A+ A-

A kegyelemdöfés

Gábor már-már túltette magát Krisztin, de az élete sok mindenben változott... Éppen az ágyán feküdt, amikor megszólalt a telefonja.
- Tessék? Kérdezte kicsit fáradtan.
- Szia! Itt Kriszti! - Gábort ez a néhány szó hidegzuhanyként érte. Ez a hang egykori egyetlen szerelmének a hangja volt. Ahogy ez tudatosult benne, gyenge remegés öntötte el a hasát, és az összes zsigerét.
- Szia...! Ööö... Mi van veled?
- Semmi! Csak gondoltam felhívlak. Mondta a lány, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Az jó!
- És... és, hogy vagy? - Kérdezte Kriszti, majd egy kis mellébeszélés után kibökte, hogy:
- Lenne kedved dumcsizni egyet valamikor?
- Hát persze! - Majd megbeszéltek egy randit másnapra, és letették a telefont
Gábort a beszélgetés után ellentétes érzések töltötték el az elmúlt pár perccel kapcsolatban. Ez a lány volt élete nagy szerelme, akivel úgy gondolta, hogy majd együtt megváltják a világot... De Kriszti nem így gondolta. Egy darabig benne volt a nagy szerelem eljátszásában, de utána elkezdett többre, és újra vágyni, és végül az ő kapcsolatuk is 3 hónapja a "legyünk barátok" szófordulattal ért véget, és majdnem a Gábor életével is. Másnap iskola után Gábor elindult a belváros felé autójával, hogy felvegye Krisztit, és egy jót beszélgessenek. Úgy gondolta, ez a három hónap elég volt ahhoz, hogy már teljesen megbékéljen a történtekkel, és hogy már semmit ne várjon a ma délutántól. Az autó megállt egy kertes családi ház előtt, majd kis idő múlva kijött Kriszti, és elindultak.
Az első lámpánál a fiú végigmérte egykori barátnőjét, és szomorúan vette tudomásul, hogy még mindig gyönyörűen virágzik, de ezt a szépséget már nem ő élvezheti. Ezen egy pillanat alatt elszomorodott, majd újra vidám lett, ahogy arra gondolt, hogy ennek vége, és a szomorúsága nem old meg semmit. Élvezni akarta a nap hátralévő részét úgy, hogy azt olyan ember társaságában tölti, akit utálnia kellene, de akinek mégis meg tudott bocsátani. A kávézóban az általános időjárási, iskolai, és továbbtanulási kérdések mellett megbeszélték egymás magánéletét is. Jobban mondva csak a Krisztiét, mert Gábornak a lány után még nem sikerült újra megnyílnia egy párkapcsolatra. Megbeszélték azt is, hogy hazafelé Gábor beugrik hozzájuk, és megnézi a szalagavatóról készült videót is.
- Ülj le, mindjárt megkeresem. Hozzak valamit inni?
- Kösz nem. Ittam két teát. Rémlik?
- Hát persze. Én figyelek rád! -mondta Kriszti, és egy széles mosolyt küldött Gábor felé.
Néhány pillanatig mosolyogtak egymásra, amitől Gábornak újra megdobbant a szíve, és elkezdett titokban reménykedni. Olyan titokban, hogy még magának sem merte bevallani, mire is gondol, de érezte, hogy a "nagy szerelmét" most vissza tudná hódítani. A lány elindította a videót, majd a fiú mellé ült, és onnan kommentálta a látottakat. A keringőnél, amiben először tűnhetett volna fel Kriszti, kivette a Gábor kezéből a távkapcsolót, és elkezdte tekerni a szalagot. Mikor Gábornak leesett, hogy a lány miért csinálta, hirtelen lecsapott a lány kezében lévő távirányítóra és elkezdte visszatekerni a filmet a tánc elejéig. Ezután Kriszti akarta visszaszerezni az irányítás lehetőségét, míg végül már nem is a film lett a fő téma, hanem, hogy ki győzi le a másikat. Játékosan birkóztak, mindaddig, amíg egyszer csak a kanapén egymással szembe kerültek. Mélyen egymás szemébe néztek, és bár Gábor érezte, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie, lágyan megcsókolta a lányt. Kriszti azonnal átölelte a fiú nyakát, és rövid ideig forrón egymásba fonódtak. Mikor elszabadultak egymás karjaiból, Gábor viccesen felemelte a megkaparintott távkapcsolót, és megjegyezte:
- Én nyertem!
- Hülye! Mondta Kriszti, és még az előbbinél is hevesebb csókolózásba kezdtek.
A fiú boldogságot érzett. Boldog volt, hogy újra egy olyan lányt tarthat a karjaiban, akit szeret, és, hogy olyan lány karjaiban van, aki szintén szereti. Hirtelen értelmet nyertek Kriszti cselekedetei, hogy miért és hogyan reagált a fiú hódítási kísérleteire. És érezte, hogy ha lehet, még boldogabb, mint annak idején volt. Úgy gondolta, újra a nyeregben van, és megállíthatatlanul tört égi magaslatokba a boldogságérzete. Kriszti mélyen a Gábor nadrágjába nyúlt, és érzékien kezdett újra ismerkedni a már ismerős testtel. Pillanatok alatt lerángatta az inget és a szövetnadrágot a fiúról, és megnyugtatóan, lelassult tempóban, szeretetteljesen simogatta a már kissé nyirkos felsőtestet. Gábor, ahogy érezte a kecses kéz forró érintését, arra gondolt, hogy már nem is akarja magáévá tenni a lányt. Úgy érezte, túljutott ezeken az állati ösztönökön, és, hogy sokkal többet jelent neki ez a dolog egy szexuális együttlétnél. Forró boldogságban úsztak néhány percig, egymást simogatva és csókolgatva, majd Gábor érezte, hogy Kriszti többre vágyik, és villanásnyi idő alatt átfutott az agyán a régmúlt. Olyan pillanatok jutottak eszébe, amikor korábban szeretkeztek. Eszébe jutottak az éppen a szájára tapadó ajkak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.13 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2014. 05. 12. hétfő 06:23
Jó kis írás.
#6 papi 2013. 08. 26. hétfő 13:10
Nem rossz
#5 genius33 2012. 08. 2. csütörtök 07:32
Igy van smile csatlakozom az előttem szólóhoz smile
#4 TheChronic 2003. 08. 9. szombat 21:20
Szépen van megírva,és a vége méltó a címéhez.De talán lehetne erotikusabb is...csak ez bizonyosan a történet rovására menne.Jó így,ahogy van.Tetszett! :)
Kérdés: hogy néz ki a szalag alakú ajak/száj? Nem tudom elképzelni :(
#3 TheChronic 2003. 08. 9. szombat 21:06
"még mindig gyönyörűen virágzik" ez a mondat fantasztikus.Egyszerű,tömör,mégis annyira kifejezö...gratulálok!
#2 Shadow 2003. 08. 8. péntek 22:45
hááááát
#1 Törté-Net 2003. 08. 8. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?