Szabadság szárnyán

Kellemes, tavaszi idő volt, pont az évszaknak megfelelő. Ideje is volt már, hisz a tél egészen március közepéig elhúzódott és még a hónap elején is kemény vagyok voltak. Ahogy azt viccesen mondtam, bár nem mindenki tartotta annak, akár harmadfokú fagyási sérüléseket is lehetett szenvedni a szabadon maradt testrészeken. De szerencsére már elmúltak ezek az idők. Sütött a lenyugvó nap, és kellemes fénnyel világította meg a pályaudvart.

Árgus szemmel figyeltem a kiírást, mikorra érkezik meg végre a vonat, amire várok, s rajta akire várok. Örömmel vettem észre, hogy már csak alig pár perc választ el a találkozástól. Kicsit ideges voltam, bár ez nem is idegesség volt, sokkal inkább az a gyermeki izgalom, amit akkor érez az ember, mikor az ajándékait nyitja ki, és nem tudhatja, hogy mi lesz benne, milyen lesz. Rágyújtottam még egy cigire, és vártam.

A fedett állomáson nem nagyon mozgott a levegő, ezért a füst sem tűnt el pillanatok alatt. Örömmel csillant fel a szemem, amikor a füstön át végre megláttam a szerelvényt, ahogy lassan begördül az állomásra. Kinyíltak az ajtók, és elkezdtek leszállni az utasok. Szemem egyfolytában cikázott egyik arcról a másikra, mígnem végre megláttam azt, akire vártam, de nem mozdultam. Kíváncsi voltam mikor vett észre. Lassan közeledett a tömegben, és ő is mindenfele forgatta tekintetét, míg végre ő is észre vett. Ekkor elmosolyodott, és most már céltudatosan felém közeledett.

Elindultam én is felé, s mikor már elég közel voltunk egymáshoz széttártam karjaim, ő pedig jött, és átölelhettem végre. Arcon csókoltam, mert tudtam, hogy arra, hogy rendesen is megcsókolhassam, még várnom kell. De ahogy a szólás is mondja, türelem, rózsát terem. Egymásba karolva indultunk a villamos felé, s közben beszélgetni kezdtünk, de egyelőre még csak a szokásos alapkérdésekkel kezdtünk, hogy: hogy vagy, milyen volt az utazás és ilyenek. Szerencsére ebben az órában még gyakran jártak a villamosok, így arra sem kellett sokáig várni, és fél órán belül már végre nálam lehettünk.

Gyorsan lepakoltunk, s amíg ő elment "rendbe szedni a toalettjét", addig én beraktam egy kis könnyed zenét, majd leültem és vártam rá. Nem kellet sokáig várnom, hamar végzett, és letelepedett mellém.