A+ A-

Ajándék

Szeretlek! - suttogtad a telefonba, mielőtt megszakadt a vonal...
Szememben könnyek gyűltek, hisz nem vagy Velem, nem vagy itt, hogy édes szavaiddal kényeztess. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki, mint Te, pedig alig 6 órája mentél el. Hirtelen egyedül éreztem magam, feleslegesnek, hisz Neked élek, nem másért, csak hogy Te se legyél egyedül. De most elszakított Tőled a sors, és a kötelesség. Bár tudom, nemsokára újra együtt leszünk...
Egy héttel később, épp takarítottam, amikor üzenet érkezését jelezte a telefonom. Te küldted, hogy tudasd, holnap már megint itt leszel, Velem. Már nagyon hiányoztál, s most még jobban, hogy tudom, holnap megérkezel. Valami különlegessel akartalak meglepni, hisz nem voltunk még ennyi ideig külön. Eszembe jutott, hogy mindig egy gyönyörű, gyertyafényes vacsorára vágytál, olyanra, amit a filmekben lehet látni. Hát elterveztem, hogy minden követ megmozgatok, és elviszlek Csodaországba, ahol a vágyaid, álmaid valóra válnak...
A repülőtéren álltam, vártalak, minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnt. Végre bemondták, hogy megérkezett a géped. Megláttalak, és emberfeletti boldogság töltötte el a lelkem. Odafutottál hozzám, átöleltél, megcsókoltál. Nem csókoltál még ilyen szenvedéllyel. Lassítottunk, de csak azért, hogy még egy sokkal hevesebb nyelv-csatába vethessük magunkat.
- Hiányoztál... - mondtad levegőért kapkodva, miután ajkaink elváltak egymástól.
- Te is Nekem, el sem tudod képzelni mennyire... - válaszoltam.
- Menjünk haza!
- Rendben, van egy kis meglepim számodra...
Otthon, mielőtt beléphettél volna a lakásba, bekötöttem a szemed, hogy teljes legyen a meglepetés. Bevezettelek az általam Neked teremtett világba. Mikor megérezted a rózsaillatú füstölőt, mosolyra húzódott a szád, ez volt a kedvenced. Tudtam, hiszen első alkalommal is ezzel bűvöltelek el. A nappaliban levettem a selyemkendőt a szemedről, s mintha egy könnycseppet láttam volna a szemed sarkában, mikor felém fordultál, s azt mondtad:
- Ez gyönyörű!
- Tudtam, hogy tetszeni fog.
A szobában félhomály volt, a közepén egy asztal két székkel, az asztalon gyertyatartóban illatgyertyák égtek, s biztosították az éppen elegendő fényt. Ízlésesen megterítve egy 3 fogásos vacsora várt elfogyasztásra...
Bekapcsoltam a cd-lejátszót, Mozart szólt alig hallhatóan.
- Hölgyem - nyújtottam Feléd kezem - helyére kísérhetem?
- Természetesen, uram... - válaszoltad pajkos mosollyal.
Leültünk az asztalhoz, ebben a romantikus hangulatban fogyasztottuk el a vacsorát, majd egy táncra invitáltalak, amibe boldogan egyeztél bele.
Magamhoz húztalak, s lassan, nagyon lassan táncolni kezdtünk. Egymás szemét egy pillanatra sem tévesztve mozogtunk, testünk önálló életre kelve kezdte felfedezni a másikét. Ajkaink újra csókban forrtak össze, nyelveink saját táncukba kezdtek...
Elvesztve a kapcsolatot a külvilággal indultunk a hálószoba felé, s közben dobáltuk le egymásról a feleslegesnek ítélt ruhadarabokat. Mielőtt bementünk volna a szobába, visszazuhantunk a realitásba, mert mutatni akartam Neked még valamit. Kinyitottam az ajtót, s közben néztem az arcod. Gyönyörű voltál, mint mindig, de most kivételesen, amint a szemedben megint megjelent az a bizonyos könnycsepp. Nem hittél a szemednek: az ágy és körülötte minden tele volt rózsaszirmokkal. Nem tudtál megszólalni, csak nézted, és gyönyörködtél benne...
Kizökkentettelek a csodálkozás homályából, amikor megfogtam a kezedet és bevezettelek a szobába. Lefektettelek az ágyra, rá a puha szirmokra, és megcsókoltalak. Most tértél vissza csak igazán a Mi jelenünkbe, de azonnal elragadt egy másik gyönyörű világ. Nyelveink úgy jártak egymás körül mintha soha nem akarnának elválni, de Én elszakítottam őket egymástól, s csókjaimmal arcodat kényeztettem. Millió apró puszival halmoztam el arcbőrödet, majd nyakadat vettem kezelésbe. A nyakad és a kulcscsontod, melyek majdnem a legérzékenyebb pontok voltak a testeden. Élvezettel éreztem, amint minden egyes pusziba szinte beleremeg az egész tested. Nem volt már rajtunk semmi, hiszen még a nappaliban megszabadultunk minden ruhadarabtól. Végigcsókoltam a karodat, s mikor újra a nyakadhoz értem belenéztem a szemedbe, s megkérdeztem azt, amit sosem lehet elégszer hallani a Kedvesünktől:
- Szeretsz?
- Nem... Nem csak szeretlek... Amit Én érzek irántad, azt nem lehet szóban elmondani...
- Akkor lazíts, s én elmondom, mennyire szeretlek, a testünk nyelvén!
Becsuktad a szemed, s én újra a nyakadat puszilgattam, de most nem álltam meg itt. Elindultam lefelé, a melledhez érve lágyan számba vettem az egyik bimbót, és mint egy engedelmes kisgyerek, szoptam. Néha beleharaptam, mire Te felszisszentél, de nem a fájdalomtól, hanem a gyönyörtől. Gyönyörű melleid voltak, nem nagyok, nem kicsik, Nekem tökéletesek, mint ahogy Te is. Miközben a számmal a melleden foglalatoskodtam, kezem sem tétlenkedett.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.73 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 Andreas6 2017. 10. 13. péntek 04:33
Meghatóan szép.
#2 A57L 2014. 05. 29. csütörtök 06:03
Egynek elmegy.
#1 Törté-Net 2004. 09. 27. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?