Abban az időszakban nehéz körülmények között éltünk. Apukám leszázalékolt nyugdíjas, anyukám fizetése pedig éppen csak ahhoz volt elég, hogy ne haljunk éhen. Bár a tandíj nem volt olyan magas, mint sok más suliban, mégis arra kényszerültem, hogy egy időre a fősulit félbehagyjam. Elhatároztam, hogy keresek némi pénzt, arra, hogy a szüleimen segítsek, és hogy a diplomáig a tandíjat ki tudjam fizetni. Már csak egy év kellett volna, hogy kereskedelmi szakon megszerezzem a diplomát. Tudtam, hogy anyukám nem meggondolatlanságból vesz fel hitelt azért, hogy egy másik hitel törlesztő részleteit kifizesse, hanem mert nem lát más megoldást. Azzal a meggyőződéssel lapozgattam az álláshirdetéseket, hogy a suliba visszavárnak, és ez csak ideiglenes állapot lesz, hogy valamilyen, akármilyen munkát vállaljak. 22 éves voltam! Hatalmas lelkesedéssel olvasgattam az álláshirdetéseket, de pár napon belül rájöttem, hogy szakképzetlenül nem nagyon válogathatok a munkalehetőségek közül. Néhány sikertelen állásinterjú után úgy döntöttem, hogy akármi megfelel, csak nyerjek felvételt egy munkahelyre! Találtam is egy hirdetést, miszerint fizikai dolgozókat keresnek betanított munkára egy gyárba, magas kereseti lehetőséggel. Megtetszett! Felhívtam!
Kellemes hangú fiatal férfi volt a vonal túlsó végén, azt mondta, ha vállalom a három műszakot, már másnap kezdhetek, várnak Budapesten. Nem dolgoztam még három műszakban, sőt gyárban sem, de nem láttam akadályát annak, hogy vonatra üljek, és a messzi fővárosba utazzak. Csomagolni kezdtem. Tetszett, hogy a fővárosba kell menni, tetszett, hogy új embereket ismerhetek meg, tetszett a változás ténye.
Este nyolc órára volt a találkozó megbeszélve a pesti vasútállomáson. Minden jól alakult, ahogy kijöttem a kijáraton, meg is láttam a Mercedes kisbuszt, amit keresnem kellett. Kedves, barátságos fiatalok vártak a busznál, olyan tízfőnyi kis csapat. Mindenki új, mindenki most fog kezdeni az új munkahelyen, így mindenkiben ott motoszkál a kíváncsiság, a lelkesedés! Első ránézésre a többiek még nálam is szegényebbek lehetnek, kopott farmer, poros, elnyűtt cipő mindenkin...
A busz sokáig kanyargott Budapest utcáin, közben a gps rendszer folyamatosan bemondta: kanyarodj balra 100 m után; fordulj jobbra 800 m után, majd végre azt mondta: menj 120 métert, majd állj meg a célban.
Kiszálltunk a buszból. Ekkor tudtuk először egymást jobban szemügyre venni, csak most tudtunk kicsit beszélgetni egymással, hogy mi honnan jött, ki mit tud a munkáról, stb. Hamar az lett a beszédtéma, hogy egy kínai szálló előtt állunk. Nem értettük ennek az okát.
Jó hangulatban telt a megismerkedés, mire feltűnt egy szőke nő, hozzánk bicegett, azzal az információval, hogy átmenetileg ide leszünk elszállásolva, mentegetőzött, nem tudja, hogy miért, ő nem tehet semmiről, de legyünk türelemmel, hamarosan mehetünk majd egy szebb, felszereltebb, barátságosabb szállóba, addig meg itt fogunk lakni.
Az épületbe invitált minket, miközben a munkáról beszélt. A lépcsőházban furcsa szag csapta meg az orromat. Állott, büdös levegő volt. Először fel se fogtam, csak figyeltem a nőre. Majd megálltunk a folyosón, ahol a szálló igazgatóját kereste, addig magunkra hagyott. Egy fekete hajú srác csapódott mellém, beszélgetni kezdtünk arról, amit láttunk. Kopott padló, málló vakolat, áporodott szag. Lepukkant hely. 25 körüli lehetett a srác, kopott pólót, barna bőrkabátot viselt, ahogy beszélt, az tűnt fel, hogy elől egy foga hiányzik, amitől jellegzetes lett a kiejtése. Az orrán egy heg, nyilván valami bunyó nyomait viseli. Fekete bőrcipőjén látszott, hogy már több éve viseli, és bár tiszta volt, nem venné már fel egy magára valamit is adó ember. Mégis csillogott a szeme. Biztosan azért jött ide, hogy egy jól fizető állással némileg könnyítse szemlátomást nehéz anyagi helyzetét.
Közben visszaérkezett a szőke, meghozta a szobakulcsokat. Három ágyas szobák vannak, elmondta, hogy minden szobához tartozik egy wc, ami sehol sem működik, ezért a folyosó végén lévő mellékhelységet tudjuk használni. Zuhanyzó nincs (!), de ez úgyis csak egy átmeneti szálló. Egy lány lépett mellém, és kért, hogy legyünk egy szobában. Végül nem is lett másik szobatársunk. A folyosó végén volt a mi szobánk. Elsétáltunk több ajtó előtt. Mindegyik elé férficipők voltak kitéve, benne zoknival. Ez lehetett a bűz egyik forrása! Ahogy megláttam, felfordult a gyomrom. Gyári munkások laknak itt, férfiak, akik egész nap izzadnak, és egy kemény nap után, mivel úgyse tudnak lefürdeni zuhanyzó hiányában, már csak arra van igényük, hogy a cipőjüket az ajtó elé kitegyék, ne kelljen odabent a bűzt elviselni. A szobánkhoz értünk, Julcsi nyitotta az ajtót. Kis előtérbe léptünk, ahonnan két ajtó nyílt, az egyik volt csak tárva nyitva. Ott volt a mellékhelység, ami dugulás miatt nem üzemelt. Bűz áradt belőle. Förtelmes szagok terjengtek. Rettentő büdös volt! Igazi putri!
(...)
Munkásszállón
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 3.46 pont (26 szavazat)
