A+ A-

Elmesélem

Minden egyetlen napon kezdődött, április 17-én, kedden. Jól emlékszem arra a napra. Reggel egy egyszerű farmernadrágot húztam magamra, és a kedvenc barna pólómat, mindehhez felvettem a barna gyöngysoromat és egy virágos karkötőt is akasztottam a karomra. Semmilyen érzés nem kavargott bennem. Nem éreztem, hogy szebb vagy csúnyább lennék, mint bármelyik másik napon. Majd felöltöztem, feltűztem a majdnem derekamig érő, sűrű, barna hajamat egy csattal, mely alól néhány szál kikandikált. Megmosakodtam, belenéztem a tükörbe és közben azt gondoltam: "Pont, mint tegnap, mintha semmit nem változtam volna." Visszavonultam a szobámba elővettem a sminkkészletemet és egy vékony réteg, szám színéhez hasonló színű szájfényt vittem fel az ajkaimra, és egy kis világosbarna szemhéjfestéket tettem fel. Nem maradt más csak a fésülködés és a frizura kiválasztása. Ezzel sem bajlódtam sokat. Egyszerűen átfésültem sörényemet, majd egy hajgumival összefogtam.
Úgy indultam el az iskolába, mintha egy átlagos nap lenne. Ugyan úgy órák, szünetek és aztán irány haza. Hazaérve lebatyuztam a folyosón, levettem a cipőmet és a vékony kabátomat felakasztottam a fogasra. Belenéztem a folyosó falán álló nagy tükörbe és egy mosollyal nyugtáztam, hogy még mindig a régi vagyok. Amikor már elvégeztem minden szokásos teendőmet, leültem a számítógép elé. Felléptem msn-re. Ismerőseim közül mindössze hatan voltak fent. Pár másodperc elteltével felugrott egy ablak és egy üzenet Balázstól: Szia aranyos!
Nos, igen! Ez kapcsolatunk minden alapja, ez a nap, és ez a köszönés, és a köszönést követő hosszas beszélgetés. Megdumáltuk, hogy találkozni kellene. De hát, mikor? Nekem a holnap és csütörtök és a péntek sem jó. Szombaton nagy valószínűség szerint elutazunk így az is kizárva és ezzel kiüthetjük a vasárnapot is. Nem maradt más, mint a mai nap. Mondtam neki, hogy ezen a héten nekem csak a mai nap lenne megoldható. Erre azt felelte, hogy semmi gond, neki a mai nap tökéletes lenne.
"Jól van, akkor... - gondoltam magamban. - Álljunk neki a dolgoknak."
Megbeszéltünk egy időpontot és egy pontos helyet. Nálam meg kezdődött a rohanás. Hajmosás, ruhaválasztás, enyhe smink (akárcsak reggel) és a megbeszélt hely célbavétele. Gyorsan letusoltam és hajat mostam. Nekiláttam a ruhák válogatásának. A választásom egy egyszerű világos farmerre és egy kellemes zöld színű pólóra esett. Amikor teljesen elkészültem, megint belenéztem a tükörbe és igen nagy vigyorral dicsértem meg magam a remek választásért. Hihetetlenül jól állt rajtam a farmer és póló. Ezt a két ruhadarabot még egyszer sem viseltem együtt, de most el kellett ismernem, igenis jól néznek ki együtt. Már elég régóta tervezgettük ezt a találkát. Talán egy éve is megvan, hogy ismerjük egymást interneten keresztül. Én kimondottan örültem neki, hogy végre találkozhatunk.
Ezen a találkozáson nem történt semmi. Egész délután együtt voltunk és sétáltunk egy hatalmasat közben persze, be nem állt a szánk. Mint kiderült mindketten szeretünk hatalmasakat sétálni és egyaránt szeretjük a természetet. Tehát közös dolgaink már voltak. Aztán jött a második, a harmadik és a negyedik randi is. Bár inkább csak hosszú sétának és nagy beszélgetéseknek nevezném, mint igazi randinak. Az ötödik viszont maga volt a tökély. Minden megvolt benne, ami egy randiban benne van. Elsőnek elmentünk fagyizni. Persze a fagyit azt ő fizette. Azután megnéztünk egy filmet a moziban, és ismét ettünk egy fagyit. Ő csokisat és sztracsatellásat evett én meg narancsosat és egy sárgabarackosat. Belenyalt a sztracsatellába és azt mondta még életében nem evett olyan finomat, mint az. Odatartotta nekem, hogy kóstoljam meg. Én is imádom a sztracsatellát. Megkóstoltam és kénytelen voltam egyet érteni vele, ugyanis az tényleg valami isteni mű volt. Majd gyengéden átkarolt, magához húzott és lassan megcsókolt a Pláza közepén. Olyan kellemes volt az egész, szól a lágy muzsika, mindkettőnk kezében a fagylalt olvadozott míg mi kedvünkre enyelegtünk.
Nem siettük el a dolgokat. Tetszett, hogy nem volt olyan rámenős, csak akkor lépett, amikor már úgy gondolta biztosan áll a talajon, és rossz nem sülhet ki az egészből. Úgy intézte, hogy se gyors, se lassú ne legyen a tempó. Bár már az első közös sétánkon éreztük, hogy van közöttünk valami, valami megállíthatatlan és megfoghatatlan. Éreztük azt a közös vonalat, mintha ugyan azt akartuk volna, mintha csak éreztük volna a másik szívének dobogását.
Élveztünk minden percet, amit együtt töltöttünk. Nem csak néztük egymást, hanem láttuk is. Látunk mindent, ami előttünk állt. Nagy volt a bizalom közöttünk és nem féltünk attól, vajon hogyan fog alakulni a jövőnk. Nem féltünk a megcsalástól vagy a végtelen féltékenykedéstől. Mindketten úgy gondoltuk, hogy azért mert járunk nem kötelező mindent elmondanunk egymásnak. Ha éppen felhívott, amikor egy barátnőmmel beszélgettem és megkérdezte mit csinálok, és mit a téma, nem voltam kötelezve arra, hogy elmondjam neki.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.8 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Ulysses 2014. 12. 22. hétfő 18:03
Nem értettem, hogy két pozitív hozzászólás mellett miért ilyen alacsony a pontszáma ennek a történetnek. Elolvastam. Többnyire a hozzászólóknak adok igazat, ha nagy különbség van a kétféle értékelés között. Most nem.
Persze a cselekmény nagyon is romantikus hangulatot próbál behozni, de a kivitelezés nem sikerült olyan jól.
#3 zsuzsika 2014. 12. 21. vasárnap 07:58
Nem rossz.
#2 v-ir-a 2010. 12. 2. csütörtök 20:11
ez egy nagyon szép, romantikus történet...tetszett
#1 Törté-Net 2008. 04. 30. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?