:
- Nem tudom, hogy mire gondolhatsz. Természetesen vágyom arra, hogy veled legyek, és hiányzol, de hát te ezt úgyis tudod picim. Akkor viszont, most visszaadom a labdát: és te vágysz rám? - majd mondatát egy hangulatjellel - egy nagy mosollyal - kísérte.
Zoé úgy döntött, hogy most már nem futamodik meg, és leírja azt, ami már oly régóta nyomta a szívét.
- Jaj drágám. Hiányzol a szívemnek, mert ma nem voltam veled, de ez elmúlik, ha holnap találkozunk. Hiányzol a lelkemnek, de ez is elmúlik, amint ismét együtt leszünk.
Majd szünetet tartott, várt, hogy kedvese hogyan reagál szavaira, ő azonban egy egyszerű mosolygó hangulatjellel válaszolt, így Zoé folytatta.
- Ez még nem minden. A testemnek is hiányzol, mely érzés minden találkozásunknál folyton folyvást csak erősödik. Néha már csak attól felperzselődik bennem a vágy, ha csak a hangodat hallom a telefonban. Amikor esténként lefekszem aludni mindig te jársz a fejemben és az, ahogyan érezteted velem, hogy nő vagyok. Látom magam előtt, ahogyan megölelsz, finoman hozzászorítasz a falhoz, és ujjaidat végigtáncoltatod az arcomon, a nyakamon, s haladsz lassan lejjebb ki nem hagyva a mellemet, combomat. Az álmomban felfedezni vélem azt a bizonyos vágyat a szemeidben, mellyel már nagyon régen nem találkoztam, csókod pedig annyira szenvedélyes, mint ahogyan azt a mindennapokban tapasztalom. Ugyanis én úgy érzem, azok nem egyszerű csókok, és reménykedtem, hogy többet rejtenek magukban, mint amit mutatsz, most azonban kezdek kételkedni, félek tévedtem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.4 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2018. 01. 6. szombat 07:05
Kedves kis történet.
#5 vakon53 2016. 03. 26. szombat 23:35
Nemrossz.
#4 zsuzsika 2014. 12. 23. kedd 09:12
Jó.
#3 papi 2013. 08. 12. hétfő 06:04
Nem rossz
#2 v-ir-a 2011. 12. 14. szerda 20:59
én azért nem vártam volna ennyit smile , ettől függetlenül tetszett
#1 Törté-Net 2008. 04. 13. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?