A+ A-

Nelli szappanoperája

"Csak egy dézsa forró víz, és ugyanolyan leszek mint előtte, csak lesz egy újabb mocskos emlékem ", valahogy így mondta az isteni C.C. (vagy az isteni B.B. ?) a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ban. Most rám férne az a dézsa forró víz.
Lassan mozdultam, felvettem a köntösöm. A melltartómat hagytam a padlóra esni. Nem érdekelt. Azóta nem éreztem magam ilyen nirvánásan, hogy rajtakaptam Lórit Ildivel, pont itt, ebben az ágyban. Előkapartam egy cigit a táskámból, de úgy remegett a kezem, hogy csak negyedszerre sikerült rágyújtanom. Máskor Beácska miatt sosem dohányzom a lakásban, de most ez sem érdekelt.
Hogy keveredtem én ebbe a szutyokba? A füst nem válaszolt csak kavargott.
Egyenes, tiszta, banálisan sablonos volt az életem.
Utam ugyan kicsit az egyedüllétet, a szürke hétköznapokat, az üres estéket, de nyugalmasan biztonságos volt.
Mindennap ugyanaz a langyos szar. Reggel hatkor kelni, Slágerrádió, kávé, cigi, zuhany, smink, friss blúz, reggeli a gyereknek, kiállni a kocsival, letenni Beácskát a sulinál, be az irodába.
Hallgatni a panaszos ügyfelek sirámait, hallgatni a simlis ügyfelek átlátszó kifogásait, hallgatni a fénymásolók monoton zümmölését, és a klaviatúrák kopogását. Eltűrni a dörzsölt könyvelők fennhéjázó modorát, eltűrni bunkó ügyfelek trágár anyázását és eltűrni Bélát, az állandóan kanos kis osztályvezetőt, az ő viccekbe burkolt ajánlatait és ártatlannak tettetett érintéseit. Ügyiratokat másolni, bevallásokat aláíratni, iktatni, válaszleveleket postázni, megint másolni, átnézni, átszámolni, megint iktatni. Közben meginni négy kávét, elszívni nyolc cigit, ebédre elmajszolni két szelet rozskenyeres szendvicset kefírrel. Délután még kávé, még cigi, mire végzek, a szám olyan, mint a moslék és hasadozik a nyelvem.
Kiállni a parkolóból, felvenni Beácskát a napköziből, bemenni a kisboltba, otthon vacsorát főzni. Beácskával leckét írni, vacsizni, megnézni a Fókuszt és a Barátok köztet. Beácskát lefektetni, elmosogatni, zuhany, éjszakai krém a szemem köré, utolsó cigit elszívni, fogat mosni, olvasni tíz percet a Nők lapját, és elaludni. Aztán reggel újra kezdeni.
Szombatonként Beácskával sokáig aludni, elsétálni a parkba, vagy a faváras játszótérre, bevásárolni, a plázában, enni egy amolyan ebéd-vacsora félét, nagy pohár kólával, beülni egy moziba és közben popcornt majszolni. Vasárnap átmenni anyámhoz ebédre és ott maradni estig. Anyám ilyenkor bűbáj, ahogy unokázik.
A másik hétvégék a rosszabbak. A láthatásosak. Akkor az apja jön kilencre Beácskáért, és én egyedül vagyok egész szombaton, mindig eszembe jut a Kramer kontra Kramer. Délelőtt egyedül vásárolok, délután lemosom a kocsit, kitakarítom a lakást, és kivasalom az összegyűlt mosott ruhát. Esténként nagy fürdőt veszek, végigkenem magam testápolóval, élesztős pakolást rakok az arcomra, beteszek egy romantikus DVD-t, közben megiszom egy hét decis vörösbor felét-háromnegyedét, elmajszolok két csomag chipset, egy tábla csokit és bőgök a film végén. Néha megiszom az egész üveg bort. Ilyenkor átkapcsolok a Hustlerre, nézem kicsit a nagyfarkú pasikat és maszturbálok. Közben behunyom a szemem, csak a testek ritmikus csapódását és a sikoltozásokat hallom. Georges Cloneyra, DiCaprióra, vagy Gézára gondolok a Barátok köztből. Lórira soha.
Vasárnap már reggel átautózok anyámhoz, elviszem a templomba. Végigülöm vele az istentiszteletet, felállok az igehirdetésnél, de bármennyire is megrovóan néz rám, nem vagyok hajlandó sem a zsoltárt énekelni, sem hangosan mondani hiszekegyet. Aztán kimegyünk a temetőbe apa sírjához. Ott vagyunk egy félórát, hazaviszem, ebédelünk. Mindig rántott húst és krumplipürét, mert az hamar megvan. Ha Beácskával megyek hozzá, akkor nem megy templomba, egész vasárnap délelőtt süt-főz, húsleves van, kétfajta húsétel, sült krumpli, saláta, kétliteres kóla és süti. Ha egyedül megyek, akkor előző este bepanírozott karaj és hajnalban megfőtt krumpli, ami még langyos a vízben, és csak össze kell törni. Ketten megiszunk egy üveg sört, és nézzük az RTL épp aktuális sorozatait. Délutánra már elegem van anyám szövegéből, mindent újrarágunk és visszaböfögünk. Miért nem mentem jogi egyetemre, miért mentem hozzá Lórihoz, miért váltam el tőle, miért iszom reggel kávét, miért nem gyógyteát, ami jót tenne az epémnek? Miért nem találok magamnak egy rendes pasit, miért nem járatom Beácskát zeneiskolába (hiába van botfüle, akkor is hozzá tartozik a műveltséghez), miért Cloroxot használok és miért nem Hypóval fehérítek, miért nem szokom le a cigiről (mert meg fog ölni mint Jani báttyát), és miért nem dupla papírral törlöm ki a seggem?
Egyre többször megyek ki a gangra rágyújtani és várom mikor lesz már öt óra, hogy hazamehessek. Esküszöm karácsonyra befizetek neki egy kábelt, hátha a Hallmark alatt nem dumálna ennyit.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.23 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 papi 2014. 12. 19. péntek 21:17
Egész jó
#6 Ulysses 2014. 12. 18. csütörtök 18:50
Claudia Cardinale játszott az említett filmben, és ténylegi isteni nő.
A sztori pedig egészen kiváló. Jók az arányok, stílus, fogalmazás, nyelvhelyesség. Minden a helyén van. Hm, részletezzem tovább az erényeit?
A kezdő írók számára ajánlom tanulmányozásra. Figyeljétek meg, hol választja el a tagmondatokat vesszővel! Hogyan írja a dialógosokat. Milyen szavakat használ ugyanarra a fogalomra, hogy elkerülje a szóismétlést. Milyen módon mutatja be a szereplőit. Egyáltalán, hogyan formázza meg őket. Esendőek, nem tökéletesek, vívódnak magukban. Olyanok, mint mi. Elevenek.
(Komolyan, csak pár vesszőhibába tudnék belekötni)
Megy a 10 pont.
#5 A57L 2014. 12. 18. csütörtök 09:09
Elég jól sikerült.
#4 zsuzsika 2014. 12. 18. csütörtök 07:52
Jó.
#3 Rinaldo 2014. 12. 18. csütörtök 07:41
jó.
#2 feherfabia 2014. 12. 18. csütörtök 06:20
6P
#1 Törté-Net 2014. 12. 18. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?