Nyomorúság 1. rész

Szavazás átlaga: 8.51 pont (93 szavazat)
Megjelenés: 2024. április 28.
Hossz: 18 809 karakter
Elolvasva: 4 059 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Harmincegy évesen lettem nyomorék, sajnos nem testi, annál sokkal rosszabb, lelki nyomorék.
Az anyósom, a feleségem és az akkor kilenc éves kislányom a járdán sétálva, pár méterre az úttól egy durrdefektes, irányíthatatlanná vált teherautó alá kerültek a járdán. A hivatalos rendőrségi jegyzőkönyvben leírták, hogy a két nő az élettel összeférhetetlen sérüléseket szenvedett, míg Viki lányomat kórházba vitték. Kezdetben volt a remény, hogy majd mankóval járni tud a szétroncsolt csontokkal, de ez remény maradt csak. A 4 hónap kórházban töltött ideje alatt én többször is az
ö
alf
ng
alf
yi
alf
lk
alf
osságba
szerettem volna menekülni, de tudtam, hogy neki szüksége lesz rám. Elintéztem, hogy otthonról dolgozhassak, és csak akkor mentem be a hivatalba, ha az apósom az unokájával volt. Tanáremberként tanította a mindig is okos, kicsi lányomat. Nem maradt le az osztálytársaitól.
Az otthoni élet teljesen megváltozott. Minden küszöböt eltávolíttattam, liftet és rámpákat építettem. Fiatalon súlyemelő voltam, így sokszor inkább ölben vittem, mint a kerekes székében toltam. Nehéz napok, hetek, hónapok után összeszoktunk, feledtük és elfogadtuk a tragédiát. Velem aludt, én mosdattam, öltöztettem az amúgy – a mozgáskorlátozottságon kívül – teljes értékű lányomat. Az iskolán és a tatájával való tanuláson kívül csak ketten voltunk. Fix társat, partnert, nem akartam, és nem is hinném, hogy lett volna rá esélyem. Alkalmi testi vágyaimra mindig akadt, – főleg fizetős – partnerem, és ott volt a markom is.  
Az évek múlásával egyre kisebb lett a teher a már növésben lévő lányommal. Persze sok rizikós pillanat volt, amit apaként nehéz volt a lányommal megértetnem. Elfogadta a pszichológus segítségét, ahogy én is. Közösen, és külön is. A tanult ember tanácsaival minden akadályt vettem. Riasztó volt 13 évesen a kiabálása az ágyunkból.

– Apaaaaa, gyere! – Rohantam.  A takaró felhajtva, kicsi lányom a lába közötti vérfoltot nézi. Először megriadtam férfiként, hogy mi és honnan
v
alf
ér
alf
zi
alf
k
, amikor fentről jött a megvilágosulás. Nagylány, nő lett a kicsikémből. Hogy lett volna bármi is? Alapos mosdatás után fehér törölközőt tettem a bugyijába, míg elrohantam a boltba. A suliból kikértem. A tanárnő megértő, és segítőkész volt, tanácsokat adott.  
Aznap sokat beszéltünk vele a nőiességről. Felmerült bennem, hogy női ápolót vegyek fel mellé, és ki kell költöznie az ágyamból. Persze, tiltakozott mindkét ötlet ellen. A hétvégére maszekban kértem időpontot a feleségem női nőgyógyászától, akinél Viki is született. Igazából a magam megnyugtatására volt jó csak, majd a közös terápián sem kaptam megerősítést, hogy külön ágyban kell aludnunk. Amíg a kicsi lányomnak nem teher, nem rossz érzés, nincs benne semmi kivetnivaló az agykurkász szerint. Az én belső érzésemmel nem mertem előhozakodni, – hogy engem már zavar a lányom erőteljes nővé változása, hiszen kiköpött anyja. Utána olvasva antidepresszánsokat kezdtem szedni, ami talán segített is a szorongásom leküzdésére, csökkent a libidóm is, de az igazat nem mondhattam el a háziorvosnak, aki nem volt hajlandó tartósan felírni, nehogy függővé váljak.

A lányom egy ilyen gyerekekre is specializálódott gimnáziumba került, másodmagával, egy másik lánnyal egyetemben tolószékesként, de voltak szervátültetettek, testi hiányosak is. A többségük egyébként egészséges, akikkel havonta külön alkalommal az osztályfőnöki órán szakemberek beszélgettek az elfogadásról, a megváltozott képességű osztálytársak segítéséről.  
Kati – aki szintén kerekes székes volt – anyukájával, sokat beszélgettünk, segítettük egymást. 16 volt Viki, amikor az eddigi szokásomon, – hogy zuhanyzása után meztelenül segítem a törölközését, öltözését – változtattam. Most kisnadrágban segítettem neki, amit ő számon is kért rajtam?

– Apa! Miért vettél fel kisnadrágot? Nem válaszoltam neki, csak az agyamat törtem, hiszen eddig elfogadott volt, hogy újszülött kora óta meztelenül sem zavartatjuk egymást, ha a helyzet úgy hozza. Mostanra a kicsi lányom erősen kamaszodott. Szőrösödött odalent, amit magának borotvált. Mellei erős növekedésbe kezdtek, aminek a látványa, és sokszor a test a testen érintése nem a megengedett reakciót váltotta ki belőlem. Ezt kénytelen voltam a pszichológus nőnek is jelezni, nem akartam olyat, ami ahhoz vezet, hogy a gyámhatóság elvegye, de azon testrészemet sem tudtam kordában tartani, pedig nemi vágyam nem volt, de a vizualitás pont elég volt. A szakértő asszony jó fej volt. Előbb közösen beszélgettünk hármasban a felnőtté válásról, majd már csak ketten Vikivel. Sajnos ez a beszélgetés csak pár hónapig hozott megnyugvást. Egyik délután tata távozása után a kislányom sírásba fakadt ki. Faggattam, hogy mi a gond, majd kifakadt.

– Tudod apa, azt érzem – és a fiúk állítása szerint is – hogy egy csinos lány vagyok, Kati is, de mégis, inkább szánakozó tekinteteket látunk, mint vágyakozót. Kati szerint legyünk leszbikusok, de az nálunk körülményes. És ha gondolati szinten eljátszadozom ezzel, rájövök, hogy igazából én téged szeretlek apa! Szavait hosszú csend követte. Mondatai tőrt döftek a szívembe, szájzáram lassan oldódott.

– Én is szeretlek picikém! – Mondtam elcsukló hangon, és megpusziltam a homlokát.
– De én szerelemmel szeretlek! Veled akarok lefeküdni! Az engem ért sokk és a mostani szavai tovább toltak a mélységbe. Nem volt tiszta a kép, hogy az általa kimondott szavak mit takarnak nála.

– Megbeszéltük, amíg szeretnéd, egy ágyban fekszünk, alszunk.
– Apa nem éééérteeeessssszzzz? – Üvöltötte. – Én a lefekvést akarom veled!  Kész lettem. Tata vissza, én a pszichiáterhez. Megnyugtatott. Ez a hormonok túltengése, majd holnap a suliban beszélget vele, hogy ez mennyire káros lehet kettőnk további életére, és elmond neki egy pár önkielégítési módszert. Megnyugodtam, Viki lenyugodott a tatával. Röhögtek, mint mindig.  
Másnap este zuhany után befektettem az ágyba, de mire én bementem ruhátlanul, már kitakarózva várt.

– Judit – a pszihológus – mondott pár dolgot. Szeretném, ha néznéd, hogy jól csinálom-e? – És már simogatta a melleit, nyúlt a lábai közé.
– Várj, kislányom! – Néztem a sarokban lévő pókhálót. – Ez az intimitás. Ez az a bensőség, amit azzal kell megérned, csinálnod, akivel ezt leginkább szeretnéd, akivel meg akarod ezt osztani. És ez nem én vagyok! Jelen helyzetben saját magad vagy!
– Nekem ez te vagy...
– Nem, én az apád vagyok! – Mentem kifelé, de hallgattam a folyosón.  Tudtam mit csinál, és ebben megerősítettek a hangok is. Furcsa, kettős zavartság volt bennem. Ritkán iszom, de most az
a
alf
lk
alf
oh
alf
ol
alf
hoz
menekültem.

Nem telt el nap, hogy a lányom ne hozza fel a szexualitást, ne elégítse ki magát, néha másodszor is, az ágyban mellettem. Én is többször nyúltam magamhoz, és kerestem egy hölgyet a nem csak kézzel történő kielégülésre. A probléma megoldását ismét egy tragédia odázta el. Tata, az apósom örök álomba vonult. Vikit nagyon megviselte, magába zárkózott, még a tanulmányain is érezhető volt, de nem vetette vissza.  
Csendes életemet Kati anyukájának – Eszternek – a megjelenése bolygatta meg. Egy iskolai ünnepség alatt húzott félre a tömegből.

– Beszélni szeretnék veled.
– Mondjad.
– Nem most, hosszabb lenne. Holnap reggel, ha leadtuk a csajokat?
– Rendben! – És figyeltük tovább a műsort. Másnap egy park sakkozó asztalanál ültünk le. Láttam Eszter zavarát.  

– Látom, kényes lesz ez a beszélgetés! Zavart vagy! – Kezdtem.  
– Szerintem vágj a közepébe!
– Feküdj le a lányommal! – Egy faágat lökdösött az asztalon.  Megállt az idő, lemerevedett a világ, és nem csak körülöttünk, hanem a kozmoszban is. Óráknak tűnt levegő nélkül, mégsem volt légszomjam.

– Tudod, Péter, ez a beszélgetés köztünk kell, hogy maradjon! Judit tanácsolta, hogy Kati lányom szexuális vágyát – amelyről ő is tudott – egy vibrátorral oldjam meg, hiszen Kati a saját ujjával már elvette a szüzességét, ezt vele megbeszélte. Kati kérte, hogy segítsem, mivel párszor már meglesett, hogy én hogyan csinálom. A szívem megszakadt, hogy ezt kell tennem, nekem kell a lányom ilyen vágyát teljesítenem. Engem kért meg, hogy csókolózzak vele, hogy tudja milyen az, hiszen a fiúk félnek az ő testi bajától, nem tudnak a ténnyel mit kezdeni. Hidd el, ha az apja, – a volt férjem – nem egy lezüllött tróger lenne, aki menekül előlünk a gyerektartás miatt, vele baszatnám meg a lányunkat, de ez a ganéj ezért is pénzt kérne. Nincs még egy bizalmasom, akire rá merném bízni a lányomat. Katival beszéltük, ő benne lenne, hiszen Viki ódákat mesélt rólad, a testedről. Tehát ha van emberi érzés benned, tedd meg, kérlek!
– Nem, Eszter, ezt nem kérheted!
– Miért?
– Mert nem etikus.
– Ebben a kibaszott világban mi az etikus? Az, hogy a lányom így született? Az, hogy a lányoddal ez történt? A világ, az egész világ egészséges része ennyire elutasító, szinte kitaszító, unempatikus? Ha akarsz valamit adni
g
alf
ye
alf
rm
alf
ek
alf
ednek
, akkor törvénytelenül vagy kénytelen!  Láttam, hogy bepörög. Felállt.  

– Gondold át, Péter! Sírva távozott. Én elgondolkozva, magamba roskadva morfondíroztam.
Soha nem gondoltam volna, hogy a szex, – egy szexuális felajánlás – ekkora gondot okozzon annak, aki fizetősökhöz jár. A következő álmatlan éjszakámon valóban elgondolkodtam azon, amit Eszter mondott. Végül is a lánya olyan lehet, mint ő. Magas, vékony, nagyobb mellű mint a lányom – ruhán keresztül visszaidézve Kati testét – és problémája ellenére is mindig kívánatos nő. Ha nem kerekes székes lenne, sorban állnának a férfiak a kegyeiért. Döntöttem.
Másnap ráírtam Eszterre, aki bejött a hivatalba, és az ebédszünetemet vele töltöttem. Átbeszéltük Katit, megbeszéltük, hogy pénteken kikéri a suliból és hozzám jönnek, hiszen azon a napon nem dolgozom, de lányának nem mondja el. Átbeszéltük, hogy ő a konyhában várja meg, amíg végzünk, és van esemény utáni tablettája. A suliból hazaérve a vendégszobánkban ágyaztam meg, pont időben végeztem a tisztálkodással. Egy zavaró pillanat volt a két nő illatfelhője miatt, amiről tudtam, hogy majd ráfogom egy régi ismerősömre. Kati ki volt sminkelve, tehát anyja jelezhetett neki valamit.

– Szia, Péter! – Köszönt szinte egyszerre a két nő. Alapból csengett a hangjuk, de most különösen feltűnt a kiélezett érzékeimnek.
– Sziasztok!
– Megjöttünk! – Mondta Eszter. – Segítsek, vagy megbirkózol vele?
– Szerintem menni fog...
– Anya, nem szeretném, ha elmennél! – Mondta Kati, de nem volt semmi ijedtség a hangjában.
– Ne félj! – Simogattam meg hosszúkás arcát, és toltam az előkészített szoba felé.
– Húzd el a függönyt, nem szeretem a sötétet! – Mondta Kati, és én szót fogadtam
– Gyere! – Hívott, és amikor lehajoltam, hogy kivegyem a kerekesszékből, vadul csókolózni kezdettAgresszíven tolta a nyelvét szinte a torkomba. Hosszú, zongorista ujjai már az ingemet próbálták kigombolni. Nem volt benne gyakorlata, így levetettem. Addig ő kibújt a kötött pulcsiból, és egy szál melltartó volt a felsőtestén. Kiemeltem a kerekesszékből a jóval nehezebb testét, mint a kislányomé. Az ágyra ültettem. Lehúztam a cipőjét, nadrágját. Ismerős volt a
m
alf
ag
alf
at
alf
eh
alf
etetlen
láb. Fekete bugyi volt rajta, két szélén kihajtva a szárnyasbetét ragasztós vége. A melltartója kapcsához nyúltam. Gyors mozdulattal nyitottam ki, és hullott az ölébe a két kosár, a melleit szabadon eresztve. Hetykén álltak a mellei, középen, talán kicsit kifordulva a picike udvar közepén a hetyke bimbók. Lánykámnak csak a bimbója nagyobb, mint ennek a pici udvara. Jó, míg Vikin meg furcsa volt a kisebb mellén a melle elejét szinte beborító sötétbarna udvar, és a szinte fekete bimbó. Anyukájának volt ilyen, akinek a szoptatás után nőttek a duplájára a mellei. Jó, de mégis fura érzés volt érinteni a testét, puszilgatni a melleit. Gond nélkül gombolta ki a nadrágom, és kezdte letolni a boxeremmel együtt. A farkam kipattant, marokra fogta. Mindketten felsóhajtottunk. A 17 centisemen huzigálta a kezét, és a golyóim alá nyúlt. Azok nem nagyok, szerintem átlagosak, a filmeken látottak alapján. Hanyatt döntöttem. A lábához nyúlt, előbb az egyiket rakta fel, a másikat már én fogtam meg. Pont elég terpeszben voltak. A bugyit oldalt húzva nyaltam be a nedvedző pinusába. Kicsit szúrós volt az illata, de nem büdös, íze pedig nem volt. Egy darabig tűrte, hogy nyaljam, majd kihúzta a fejem az altestétől. Suttogva mondta.

– Dugj...! Lehúztam a bugyiját. Megemeltem a fenekét. Formás, de a csípője nem volt kitüremkedő, mint a feleségemé volt, meg a lányomé most. Még Eszteré is – ugyan nem nagy, de – látszott valamelyest. Egyik érzéketlen lábát térdbe behajlítva a vállamra tettem. Térdelve helyeztem makkom a hüvelyéhez. A seggem megfogva húzott magába. Pár ismerkedő mozgulat után szinte csak leolvastam szájáról.

– Erősebben! Gyorsítottam, a sarka néha a hátamhoz csapódott. A homlokomról lefolyó izzadságot fejrántással tereltem, hogy ne a szemem felé folyjon. Akkor láttam meg Esztert, ahogy kigombolt blúzban, nyakához tolt melltartóval, csüngő csöcsökkel, a szoknyája alatt matatott, miközben nézett minket. Nem volt jó hatással rám, de folytattam a kefélést. Kati mellét fogdostam, ő ujjacskáival a csiklóját simogatta. Elkezdett mélyen sóhajtozni. Fütykösöm érezte hüvelyizmainak rándulását, tudtam, hogy élvez, így még párszor jó mélyen betoltam, és kezdtem hűteni folyadékommal a belsejét.  
Vállamról letettem érzéketlen lábát a másik mellé. Ujjával spermát húzott ki a puncijából. Fanyalgott a megnyalása után.

– Anyaaa, gyere öltöztetni! Zavart voltam a már lankadó formán ácsorogó farkammal. Eszteren is látszott, hogy megviselte a kielégülése. Hosszan nézett, vizsgált végig, majd a lányát törölte meg intim törlővel, a szájába adott egy tablettát. Gyorsan öltöztem, hogy segíthessek Katit öltöztetni. Eszter melltartó nélküli mellei többször is a karomhoz értek. Ahogy jöttek úgy is mentek. Kati még vissza szólt az ajtóból.

– Jövünk még, Péter! – Lefagytam. Egyről volt szó csak! Kiszellőztettem mégis a kicsi lányom megjegyezte, hogy ismeri ezt a parfümöt. Nem tagadtam.

– Egy barátnőm volt itt.  
Három nap múlva –  már a suli kapuban   – megvetően nézett rám a lányom. Hazáig   – a máskor a kis csacsogósom   – meg sem szólalt. Otthon nem engedte, hogy kivegyem a kerekesből, sem azt, hogy segítsek neki átöltözni.

– Mi a baj kislányom?
– Ne tedd már a tudatlant! Álszent vagy?
– Oké, bővebben? – Kérdeztem, bár volt sejtésem.
– Katival lefeküdtél, velem meg nem vagy hajlandó! Intim dolgokról papolsz, hajtogatod, hogy mindent megtennél értem, mégis a barátnőmmel fekszel le! – Meg akartam puszilni
– Hagyjál!
– Kicsim, ő nekem csak, mondom CSAK egy nő. Te a mindenem, a kincsem vagy!
– Azért nem teszel boldoggá?
– A vérem vagy!... Féltelek!... Még szűz vagy!... Megbánod, hogy apád vette el!
– Nem! NEM VAGYOK SZŰZ! És nem te, de miattad vesztettem el!
– Tessék?
– Tesi alatt Katival megoldottuk.
– Tessék?
– Mit nem értesz? Kati hozott gumit, meg egy nagy, vastag
a
alf
lk
alf
oh
alf
ol
alf
os
filctollat és feltolta. Fájt, élesen szúrt, de átszakadt.
– Hülyék vagytok! – Nyúltam telefonomért, hogy hívjam a nőgyógyászt.
– Kati belül is bekente Vagisan kenőccsel. Este neked kell!
– Nem vagytok normálisak! – Odavágtam a telefonomat az asztalra, és kimentem. Este az ágyban várt Viki.

– Apa! Kend be, és dugjál meg.
– Nem, kislányom! Utálj meg, de nem!
– Semmi gond akkor majd az első csövesnek fizetek...
– Kislányom – férfiként szinte már sírtam – Ne zsarolj!
– Nem zsarollak, tényként jelentettem ki! Megöleltem, majd csendben kimentem a konyhába. Ha így halad tovább, az
a
alf
lk
alf
oh
alf
ol
lesz a barátom.
A végső döfést másnap, Eszter hívása adta meg. Hosszasan beszélgettünk, majd délután Viki kislányommal este az ágyban közöltem.

– Pénteken megteszem.  Viki felém fordult, és megcsókolt. Vadul, mint Kati. Minden mindegy alapon bontottam az ölelést.

– Kati ugye?
– Igen.
– Kicsim, ne vadulj! Érzékien, finoman, és figyeld a partnered visszajelzésére is!
– Hogy? Megmutatod? A hátára fektettem, és fölé hajoltam. Puszilgatással kezdtem, majd gyengéd, lassú csókolózással folytattam. Szerencsére nem állt fel, időben hagytam abba.
A péntek gyorsan eljött. Már nem beszéltünk róla. Én próbáltam az agyam átprogramozni. A múltba megyek vissza, és ő Timi, a lányom anyja. Kinézetre úgy is néz ki Viki, mint húsz éve az anyja. Én is pucéran léptem a szobájába, mivel a kislányom alvócucca a fürdőszobában maradt, nem várt meg zuhanyzással. Kitakarózva feküdt az oldalán. Lábai keresztbe, szinte össze-vissza ahogy kézzel oda rakta. Szép mellei voltak, szemből csak a bimbó udvara és a bimbója látszott. Feltérdeltem az ágyra, már erősen ébredőfélben lévő farokkal. Elhelyeztem a lábait, majd egyből a melleit puszilgattam. Élveztem, és a lányom is aktivizálta magát. Simogatta a farkam és a golyóim. A mellei után a lapos hasát és a köldökét halmoztam el puszijaimmal. A lábszárát kézzel megfogva tettem széjjel, hogy a fejemmel hozzá férjek a nunijához. Könyökölve, érdeklődve nézte, mit teszek. Katival ellentétben finom illata volt a lábaközének. Már nedves volt. Nagy alsó ajkai voltak, mint az anyjának. Szinte keresztbe lehetett húzni, hiszen nyúlik is. Eljátszadoztam a Vikiével is. Szép emlékek...
A kislányom türelmesen várakozott, kíváncsian és égő arccal. Hosszasan nyalogattam, kívül-belül. A csiklóját is megtaláltam. Talán kicsit kisebb, mint az anyukájáé volt. Éreztem, hogy a farkam már vágyakozik a titkok barlangjába. Felkúsztam a testén, puszilgatva ahol csak értem. Felkuncogott a derekánál, tudom, csiklandós. A melleit szeretgettem a számmal, közben a makkom már a bejáratánál volt. Lassan toltam befelé. Szűkebb, de rugalmasabb volt a hüvelye, mint Katié. Néztem az arcát. Csukott szemhéjjal figyelte a belsejében zajló történéseket. Be-ki, lassan, finoman. Közben hol a mellét simogattam, hol a csiklójához próbáltam hozzáférni az ujjammal.  
A lányom arcán szemmel látható feszültség lágyulni kezdett. Érezte, hogy egy kellemes dolog borítja el a testét. Egyre szebb lett. A karomat fogta, majd a hátamat simogatta. Emeltem a lökésszámon, és már csak a csiklóját simogattam. Az egész bimbója a körülötte lévő udvarral egyre jobban kidudorodott. Én izzadni kezdtem, és előtört, felülkerekedett bennem a lelkiismeret. Mit teszek a lányommal?  
Halkan jajgatva vette a levegőt. Én magamban sírtam, folyt a könnyem. Viki már a körmeivel szánkázott a hátamon, a mellét simogatta, markolta. Éreztem, hogy élvezni fog. Sóhajai boldogok voltak, éreztem a hüvelye pulzálását a farkamon. Kiszálltam belőle, hagytam megélni első kefélős élvezését. Felnézett rám. Megmarkolta a nyálkás farkamat. Huzigálta.

– Segíts! – Mondta. Én a markomba vettem a kézfejét  és irányítottam. A lányom engem nézett, de eltakartam a szemét a szabad tenyeremmel, majd a melleivel foglalkozva a testére lőttem azt, amiből ő is lett. Érdeklődve kente szét, és nyalogatta ujjairól, ami rátapadt.  
Szégyelltem, utáltam magam, azért, amit tettem, de tudtam, hogy egy csodás nő lesz kislányomból.  

Nem beszéltünk a dologról. Harmadik nap után gurult elém Viki.
– Apa! Mit szólnál hozzá ha...
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 8.51 pont (93 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
feherkalman1
2024. május 7. 21:14
#11
Nagyonjó. Igaz meglepett hogy zavarta mikor a másik lány anyja nem bírt magával.
1
n
nevem senki
2024. május 1. 19:25
#10
Minden szülö segiteni akar valahogy a gyerekének ez téleg az egyik mogya az ön feládozásna fójtasd kérlek
1
t
tibee72
2024. április 30. 10:46
#9
Szomorú történet.
1
f
fiesta14
2024. április 29. 18:02
#8
Mindenképpen folytatni kellene!
2
kivancsifancsi
2024. április 28. 21:59
#7
Kissé megleptél, bár az "Unokatesómban" bebizonyítottad mennyire el tudod képzelni és színesen leírni a mozgásfogyatékkal élők életét, de ez egy színvonallal fentebb és sokkal érzékenyebb témában egy gyöngyszem amit írtál. Gratulálok.
3
Fuller
2024. április 28. 12:20
#6
Kedves Kékég!
Sajnos a történet kezdése nagyon szomorú, majd a lelkiismereti problémák jöttek, de nagyon jó volt, tetszett. Köszönöm!
2
sportyman (alttpg)
2024. április 28. 10:44
#5
Kényes kéjes történet, amely folytatást kíván. Az apa összejöhetne a lánya barátnőjének anyukájával is és négyesben élhetnék boldog életüket, amelyben a boldogság és a kielégülés mellett biztos helye lenne a lelkifurdalásnak.
1
genius33
2024. április 28. 07:45
#4
Ha? És a folytatás?
1
didide
2024. április 28. 05:27
#3
Nagyon jó. De szomorú..
1
sztbali
2024. április 28. 01:50
#2
Az utolsó mobdat folytatásra utal. A lány talán hármasban akarja a barátnője bevonásával.
1
T
Törté-Net
2024. április 28. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1