Leszbikus és meleg párok társadalmi megítélése
Tisztelt olvasó! Kérlek, akkor olvasd csak el, ha utána nem utálkozva kommentálsz. Ha elolvasod, fordulj egy pillanatra magadba...
– . és akkor azt mondta a főnököm, hogy "Miki, a családos emberek értik csak igazán a felelősséget" – fújtam ki a füstöt a sörpadon ülve. – Mintha a mi kapcsolatunk kevesebb felelősséggel járna, mert nincs benne nő. Főleg, mert nem adom elő neki a nagy heteró színházat.
Dani, a párom, csak legyintett. Szembe velünk Zsófi és Petra ültek. Tizenöt éve vannak együtt.
– Nálunk is ez megy – vette át Zsófi a szót. – A kollégáim szerint az én házasságom egy "aranyos barátság extrákkal". Azt hiszik, minden nap pizsamapartit tartunk.
– Nálatok is folyton a "mikor jön a baba"? – kérdezte Dani.
Petra mélyet sóhajtott.
– Anyám mindig mesél valami gyerekszülésről. Mintha csak azt súgná, hogy létezik egy olyan világ, ahol ez nekem is lehetne. Persze, férfi segítséggel.
– Nálunk meg pont az a baj, hogy túlságosan is látszik, csak férfi segítség van – mondta Dani és megfogta a kezem. – De van egy fura előnyünk. Tegnap ti, lányok, kézen fogva sétáltatok. Kaptok bámuló tekinteteket, fejcsóválást. Mintha kétfejű tündért látnának. Két pasi, aki kézen fogva megy, arra meg már köpnek. A ti kézfogásotok csak "fura". A miénk meg már provokáció.
Csend volt. A szomorú igazság ott lebegett négyünk között.
– A legnagyobb irónia – kezdtem el lassan –, hogy mi hasonlítunk leginkább a heterókra. Nem a szívünkből, hanem a belső formációban.
Zsófi furcsán nézett rám.
– Hogy érted?
– Beülről nézve, mi, Dani és én, sokkal jobban viseli intimitásban azt, ami egy heteró párra emlékeztet. És ez baromi igazságtalan. Kívülről nézve meg... – Felálltam és odamentem Danihoz. – Egy példa. Egy férfi-férfi pár a villamos megállóban. Szilárdan, férfiasan állunk. Nem érünk össze. Aztán én, a "férfi" a párom karja köré fonom a karom. Egy pillanatra. Ez egy szerelmes, óvó gesztus. Ez azt üzeni: "Ő az enyém. " Egy heteró kapcsolatban a férfi csinálja ezt a nővel az természetes és irigylésre méltó. De hogy két férfi csinálja ezt, az provokációs viselkedés minta, gyermek megrontó, elítélendő és ha tehetnék eltaposnának minket. Közben meg nem tudják, hogy saját gyerekük már gyerekként belül milyen nemi identitással él... és nem a látottak váltják ki belőle, sőt... nem is erősítik fel benne, inkább megnyugtatják nemcsak ő a „különc”.
Dani, a párom, csak legyintett. Szembe velünk Zsófi és Petra ültek. Tizenöt éve vannak együtt.
– Nálunk is ez megy – vette át Zsófi a szót. – A kollégáim szerint az én házasságom egy "aranyos barátság extrákkal". Azt hiszik, minden nap pizsamapartit tartunk.
– Nálatok is folyton a "mikor jön a baba"? – kérdezte Dani.
Petra mélyet sóhajtott.
– Anyám mindig mesél valami gyerekszülésről. Mintha csak azt súgná, hogy létezik egy olyan világ, ahol ez nekem is lehetne. Persze, férfi segítséggel.
– Nálunk meg pont az a baj, hogy túlságosan is látszik, csak férfi segítség van – mondta Dani és megfogta a kezem. – De van egy fura előnyünk. Tegnap ti, lányok, kézen fogva sétáltatok. Kaptok bámuló tekinteteket, fejcsóválást. Mintha kétfejű tündért látnának. Két pasi, aki kézen fogva megy, arra meg már köpnek. A ti kézfogásotok csak "fura". A miénk meg már provokáció.
Csend volt. A szomorú igazság ott lebegett négyünk között.
– A legnagyobb irónia – kezdtem el lassan –, hogy mi hasonlítunk leginkább a heterókra. Nem a szívünkből, hanem a belső formációban.
Zsófi furcsán nézett rám.
– Hogy érted?
– Beülről nézve, mi, Dani és én, sokkal jobban viseli intimitásban azt, ami egy heteró párra emlékeztet. És ez baromi igazságtalan. Kívülről nézve meg... – Felálltam és odamentem Danihoz. – Egy példa. Egy férfi-férfi pár a villamos megállóban. Szilárdan, férfiasan állunk. Nem érünk össze. Aztán én, a "férfi" a párom karja köré fonom a karom. Egy pillanatra. Ez egy szerelmes, óvó gesztus. Ez azt üzeni: "Ő az enyém. " Egy heteró kapcsolatban a férfi csinálja ezt a nővel az természetes és irigylésre méltó. De hogy két férfi csinálja ezt, az provokációs viselkedés minta, gyermek megrontó, elítélendő és ha tehetnék eltaposnának minket. Közben meg nem tudják, hogy saját gyerekük már gyerekként belül milyen nemi identitással él... és nem a látottak váltják ki belőle, sőt... nem is erősítik fel benne, inkább megnyugtatják nemcsak ő a „különc”.
Ez csak a történet kezdete, még 3 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1