A+ A-

Szabadság szárnyán

Kellemes, tavaszi idő volt, pont az évszaknak megfelelő. Ideje is volt már, hisz a tél egészen március közepéig elhúzódott és még a hónap elején is kemény vagyok voltak. Ahogy azt viccesen mondtam, bár nem mindenki tartotta annak, akár harmadfokú fagyási sérüléseket is lehetett szenvedni a szabadon maradt testrészeken. De szerencsére már elmúltak ezek az idők. Sütött a lenyugvó nap, és kellemes fénnyel világította meg a pályaudvart.
Árgus szemmel figyeltem a kiírást, mikorra érkezik meg végre a vonat, amire várok, s rajta akire várok. Örömmel vettem észre, hogy már csak alig pár perc választ el a találkozástól. Kicsit ideges voltam, bár ez nem is idegesség volt, sokkal inkább az a gyermeki izgalom, amit akkor érez az ember, mikor az ajándékait nyitja ki, és nem tudhatja, hogy mi lesz benne, milyen lesz. Rágyújtottam még egy cigire, és vártam.
A fedett állomáson nem nagyon mozgott a levegő, ezért a füst sem tűnt el pillanatok alatt. Örömmel csillant fel a szemem, amikor a füstön át végre megláttam a szerelvényt, ahogy lassan begördül az állomásra. Kinyíltak az ajtók, és elkezdtek leszállni az utasok. Szemem egyfolytában cikázott egyik arcról a másikra, mígnem végre megláttam azt, akire vártam, de nem mozdultam. Kíváncsi voltam mikor vett észre. Lassan közeledett a tömegben, és ő is mindenfele forgatta tekintetét, míg végre ő is észre vett. Ekkor elmosolyodott, és most már céltudatosan felém közeledett.
Elindultam én is felé, s mikor már elég közel voltunk egymáshoz széttártam karjaim, ő pedig jött, és átölelhettem végre. Arcon csókoltam, mert tudtam, hogy arra, hogy rendesen is megcsókolhassam, még várnom kell. De ahogy a szólás is mondja, türelem, rózsát terem. Egymásba karolva indultunk a villamos felé, s közben beszélgetni kezdtünk, de egyelőre még csak a szokásos alapkérdésekkel kezdtünk, hogy: hogy vagy, milyen volt az utazás és ilyenek. Szerencsére ebben az órában még gyakran jártak a villamosok, így arra sem kellett sokáig várni, és fél órán belül már végre nálam lehettünk.
Gyorsan lepakoltunk, s amíg ő elment "rendbe szedni a toalettjét", addig én beraktam egy kis könnyed zenét, majd leültem és vártam rá. Nem kellet sokáig várnom, hamar végzett, és letelepedett mellém. Most már, hogy otthonosabb környezetben voltunk, lazábban folyt a beszélgetés, s egyre jobban megismertük egymást az elmondottakból. Már korábban is meg-tettem, de személyesen is bevallottam neki, hogy vonzódok hozzá, és ő is megerősített abban, hogy ez az érzés nem viszonzatlan.
Ennek a tudatnak az örömére, merészen átöleltem, egyik kezemmel hátrasimítottam a haját, majd megsimogattam az arcát. Előbb épp csak érintettem ajkammal az övét, és játszadoztam vele, hogy ő is kívánja a csókot. Addig-addig folytattam ezt, amíg a szája résnyire nem nyílt, s ekkor, kihasználva ezt, ajkára tapadtam, s hosszan, vágytelin megcsókoltam. Játszottam az ajkaival. Először az alsó, majd a felső ajkát szívogattam, harapdáltam óvatosan, majd nyelvem hegyét végig húztam rajtuk. Újból összetapadtunk, s nyelvünk hol vad, hol gyengéd játékba kezdett. Mint a kisgyermekek fogócska alatt, úgy kergetőzött a nyelvünk, majd elcsitult, s lassú, mondhatni elváló csókokat váltottunk. Boldogság töltött el a csókja miatt, s reméltem nem ez volt az utolsó. Tovább beszélgettünk, s közben én lassan elhelyezkedtem az ágyamon, s bíztattam ő is tegye meg ezt nyugodtan. Nem kellett kétszer mondani, elfeküdt mellém, bár nem is mellém, hanem hozzámbújt. Így, összefonódva beszélgettünk tovább, s bár én már egyre kevésbé tudtam neki ellenállni, mégis türtőztettem magam, és nem vetettem rá magam. Mélyen legbelül reméltem, hogy ennek is eljön az ideje, de előbb még kicsit jobban fel kell oldódnia. Saját tapasztalatból tudtam már, hogy a "lerohanás" nem vezet jóra, s mint utólag kiderült, jól tettem, hogy nem tettem ezt, mert az időn kívül semmit nem vesztettem, időnkből meg volt elég.
Beszélgetés közben még néhányszor bele bonyolódtunk egy-egy heves csókba, s ezek közben kezem lassan becsúszott fölsője alá, s bőrét simogattam, s egyre feljebb húztam rajta a fölsőt, egészen, amíg le nem került. Tovább simogattam, s most már elszakadtam az ajkától, s lejjebb is csókoltam. A nyakánál óvatos voltam, mert tudtam, hogy csikis, így azon igyekeztem hamar túl lenni rajta. Miközben haladtam lejjebb, lassan levettem róla a melltartót is, és végre elém tárultak gyönyörű keblei. Az eddig sem csekély vágy egyre inkább felfokozódott bennem, s szinte azonnal rávetettem magam a mellbimbójára, hogy azt kényeztessem kicsit a nyelvemmel, közben pedig a másikat masszíroztam, és szabadon maradt kezemmel tovább simogattam, egyre lejjebb. S ahogy haladtam a kezemmel lefelé, úgy igyekeztem megszabadítani őt a rajta maradt ruhadaraboktól.
Míg végül már nem volt rajta semmi, és én megcsodálhattam fedetlenül testének gyönyörű bájait. Apró csókokat leheltem testére amerre csak jártam, míg végül eljutottam oda, amit én csak úgy nevezek, minden gyönyör forrása.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.44 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 v-ir-a 2012. 11. 22. csütörtök 20:12
nagyon jó kis sztori smile
#1 Törté-Net 2005. 09. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?