A+ A-

Legénybúcsú - meglepetéssel

Késtél. Már nagyon vártunk, de Te rossz lépcsőházba mentél fel; le kellett mennem eléd. Érdekes, de amikor megláttalak, nem az a fajta lány voltál, akinek utánafordulnék az utcán. "Átlagos" - gondoltam magamban, de ma nem nekem kell tetszened. Elvégre nem engem ünneplünk. Bár már akkor is feltűnt, hogy milyen formás alakod van, és milyen finoman mozogsz.
Kicsit dühös is voltam, mert viszonylag kötött volt a program. Két "testőrrel" érkeztél - ezt csak egy mosollyal nyugtáztam, mivel tudtam, hogy nem lesz gond. Tényleg akarta a barátom az esküvőt. Tényleg el akarta venni azt a lányt, és nem hiszem, hogy bárki kockáztatott volna a bulin.
Felmentünk; a testőrök megvártak kint. Jók lesznek, ha a szomszédok kijönnének - gondoltam. Az ünnepelten kívül mindenki tudta, hogy lesz meglepetés, ezért aztán őt úgy terelték, hogy még véletlen se lássanak meg idő előtt. Bevezettünk abba a szobába, amelyikben módod nyílt öltözni - ehhez viszonylag hamar hozzá is kezdtél. Kérdeztem pár dolgot, és elmondtam, hogy kit is kell szórakoztatnod ma este. Közben úgy vetkőztél le, mintha természetes lenne. Neked persze az volt - és egy kicsit nekem is, hiszen én is táncolok. Látom a lányokat a backstage-en hiányos öltözékben, ahogy kapkodnak a felső után, hogy időben beérjenek.. De a Te táncod más volt.
- Van jegetek?
- Persze.
- Akkor hozz nekem egy pohárban, légy szíves. És egy székre is szükségem lesz.
Ekkor már nem volt rajtad melltartó. Magasan ülő mellbimbóid voltak, és gyönyörű szép melleid. Nem csak nagyok, de formásak, ami ritka egy lánynál. Az alakjuk, akár két nagyra nőtt körte, két édes kísértés. Mivel már a fekete tangádat vetted elő, hogy felvedd, inkább magadra hagytalak. Addig előkészítettem a zenét (végül is csak az első hangfalakig jutottam), és a helyére toltam a széket. Odabent megfelelően takarták az ajtót barátaim az ünnepelt előtt.
- Te, üljünk inkább le.
Persze ő még mindig nem vette észre, hogy mire megy ki a játék. Még a CD-t is el tudtuk indítani. Csak mikor bevonultál - mert vonultál, nem pusztán jöttél - fagyott meg egy pillanatra. A zene felcsendült. Önkéntelenül is megrándultak bizonyos izmaim - nem, nem azok. Automatikusan elkezdtem követni az ütemet, követni a mozgásod. Éjfekete melltartó volt rajtad, egy hálószerű ruhával, amely hamar lekerült. Felmérted a terepet, és megtaláltad a kiszemelt "áldozatot".(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.73 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 deajk2008 2016. 12. 4. vasárnap 14:01
nekem tetszett... folytasd 9p lett
#3 A57L 2014. 09. 4. csütörtök 06:24
Nem tetszik.
#2 feherfabia 2013. 12. 19. csütörtök 06:03
?
#1 Törté-Net 2005. 09. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?