A+ A-

Kirándulás, zuhé, hancúr az irodában

K. és én Szentendre utcáit jártuk, gyermeki rácsodálkozással fedezve fel a kanyargós régi, szűk sikátorokat, a kilátást, a macskaköves utcákat. Néha aggódva pislogtam az égre, mert lilásszürke, fakósötét felhők gyülekeztek, lassan szürkületbe fordítva a nappali világosságot. "Nem kéne valami védett hely felé indulnunk?" kockáztattam meg. K. játékosan vállon taszajtott.
"Mondd már legfeljebb megázunk kicsit..." nevetgélt.
Épp egy olyan helyen csavarogtunk, ahol egy lépcső vezetett felfelé a meredek domboldalban, mikor megdördült az ég, vészjóslóan gördült át a város fölött a morajlás. A közelben nem sok eső ellen használható hely volt, legfeljebb félúton egy kisebb kilátószerű beszögellés, oda még eljutottunk, mikor leszakadt az ég, és olyan zuhé kerekedett, hogy szinte látni se lehetett. Dörgött-villámlott, az eső ömlött, mi meg kicsit megrettenve szorongtunk a kilátó falához tapadva a dzsekim alatt, amit a fejünkre borítottam, persze ez nem sokat ért, pillanatok alatt bőrig áztunk.
Az eső amilyen hirtelen jött, el is ment, de az ég még borongott, elment a kedve ettől a naptól.
Végül jókat nevettünk a kalandon, bár kicsit kellemetlen volt az átázott ruhákban mászkálni, de amíg mozogtunk, nem fáztunk. "Semmi se hoz össze úgy egy párt, mint a nagy, közös elázás" bölcselkedett K. miközben a víz nagyját facsargattuk a ruhánkból. "Van egy ötletem" mondtam felvillanyozódva a hirtelen gondolattól "menjünk be a munkahelyemre, ott most nincs senki, meg tudunk szárítkozni". (Még akkoriban történt, mikor hozzám nem mehettünk a Zs.-vel történt affér miatt).
"Hmm, csak szárítkozni lehet?" csillant fel a K. szeme "kívánós vagyok..." mondta gyerekes nyafogást imitálva, a mellkasomat verve ökleivel. "Még sose próbáltam irodában" gondolkodtam el a lehetőségen "de szerintem nem lesz akadálya..." Egy órán belül ott is voltunk, szerencsére tényleg senki nem dolgozott. A cuccok egy része félig megszáradt már, de még sok volt rajtunk a nedves holmi. Ledobáltuk, K. táskájából előkerült egy piknikezésre szánt lenge pokróc, azt leterítettük a padlóra, a redőnyöket leengedtük. Szerencsére akkor még nem volt szokás mindenhová biztonsági kamerákat telepíteni, így az a veszély nem állt fenn, hogy home video készül rólunk.
Ettől függetlenül belülről valamiért nem tudtam bezárni az ajtót, így fennállt a veszély, hogy rajtakapnak minket, egy székkel megpróbáltam némi védelmi barikádot építeni az ajtó elé, ha mégis valaki be akarna jönni, megnehezítsem a dolgát.
Közben K. ruhátlanul felfedező útra indult.
A főnöki asztalnál a magas támlás, bőr forgófotel nagyon megtetszett neki, belevetette magát és elegáns, üzletasszonyos pózba rendezkedett. Hátradőlt, karjai a karfákon, kihúzta magát, keresztbe vetette a lábát, de meglehetősen zártan, zilált haját kicsit hátrafogta feje mögé, felemelt egy tollat az asztalról és forgatni kezdte az ujjai közt, miközben hűvös felsőbbrendűség jelent meg az arcán.
"Nos..." kérdezte szigorú, hivatalos hangsúllyal, érzékeltetve a türelmetlenséget "elkészült a munkával? Mára kértem ide az asztalomra!" kopogtatta meg a tollal maga előtt az asztalt.
"Hihetetlen..." gondoltam magamban, ahogy fejcsóválva eltöltekeztem a látványával... igaz, kicsit túlspilázta a szerepet, de azért elég jó volt, és teljese pucérsága különös pikantériát adott a jelenetnek. Már ettől elkezdett ágaskodni a farkam, igaz, közben vigyorogtam a szerepjáték abszurd mivoltán.
"Öööö... hát az az igazság..." mentem bele a játékba "hogy komoly nehézségek adódtak..."
"Tehát nem" adott nyomatékot a szónak egy koppintással az asztalon újdonsült főnökasszonyom. "Nem szeretem a mellébeszélést!" mondta lesújtóan.
"A hibát egy módon teheti jóvá" mondta, majd a tollal maga elé mutatott a földre, közben az egyik lábát feltette az asztalra, a másikat a szék karfájára, szégyentelenül feltárva ölét a sűrű, sötét szőrű puncival "Tudja, mi a dolga, rajta, kezdjen neki!"
Elé térdeltem, kezem lábára tettem és elkezdtem csókolgatni a talpától indulva a lábujjaival folytatva, aztán a bokáját, vádliját, térdhajlatát, így haladtam a combja tövéig, ott a két oldalon combja és ágyéka találkozásánál folytattam a nyelvvel rajzolt nedves nyomokat.
Aztán felnéztem rá, szája kicsit elnyílva, szeme csillog, melle ütemesen emelkedik-süllyed, ahogy gyorsulva veszi a levegőt, mellbimbói sötéten meredeznek. Elkezdtem a sűrű, göndör szőrrel borított Vénusz-dombon csókokkal lefelé haladni, a szeméremajkak még zártak voltak, de a tömény női illat már vadított. Gyengéden a számba vettem a puha, nedves bőrlebenyeket, kicsit oldalt hajtott fejjel, úgy csókolgattam lefelé haladva, K. felnyögött.
"Mmmm, ez az... csináld..." Nem akartam elkapkodni, ezért csak lassan, finoman, nyelvemmel kezdtem feltárni a nagyajkak közét, nyúlós, tiszta kéjnedv borította, ahogy nyelvem visszahúztam, a nedvesség rugalmas, kinyúló, ívelt hidacskaként követte, nem tudom miért, de ez a látvány nekem mindig gyönyörű és kívánatos.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.36 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Rinaldo 2013. 08. 1. csütörtök 12:34
Tetszet.
#6 sipospista 2013. 07. 25. csütörtök 08:50
nem rossz megy a pont
#5 zsuzsika 2013. 07. 24. szerda 08:44
Eltekintve a K és Zs nevektől olvasható történet.
#4 genius33 2013. 07. 23. kedd 08:40
Nemrossz de lehetne jobb is.
#3 papi 2013. 07. 23. kedd 05:27
Nekem még így is tetszett.
#2 gaborthefirst 2013. 07. 23. kedd 04:32
A k. az kurva, de mi a zs. ? smile Idegesítő volt ez az állandó k-zás, nem világos miért nem lehetett kiírni a nevét. Talán ha elárulod, hogy mondjuk Kati vagy Kriszti, akkor meg kell minket ölnöd?! Ugyanmár!
Különben átlagos ...
#1 Törté-Net 2013. 07. 23. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?