A+ A-

Mónika

Amikor erre nagyritkán alkalmam adódott - mindig átszellemülten léptem be a főnök irodájába. Nem csak a nagyember környezete kápráztatott el, a teremnagyságú titkársági szoba szolid eleganciája, benne faragott mahagóni bútorok, bőrkanapék, pálmakertbe illő trópusi pálmák, hanem a tekintélyes számú személyzet - egy elegáns, középkorú titkárnő, mellette négy gyönyörű, ifjú gépírónő, egy karcsú. szmokingos inas meg egy szekrényhátú, tüskehajú testőr is.
Természetesen a főnök személyisége volt számomra a legvonzóbb. Billy - mert a háta mögött mindenki így hívta nagyembert - jóvágású, érett férfi volt, aki megjelenésével, társadalmi helyzetével, s nem utolsó sorban sármos dumájával könnyen hódított a környezetében előforduló nők körében. A macho-típusú férfi számára az egész világ egy nagy vadásztelep volt, környezete pedig a főúri vadaspark, ahol minden nő potenciális zsákmány, legyen az illető akár egy alfőnök felesége, egy nagyvállalat tekintélyes igazgatójának női hozzátartozója, vagy csak a stáb - így hívják a nagyember környezetében dolgozókat - egyszerű alkalmazottja.
Ebben a "vadasparkban" dolgoztam én - a csinos Mónika - is, mint a fizetési rangsor XVII kategóriájában szereplő 2634 alkalmazott egyike, akinek még a titkárnő sem tudta a nevét. Ismerjük be, akármilyen eszes és bájos is vagyok, ebben a házban egy kis senki voltam, akinek az is óriási eredményt jelentett, ha valamelyik kisfőnök visszaköszönt a folyosón, s ünnepnap, ha netán közelről láthattam a főnököt. Az pedig maga volt az álom, ha a nagyfőnök magához kéretett, s valamilyen bonyolult ügyben iratokat kellett bevinnem hozzá, s néha egy-két mondattal referáltam a legfontosabb tudnivalókról. Persze ilyen eredményre is csak akkor kerülhetett sor, ha a közvetlen főnököm és annak a főnöke is egyidejűleg volt házon kívül.
Nos, ifjú bombázóként, azért mégsem voltam annyira "senki", hogy főnök - ha meglátott a folyosón, vagy valamelyik tárgyalóban - ne legeltette volna rajtam világoskék szemeit, ne gyönyörködne hosszú, fekete sörényemben, mélytüzű, barna szememben, s ne csodálná meg minden alkalommal a kihívóan pirosra sminkelt, duzzadó ajkaim.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.19 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 Pavlov 2005. 05. 5. csütörtök 10:57
Ezek a főnökök.........
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?