A+ A-

Promesse de 3o Jours

Fejfájás..Kurva...Kibaszott...Fejfájás... PORQUI!?
A reggeli hírekre nyitom ki a szemem, majd nagyon lassan lecsurran valahonnan felülről a tudatom ép részébe a felismerés hogy egész éjjel ment a tévé. Egész hajnalban... Fülelni kezdek... Néma csönd... Annak az esélye, hogy bárki rajtam kívül fent legyen ebben a koszvadt lakásban egyenlő a nullával. Megpróbálok felülni, de ezzel csak azt érem el hogy legurulok a padlóra, mint egy feltekert rongyszőnyeg. Fáj a fejem bassza meg, és alig tudok mozogni. Alig emlékszek a tegnapra... Várjunk... Kicsit összehúzott szemöldökkel kezdem méregetni a velem egyvonalban lévő falról leakasztott képeket, majd megpróbálok felállni. Teljesen győzelem... Szóval akkor, most kezdjünk is el azon agyalni hogy mi történt tegnap.
"Remie... park..." - Egy szájhúzás kíséretében áldom magam hogy még erre is emlékszek. "A bár..." Itt megállok az agyalásban egy röpke pillanatra, és az ajtó felé nézek. A név úgy zendül fel bennem, mint valami református templom harangjai, majd mintha rövidfilmet vetítenének a fejemben megrohannak az emlékek. Először vigyorogni kezdek, aztán pedig kevés kell ahhoz hogy el ne bőgjem magam... Két férficsoport létezik az életemben. Azok akiket csak dugni jó, másra nem igazán alkalmasak. Naná, ezek vannak többen... Minden utcasarkon, minden bárban... És vannak azok akik nem adják könnyen magukat, viszont intellektuális gondolkodásmódra képesek, azonkívül hogy érzékborzolóan kívánatosak. Ezen csoportba eddig két ember fészkelte be magát. Remie, és... Racine... És Racine majd nem meg volt... Na jó, azt hiszem jobb lesz ha abbahagyom ezt a fajta gondolkodást és kihúzok a fürdőszobába. Mióta itt van azóta valahogyan én is elékezdtem hülyeségeken filozofálgatni. Leginkább rajta...
Majdnem felkiáltok ijedtemben, amikor találkozok a tükörben magammal. A hajam úgy áll mintha áram futott volna végig az egész testemen, és nem a természetes színe miatt lenne ilyen sötét, hanem a hamutól, az arcom pedig olyan nyomott mintha egy pillanatot sem aludtam volna. Hogy a kibaszott életbe fogok én így utcára menni? Húzzak zacskót a fejemre?! És mindez azért a megaláztatásért, amit tegnap el kellett viselnem egy kis pisistől... Megáll az eszem... Nem ismerek magamra...! Tegnap simán megmásztam volna egy kis szaros 17 évest, aki még azt se tudja valójából, hogy honnan jött!? És bealszik...(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.08 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 v-ir-a 2011. 09. 24. szombat 23:35
nagyon tetszett, kár h nem írtál többet..
#1 Törté-Net 2009. 04. 29. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?