A+ A-

Az erényöv 3. rész

Eközben a palotában: Viktória kilopódzott a palotából és a kovács háza felé kezdett menni. Az őröket megbabonázta így nyugodta mászkálhatott kedvére. Mikor elérte a kovács házát az ajtón bekopogott.
- Tessék ki az ilyen késön? - Kérdi a kovács.
- Nyisd ki az ajtót te kovács az úrnőd vagyok. - Mondta Viktória és kinyitotta az ajtót a kovács.
- Meg van megtaláltam a veszedelmet ami Laurát fenyegeti. - Mondta hangosan a jósnő és elkezdett kifelé menni de az ajtó amit sosem zárt be az most bezáródott előtte.
- Nem mész sehová te jós. - Mondta Viktória.
- Te kovács csinálj nékem egy erényövet három kulccsal holnap után délre és hozd a szobámba de a király meg ne lássa. Miután elkészítetted felejtsél el mindent amit kértem tőled és légy néma mint a sír. - mondta Viktória és elment
- Felség! Megtaláltam a veszedelmet kérlek... - kiállott ki a jósnő az ablakon.
- El hallgass te boszorka legyél mostantól néma az ajtó helyére és az ablak helyére tégla kerüljön. - Mondta az átkot Viktória a jósnőre és ahogy kimondta az ajtó és az ablak helyén téglafal épült és a jósnő mindörökre néma lett. Viktori miután elvégezte dolgát visszament a hálószobájába és tapsolt egyet és az örök a babonából felébredtek. A hegy lábánál pedig eközben a fialok nagy csatát vívtak egymás kielégítésének érdekében.
Elizabet hanyatt feküdt a földre szétette a lábait Eric pedig bedugta a fejét a lány combjai közé és jó ízűen elkezdte lefetyelni annak szirmocskáit. Tomas hanyatt feküdt a földre Laura pedig vele ellentétes irányba és furulyázni kezdett a kőkemény dárdán. Tomas pedig kezeivel széthúzta a lány kisajkait majd fürge nyelve fickándozni kezdett a kéjnedvességtől sikamlós rózsaszínű puncin. Elizabet felállt és kézen fogta Eriket majd elindultak a többiekhez. Elizabet négykézláb ereszkedett Laura lábainál és bedugta a fejét Tomas fejéhez és ő is elkezdte nyalni Laurát, Eric pedig Elizabet háta mögé ment és eltérdelt. Először végi simította a lány hátát, a popója, majd az egyik ujját bedugta a nedves muffba. Elizabet egyik kezével hátranyúlt a puncijához és érezte hogy ki be jár benne a fiú úja, ő is bedugta az egyik úját majd kihúzta és egy kicsit jobban hátranyúlt. Nagy nehezen elérte a fiú farkát, megragadta majd egészen a puncijáig vezette majd ellengette a kemény szerszámot ami nem ált meg hanem egyenesen ment befelé majd amikor tövig bent volt kihúzta teljesen és most egy kicsit erősebben és gyorsabban hatolt a lányba és így folytatta egyre gyorsabban hevesebben. Közben Laura is pozíciót váltott. Tomas hanyatt feküdt a földre majd Laura szépen rácsusszant a dárdára. Alsó testét le s föl motozgatta közben a popóját néha megriszálta. Tomas is emelgette az alsó testét és együtt ringtak a kéj élvezetek mámorában. Visszhangzott az erdő a kéjsikolyoktól. Elizabet hanyatt feküdt a földre széttárta a lábait, lovagja pedig nem várt rögvest célba vette kiszemelt áldozatát és bele is talált a célba. Sebesen mozgatta alsó testrészét csak úgy lökdöste befelé a dárdáját a lányba. Néha megmarkolászta a lány melleit, szopogatta, nyalogatta hol az egyiket hol a másikat. Laura ismét pózt váltott, lehasalt a földre fenekét kidomborította és várta a fütyköst, Nem kellet neki várnia soká csak addig míg Tomas el nem helyezkedett és máris kefélte tovább. Elizabet felpattant majd ismét megfogta a fiú kezét és Laurához vezette. Elizabet letérdelt Laura mellé és megmarkolászta annak melleit, majd megfogta Tomas szerszámát és kihúzta a lány puncijából majd az ajkai közé rakta. Szopogatta egy kicsit majd megfogta Eric farkát és berakta Laurának aki eközben négykézláb ereszkedett, Eric mind két kezével megfogta Laura melleit és miközben mozgatta a farkát s közben a mellbimbókkal is játszott. Elizabet felállt és rádőlt Eric hátára és szétepesztette a lábait. Tomas megfogta a lány lábait és berakta a puncijába a kőkemény virslit és a másik srác hátán kefélte meg Elizabetet. Mivel Eriken teher volt és egyre gyorsabban mozgott rajta a lány ezért más formátumot keresett. Megfogta Laura egyik lábát és felemelte és segítség nélkül betalált a célba, de alig hogy berakta máris kirántotta a punciból az óriás dorongot és már lövete is ki magából a töltete. Tomas sem bírta sokáig kirántotta farkát pinájából és a mellei közé rakta, Elizabet összeszorította a két cickóját és a fiú csak párat húzott rajta és Elizabet arcát beterítette a forró emberláva. Mind a négyen szótlanul rogytak a földre, remegett az egész testük, szaporán vették a levegőt.
- Ez isteni volt remélem hogy máskor is csináljuk majd. - mondta Laura.
- Ha akarod bármikor. - Mondta Tomas.
- Én nem térek magamhoz akkorát élveztem. Íjét még nem éreztem. - Mondta Elizabet.
- Szerintem a hölgyek jobban teszik ha elmennek lefeküdni mert holnap még hosszú út ál előttünk. - Mondta Eric.
- Igazad van barátom. Menyetek be a sátratokba és szép álmokat kívánunk. - Mondta Tomas.
- Én már csak egyet nem értek. Csak két sátrat látok kettő még hiányzik. - Mondta Laura.
- Azért van két sátor mert nekünk nem volt rá időnk hogy azt is elhozzuk. De mi azért vagyunk itt hogy vigyázunk rátok. Mondta Eric.
- Mi már megszoktuk hogy a csillagos ég a hálószobánk. Amikor ketten vagyunk akkor felváltva őrködünk. Két óránként szoktuk váltani egymást. - Mondta Tomas.
- Ez így nem ferr ez nem jó így. Menyi esély van arra hogy megtámad itt valaki? - Kérdi Laura. Eric körülnézett majd így válaszolta.
- Hát itt a madarakon és rajtunk kívül nincs egy lélek sem. - válaszolta Eric.
- Tehát szerintetek nem fog megtámadni senki. Elizabet megosztanád a sátradat Erikkel? - Kérdi Laura.
- Szívesen megosztom veled a sátramat Eric ha te is akarod. - mondta Elizabet.
- Lányok köszönjük szépen a felajánlást de nem tehetjük, mi azért vagyunk itt hogy rátok vigyázzunk. - Mondta Tomas.
- Nem szoktam parancsokat osztogatni és nem is nagyon szeretek de amint látom nincs mit tenni. Na jó ha másképp nem megy akkor megparancsolom hogy menyetek be a sátrakba. És különben is ha velünk vagytok jobban tudtok ránk vigyázni - Mondta Laura. Elizabet megfogta Eric kezét és bevezette a sátorba szint úgy mint Laura.
- Kezd hűvös lenni egy kicsit fázom. - Mondta Laura.
- Vegyél fel valamit mert egyre hűvösebb lesz itt. - Mondta Tomas.
- De mért van az hogy itt ennyire hideg van mikor egész nap száz ágra sütött a nap. A palotánál ilyenkor is nagyon meleg van? - Kérdi Laura.
- A hegy teszi ezt. Feljebb még hidegebb lesz de majd meglátod. - Mondta Tomas. Közben a másik sátorban is beszélgetni kezdtek.
- Elizabet ha jól tudom te nem régiben még szolgálólány voltál. Igaz ez? - Kérdi Eric.
- Valóban így van. Pont mint te vagy Tomas én is a királyt szolgáltam. - válaszolta Elizabet.
- És hogy tudtad kiérdemelni hogy most már udvarhölgy vagy. Ha tudsz valami jó tanácsot adni azt köszönettel fogadnám. - mondta Eric.
- Mérget mernék rá venni hogy ezentúl te meg a társad csak a mi felettünk fogtok őrködni. - Mondta Elizabet.
- De hisz van már nektek saját őreitek és nem hiszem hogy a király... - Mondta volna Eric de Elizabet közbeszólt.
- Tudom hogy van már két őrünk de azokat nem nagyon szereti Laura. Hidd el nekem hogy ti veszitek át a helyüket. De majd meglátod hogy igazam lett. - Mondta Elizabet.
- Mindjárt jövök. - Mondta Eric.
- Hová akarsz menni? - Kérdi Elizabet.
- Most jutott eszembe hogy van még egy pokróc a lovamon. Mivel látom hogy reszketsz nem árt még egy takaró. - mondta Eric.
- Köszönöm szépen, de kérlek ne meny most el inkább gyere ide és ölelj át. - Kérte a lány. A fiú engedelmeskedett pedig a lány igen csak reszketett. Elizabet az oldalára feküdt a fiú pedig mögé kuporodott és mezítelen testük összeért. Eric átkarolta a lányt és az egyik kezét Elizabet hasára tette a másikat pedig a feje alá rakta ez volt a párnája.
- Bocs de lehet hogy élek azzal a lehetőséggel hogy mégis be kéne hozni azt a takarót. - Mondta Elizabet. Eric felpattant és kiment a sátorból. A korom sötétben csak a vörösesen izzó parazsakat lehetet látni szinte semmi mást. A szél egy kicsit felerősödött és csípőssé vált. Mikor Eric szeme megszokta a sötétséget meglátta a holdfényben lovának szeme csillogását és így már tudott tájékozódni hogy merre is kell mennie. Ahogy haladt a lova felé véletlenül belerúgott egy köbe.
- Á. - Hallatszott Eric hangja.
- Állj ki az! - Tomas a hang hallatára azonnal felpattant és kiszaladt a sátorból.
- Csak én vagyok. - Mondta Eric.
- Mért kiáltottál? - Kérdi a másik Fiú.
- Belerúgtam egy átkozott köbe. - Mondta Eric.
- Ha már a lovaknál vagy hozd már ide nekem a pokrócomat. - Kérte Tomas.
- Hozom. - Válaszolta. Miután Eric átadta a pokrócot a másik katonának visszabotorkált a sátrába. Bent betakarta a lányt és ismét mellé feküdt.
- Valami baj volt kint? - kérdi Elizabet.
- Á dehogy csak összeveszem egy darab kővel. - Mondta Eric. A lány pedig elkezdett nevetni majd fejét a fiú felé fordította és megsimogatta az arcát. Eric ekkor egy kicsit a felemelkedett és megpuszilta a lány arcát, majd megcsókolta. A lány berakta a pokróc alá a kezét és megfogta Eric kezét és ujjaik összefonódtak, majd a lány elkezdte vezetni a fiú kezét s ráhelyezte az egyik mellére és ott elengedte. Eric lágyan újai közé tette a lány mellbimbóját , majd ismét a hasára tette a kezét. A lány ismét rátette a kezét a ifjúéra majd megint elkezdte vezetni, csak most nem a melleihez hanem lefelé egészen a combjához és ott megint csak eleresztette a fiú kézfejét, majd a lábát kis terpeszbe tette. Ezután hátranyúlt a lány és addig fészkelődött ficánkolt, izgett - mozgott, míg el nem érte a fiúnak egyre keményebb és egyre duzzadtabb testrészét. Kezével megmarkolta és húzott rajta egyet kettőt majd eleresztette. Ekkor Eric felállt majd letérdelt Elizabet elé és bedugta a fejét a pokróc alá. Végigcsókolta a lábait a combjait, a hasát de a gyönyörök kapujához nem nyúlt. Mikor felért a feszes mellekhez lágyan kezet el nyalogatni a bimbókat szopogatni. Ajkai egyik cickorol a másikra vándorolt, majd egyszer elkezdett lefelé csúszni a feje. Elérte ismét a gyönyörű combokat amire szint úgy puszikat adott majd végül belekóstolt a tiltott gyümölcsbe. Ami igaz az igaz ez a gyümölcs már nem volt érintetlen de istenem senki sem lehet tökéletes. Tehát Eric jó ízűen kezdte el nyalogatni a lány kéjnedvtől sikamlóssá vált rózsaszínű kis husikát, minek következtében Elizabet enyhén őszgörnyedt és egyre hangosabban sóhajtozott. Eric egy jó ideig művelte a dolgot majd a lány felpattant és hanyatt lökte a fiút, majd ráfeküdt meztelen testével és megcsókolta. Eric kezeit a lány hátára helyezte és szelíden simogatni kezdte. Ahogy újai Elizabet bársonyos bőrét érintették az azon nyomban libabőrös lett. (hogy az izgalomtól vagy a hideg miatt jött ki rajta ez a jelenség azt nem lehet tudni). Eric keze elkezdett vándorolni szinte bejárta a lány egész hátát nem hagyott ki egy darabka részt sem, majd úja befúródót a hajába. Végigszántotta újhegyével, úgy szelte a vékony szálakat mint az eke a puha talajt, majd végigsimította a kipirult arcocskát végül a nyakán megpihent. Egyik kezét visszatette a hátára másikkal pedig a nyakát simogatta. A nyakon levő kezével lassan elkezdett lefelé haladni, de mivel a lány rajta feküdt elakadt. Elizabet sejtette hogy lovagja mit szeretnie ezért enyhén megemelkedett, de csak annyira hogy hasas és a mellei ne érintsék a fiú bőrét. Most már nem volt akadály. (Vagy éppen mégis.) Mikor a fiú kézfeje érintette az egyik mellbimbóját megtorpant és szinte azonnal visszahátrált. De nem az ijedség vagy a rossz cselekedet miatt tette ezt hanem azért hogy ismét vissza tudja helyezni a kezét csak most tenyérrel felfelé. Mikor ismét elérte a mellét megmarkolászta és két ujja közé szorította a megduzzadt bimbót felváltva hol az egyiket hol a másikat. Majd ismét elindult egyre lejjebb szinte nyíl egyenesen haladt nem állt meg sehol míg el nem érte a kigondolt célt. Mikor elérte a kéjszirmot nem teketóriázott legfürgébb úját becsúsztatta a sikamlós járatba, minek következtében a lány hangosan felsóhajtott, és arcán jelentkeztek a gyönyör jelei. Elizabet becsukta a szemeit majd hirtelen felpattant majd megfordult lábait kis terpeszbe rakta majd a fiúnak ellentétes irányba ismét visszakuporodott és mohon mint aki az életéjért küzd úgy szívta magába a gyönyörök veszélyét. Eric sem volt tétlen ahogy a lány hátsó fertálya elébe kerül, nyelve a nedves és sikamlós punciban elveszett. Elizabet pedig ajka közé rejtve kényeztette újdonsült lovagja legékesebb kardját. A fiú kezével széthúzta a nagyajkakat hogy jobban tudjon nyalni közben dörzsölgette is a lány muffját mely hamarosan el is élvezett. Eric bedugta az egyik úját s ki s be húzogatta majd még egyet és még egyet behelyezett a szűk sikamlós kelyhecskébe. Elizabet egyre hangosabban és nyöszörgött légzése szaporább lett. hörgött és egész teste remegni kezdett. Eközben a másik sátorban.
- Hallod milyen jól szórakoznak. - Mondta Laura.
- Hát te fent vagy? Persze hogy hallom szinte az egész erdő visszhangzik tőlük Nem tudsz tőlük aludni? - Kérdi Tomas.
- Nem aludtam csak a szemeimet pihentetem. - Mondta Laura és bedugta a pokróc alá a kezét majd megfogta a fiú kezét. Tomas fölhajolt és megcsókolta. Laura elengedte a fiú kezét és a saját testét kezdte el simogatni miközben smároltak. Egyik keze a melleit kezdte el markolászni a másikkal pedig a combjai körül ólálkodott, majd a punciját kezdte simogatni. Tomas nem csinált semmit csak nézte ahogy a lány játszik magával. Pedig a látvány nagyon is felizgatta de nem tudta eldönteni hogy közbeavatkozzon vagy még várjon vele egy kicsit. Inkább az útibbit választotta, Felállt majd egy kicsit odébb ment a lánytól és ismét lekuporodott. Laura most az egyik ujját behelyezte a muffjának a kellős közepébe, majd feltérdelt és most hátulról kezdte ugyanazt a műveletet mint az előbb csak most két újjal, aztán hárommal. Mikor Tomas látta rajta hogy elfáradt a keze oda lépett hozzá és nem teketóriázott egy erőteljes mozdulattal becsúsztatta farkát Laura tágulékony járatába. A fiú egyre hevesebben és egyre gyorsabban mozgatta alsótestét minek következtében kicsusszant szerszáma. Mikor újra be akarta helyezni eltévesztette a házszámot és a popóba akarta beerőltetni. Laura ekkor egy kicsit megijedt.
- Hé az a popsim, egyel lejjebb ha lehetne. - Mondta Laura nevetve. Tomas ekkor lehajlót és elkezdte nyalni a lány punciját aki ezt nagy örömmel fogadta. Belenyalintott a punciba és belenyalintott a popsiba is majd óvatosan az egyik úját bedugta a szűk járatba a másik úját pedig a punciba. Tomas látta rajta hogy menyire élvezi ezért még egy úját bedugott a popsiba, majd kihúzta és visszahelyezte. Kis ideig művelte ezt majd ismét felegyenesedett és ismét a popobba helyezte a szerszámát. Lassan finoman tolta befelé a dorongot. Laura pedig közben nagyokat sikoltott. Mikor Tomas tövig nyomta neki kihúzta és ismét becsúsztatta de most már gyorsabban és gyorsabban. Mikor kihúzta belőle fakoszát rögtön a gyönyörök ősvényébe helyezte, mikor kiúszta ismét a popóba rakta. Hol a puncit hol pedig a popsik kefélte majd hirtelen kirántotta és a lány hátára élvezett. Laura pedig remegve rogyott és szaporán kapdosott levegő után. Reggel a fiúk már pirkadat előtt felkeltek és felkészítették a lovakat az útra. Miután a lányok is felébredtek el is indultak felfelé. Egy jó órányi lovaglás után Tomas szolalt meg.
- Van egy jó és egy rossz hírem melyikkel kezdjem? - kérdezte Tomas
- Kezd a jóval. - Mondta Laura.
- A jó hírem hogy nemsokára megérkezünk. A rossz pedig hogy innentől kedve gyalog kell menni mert a lovak itt nem tudnak felmenni. - Mondta Tomas.
- Itt nagyon hideg van. - Mondta Elizabet.
- Hát igen én megmondtam hogy itt nagyon hideg lesz, de lesz még hidegebb is de oda jobb ha nem megyünk. Na vegyétek fel a meleg ruháitokat, mimnél vastagabb annál jobb. - Javasolta Eric. De alig fejezte be a mondatát amikor kis pelyhekben elkezdett hullani a hó.
- Hát ez meg mi ilyet még nem láttam talán varázslat? - kérdi meglepődve Laura.
- Nem varázslat és nem csoda ezt úgy nevezik hogy hó. Itt nem marad meg de ha feljebb megyünk ott meg is érintheted. - mondta Tomas és leindultak felfelé megint de egy kis idő múlva megháltak pihenni.
- Mi az a nagy fehér ott elütünk? - kérdi Laura.
- Amiről az előbb Tomas beszélt. Az a hó. - Mondta Elizabet. Laura ekkor elkezdett a hó felé szaladni de hirtelen megállt és nem mozdult csak meredten bámult előre.
- Mi az mit látsz? - Kérdi Eric de már a füle mellet elsüvített egy tör, ami a fehér hóba csapódott és azon nyomban vörössé változott a színe körülötte.
- Mi volt az? - kérdi rémülte Laura.
- Az egy fehér kígyó volt a hó szinté öltötte magára. - Mondta Tomas.
- De mért pont olyan fehér mint a hó, így bárki ráléphet. - Mondta Laura.
- Hát épp ez a célja. - Mondta Elizabet.
- Hogy rálépjenek? - kérdi meglepődve Laura.
- Nem dehogy is azért fehér mint a hó mert így nagyon nehéz észrevenni, ő lát minket lassan mellénk kúszik és lecsap az áldoztára. - Mondta Tomas.
- Ugye nem mondod komolyan hogy az a pici állat képes lenne megtámadni az embert? - Kérdi Laura.
- És milyen gyorsan végez az emberel nem kell hozzá fél perc és kampec. De itt nem sok van belőle ez a fajta kígyó magányosan él és nem tűr meg másik kígyót maga körül. - Mondta Tomas.
- Jól mondtad barátom hogy itt nincs belőle több, valószínű hogy ez volt az egyetlen példány. - Mondta Eric. Laura ekkor közelebb ment és lehajolt és bedugta a kezét a fehér hóba, de hirtelen kirántotta.
- De hisz ez vizes, de nem csak vizes hanem hideg is. Ettől az izé töl van mindenütt hideg? - Kérdi Laura.
- Nem csak ettől de ettől is hideg van. Gyere vedd csak fel ezt a kesztyűt meglátod hogy nem fog fázni a felséges kis kacsod. - Mondta Tomas és átnyújtott neki egy pár bőrből készített kesztyűt amit a lány azon nyomban felhúzott. Eric pedig összegyúrt egy adag havat és hógolyóvá gyúrta majd Elizabetnek dobta aki azonnal válaszolt egy másik hógolyóval. Laura is megpróbálta és észrevette hogy ahogy eldobta és a hóba esett és gurult úgy egy kicsit nagyobb lett. Ezért összegyúrt még egyet és elkezdte görgetni ami csak hízott és hízott.
- Laura de okos vagy. Csináljunk hóembert. - Javasolta Elizabet és ő is elkezdte görgetni a havat szint úgy mint a két fiú. Mikor készen volt a négy hatalmas hógolyó akkor a fiúk ügyesen egyenként egymás tetejére emelték őket. Amíg a fiúk építkeztek a lányok pedig egy kicsit odébb mentek ágakért de nem mertek messzire menni mert bennük volt a félelem amit a kígyó híre okozott. Tomas látott az egyik fa tetején egy elhagyatottnak látszott fészket ezért megfogta egy követ és célba vette vele a fészket de nem talált, ismét fogott egy másik követ és elhajította és telitalálat. Elizabet felemelte és a hóember tetejére rakta. A hóembernek így már volt teste keze, és kalapja. Már csak szem, orr, és száj hiányzott róla, De a fiúk hamar kitalálták a megoldást. Tomas vágott egy faágat és lepucolta róla a kérget majd egy kicsit kihegyezte, ez lett az orr. Eric egy bokor alatt pár szem mogyorót meg egy nagyon görbe ágat. A mogyorók lettek a szemei és a görbe ág pedig a szája.
- Kész is vagyunk. - Mondta Elizabet.
- De jó egy hóember. Ilyet még nem csináltam soha életemben. Köszönöm szépen nektek hogy olyanokat mutatok nekem amiről világ életemben nem halottam és még nem csináltam. - Mondta Laura de még be sem fejezte a mondanivalóját makor egy pici állat mászott fel a hóemberre és a rajta levő mogyorót ellopta és elszaladt vele.
- Hát ez meg mi volt ez az izé ellopta a hóember egyik szemét. - Mondta Laura.
- Ez egy mókus volt aki nagyon szereti a mogyorót de a hó alatt nehezen lel rájuk. Nem kell félni attól a picike állattól nem bánt. - Mondta Eric.
- Na jó mielőtt még megfagynátok jobb lesz ha visszamegyünk a sátrakhoz. De előtte szánozunk egy kicsit. - Mondta Tomas és elkezdett felfelé menni majd megállt és a hóra terítette a pörtarisznyáját és ráült.
- Laura gyere ülj ide és kapaszkodj. - Mondta Tomas és Laura amit mondott a fiú azt csinálta. Tomas lábai segítségével elrugaszkodott és a lánnyal együtt siklottak le a hegyoldalról. Eric és Elizabet is követte őket és kis idő múlva utol is érték őket. De hirtelen végellett a honnak és mind a négyen egy nagy sártócsában kötöttek ki. Eric pont az egyik ló lába előtt találta magát mikor magához tért. Mind a négyen felpattantak a lovakra és vágtában indultak a sátrak felé, de nem álltak meg mikor megérkeztek hanem egyenesen a tóba irányították lovaikat. Kis ideig lubickoltak és kimentek a partra és kifeküdtek a napra hogy felmelegítse őket. A két fiú lecsutakolta a lovakat és összepakolták a sátrakat. Mikor útra készen voltak még bekaptak valami ennivaló féleséget és elindultak a palota felé. Mire beesteledett már meg is érkeztek. Amint beléptek a vár udvarára a király és Viktória királynő már kint várta őket.
- Apám én olyan boldog vagyok. - Kiáltott feléjük Laura.
- Kislányom mesélj merre jártatok mi szépet láttatok. - Mondta a király.
- Apám én mindent elmesélek nektek de előtte jól esne egy forró fürdő és utána valami ehető ennivaló. - Mondta Laura.
- Rendben lányom menjél és majd vacsora alatt mesélsz nekünk kalandodról. De előtte kérlek mond el nekem hogy ez a két katona hogyan viselkedett veletek. - Kérdi a király.
- Tomas és Eric szóval ez a két bátor katona először megmentet minket rablóktól. Nagyon vigyáztak ránk, nincs rájuk panaszom. - Mondta Laura.
- Katonák ma kérlek tiszteljetek meg engem és Laura lányomat a vacsoránál. Holnap pedig jutalomban részesítelek titeket, vacsora után pedig kimenőt kaptok. - Mondta a király.
- Felség köszönjük szépen a szívélyes meghívást. Engedelmével a vacsorához díszes ruháinkat had öltsük fel. - Kérte Tomas.
- Felőlem ha így szeretné ám legyen. És még valamit gondolom le is akarnak fürdeni ezért most az egyszer menjenek a királyi fürdőbe tisztálkodni. - Mondta a király és a két fiú meghajolva hátrált majd megfordultak és elkezdtek mind a ketten szaladni közben hangosan ujjongtak és éljeneztek. Mikor a fiúk magérkeztek a vacsorára a lányok már ott voltak.
- Felség elnézésedet kérjük hogy megvárakoztattunk de a lovakat is rendbe... - Mondta Tomas de a király közbevágott.
- Tudom nem kell mentegetőznötök kérlek foglaljatok helyet és lássunk neki a vacsorának. Miközben ettek Laura elmesélte élményeit amelyeket az úton szerzett, elmesélte hogy banditák támadtak rájuk útközben, elmesélte a kígyóval való találkozásukat, hogy csináltak hóembert.
- Apám te szánkóztál már? - kérdi Laura.
- Nem de halottam már róla hogy nagyon jó dolog. kérlek meséld el nekünk hogy kell szákozni. - kérte a király.
- Igaz még csak egyszer csináltam de az nagyon jó volt. Ha valamit rosszul mondok kérlek nyugodtan javítsatok ki. Tehát Tomas leült a bőr tarisznyájára és mondta hogy üljek mögé és kapaszkodjak. De én csak arra emlékszem hogy sebesen kezdünk lefelé siklani és már is egy sártócsa kellős közepén találtuk magunkat. - Mesélte Laura.
- Felséges királykisasszony engedelmével télen amikor valóban hideg van akkor nem csak szánkózni lehet hanem korcsolyázni is. - Mondta Eric.
- Korcsolyázni hát az meg mi? - kérdi a király.
- Mikor olyan hideg van hogy megdermed a tó és jég lesz belőle egy olyan cipellőt kel viselni aminek a talpa fémből van és vékony éles és ekkor lehet csúszkálni a jégen. De lehet ám nagyokat is esni, ezért a kisasszonyoknak inkább javasolnám a hogy inkább a fakutyát próbálják ki. - Mondta Tomas.
- Fa kutya? - Kérdi meglepődve Elizabet.
- Az majdnem olyan mint a korcsolya csak ez abban hasonlít hogy kell egy szék aminek a lábaira vékony éles fém van szerelve és a hölgyek ráülnek a férfiak pedig meglökik. Ebből még lehet is versenyt csinálni ki bírja messzebbre csúsztatni a széket. - Mondta Eric.
- Jó ez nagyon jó. Lányom kérlek te jutalmazd meg ezt a két derék lovagot. - Mondta a király.
- Apám én hallottam olyanról a szomszédos királyságban hogy a királylányra vagy a királyfira saját katonái vigyáznak. Kérdezem én hogy nekem lehetnek-e saját katonáim aki csak rám vigyáz bár hol is legyünk? - Kérdi Laura.
- Ám legyen holnap saját katonáid vannak akik csak te rád és gondolom Elizabetre is vigyázznak. - Mondta a király.
- De mért csak holnap után tol? - Kérdi Laura.
- Ti már messze jártatok amikor én beszéltem ezzel a két derék legénnyel és jutalmul tőlem egy nap kimenőt kaptak és ezt még hagy kapják meg. Laura Lányom azért még azt hagy tegyem hozzá hogy ennek a két katonának csak te vagy Elizabet parancsolhat még én a király sem kivéve ha háború fenyegeti az országunkat és szükség lenne rájuk akkor én vagy a hadvezér parancsolhat nekik. De ez a veszély nem fenyeget ezért csak te. - Mondta a király.
- Na most már van egy udvarhölgyem és két katonám. - Mondta hangosan Laura és lekezdett nevetni.
- Ha így folytatod lányom akkor kétszer kell megteríteni mert nem lesz elég hely a te szolgáidnak és az enyémeknek egyszerre. - Mondta a király és ezen mindenki elkezdett nevetni.
- Apám milyen szolgái lehetnek a királylánynak? - Kérdi Laura.
- Ezt neked kell kitalálnod hogy kire van szükséged. Ha valami eszedbe jut és szólsz nekem és én belátom hogy ez jó ötlet akkor lehet akár egy kis királyságod is. - Mondta a király. Mikor befejezték a vacsorát és mindenki készült lefekvéshez a király így szólt.
- Elizabet kérlek maradj beszélni szeretnék veled. - Mondta a király.
- Felség hallgatom. - Mondta Elizabet.
- Téged jobb ha beavatlak de meg kell ígérned sőt meg kell esküdnöd hogy senkinek nem mondod el ami most a füledbe fog jutni, főleg Laurának nem szabad megtudnia. - Mondta a király.
- Megesküszöm hogy senkinek nem szólók hallgatok mint a sir. - Mondta Elizabet. A király elmesélte neki hogy Laurát valami veszély fenyegeti elmesélte neki az egész históriát.
- Értem felség az aggodalmát ígérem hogy figyelni fogok rá minden percben. - Mondta Elizabet
- Köszönöm és számitok is a segitségedre. Már csak két honap van a nagy napig és én arra gondoltam hogy Laura amint észrevettem egy kicsit szeretne hogy is mondjam uralkodni ezért hogy gyakorolhasson egy kicsit elöre odaadom neki az ajándékát. - Mondta a király.
- Ha nem titok elárulná nekem az ajándékát de szeríntem azt már Laura is tudja meg én is. - Mondta lesütött szemmel a lány.
- Ti tudjátok mi lessz az ajándék? - Kérdi meglepödve a király.
- Kérem felség ne szidja és ne büntesse meg öket. Tehát Laura kérdezösködött a hegy felöl ahol jártunk és a fiúk azaz a katonák akaratukon kívül is elárulták a nevét a hegynek és mi arra a következtetésre jutotunk hogy csak is az lehet az ajándék. - Mondta a leányzó.
- Hát igen valóban az lessz az ajándék. De van rajta egy kissebb vár is és valójában az lessz az övé. De ügye azt nem lestétek meg. - Kérdi kiváncsian a király.
- Nem dehogy. Igaz mikor laura rájött hogy az a hegy az ajándéka akkor még jobban körül akart nézni de a fiúk nem le beszélték rolla ugyogy nem látuk a valódi ajándékot. - Mondta Elizabet.
- Jól van most akkor az lessz a dolgod hogy össze kell készitened Laura udvarházát. Vagyis ezt a lányomnak kell csinálnoa de neked ugy kell rávezetned hohy ne tudjon roll hogy mi is készül ellene. - Mondta a király.
- De mégis kik kellenek? - Kérdi Elizabet.
- Nézz körül itt a palotában és pont ugyan azok kellenek csak nem kell olyan sok személyzet. - mondta a király.
- Értem. Még egyet szeretnék kérdezni menyi idöm van rá? - Kérdi a lány.
- Három teljes napod. - Mondta a király.
- Hát az igen csak kevés idö de szeríntem meg lehet valósítani. Na jó mostmár jobb lessz ha megyek mert még a kisasszony úgy is ki fogy kérdezni hogy miröl beszélgetünk és még össze kell szednem a gondolatamimat hogy mit fogok neki mondani. - Mondta Elizabet és elindúlt kifelé.
- Szeríntem az lessz a leg ésszerüb ha azt mondod neki hogy a születésnapjával kapcsolatban voltál nállam, ami igaz is és akkor nem lessz olyan nehéz. - Mondta a király. Elizabet pedig Bement a szobájába, de színte még be sem ért már is ott volt Laura és fagatozni kezdett.
- Na mesélj mit mondott az apám neked? - Kérdi kíváncsian Laura.
- Bocsánatot szeretnék töled de néhány kérdésedre nem válaszolhatok mert megesketett a király hogy nem árulom el. De anyit megengedett hogy elmondjak hogy a születésnapoddal kapcsolatos kérlek felöl ne kérdezz semmit mert úgy sem árulom el. - Mondta Elizabet.
- Ha a szülinapomrol volt szó akkor nem fagatlak. - Mondta boldogan Laura.
- Jóbb lesz ha lefekszünk mert holnap sok dolgunk lessz. - Mondta Elizabet és elment aludni. Elizabet amikor meggyözödött rola hogy barátnője elaludt kiosont a szobábol és az elsö katonához sietett.
- Katonák kérdezni szeretnék valamit. - Mondta Elizabet.
- Hercegnö szolgálatáért esedezünk. - Mondta az egyik katona.
- Ismeritek Ericet és Tomast ök is katonák és a minap ök kisártek el minket? - Kérdi a lány.
- Én ismerem öket. - Válaszolta a katona.
- Akkor meny el hozájuk és mond meg nekik hogy azonnal jöjenek a szobámba. Ja és mond meg nekik hogy ne kopogjanak nehogy felébredjen a királylány. - Mondta Elizabet és bement a szobájába. Nem telt el negyed óra és már nyílt is az ajtó.
- Gyertek be de halkan nehogy felébreszül Laurát. - Mondta Elizabet.
- Valami baj van? - kérdi Tomas.
- Nincs semmi baj. Halkan zárjátok be azt az ajtót és utána mindent elmesélek. - Elizabet elmesélte nekik hogy mit tervez az apja majd nekifogtak összeírni hogy kiker lenne szükség.
- Szeríntem azt kellene mondanod neki hogy felmegyünk megint a hegyre de most egy kicsit hosszab ideig és ezért nem elég csak két katona hanem kell szakács tol a lovászig a kovácson át az udvaribolondig mindenki. - Javasolta Eric.
- Jó az ötlet. - Mondta Elizabet.
- Valahogy úgy érzem hogy ezt nem fogja bevenni hogy egy kis kirándúláshoz enyi ember kell. Megvan azt fogod neki mondani hogy meghívást kaptunk a szomszédos királyságba és oda már valóban mindenkire szükség lessz. Egy kis hazugság belefér szeríntem és ezt a király is megfogja bocsátani. - Mondta tomas.
- Igazad van barátom. De nem fog gyanakodni hogy a király nem jön? - Kérdi Eric.
- A királyt be kell avatni a tervde és azt kell neki mondani hogy nem érzi jól magát, és ezért nem tud elmenni. - Mondta Tomas.
- Az nem jó mert ha ezt mondja az apja hogy beteg biztos hogy nem fogja ithagyni. Ezt majd megbeszélem a királyal. Na jó menyetek mert minjárt reggel van és hamaroan fel fog ébredni. Figyeljetek szoljatok a kinti katonáknak hogy ha látják hogy a király felébredt azonnal szoljanak nekem vagy szoljanak a királynak hogy jöjön ide. - Mondta Elizabet a két fiú pedig távozott. Tomas szólt a másik két katonának hogy mi a dolguk ha meglátyák a királyt, majd elindúltak lefelé a lépcsön, amikor megpilantoták a királyt amint épp a konyhábol lépett ki.
- Felség várjon. - Halkan kiáltott Eric mire a király megfordúlt.
- A szívohamot hoztátok rám. - Mondta a király.
- Elnézését kérjük de Elizabet hercegkisaszony kéri hogy menyen be a szobájába. - Mondta Tomas.
- Máris megyek. - Mondta a király és visszafelé kezdett el menni, majd Elizabet szobája ajtaján kopogtatott. Elizabet kinyitotta az ajtót.
- Felség köszönöm hogy idefáradt. Elnézését kérem hogy a két fiút beavattam a születésnapi ajándékkal kapcsolatos tervébe de muszáj volt tölük tanácsot kérnem. - Mondta Elizabet.
- Ezt megbocsáthatom. - Mondta a király.
- Mi hárman összeálitotuk a szolgák listáját és kitaláltuk hogy mit fogunk mondani hogy mért is kell neki kiválasztanija a szolgákat. - Mondta Elizabet.
- Na erre kiváncsi vagyok mit agyaltatok ki. - mondta a király.
- Azt találtuk ki hogy meghívást kaptak az egyik szomszédos királyságbol és oda kell menijük. És mivek ha távolra mennek olyankor minig az egész udvart magukal viszik. - Mondta a lány.
- Nem rossz ötlet. De mint gondolom van itt még valami amiért megkerestél? - Kérdi a király.
- Igen van itt egy nagyon kis hiba az egészben. Valamit ki kell találni hogy maga mért is nem jön. Betegségre már gondoltunk de azt elvetetük mert akkor nem hagyná itt magát. Ezt ha lehetne találja ki ha szépen megkérhetném. - Kérte Elizabet.
- Én már ki is találtam. Azt fogom neki mondani hogy egy másik királyságbol is érkezett meghívás és egyszerre két helyen nem tudok lenn. - Gondolom érted.
- Elizabet ki van nálad? - Kérdi Laura.
- Na jó én megyek - Mondta a kiráyl és kiment a király az ajtón.
- Nincs itt senki csak én vagyok egyedül. - Mondta Elizabet.
- Pedig mintha beszélgetést hallotam volna. Lehet hogy csak álmodtam. De korán felkeltél. - Mondta Laura.
- Hát egy kicsit korán keltem de mindegy. Figyelj nincs kedved a vízeséshez menni? - Kérdi Elizabet.
- Épenséggel mehetünk fürdeni. Vigyük Tomast és Ericet is? - Kérdi Laura.
- Hagyuk ögy kicsit öket had pihenyenek a szabadnapjukon. Tudod mire gondoltam? - Kérdi Elizabet.
- Ha elmondod majd megtudo. - Mondta Laura.
- Az este mondtál valamit ami már nem anyira igaz. - Mondta Elizabet.
- Igen és mi volt az? - Kérdi a királylány.
- Hát az hogy van udvarhölgyed. - Mondta Elizabet.
- Mért te mi vagy ha nem udvarhölgy? - Kérdi Laura.
- Én már hercegnö vagyok és sajnálattal kell közölnöm hogy nincs udvarhölgyed. - Mondta Elizabet.
- Neked teljesen igazad van. Ezért máris keritek egy másikat magamnak. De szeríntem te már gondoltál is valakire. - Mondta Laura.
- Hát épenséggel igen gondoltam valakire. - Mondta Elizabet.
- Ha beavatnál engemis hogy k lenne az áldozat azt nagyon megköszöném. - Mondta Laura.
- Ha nem értesz vele egyet akkor csak mond meg nyugodtan. A kis Laurinárol lenne szó. - Mondta Elizabet.
- Laurina? Nem is rossz ötlet kérlek hívasd ide beszélni szeretnék vele. - Mondta Laura. Elizabet pedig elment megkeresni a szolgáló lányt.
- Laurina gyere a királylány vár téged. - Mondta Elizabet.
- Hogy engem a királylány vár.
- Na most lessz nem mulass. - Mondta a komornyik.
- És nem tudod hogy mit akar? - Kérdi Laurina.
- Éppenségel tudom és megmondom öszíntén nem kell mitöl félned söt örülnöd kell. - Mondta Elizabet és kiment a konyhábol a másik lány meg utána eredt.
- Felségeskirály... - Mondta volna Laurina de Laura közbeszolt.
- Hagyd már ezt a marhaságot mondtam már hogy ha így hárman vagyunk akkor csak szólits Laurának. Na ülj le. Tudsz lovagolni? - Kérdi Laura.
- Tudok. - Válaszolta.
- És uszni? - Kérdi a királylány.
- Azt is tudok. Válaszolta.
- Halottál már a vízesésröl? - Kérdi Laura.
- Persze hogy halottam. - Válaszolta.
- És szeretnéd megnézni? - Kérdi Elizabet.
- Tudtomal nekem nem szabad oda mennem. - Mondta Laurina.
- Mi nem azt kérdeztük hogy szabad- e vagy sem. Szeretnél velünkjönni fürdeni udvarhölgykisasszony. - Mondta Laura. Laurina Elizabetre nézett.
- Ne néz rám nem tölem kérdezte hanem tölled. - Mondta Elizabet.
- De te vagy az udvarhölgy, vagy rosszúl tudom? - Kérdi Laurina.
- Ha te is úgy akarod akkor mátol te vagy az új udvarhölgy kiszaszony. Elizabet már hercegnö. - Mondta Laura.
- Én sem hittem el elösször. Én sem tudtem mit mondani. Tít perc múlva legyél a lovardánál. És vedd fel ezt a lovagló ruhát. - Mondta Elizabet.
- K... - mondte volna Laurina de LAura közbeszolt.
- Ne szolj semmit csak meny és a lovardánál találkozunk. - Mondta Laura és bement a szobájába. Laurina is elment. Elizabet egy darabig kikisérte de nem szólt a lányhoz majd visszafordúlt és az egyik katonához szólt.
- Kérlek meny le a lovardába és szolj a lovászfiúnak hogy a lovainkat készítse elö és egy harmadik lovat is nöi nyereggel. - Mondta Elizabet.
- Hercegnö mondhatnék valami? - Kérdi a katona.
- Persze csak nyugodta. - Válaszolta Elizabet.
- Hogy lehet az hogy maga és a királykisaszony ilyen jók velünk. Egyikük sem parancsolva mondja az utasításokat hanem megkérnek. Ezt nagyon köszönyük a társaim nevében is. - Mondta a katona.
- Köszönöm szépen. A válaszom pedig ez. Én is szolgáltam a királyt és a királyányt és tudom milyen érzés ha parancsolnak az embernek, szokszor nagyon rosszúl esett, de lehet szépen is kérni. Hát mi mind a ketten ilyenek vagyunk Laura is meg én is. - Mondta Elizabet és bement a szobájába és átöltözött, majd Laura társaságában lementek a lovardába ahol már ott várta öket Laurina.
- De jól nézel ki Laurine ebben a lovaglos ruciban. - Mondta a lovászfiú. Laura ekkor csúnyán nézett a fiúra.
- Hagyd nem tehet rolla hisz még senki sem tud rolla. - Mondta Elizabet. Laura és a másik két lány felpatantak a lovakra és elindúltak a vízesés felé.
- De hisz ez gyönyörü szép és milyen tiszta. Mostmár megértem hogy mért nem lehet idejönni senkinek. Vétek lenne ezt a tiszta vizet bepiszkolni. - Mondta Laurina.
- Nem erröl van szó hogy bepiszkolják. Valójában azért nem lehet idejönni senkinek mert mi csak itt tudjuk kipiheni isten igazábol magunkat kellet egy olyan hely ahol senki sem zavar. - Mondta Elizabet.
- Én nem hoztam magammal fürdöruhát. - Mondta Laurina.
- Mi sem. - Mondta Elizabet és elkezdett nevetni.
- Mivel itt senki sem lát és nem mer idejönni senki ezért mi mindig mezitelenül fürdünk. - Mondta Laura és levetete a ruháit. Elizabet is ezt tette de Laurina csak nézte öket és nem mozdult mint akinek földbegyökeredzett a lába úgy ált ott. Laura Elizabetre nézett majd bólintott és mind a két lány a harmadik lányhoz lépett. Elizabet letérdelt Laurina elé Laura pedig elkezdte kikötni a füzöjét majd szépen levetközteték a szégyenlös lányt. Mikor mezitelen volt már még akkor sem mozdúlt csak ott ált mint egy köbálvány. Elizabet rátette a kezét a lány lábaira és simogatni kezdte. Laura pedig a lány háta mögé ment és a vállára tette a keteit. Elizabet most a lány hasát simitotta majd felegyenesedett és rátette a kezét Laura kezére. Most Laura kugolt majd térdelt le miközben kezeivel Laurina hátát simogatta. Elizabet is ismét legugolt de úgy hogy feszes mellebibmói a lány börét érintsék. Majd ismét felegyenesedett de mosmár egészen nekinyomta a melleit Laurinánaki. Ezután Laura is felált és átkarolta Laurinát és tenyerével megfogta Elizabet melleit de ezt úgy csinálta hogy kezei érinsék a másik lány melleit. Elizabet Ekkor megfogta Laurina mellét és gyengéden megmarkolászta. A lány becsukat a szemeit és egy nagyot nyelt. Laura megcsókólta a lány nyakát és ismét elkezdett lefelé haladni. Végigcsókolta a hátát majd a lábait és végöl a gömbölyded hátsó fertályát. Laurina keze ekkor felemelkedett és megfogta Elizabet derekát evel tudatva hogy benne van a játékban. Elizabet ekkor nyelvét a lány mellére helyezte és nyalogatni kezte a melbinbokat. Laurina keze megérinteték Elizabet ekkor ismét letérdelt a lány elé majd végigsimitotta a lábait majd a comját. Laura ekkor felemelkedett és megragadták Laurina melleit és egyre eröteljesebben kezdte el maszirozni. Laurina ajka küzül halk sohájtás tört fel és ismét becsukta a szemeit. Elizabet meg Laurina nemes szörzetébe dugta az újait majd megérintette a lány punciját, majd feje eltünt a Laurina combaj között és nyelvével kezdte el kényeztetni. Hirtelen a szikrázó napsütést egy korom fekete felhö takarta el. Elizabet felpattant és megfogta Laurina kezét és húzni kezdte a víz fel. Laura ekkor már a víz alatt volt, a másik két lány pedig követte és a barlangba úsztak.
- Ez a titkos rejtekhelyünk eröll hármunkon kívül nem tud más. - Mondta Laura és négykézlább ereszkedett és máris egy fürge nyelv kezdte el kényesztetni a punciját. Elizabet nyelve csak úgy fickándozott a kélyizadságtol sikamlósá vált járatban. Mivel Elizabet is szinte négykézláb volt ereszkedve és lábai is szét voltak téve ezért Laurina gondolt egyet és kezével megérintette Elizabet muffját, elkezdte simogatni enyhén dörzsölgetni. Ekkor Elizabet hátrafordúlt és a lányra mosolygott majd visszaforditotta a felyét és tovább nyalt, de kezeivel hátranyúlt és bedugta az egyik úját a puncijába, majd kihúzta és megfogta Laurina kezét.
- Dugd már be az újadat. - Mondta Elizabet. Laurina pedig letérdelt a lány háta mögé és egyik úját becsúsztatta a nedves muffba. majd kíhúzta és bekapta az úját majd ismét visszadugta. Laura megpróbált egy kicsit elörébb nyújtózni hogy a kezét be tudja dugni a takaró alá, Elizabet sejtette hogy mit akar barátnője és az ő puncia ép kényeztetés alatt ált ezért most abbahagyta a nyalást. Laura mostmár teljesen eltávolodott Elizabet fürge nyelvétöl és a takaró alól elövette a gyertyatartót. Elizabet felált és egy kicsit odébb feküdt és ismét elkapta Laura punciját aki hátra nyújtotta az imént megszerzett tárgyat Laurinának. A lány nem tudta hogy mért kapta ezt ezért letette a földre. Ekkor Elizabet felált és a takaróhóz vezette a lányt és lefektette, majd megfogta a gyertyatartót és óvatosan betolta Lauraina puncijába. Laura pedig Laurina feje fölé állt egy kicsit terpesze rakta a lábait és berogyasztotta a térdét. Laurina rögtön a nylvét használta és belemélyesztette Laura nagyajkai közé, majd az egyik úját becsúsztatta a gyönyörök kapuján. Közben Elizabet meg egyre gyorsabban és erösebben mozgatta a merev szerszámot Laurinában.
- Még egy újadat dugj fel nekem. - Laura levegö útán kapkodva zihálva mondta Laurinának. A lány most kihúzta az úját majd még egyet becsustatott, finoman fokozatosan erösödött fel újainak sebesége mikor Laura megint megszólalt.
- Még egy újadat dúgj fel . - Mondta Laura. Laurina ismét kíhúzta az újait a lány pinájábol de nemsokára már három fickándozott benne egyszerre. Laurina már nem várta meg hogy ismét szóljon ezért mégegy újét bedugta de ekkor már Laura nem bírt állni miuszáj volt neki hanyatt feküdnije. Elizabet ráfeküdt Laurára vele elentétes irányban. Laurina pedig folytatta Laura puncijának nyüstölését ott ahol az elöbb abbahagyta. Laura pedig Elizabetet nyalta. Laurina felemelkedett és hátat fórditortt Elizabetnek aki egy kicsit felegyenesedett, Laurina ismét lehajólt és hátrálni kezdett. Elizabet mostmár elérte Laurina mufját és nyelvével kezdte el kényeztetni. Laura pedig tovább nyalta Elizabetet. Laurina pedig kezével megmarkolta saját mellét majd ismét Laura puncijába dugta az úját és megin négyet.
- tedd be az ötödiket is. - Mondta Laura. Laurina ismét kihúzta az ősszes úját és most megpróbálta beerölteni mind az öt darabot. Lassan tolta befelé majd lassan eltünt a kézfeje Laura puncijában. Mikor már bent bolt az egész ökle ki be huzogadta majd kihúzta belőll. Elizabet meg tovább nyalta Laurinát. Mind a három lány töbször is elélvezet és remegö teste levegö után kapkodva rogytak a földre. Nem tudtak sokáig heverészni mert már vissza kelet meniük a palota felé. Miután megregeliztek még mindig érezték az orgazmus hatását testükben ezért elmentek egy kicsit lepiheni. Elizabet kiment ismét a két katonához.
- Figyeljetek én egész éjjel fen voltam ezért most lepihenek egy kicsit de szeretnélek titeket megkérni hogy ebéd elött ébreszetek fel. - Mondta Elizabet és bement a szobájába és lerogyott az ágyára. Ahogy kérte a katonák a déli haragszó elött felébreszteték de mielött le ment volna ebédelni elötte még megfürdött.
- Elizabet jól vagy te nem szoktál délelött aludni? - Kérdi Laura.
- Egy kicsit kifáradtam mert az este át kellet gondolnom egy két dolgot tudod a születésnapodal kapcsolatban és hármunk együtléte is kimeritett. De mért nem ébresztetél fel? - Kérdi Elizabet.
- Azért nem ébresztetelek fel mert megkérdeztem a katonákat hogy nem tudják - e hogy merre vagy és ök mondták hogy lepihentél és olyan édesen aludtál nem lett volna szívem felébreszteni. - Mondta Laura.
- Lányom szeretnék mondani valamit. - Mondta a király.
- Halgatlak apám. - Mondta Laura.
- Kaptunk egy meghívást a szomszédos királyságbol. - Mondta a király.
- Remek egy kis kirucanás nem árt. - Mondta Laura.
- De van ezzel egy kis probléma. - Mondta a királynő.
- Egy utazással mi lehet a probléma? - Kérdi Elizabet.
- Csak anyi hogy kaptunk mégy egy meghívot egy másik királyságból és sajnálatos módon egyszerre mind a két helyen nem tudok ott lenni. - mondta a király.
- Pedig ez pofon egyszerü az egyikre elmegyünk a másikra pedig szívélyes elnézést és ajándékot küldünk. - Mondta Laura.
- Lányom neked teljesen igazad van ebben de én arra gondoltam mivel már lassan felnöt királynő vagy ezért az egyik országba egyes egyedül kell elmened. - Mondta a király.
- Hogy egyedül menyek de hisz azt sem tudom hogy merre kell menni. - Mondta Rémülten Laura.
- Jaj te kis buta a király nem arra gondolt hogy egyedül kel utrakelned hanem gondolom hogy arra gondolt hogy egyedül kel képvisenled az országunkat. - Mondta elizabet.
- Jól mondtad Elizabet lányom. Ezért ha megebédeltünk összehívatatom a szolgálokat és te mindegyikből kiválasztasz egyet akikel szívesen mész. És holnap utrais fogtok kellni. - Mondta a király.
- Értem apám azt teszem amit kívánsz. - Mondta Laura.
- Te érted ezt? - Kérdi Laura.
- Én már kezdem érteni. Ericet és Tomast velünk jön ugye? - Kérdi Elizabet.
- Ez hülye kérdés volt hisz ök csak a mi testöreink. - Mondta Laura. Mikor mindenki megebédelt lementek közösen vár udvarára ahol már rengeteg szolga várta.
- Lányom most kedvedre válogathatsz. - Mondta a király.
- Laura három údvarhölgy van a királylányok mellet és két hercegnö. - Mondta Viktória királynő.
- Köszönöm de egyiköjük sem az. - Mondta Laura.
- Válazd ki az udvarhölgyeidet és a hercegnökett én most az egyszer azt faragok belölük. - Mondta a király.
- Apám kérhetnék valamit? - Kérdi Laura.
- Persze. - Mondta a király.
- Apám én nem ismerem a szolgálokat olyan jól mit Elizabet ha megengednéd hogy az udvarhölgyeimet ö válassza ki. - Mondta Laura.
- Jó legyen de a töbieket már neked kell kiválasztanod. - Mondta a király.
- Köszönöm apám. Tomas, Eric gyeretk ide hozzám. Kérlek legyetek melletem és köhincsetek ha jól választok. - Mondta Laura és elindúlt szemrevételezni a személyzetet.
- Laurina te állj oda, Aliz te is, Eliza, Sabrina ti is áljatok a többiek közé. - Mondta Elizabet. Laurának egy kicsit nehezebb dolga volt mint Elizabetnek mert öneki minenböl kelett választani de végül sikerül felálitania saját kis csapatát.
- Apám azt hiszem sikerült kiválasztanom kik fognak elkisérn az utamon. - Mondta Laura.
- Látom lányom és meg kell hagyni hogy én sem válaszhatam volna vobban mint te. De hol vanak az udvarhölgy jelöltek? - Kérdi a király.
- Felség itt vanak. - Mondta Elizabet.
- Hogy hívnak te lány? - Kérdi a király.
- Felség én Laura azaz a felséges királykisaszony adott nekem már másik nevet én Laurina vagyok. - Mutatkozott be.
- És téged? - Kérdi a másik lánytol.
- Felség én Aliz vagyok. -
- Én Elza - Én pedig Sabrina. - Mutatkoztak be az udvahölgy jelöltek.
- Lányom most rajtad a sor hogy az it jelenlevö kiválasztotak közül válazd ki a másik hercegnöt. - Mondta a király.
- Apám engedelmével én Laurinát választom hercegnönek. A többiekel is meg vagyok elégedve és szivesen fogadom öket udvarhölgyemként. - Mondta Laura.
- Rendben lányom. Ti négyen a mai naptól felmentést kaptok a munkátok alol és a királylány vagy az én parancsaimnak kell engedelmeskednetek de másnak nem. Most én nem fogom elmondani nektek hogy pontosan mi lessz a dolgotok ezt a nemes feladatot Elizabetre és a lányomra bízom. - Mondta a király és most a másik kiválasztotakhoz fordúlt.
- Akiket a lányom kiválasztott az itt maradjon at többiek pedig folytasák a munkát ahol abbahagyták. - Mondta a király és a sokadalom fele szétszélet.
- Fegyeljetek most jól a szavamra. A lányom most megy el életében elösször hosszab idöre egyedül. Kérlek titeket hogy mindenben segítsétek öt és kérlek vegyétek úgy a parncsait mintha én mondtam volna. Hol van az a két katona akit a lányomra vigyázott a kirándúlása alatt? - Kérdi a király.
- Itt vagyunk felséges királyom. - Mondta Eric és meghajólt elötte.
- Fiaim mint azt megigértem azt én be is tartom. Mostantól ti vagytok a lányom hadvezérei és tanácsosai egyben kérlek titeket hogy válaszatok magatok mellé egy gyalogsági századot és egy lovas századot is ovjátok a lányomat minden veszedelemtöl. - Mondta a király.
- Felség életem halálom kezedbe ajánlom és megesküszöm rá elötted és a néped elött hogy a lányodra jobban fogok vigyázni mint a saját életmre. Erre megesküszöm. Mondta a két fiú egyszerre.
- Köszönöm bízom a szavaitokban. És mosz térdeljetek le. Kérem a kardomat. Ezzel a szent kardal Tomas én téged sir Tomasá ütlek. Kérlek álj fel Sir Tomas. Ezzel a szent kardal Eric én téged sir Ericé ütlek. Kérlek álj fel Sir Eric. - Mondta a király.
- Szolgák most kérlek titeket hogy menjetek haza és ma már vissza se gyertek a mai napon a munka alol fel vagytok mentve de holnap hajnali 5 orakor legyetek itt aki nencs it anak a felyét vétetem. A felszereléseket a többi szolga elintézi. Sir Tomas és Eric ti maradjatok még egy kicsit. Lányom most el kell mondanom neked valamit. - Mondta a király.
- Halgatlak apám. - Mondta Laura.
- Udvarhölgyek ti is térjetek haza a szereteitekhez de elötte térjetek be a szabóhoz és csináltasatok az útra valami ruhafélét. Kincstárnok kérlek kisérd el a hölgyeket és fizesd ki a szabót. - Mondta a király majd megvárta míg csak a leg beavatotabak vanak jelen.
- Tehát lányom én be szeretnék neked vallani valami. Én neked nem mondtam igazat. - Mondta a király.
- De miben nem mondtál igazat és azt hittem hogy a királyok mindig igazat mondanak. - Mondta meglepetten Laura.
- Így van ezt nagyon jól tudod és kérlek te soh se hazudj majd a gyerekednek se a népednek. Lányom az nem volt igaz hogy meghívást kaptunk a szomszédos királyságbol. - mondta a Király.
- De hát akkor ez most mire volt jó ezt nem tudom megérteni. Apám ezt nem gondoltam volna hogy a nép elött szégyenbe viszel engem. - Mondta Laura és már csorogtak is le a könycspek az arcán.
- Ne haragudj lányom de egy biztos hogy te és a szolgáid holnap elmentek egy másik királyságba. - Mondta a király.
- Ezt mostmár nem értem az elöbb még azt mondtad hogy nem hívtak meg, most meg azt mondod hogy mégis megyek egy királyságba. Nem értem. - Csodálkozva nézett az apjára és a körülötte levökre miközben beszélt.
- Lányon serínted hogy kaphat valaki a saját királyságábol meghívot? - Kérdi a király.
- Valaki a saját királyságából magának nem küldhet meghívot. - Mondta Laura.
- Hát látod ez az. Te nem küldhetsz magadnak megívót a királyságodból. - Mondta a király.
- De hisz nekem nincs is király s á g o m. Apám ez nem lehet igaz ezzel azt akarod mondani hogy a születésnapomra kapok töled egy országot? - Kérdi Laura mostmár boldogan.
- Igen Laura lányom igen a születésnapodra kapsz tölem egy hegynyi országot ami csakis a tiéd és senki másé. Közel van és nem kell félned hogy megtámad a szomszédos király abban biztos lehetsz. - Mondta a király.
- De még a születésnapomig van két teljes honap. Mért hoztad elöre? - Kérdi Laura.
- A születésnapodat nem hoztam elöre mert azt még én sem tudom. De az ajándékodat nyugott szível elöre is át lehet adni. És különben is hol máshol lehetne megtartani a születésnapodat mint a saját országodban. Remélem küldesz majd meghívot. - Mondta a király és ezen mindenki el kezdett nevetni.
- Elizabet te tudtál eröl az egészröl? - Kérdi Laura. De a lány nem felet csak lehunyta a szemét és a lábával egy kavicsba rugott majd elfordúlt és egyet bicentett a fejével.
- Tehát te tudtad. És ti fiúk? - Kérdi Tölük kis Laura. De a fiúk sem feleltek és elfordúltak mint aki roszart csinált volna.
- Na szépen nézünk ki. Szép kis barátaim vagytok. De most az egyszer megbocsátok. Mondta Laura és átölelte a többieket, majd az apjához fordúlt és öt is átölelte.
- Bocsánatot szeretnék kérni töled hogy az elöbb rádförmedtem. - Mondta Laura.
- Megértelek és nem kell bocsánatot kérned hisz mindenki így reagált volna. - Mondta a király.
- Elizabet ez volt az a nagy titok amit nem mondhatál el? - Kérdi Laura, miközben mentek befele a palotába.
- Igen ez volt az a nagy titok. - Válaszolta Elizabet.
- Tomas és Eric honét tudták meg? - Kérdi Laura.
- Tudod valahogy ki kellet találnom hogy el kell utaznod de nem mondhattam meg hogy hová mész és ezért segitséget kértem tölük. Egész éjjel fent voltunk és törtük a fejünket de amint te is tapasztalhatd sikerült egy jó kis tervet kiszönünk. - Mesélte Elizabet.
- Ügyesek voltatok és neked is köszönöm te egy igazi hercegnö lettél ez alatt a rövid idö alatt örülök neki hogy rád találtam. - Mondta Laura.
- Én is nayon örülök neki és mindent elkövetek annak érdekében hogy boldog legyél az országodban. - Mondta Elizabet.
- Sir Tomas légy szives szolj a két örnek akik a szobára vigyztak eddig hogy ök is velem fognak jönni. Anyira meszoktam már öket benük teljesen megbízom. - Mondta Laura.
- Felséges királykisaszony parancsára . - Mondta Tomas és közölte a két katonával amit Laura mondott nekik és még azt is hozzá tete hogy ök is elmehetnek.
- Köszönyük szépen ezt a nagy lehetöséget de mi csak a király utasitására hagyhatjuk el a helyünket kivéve egy ot tíz percre ha valamit a kisaszonyok kérnek de akkoris csak egyedül. - Mondta az egyik ör.
- Értettem és csak kíváncsi voltam hogy mit válaszoltok. - Mondta Tomas.
- Mátol kezdve a két hadvezér szava olyan nektek mintha én mondtam volna úgyhogy csak nyugodtan térjetek haza. - Mondta a király ezzel a két ör meghajólt és elment.
- Elizabet lányom köszönöm szépen a segitséget és most már belátom hogy a lányom nem tévedett mikor udvarhölgyedé fogadott téged. És most megszeretnélek kérni hogy hagy magamra a lányomal egy kicsit beszélni szeretnék vele négyszem közt. Nézd meg hogy minden renben van - e a szabonál. - Mondta a király Elizabet meg boldogan ment el. Ahogy leért a fötérre már nagy volt a készülödés szinte alig bírta átverekedni magát a sok hinó és ló között.
- Állj hová mész? - Kérdi Eric mikor az egyik szolgálo be akart lápni Laura szobájába.
- Elézést kérek de a király utasitott hogy a királykisaszony és a hercegnö összes ruháját csomagoljam be. - Mondta a szolgáló.
- Oda most nem mehetsz be kezd el a munkát a hercegnö szabájában. - Mondta Eric.
- Várjunk csak ezt a munkát nem férfi szolgálok szokták elvégezni. - Mondta Tomas és elindúlt Laura szobája felé mjd az ajtaján bekopogtatott.
- Tessék. - Szolt ki a király.
- Felség elnézését kérem de ki tudna jönni egy picit. - mondta tomas.
- Itt vagyok beszélj. - Mondta a király.
- Feség ez a szolgáló azt álitotta hogy ön személyesen szolt neki hogy csomagolja be a hölgyek ruhájit. Ez így van? - Kérdi Tomas.
- Hogy mi én senkinek sem szoltam. - Mondta a király.
- Örség ide hozzám. - Kiáltotta Eric.
- Mi szándékod volt a Királykisaszony szobájában? - kérdi a király de a szolgáló nem válaszolt.
- Hívattak? - Kérdi az egyik ör.
- Igen ez a szolgáló be akart hatolni a királylány szobájába de nem válaszol a kérdésünkre. Vigyétek a tömlöcbe és verjétek vasra.
- Apám nem találom az ékszeres dobozomat tudom hogy reggel még megvolt. - Mondta Laura.
- Azonnal hívjátok vissza a két ört, és kutasátok át a szolgáló szobáját és a szülei házát is. - Mondta a király. Kis idö múlva viszajötta a két ör.
- Hivattot felség? - Kérdi az egyik ör.
- Ki járt a lányom szobájában a mai napon? - Kérdi a király.
- Elizabet hercegnő, Laurina szogálólány, és szokatlanul Laurina szolgálólány helyett egy szlgáló fiú.
- És mit keresett a szobájábaz a szolgáló fiú? - Kérdi Tomas.
- Azt mondta hogy Laurina elment a királykisaszonyal ezért neki kell kitakaritani a szobát. - Mondta az ör.
- Jöjenek velem a börtönbe. - Mondta a király és elindúlt lefelé a lépcsön majd egészen a börtönig meg sem állt.
- Ez volt az a szolgáló? - Kérdi a király.
- Igen ö volt az. - Szinte egyszerre határozottan mondta a két ör. Ekkor a király mély levegöt vett és kifújta magát.
- Köszönöm elmehetetk és folytasátok a szabadidötöket mondta a király
- Jól van csak egy kis szarka. - Mondta magában a király.
- Tehát loptál a királylánytol. És honét loptál még? - Kérdi Eric. - De a szolgáló még mindig nem válaszolt. Közben érkezett a börtönbe legalább hat katona és az egyik kezében egy kisebb zsákot tartott majd kiboritotta a király lába elé.
- Ez nem is kis szarka hanem nagy tolvaj. Fiam jobb ha válaszolsz hogy honét loptad ezeket mert különben a fejedet vétetem. - Mondta a király és a hohér lépett a fiú fejéhez és egy hatalmas bárdal megérintette az orrát.
- Igen én loptam öket el gondoltam hogy nem veszik észre. - Mondta a tolvaj.
- Hát eddig nem is vették észre. De most mért mentél vissza? - Kérdi Tomas.
- Egy gyürüt vissza akartam tenni mert azon a király monogramja látható. - Mondta a tolvaj.
- Most az egyszer nem vétetem a fejedet de egész életedben itt vogsz raboskodni a tömlöcben. Kérlek meséld el még hogy honét, kiktöl loptad el ezeket és mi volt vele a szándékod.
- Hogy kiktöl loptam el azt már nem tudom. Be akartam olvasztani öket és eladni egy kis házt akartam az árábol épiteni. - Mondta a tolvaj.
- Irnok a népet hívd a fötérre. - Mondta a kiráyl és ki ment a börtönböl és egyenesen a fö térre ment ahol még mindig nagy volt a nyüzsgés és szinte mindenki ott volt.
- Szeretet népem egy kérdésel fordulnék hozátok. Föleg azokhoz akik a várban dolgoznak. Azok áljanak ide mögém akinek bárije is eltünt. - Mondta a király és legalább húsz ember igyekezett mögéje.
- Theát töletek el tünt valami. Na van egy jó hírem elfogtuk a tolvajt miközben be akart hatolni a lányom szobájába. Egyenként mondjátok el hogy mi tünt el és holnap viszaszolgáltatjuk a saját tulajdonosához az elveszett tárgyakat. - Mondta a király és vissza ment a lánya szobájához.
- Lányom ezek közül válaszd ki hogy melyik volt a tijéd. - Mondta a király.
- Ez a kis ékszeres doboz és úgy látom hogy csak az a gyürü hijányzik belölle amit tölled kaptam és a monogramod van rajta. - Mondta Laura.
- Tessék itt van a gyürü. Mondta Tomas és megfogta Laura kezét majd felhúzta az újára a gyürüt.
- Köszönöm szépen. Ügyesek voltatok büszke vagyok rátok. - Mondta a király. Laura pedig elkezdet keresgélni a ékszeres dobozban majd elövett két darab gyürüt és felhúzta a fiúk újára.
- Tomas és Eric ti kétszer kétszer mentetétek meg az életemet egyszer a rabloknál másodszor pedig a kigyotol védtetk meg most pedig elfogtátok a tolvajt. Ezért kérlek titeket hogy ezeket a gyürüket fogadjátok el töllem én csak ezt a jutalmat tudom nektek nyujtani. - Mondta Laura és mind két fiúnak adott egy puszit az arcára. Miközben kopogtatak az ajtón.
- Tessék. - Szolt ki Laura.
- Felség, engedelmével az udvarhölgyek. - Azolt be az ajtón Elizabet. Laura és az apja kimentek hogy alaposan szemügyre vegyék öket.
- Nagyon jó. Kérlek titeket hogy ha csak így páran vagyunk ne szólitsatok királyánynak hanem csak Laurának. - Mondta LAura.
- Felség engedelmével meghagytam a szabónak hogy készítsen több ruhát a lányoknak és ha készen van küldje el az új országba. - mondta Elizabet.
- Helyesen cselekedtél. - Mondta a király.
- Felség komédijások érkeztek de nem tudom öket beengedni a fötére mert anem férnek el. Mit tegyek? - Kérd az egyik ör aki a kaputol érkezett.
- Mond meg nekik hogy most az egyszer táborozanak le a vár falai elött és nagy mulatságot csapjanak, és nagy lakoma legyen mert nagyon jó a kedvem mulatni akarok. A szakácsoknak hagyátok meg hogy ne készítsenek vacsorát hanem csak a Lányoméknak készitsenek az utra élelmet. - Mondta a király és elment. Este nagy vigadalom kerekedett szolt a zene és mindenütt szültek a malacok és az ökrök a hordókat csapra verték.
- Szolni kívánok. - Mondta a király.
- A király szolni kíván halgasátok hát bölcs szavait. A zene érjen véget egy kis idöre. - Mondta az irnok és a zene elhalgatott és mindenki a királyra figyelt.
- Kedves népem kedves idegenek kik mulatságot hoztatok királyságunkba. Éjfélkor a mulatság érjen véget és mndenki térjen nyugovora mert a lányom hosszú utra készül és pihenije kell. De holnap egész nap söt két teljes napon át szoljon a vigadalom. - Mondta a kiráyl ás felemelte a poharát.
- Éljen a király. Éljen. Sokáig éljen. - Kiáltások halatszotak és a zene ujra felcsendült. Éjfélkor pontosan ahogy a király kérte végetért a vigadalom és mindenki nyugovóra tért. Reggel mindenki korán kellt hogy elbucsúzhason a királylánytol, majd elindúlt a hosszú karaván. Legelöl vonultak a lovas katonák mökötük közvetlenül két hintó haladt anben az udvarhölgyek utaztak, mögötük pedig 12 két hó fehér ló húzott egy hintót amibel Laura Elizabet és Laurina utazzott és körül vették öket a lovasok mikor elértek arra a részre ahol megtámadták öket a rablók. De most nem mertek elöbújni. A lányok hintaja után még vagy tíz szekér haladt rajtuk rengeteg szolgálóval, és még mindig nem ért véget a végeláthatatlan karaván. A szolgálók után ökrök húzták a nehéz holmikal megrakott szekereket ők is voltak húszan és végül a gyalogség zárta a sor az egyik katona kezében egy zászlot tartott akit szorosan körülvettek a többi katonák. Mikor elértek a folyohoz megáltak.
- Mért áltunk meg? - Kérdi Laura.
- Muszáj megitatnunk a lovakat és az ökröket nagy terheket húznak maguk után. - Mondta Tomas mikor vagy tíz katona és egy szekér haladt el sebesen meletük.
- Ezek hová mennek? - Kérdi Laura.
- Itt nem birunk átmenni a folyon egy kicsit feljebb van egy híd és most megnézik hogy biztonságos - e. - Mondta Eric.
- Jól van. Eric, Tomas kérem hozátok ide a lovainkat. - Mondta Laura.
- Hová szeretnél menni? - Kérdi Tomas.
- Mi hárman és ti ketten elöre megyünk. - Mondta Lauraés kiszált a hintobol és felpatant a lovára Elizabet és Laurina is követék és vágtában indúltak el. Egyenesen átgázoltak a folyon nem törödve vele hogy nem lovaglóruhában voltak. A két fiú alig érte utol őket de végül sikerült nekik és mutaták az utat. Egy jó három órás lovaglás útán megáltak annál a tónál ahol nem rágiben táboroztak.
- Tudjátok mi fog nekem hiányozni? - Kérdi Laura.
- Nem. - Válaszolta Tomas.
- A vízesés az nagyon fog hiányozni. Anyira szerettem ott leni és a tetejéröl leugorni.
- Tehát azt szeretnéd ha lenne egy olyan hely ahol nem lát senki. - Mondta Elizabet.
- Igen egy ijen helyet kell itt is találnom de azt hiszem hogy ez a tó éppenmegfelel erre a célra. Kérlek szoljatok rám hogy szoljak a kertésznek hogy a tó köré ültessen fákat. - Mondta Laura.
- Laura ezt a tavat hagyd meg a népednek had járjanak ide ök fürödni. Én mutatok neked egy másik tavat. - Mondta Tomas és egy szürü erdö felé mutatott.
- Te azt akarod mondani hogy apám erre is gondolt. - Mondta Laura.
- Igen. Az nem egy erdö hanem szürün fával körülvett tó és egy vízesés amit szeretnél. - Mondta Eric. LAura ekkor ismét felpattant a lovára és elkezdet váktatni. Mire a többiek észbekaptak és utána eredtek már a lány messze járt de Laura mivel még nem ismeri a helyet ezért egy idö után megvárta öket.
- Kell csináltatni egy utat. - Mondta Laura.
- Nem kell majd meglátod. - Mondta Tomas, és benentek a fák közé. Olyan sürön lettek ültetve a fák hogy szinte besötétedett alatuk, de hamarosan kiértek a és megpillantoták a hatalmas tavat.
- De hisz ez gyönyörü szebb mint a régi és pontosan olyan tiszta mint a másik. - Mondta Laura és leszált a lovárol.
- Laura szerintem most jobb lesz ha megyünk mert a többiek rövidebb uton jönnek és ök szerintem mindjárt megérkeznek. - Mondta Tomas.
- Jól van menyünk. Azt hiszem hogy egy pár napot kell arra szánom hogy megismerjem az országomat. - Mondta Laura és visszaült a lovára.
- Látod ott van az út amit hiányoltál. - Mondta Eric és leindúlt a kacskaringós úton. Egy jó negyedórás lovaglás után megpillantoták a karavánt és csatlakoztak hozájuk. És ismét velük együtt felytaták az utat de már meg is érkeztek egy nagy köfalhoz.
- Tehát ez volna a palotánk. - Mondta Laura.
- A kapukat a királynő megérkezett. - kiálltotta Tomas.
- Te mért azt mondtad hogy Királynő? - Kérdi Laura.
- Mert ez a te országod te vagy az uralkodó. Édesapád országában te királylány vagy itt viszont Királynő. - Mondta Eric és kinyilt a nagy hatalmas kapu Laura elöre ment a többiek pedig utána akartak indúlni de Tomas felemelte a kezét és nem engedte hogy a többiek is be menjenek még Elizabetet is megakadájozta.
- Miaz mért nem mehetünk be? - Kérdi Elizabet.
- Egy tíz percre hagyuk öt magára. A kapukat zárjátok be és gyertek ti si ki. - Mondta Tomas.
- Apám köszönöm neked ezt a remek ajándékot, és megigérem hogy a népemhez jó leszek és tisztelni fogom mit te a tiedet. - Laura letérdelt a földre és magáman mondta ezeket, szemeiböl könycseppek csordultak végig az arcán. Kezével letörölte a boldogság könycsepjeit majd felált.
- A kapukat és gyertek be. - Kiálltot Laura. a kapu ismét kinyilt és a sokaság betodúlt. Mikor mindenki bent volt egy pap ment Laurához.
- Lányom had szoljak elösször én a népednek. - Mondta a pap.
- Legyen beszélj te elsönek. - Mondta Laura.
- Evvel a szent keresztel és ezel a szentelt vízel megáldom a népedet és a palotádat hogy ovaj öket mindentöl betegségtöl és szenvedéstöl ámen. - Mondta a pap és a szolgák térdre ereszkedtek a pap szavai elött.
- Ámen. - Mondta egyszerre a sokaság.
- Most én szeretnék szólni hozátok. Remélem jó királynőtők leszek erre elötetek megesküszöm. Egy kérésem lenne mindnyájatokhoz. Kérlek titeket hogy a nevemen szólitsatok és csak ha vendég érkezik akor kell Királynőnek szólitanotok. Ha bárkinek valami mondanivalója lenne vagy csak velem akar beszélgetni én szivesen meghalgatom és nem kell elöre bejelentkezni csak az ajtóm elött levö örnek kell majd szolnotok fogadlak - titeket. Útközben látunk egy hatalmas szép tiszta vízü tavat én azt most nektek ajándékozom és bármikor elmehettek oda fürödni. Van mégegy tó sürü fák veszik körül oda nem mehettek az csak az udvarhölgyek használhatják és mi hárman. De egyszer megengedem hogy ti is fürödjetek benne. - Mondta Laura.
- Laura királynő nincs elég szálás mindenkinek. - Kiáltotta be valaki.
- Mondtam az elöbb hogy felejtsétek el a királynőt csak Laura vagyok. Valóban ezt én is észrevettem hogy kevés lessz a szállás ezért egy ideig a palota minden szobáját kinyitjuk elöttetek. De szerintem ez még mindig kevés lessz. Tomas a börtönt el tudnák foglalni a katonák?- Kérdi Laura.
- Persze. - Mondta Tomas.
- Kérek három önként jelentkezöt akik elmenének egy kicsit körülnézni a környéken. - Mondta Laura és nem hárman hanem legalább harmincan jelentkeztek.
- Ti hárman menjetek és keresetek a környéken olyan területet ahol egy kisebb várost lehet épiteni. - Mondta Laura és a három férfi elment.
- Minden felszerelés megvan egy ház épitéséhez? - Kérdi Laura.
- Igen meg van minden felszerelés de egy város felépitéséhez szükség lesz legalább tíz ácsra, rengeteg favágóra akikből it most kevés van. - Monta Tomas.
- Irnok ird össze hogy mikre lessz szükség és add oda enek a katonának. Te elviszed apámhoz. Irnok ird le azt is Apám nagyon tetszik a palota de várost kell épitenem ezért ezekre lessz szükségünk. A másik amiért írok neked az hogy a banditáknak kell keresni valami másik helyet mert nem szeretném ha vendég érkezn hozzám és megtámadnák javaslatodat elöre is köszönöm. - Mondta Laura az irnok pedig leirt mindent és átadta a katonának és sebesen vágtatni kezdett.
- Tomas a katonák tudnak valmiben segiteni a házak épitésében? - Kérdi Elizabet.
- Igen bármiben segitenek. Ha kell fát vágnak ha kell táncsolnak, ha kell házatépitenek, ha kell harcolnak. - Válaszolta Tomas.
- Jó akkor holnap korán kezdjétek a munkákat most pedig mindenki foglaljon el egy ágyat magának és én megigérem hogy nem sokára mindenkinek saját háza lessz. Töllem mindent megkaptok hogy boldogan éljetek. Most pedig menjetek. - Mondta Laura.
- Éljen a jóságos Laura királynő. Köszönyük jóságodat. A nök is segitenek az épitkezésben és köszönyük Laura, köszönjük. - Kiáltozták be a szokaságbol.
- Azt hiszem hogy szeretni fog téged a nép rendes töled hogy házakat épitesz nekik. - mondta Elizabet miközben mentek felfelé a lépcsön.
- Nem tehetem mást muszáj városost épitetnem nekik valahol laknijuk kell. - Mondta Laura.
- És adót fogsz érte kérni? - Kérdi Aliz.
- Sajnos muszáj valamien pénz foráshoz jutnunk mert különben nem sokáig élvezhetjük a királyságot de megigérem hogy a lehetö leg kevesebbet fogom kérni. - Mondta Laura.
- De a házakért nem kérsz semmit? - Kérdi Elizabet.
- Nem a házakért nem kérek semmit az az én szülinapi ajándékom a népemnek. - Mondta Laura mikor már egy hosszú folyoson voltak.
- Azt hiszem hogy itt lesznek a szobájink. - Mondta Laurina.
- Igen. Lányok mindenki foglaljon el egy szobát magának, kivétel ez a három szoba mert a középső lessz az enyém a másik kettö pedig Elizabeté és Laurinájé. A többin pedig osztozatok. - Mondta Laura. A folyoson hét szoba volt a középen volt Laura közvetlenül melette az egyik oldalon Elizabet a másik oldalon pedi Laurina foglalta el a szobát. A másik négy lány is elfoglalta a szobákat és nem vesztek össz hogy melyikben ki lesz mert mindegyik szoba pontosan egyforma volt. Laura kiment az erkélyre és látta hogy a katonák elvonúlnak.
- Hová mennek a katonák? - Kiáltott le az erkélyröl Laura.
- Megérkezett az a három ember akit elküldtél és szt mondták hogy a közelben nincs semmijen olyan hely ahová épitkezni lehetne ezért az erdöböl ki kell vágni egy jó részt. Ezért ők azt gondolták hogy már most elkezdik a munkát. Két csapatot alkottak és 5 oránként váltják egymást. - Mondta Eric.
- Rendben csinálják csak. - Mondta Laura.
- Hisz szép hogy csinálják hiszen maguknak épitik a házaikat. - Mondta Tomas. Laur visszament a szobájába és lefeküdt az ágyára majd elaludt. Másnap reggel korán ébredt és már várták a vár udvarán.
- Laura választ és segitséget hoztam. - Mondta a futár akit tegnap ment el.
- Üzent valamit az apám? - Kérdi Laura.
- Egy levelet küldött. És ezt a rengeteg ácsot és favágót küldte. - Mondta a katona és átadta a levelet. Laura kibontotta és átadta az irnoknak aki kibontotta és felolvasta.
- Drága egyetlen lányom a város épitésével egyet értek ezért küdök neked épitészeket, ácsokat és favágokat. A másik kérésedel is egyet értek hogy a banditáktol meg kell szabadúlni. Én már tárgyaltm egyszer a vezérükkel de nem sikerül meggyöznöm hogy hagyák el az erdöt. Próbáld meg te is rávenni öket hogy hagyák el. Ha te sem jársz sikerrel akor muszáj lesz megtámadnunk öket. Ha bármiben a segitségedre lenne szükségem csak üzenj. Szeretö apád. - Ez a levél tartalma. - Mondta az irnok.
- Tíz katona indúljon el egy fehér zászlóval az erdöbe és keresék meg a banditák vezérét és mondják meg neki hogy vagy ma vacsorára vendégül szeretném látni vagy holnap ebédre jöjön el. Hozhatja az embereit is. - Mondta Laura és a katonák már el is indúltak de pár percen belül vissza is tértek, szinte anyi idö sem telt el hogy Laura bemenyen a palotába.
- Miaz mért jötetek vissza? - Kérdi Tomas.
- Jönnek a banditák fehér zászlóval. - Mondta az egyik katona.
- Minden katona és férfi a vár falára de ne bátsátok öket hisz fehér zászlóval érkeznek.
- Állj kik vagytok és mi járatban vagytok? - kérdi az egyik ör aki a kapunál ált.
- Békés szándékal jötünk. Üdvözölni szeretnénk a királynőt. - Monta a banditák vezére.
- Megkérdezem a királynőt hogy fogad - e titeket. - Mondta az ör és bement az udvarra.
- Laura fogadod a banditák vezérét és kis csapatát? - Kérdi az ör.
- Enged be öket. - Mondta Laura és a kapu kinyilt és a banditák bementek a vár udvarára.
- Legyetek küdvözölve itt minálunk. Hozzatok a vendégeknek ételt ital. Banditák vezére te meg gyere a tanácsterembe beszélni szeretnék veled. - Mondta Laura és bement a palotába a banditák vezére pedig utána.
- Királynő köszönöm hogy fogadtál és hogy ily szivéjesen. Jövetelem célja hogy megvitasuk hogyan tudnánk békében egymás melett élni. - Mondta a banditák vezére.
- A katonáim az imént értd mentek. Én is ezt szeretem volna megbeszélni veled. Ha van valami javasllatod azt szívesen fogadom. - Mondta Laura.
- Igen volna egy ötletem. Mivel gondolom sok vendég fog érkezni felségedhez és gondolom hogy nem szeretnék ha a banditáim megtámadnák öket el kellene költöznünk. - Mondta a banditák vezére.
- Azt nagyon megköszöném ha elhagynátok az erdöt. De gondolom cserébe kértek valamit. - Mondta Laura.
- Igen lenne egy két kérésem. Két napi járásra van itt egy hegy ami nekünk pont megfelelne ha azt megkaphatnánk és ha segitséget kapnánk a költözésben akor mi már holnap elmegyünk. - Mondta a banditák vezére. Laura ránézet elösször Tomasra majd Erikre és szemükböl kiolvasta a választ.
- Rendben megkapjátok a hegyet és a segitséget, és még azt is hozzáteszem hogy ha bármikor segitségre lenne szükségetek akár a katonáimra lenne szükség akár az épitkezésben kell segiteni akor csak szóljatok és meglátom hogy mit tehetek. - Mondta Laura.
- Én is pont ugyanezt szeretem volna mondani. Azért is választotuk azt a hegyet mert ha bármi veszedelem érné ezt az országot akkor mi is tudunk segiteni. Az embereim pedig azért jöttek velem hogy felajálják a segitségüket a fáros épitésében. Cserébe csak élelmet kérnek semmi mást. - Mondta a banditák vezére.
- Hányan vagytok nem itt most hanem úgy általában? - Kérdi Laura.
- Hát ha visszagondolok vagyunk vagy kétszázan. - Mondta a banditák vezére.
- Hány hordó bor kell kétszáz embernek? - Kérdi Laura.
- Hát úgy 50 hordónyi. - Válaszolta Tomas.
- Küldök az embereidnek 100 hordó bort a segítségükért cserébe. - Mondta Laura.
- Tudja mit királynő az egyik emberemet elküldöm a többiekért és idehivatatom ők gyorsan dolgoznak és hegy hát sem kell hogy felépítsenek egy várost ha az ön katonáival és munkásaival összefognak. - Mondta a banditák vezére.
- Rendben hívhatod az embereidet de csak holnap jöjjenek mert addigra össze kell pakolniuk és én addigra gondoskodom szállítóeszközökről. - Mondta Laura.
- Már össze pakoltak akkor amikor meglátták tegnap a karavánt csak arra várnak hogy megérkezzenek a szekerek. - Mondta a banditák vezére.
- Hány szekér kellene? - Kérdi Laura.
- Legalább 100 db. kéne de ha többet tudna adni az sem volna rossz. - mondta a banditák vezére.
- Sajnos ennyi szekeret nem tudok adni de beszélek az apámmal és kérek tőle ha így megfelel.
- Természetesen megfelel. Köszönöm az együttműködést. Szolok az embereimnek hogy mehetnek dolgozni. - Mondta a banditák vezére és kiment a tanácsteremből.
- Várjál banditák vezére. Kinyitatom előtted az egyik vendégszobát kérlek maradj itt éjszakára. - Mondta Laura.
- Nem tudom hogy ezt a szívéjes meghívást elfogadhatom - e. Nem is tudom hogy mikor aludtam utoljára puha ágyban. - Mondta a banditák vezére.
- Ajtónyitó szól a szolgálóknak hogy az egyik vendégszobát takarítsák ki vendég fog az éjjel megszállni nálunk. - Mondta Laura.
- Köszönöm szépen a királynő nagyszívűségét látom maga szívén viseli az emberek sorsát és nem tesz különbséget gazdag és szegény között. - Mondta a banditák vezére. Meghajolt Laura előtt és hátrálni kezdett majd eltűnt
- Hát ez könnyen ment. - Mondta Laura.
- Igen és jól beszéltél vele mintha csak a király mondta volna. De szerintem éjszakára nem kellet volna befogadnod. - Mondta Tomas.
- Szerintem nem lesz semmi probléma én megbízom benne. - Mondta Laura.
- Azért én megerősítetem az őrségeket. - Mondta Eric.
- Tomas kérlek szólj az udvarhölgyeimnek hogy kéretem őket ide. - Mondta Laura.
- Mit szeretnél csinálni? - Kérdi Laurina.
- Arra gondoltam hogy először is megnézzük hogy hol építkeznek és utána meg elmegyünk és megnézzük a tavunkat. - Mondta Laura.
- Jó ötlet. - Mondta Elizabet.
- Hivattál minket Laura? - Kérdi Aliz.
- Igen most elmegyünk és megnézzük az építkezést. Utána pedig elmegyünk fürdeni és kipihenjük magunkat. - Mondta Laura.
- Tud valaki közületek hintót hajtani? - Kérdi Elizabet.
- Igen én tudok. - Mondta Elza.
- Jó akkor hintókkal megyünk. - Mondta Laura és felállt majd elindult ki az udvara.
- Várj Laura a fürdőruhám fent maradt felmegyek érte. - Mondta Sabrina.
- Nem kell nem lesz rá szükség - Mondta Laurina.
- Lovászfiú készíts elő két hintót. Az udvarhölgyeimmel körülnézünk egy kicsit. - mondta Laura. Egy tíz perc várakozás után a lovászfiú előhozta a hintókat. A lányok felültek rá és leindultak. Az egyiket Elizabet vezette a másikat pedig Elza. Mind a kért lány ügyesen vezette a lovakat az építkezéshez ahol már vagy négy ház majdnem készen volt.
- Látom hogy nagyon szépen halad a munka. Holnap ha minden igaz érkezik még segítség. - Mondta Laura.
- Laura ha jól halottam a banditák jönnek segíteni. Ez igaz? - Kérdi az egyik favágó.
- Igen a hír valóban igaz. - Mondta Laura.
- És nem fél tőlük hogy valami bajt csinálnak? - Kérdi egy másik munkás.
- Senkinek semmi félnivalója nincs. Megegyeztem a vezérükkel hogy elhagyják az erdőt és elköltöznek két napi járásra levő hegyre és ők is vigyáznak ránk. Tudom mi lenne a következő kérdés. Hogy vajon ők ajánlták - e fel a segítségüket az építkezésben. Igen ők ajánlották fel és mindenkinek megtiltom hogy egy újjal is hozzájuk érjenek. Ha valami baj lenne a katonák itt vannak és ellenük nem sok esélyük van mert az én katonáim a legjobbak a világon. - Mondta Laura.
- Ígérem hogy senki sem fog hozzájuk nyúlni. - Mondta az egyik munkás. Laura ismét felült a hintóra és tovább indultak a tó felé. Hamarosan meg is érkeztek. Laura és Elizabet rögtön felmentek a vízesés tetejére majd levetkőztek és elkezdtek futni és a szakadék széléről elrugaszkodtak. Hosszú ideig úgy látszót mintha megháltak volna a levegőben de végül a vízben landoltak.
- Na mire vártok gyertek be a vízbe. - Mondta Elizabet. Laurina levetkőzött és ő is bement a vízbe. A másik három lány egy kicsit habozott majd ők is levetkőztek és bementek a vízbe. Laura lemerült a víz alá majd hamar felbukkant újra.
- Elizabet gyere csak ezt meg kell nézned. - Mondta Laura és ismét lemerült Elizabet meg utána. Mint a másik vízesésnél itt is volt egy barlang amit rögtön felfedeztek és be is másztak.
- Ennyi ideig hogy tudják kibírni lent a víz alatt? - Kérdi Aliz.
- Nekem van egy sejtésem. Gyertek utánam. - Mondta Laurina és ő is Lemerült a víz alá és hamar felfedezte a barlang bejáratát és ő is beúszott a három lány pedig követte. Mikor kimásztak a vízből látták hogy Laura és Elizabet mit művelnek egymással és nem akartak a szemüknek hinni.
- Szerintem mi most jobb ha kimegyünk a partra. - Mondta Sabrina.
- Nem kell. - Mondta Laurina és közelebb ment a másik két lányhoz és megfogta Elizabet mellét. Aliz is közelebb ment majd utána a másik két lány. Laura ekkor felállt és odalépett Alizhoz és megfogta a melleit majd a mellbimbókat kezdte nyalogatni. Elizabet Sabrinához lépet Laurina pedig Elzához. Elizabet keze rögtön a másik lány punciját keresgette amit hamar megtalált és az egyik úját rögtön fel is dugta neki. Laurina sem teketóriázott leguggolt Elza lábai elé és finom érzéki nyelvével kezdte nyalni. Kezével széthúzta a nagyajkait és nyelvét bemélyesztette a nyershús színű járatba. Laura pedig Aliz muffját kényeztette. Aliz lefeküdt a hideg köre és szétette lábait, Laura lehajolt és a lány combjai között eltűnt a feje, nyelvét belemélyesztette a bársonyos rózsaszirmok közé. A szirom szerű húscafatokat ajkaival beszívta és meghúzogatta, ezután ez egyik úját bedugta a gyönyörök kapuján. Elizabet odament Laurához és letérdelt mögé, majd átölelte a lányt és a melleit megmarkolászta. Elizabet ezután a hátára feküdt és bedugta fejét Laura combjaihoz, kezével egy széthúzta a nagyajkakat majd nyelvét mélyesztette bele közben kezével körkörös mozdulatokat tett minek következtében Laura hangosan sikoltozni kezdett. Elizabethez most Aliz lépett először a melleit nyalogatta majd ő is letért és a gyönyörök ösvényét kezdte nyalogatni. Hogy Aliz puncija se maradjon ki ezért Laurina kezelésbe vette, Laurinát pedig Sabrina nyalta. Sabrina punciját senki sem kényeztette neki már nem jutott szabad nyel, de nem csüggedt le ezért inkább saját maga kényeztette érzéki ánusát. Miközben nyalta Laurinát egyik kezével hátranyúlt és bemélyesztette az egyik ujját a muffjába. A hét lány szinte egyszerre vonaglott testük rángatózót és a barlang vízhangzott a kéj hörgések meg a sikoltozásoktól. Mikor mind a hét lány kielégült ismét bemásztak a vízbe és kiúsztak a partra. A parton már ott várta őket Tomas és Eric.
- Hát ti meg mit kerestek itt? - Kérdi Aliz.
- Felderítő utón voltunk amikor megláttuk a hintókat de senkit nem láttunk már nagyon aggódtunk hogy hol vagytok. - Mondta Eric.
- Semmi baj lányok ők ketten idejöhetnek ők nem csak a katonáim hanem a barátaim is pont úgy mint ti. - Mondta Laura.
- Én most kiszeretnék menni a vízből. Fiúk ha megkérhetnélek titeket hogy elfordultok. - Mondta Sabrina.
- Figyelj Sabrina ez a két fiú már látott puncit és nem hiszem hogy megtámadnának. De ha szégyenlős vagy amit nem hiszek az előbbi után akkor szolok nekik hogy forduljanak el. Ők ketten csak Laura és az én szavamra hallgatnak máséra nem. - Mondta Elizabet. Sabrina kiment a partra mit sem törődve a két katonával. Mikor már csak Laura és Elizabet volt bent a vízben a két fiú felvette a földről a két törölközött feléjük nyújtották. A két lány megfogta a nekik szánt törölközött de hirtelen ők is a vízben találták magukat. Laura és Elizabet pedig kimentek a partra és elkezdtek nevetni szint úgy mint a másik öt lány de a fiúk is nevettek hogy rászedték őket, majd a két fiú is kikecmergett a vízből és felszálltak a lovukra. Mikor visszaértek a palotába a fiúk ruhájából még mindig csöpögött a víz.
- Hát ti meg hol jártatok. Nagyon megizzadtatok hogy a ruhátokból csöpög a víz. - Szolt nekik az egyik őr aki a kapunál állt.
- Ha ha ha. Nagyon vicces, de muszáj volt megnéznünk a víz tisztaságát és minőségét ezért vagyunk vizesek.
- De ruhástól? - Mondta ismét az őr.
- Mi löktük őket bele. Játszottunk egy kicsit. - Mondta Elizabet.
- Laura jött hozzád egy vendég. - Mondta a főkomornyik
- Igen és ki az? - Kérdi Laura.
- A szabó érkezett és hozott az udvarhölgyeknek szép új ruhákat. - Mondta a főkomornyik
- Hol van? - Kérdi Elizabet.
- Engedelmével kinyitattam a számára egy szobát. - Mondta a Főkomornyik.
- Jól tetted. Lányok menyetek fel a szobáitokba mert megérkeztek a ruhák. Ne is a szobátokba menyetek hanem a tanácsnokok termébe. Főkomornyik szóljál a szabónak hogy ott várjuk öt. Ja és a borbélynak is szol hogy jöjjön oda ráfér a hajamra egy kis gereblyézés. - Mondta Laura és bement a palotába.
- Laura királynő a szabó kér bebocsátatást. - mondta az őr aki az ajtónál ált.
- Kérlek enged be és ha jön a borbély azt is ereszd be. - Mondta Laura.
- Felséges királykisasszony meghoztam a kért ruhákat. - Mondta a szabó.
- Köszönöm neked. Lányok nézzétek meg mit hozott és próbáljátok fel. - Mondta Laura.
- Nem sokára a cipész is megérkezik. - Mondta a szabó.
- Azt hittem hogy együtt fogtok jönni. - mondta Laura.
- Eredetileg így is volt de az inasa megbetegedett és egyedül kellet dolgoznia ezért nem készült el időben pedig három teljes napon és éjen át késztette a lábbeliket. - Mesélte a szabó.
- Apámról tudsz valamit? - Kérdi Laura.
- Az édesapja üdvözletét küldi és ezt a levelet küldte a kisasszonynak. - Adta át a levelet a szabó.
- Örség. - Kiáltott Laura.
- Laura valami baj van? - Kérdi az egyik őr ki a kiáltás hallatára lépett be a terembe.
- Hivasd ide nekem az írnokot. - mondta Laura.
- Azt hiszem hogy jobb lesz ha megtanulok olvasni meg írni mert nem kérhetem meg mindig az írnokot hogy olvassa fel a levelet. - Mondta Laura.
- Jó elgondolás. Ha téged megtanít akkor szerinted engem is? - Kérdi Elizabet.
- Lányok mindannyian megakartok tanulni írni olvasni? - Kérdi Laura.
- Laura hivatott? - Kérdi az írnok.
- Az apám irt nekem kérlek olvasd fel. - Mondta Laura és átadta a levelet az írnoknak.
- Drága egyetlen leányom. Nem tudom elmondani hogy menyire hiányzol de ezt meg kell szoknom. Amiért is írok most neked. Halottam hírét hogy sikerült megegyezned a banditák vezérével. Ügyes vagy és büszke vagyok rád. A másik dolog az hogy el kell utaznom egy kis időre Skóciába mert segítséget kértek tőlem és népemtől. Skócia nagyon messze van de muszáj elmennem és segítenem mert ők is segítetek már nekünk. Ameddig távol leszek rád bízom az egész népemet és országomat csak te uralkodsz senki más. Azért itt hagyom a tanácsom felét és tőlük segítséget és tanácsot kérhetsz. Add át üdvözletemet Elizabetnek. Szerető apád.
- Ez áll a levélben. Jaj elnézést van itt még valami. Kislányom nincs értelme hogy ide gyere mert mire ideérnél addigra én már messzire leszek.
- Tehát apám elutazik és az egész ország irányítása a nyakamba szakad. - Mondta elkeseredetten Laura.
- Laura nincs mitől félned hisz a nép szeret téged és nem fenyeget veszély ez az ország szinte magát tudja irányítani. Ez most egy nagy próba ha ez alatt a kis idő alatt nem birkózol meg a feladattal akkor le kell mondanod a trónról de én tudom hogy helyt fogsz állni itt már bebizonyítottad. - Mondta Elizabet.
- Jól beszélt a hercegnő nem lesz sok dolga ezért is mondta a király hogy nyugodtan maradjon itt. Gondolom ha valami lenne akkor azonnal értesítenének. - Mondta a szabó.
- Segítetek majd nekem? - Kérdi Laura.
- Ezt kérdezned sem kell persze hogy segítünk. - Mondta Laurina.
- Írnok ha megkérnélek megtudnál minket tanítani írni és olvasni? - Kérdi Laurina.
- Ha ezt kívánja a kisasszony akkor meg de az meg kell mondanom hogy sokáig fog tartani. - Mondta az írnok.
- Laurina királynő okos ezért szerintem gyorsan fog tanulni. - mondta a szabó.
- Jól van akkor holnap el is kezdjük a tanulást. Itt megfelel ebben a teremben? - Kérdi Laura.
- Igen megfelel a célnak. Ez lesz az iskola.
- Iskola. Van egy ötletem. Kérlek írnok most nyugodtan mondhatsz nemet is nem fogsz érte semmilyen büntetést kapni. Mit szolnál ahhoz ha a gyerekeket is megtanítanád írni és olvasni? - kérdi Laura.
- Nagyon sok gyerek van ebben az országban egyedül nem győzném őket tanítani de meg kel hagyni nemes gondolat.
- Kör-belül hányan tudnak olvasni? - Kérdi Sabrina.
- A király várában 4 ember itt pedig mindössze ketten. - Mondta az írnok.
- Jó. Szabó holnap ha visszamész kérlek szólj a tanácsnak hogy kéretem az összes írbi, olvasni tudó embert a palotámba. - Mondta Laura.
- Értetem és megmondom. - Mondta a szabó.
- Arra gondoltam hogy építetek egy iskolát és minden gyereknek kötelező a megjelenés. Megtanítjátok őket írni és olvasni azt akarom hogy ez az ország legyen a világon a legokosabb népe. Itt nincs olyan sok gyerek nem lehet több mint 100 - 150. Ha beválik akkor apámmal beszélek hogy ország minden pontján építsenek iskolákat hogy a gyerekek tanulhassanak. - Mondta Laura.
- Nem hiszem hogy fizetni tudnának sokan a tanulásért. - Mondta az írnok.
- Nem is kell fizetniük majd. Az iskola mint az orvoslás ingyenes lesz. - Mondta Laura.
- De a tanárokat nevezzük így őket ki fogja megfizetni? - Kérdi az írnok.
- Egy kicsivel több adót fogunk beszedni és abból ki tudjuk fizetni a tanárokat. - Mondta Elizabet.
- Ez nagyon jó elgondolás de ha már írni és olvasni megtanítjuk a gyerekeket akkor már számolni is meg kéne tanítani őket. - Mondta a szabó.
- Írnok te tudsz számolni? - Kérdi Laura.
- Igen tudok és ha akarják akkor megtanítom a gyerekeket erre is. - Mondta az írnok.
- Akkor ezt megvitattuk. - Mondta Laura.
- Hölgyeim mondjanak már valamit hogy milyenek a ruhák? - Kérdi a szabó.
- Nagyon szépek köszönjük szépen. - Mondta Aliz.
- Hol van már a borbély? - Kérdi Laura.
- A királynő a borbélyt várja. De hisz ő a várban van öt nem hozták magukkal. - Mondta a szabó.
- Hogy nincs itt a borbély. - Mondta Laura.
- Szerintem Laura kiasszon öt kifelejtette. - Mondta a szabó.
- Lehet na mindegy. Laurina megfésülnéd a hajamat? - kérdi Laura.
- Persze csak felmegyek a szobámba és hozom a fésűt. - Mondta Laurina és kiment a szobából. Már egy teljes hét telt el amióta megérkeztek a várost már majdnem felépítették, a rablók elhagyták az erdőt és felmentek a hegyre.
- Már egy hete hogy itt vagyunk és még nem szeretkeztem senkivel. - Mondta Laura.
- Hát én sem pedig már nagyon viszket a puncim hogy jól megkeféljék. - mondta Elizabet.
- Né még szűz vagyok. - Mondta Sabrina.
- Akkor ezért voltál annyira szégyenlős amikor a fiúkat megláttad a tónál. - Mondta Elizabet.
- Hát igen féltem hogy megtámadnak. Pedig bevallom reménykedtem is már egy kicsit hogy megtörténik a dolog. - Mondta Sabrina.
- És te Laurina hogy állsz a fiúkkal? - Kérdi Laura.
- Nekem a barátom odahaza maradt ő nem jött velem és nagyon hiányzik. - Mondta Laurina.
- Én már nem vagyok szűz és nincs senkim itt sem és odahaza sem volt senkim. - Mondta Ali.
- Na és veled mi a helyzet Elza? - Kérdi Elizabet.
- Én is szűz vagyok még. - mondta Elza.
- Az én barátom Tomas és nagyon szeretem őt akkor ismertem meg amikor kirándulni voltunk. - mondta Laura.
- Az enyém pedig Eric. - Mondta Elizabet.
- A hét lány jól elbeszélgetett, elmesélték egymásnak sexuális élményeiket minek következtében teljesen felizgultak. Éppen egymásnak akartak esni a lányok amikor kopogtattak az ajtón.
- Egy pillanat. Tessék. - Szolt ki Laura.
- Elnézést kérek a hölgyektől a zavarásért de egy vándor keresi Laura kisasszonyt. - Mondta a főkomornyik.
- Milyen vándor a nevét mondta? - Kérdi Elizabet.
- Csak annyit mondott hogy vízesés. - Mondta a főkomornyik de szinte még ki sem mondta és Laura meg Elizabet elkezdett kifelé szaladni egészen a vendég fogadó szobáig szaladtak.
- Richárd te vagy az? - Kérdi Laura.
- Igen én vagyok. - Mondta szomorúan a fiú.
- Mi történt veled? - Kérdi Elizabet mikor meglátta a fiú szakadt ruházatát véres arcát.
- Megtámadtak, kifosztottak... - Mondta Richárd.
- Kik voltak azok? - kérdi mérgesen Laura.
- A szomszédos országon akarta keresztül haladni mint a tiéteken. ott is találtam egy tiszta vizű tavat és megfürödtem benne de ők nem hitték el hogy vándor vagyok és kegyetlenül megbüntetek és visszahoztak a határra mint egy kutyát. - Mesélte hogy mi történt.
- Szolgák ide hozzám? - kiálttat Elizabet.
- Hercegnő hivatott? - Kérdi az egyik szolga.
- Igen. Csináljatok a vendégnek egy jó meleg fürdőt. adjatok neki tiszta ruhákat. - Mondta Elizabet.
- Kérhetnék egy nagy szívességet. Négy napja nem ettem egy falatot sem. - Mondta Richárd.
- Először fürödj le és utána annyit ehetsz amennyit csak akarsz. - Mondta Laura.
- Köszönöm szépen. Tudtam hogy ti segíteni fogtok rajtam. De meséljetek már látom hogy új palotában vagytok. A régi nem volt jó? - Kérdi Richárd.
- Szerintem most menjél el tisztálkodni és utána pedig eszünk és beszélgetünk. - Mondta Laura. A fiú felállt és kiment a szobából. Laura pedig utána és mutatta neki az utat a fürdőhely felé.
- Laura. mért engedted a fürdődbe ezt az idegen embert? - Kérdi az egyik katona.
- Ő a számomra nem idegen. Ő egy messziről érkezett herceg és megtámadták ötett. Segítséget kért tőlem és én segítek rajta. - Válaszolta Laura.
- Tomas de jó hogy látlak. - Szolt Laura.
- Mesélj mi nyomja a kis szívedet? - Kérdi Tomas.
- Van itt egy vándor akit megtámadtak a szomszédos országban. Én nagyon jól ismerem őt egy herceg. Tudom hogy csak pár napig marad itt nálunk és utána tovább áll. Kérlek intézkedjél afelől hogy senki se bántsa és szereltess fel neki egy lovat amit ajándékul adok neki. - Mondta Laura.
- Rebben megteszem amit kérsz. De hagy tegyem hozzá hogy a ló ajándékba adás az sok országban házasságban való felkérést jelenti. - Mondta Tomas.
- Akkor azt fogom neki mondani hogy kölcsönadom neki a lovamat. Tudom hogy nem fog visszajönni egy hamar . Tudod mi készítessél nekem. - Mondta Laura.
- Ha elmondod megtudom. - Mondta Tomas.
- Késztesd el nekem az országunk zászlóját de kicsiben. - Mondta Laura.
- Azt szeretnéd ajándékba adni neki? - Kérdi Tomas.
- Igen ajándékba szeretném adni. - Mondta Laura és elment.
- Gyere velem. Mondta Laura.
- Hová megyünk? - Kérdi Tomas.
- Gyere már majd megtudod. - Mondta ismét Laura és elindult a szobája fel de mikor meglátta a szobáját őrző őröket megtorpant.
- Várj meg itt. - Mondta Laura és az örökhöz ment.
- Nem vagytok éhesek fiúk? - kérdi Laura.
- Köszönöm kérdését de igen egy kicsit éhes vagyok. - Válaszolta az egyik őr.
- Én is régen ettem már. - Mondta a másik.
- Szerintetek nagy esélye van annak hogy megtámad valaki? - Kérdi Laura.
- Az ki van zárva a királykisasszonyt mindenki szereti és nincsenek ellenségei, hisz még a kő szívű bandavezért is megszelídítette.
- Akkor kaptok tőlem egy jó óra szabadidőt és nem kell sietnetek ha elkéstek az sem baj. - mondta Laura.
- De mi nem... - Mondta az egyik őr de Laura közbevágott.
- Kérlek titeket hogy ne keljen parancsba adnom. Csak menjetek nyugodtan és egy óra múlva legyetek itt. - Mondta ismét Laura és a két katona értetlenül elment.
- Te Tomas érted ezt hogy mért küldött el Laura minket? - Kérdi tőle az egyik őr.
- Van egy sanda gyanúm de azt nem árulhatom el hogy mi. Menjetek csak és én majd vigyázok rá.
- Tomas gyere be a szobámba beszélnem kell veled a vendégünkről. - Mondta Laura.
- Máris megyek. - Mondta Laura és Tomas bement hozzá.
- Mit szeretnél annyira hogy még az őröket is elküldted? - Kérdi Tomas.
- Ki mást mint téged. Nem tudom hogy mi van velem amikor meglátlak valami furcsa érzés fog el. - Mondta Laura.
- És ez az érzés jó vagy rossz érzés? - Kérdi Tomas.
- Nagyon jó érzés. Azt hiszem hogy belészerettem. - Mondta Laura.
- Én is szeretlek téged. - Mondta a fiú és odament a lányhoz majd megcsókolták egymást. De ekkor kopogtattak az ajtón.
- Most ne zavarj gyere vissza egy kicsit később. - Szolt ki Laura.
- Laura Elizabet vagyok Richárddal valami történt a fürdőben gyere ezt meg kell nézned. - Mondta Elizabet.
- Megyek. - Mondta Laura és kiment a szobájából Tomas meg utána.
- Mesélj mi van. - Mondta Laura.
- Bocsássatok meg hogy rosszkor zavartalak meg titeket de Richárd nagyon rosszul van. - Mondta Elizabet.
- És mi baja lehet? - Kérdi Laura.
- Nem tudom de szerintem nagyon megkínozhatták szegényt mert szörnyen néz ki a teste. Mondta Elizabet. Kikor Laura meglátta a fiú összevagdalt testét összeszorult a szíve majd Tomas vállára borult.
- Hívtatok orvost? - Kérdi Laura.
- Igen mindjárt itt lesz. - Mondta Elizabet.
- Hivattak? - Kérdi az orvos.
- Igen a barátunkat megkínozták. És most rosszul lett. - Mondta Elizabet. Az orvos a fiú fölé hajolt .
- Katona vigyek ki a hölgyeket. - Mondta az orvos. Laura és Elizabet kimentek de Tomas bent maradt.
- Mi baja? - Kérdi Tomas.
- Már semmi. Meghalt. - Mondta az orvos.
- Ó szerencsétlen belehalt a kínzásokba. - Mondta Tomas.
- Ki tehetett ilyen szörnyűséget? - kérdi az orvos.
- Nem tudom. - Válaszolta Tomas és kiment a lányokhoz.
- Mesélj jobban van? - Kérdi Laura.
- Nem nincs jól. - Mondta Tomas.
- De meggyógyul ugye? - Kérdi Elizabet.
- Ne ő mér nem fog többé meg gyógyulni. Belehalt a sérüléseibe. - Mondta meg Tomas.
- Hogy meghalt az nem lehet. De mért. - Laura kétségbeesetten kiáltozott majd könnyei kicsordultak és egyre csak zokogott. Elizabet is sírva fakadt bánatában.
- Jól van nyugodjatok meg. - mondta Tomas.
- Esküszöm hogy megbűnhődnek azok akik ezt ették vele. - Mondta Laura.
- Gyere menyünk be a szobádba holnap mindent megbeszélünk most kérlek aludj egy kicsit. - Mondta Tomas és a lányokat a szobájuk felé vezette.
- Elizabet látom hogy te nyugodtabb vagy kérlek maradj vele. Kérlek áruld el nekem Laura valamit ki volt valójában ez a szerencsétlen fiú? - Kérdi Tomas.
- Egy herceg volt egy távoli országból érkezett és meg akarta ismerni a világot ő senkinek sem ártott csak ment és belehalt abba hogy nem ismerte más országok törvényeit. Hívjátok ide nekem azonnal az írnokot. - Mondta Laura.
- Majd holnap majd holnap most nyugodj meg. - Mondta Elizabet.
- Nyugodt vagyok. Egy levelet akarok írni a szomszédos királynak be akarok számolni neki a történtekről. - Mondta Laura.
- De nem is tudjuk pontosan hogy merre járt. - Mondta Tomas.
- Richárd mindig írt egy naplót arról hogy merre járt kikel találkozott, milyenek az ottani emberek. - Mondta Elizabet.
- Jó mindjárt jövök megkeresem a naplóját és idehozom nektek és utána a többit megbeszéljük. - Mondta Tomas és kiment az ajtón.
- Hogy lehetnek az emberek ilyen kegyetlenek hisz ő csak világot akart látni semmi mást. Mért kell egy embernek ártatlanul meghalnia azért mert nem ismeri a törvényt? Mond miért? Ezért még valaki nagyon meg fog bűnhődni. - Mondta Laura zokogva.
- Most erősnek kell lened. Te vagy a királynő és neked példát kell mutatnod és nem a bosszún törni a fejed. - Mondta Elizabet nyugodt hangon de sírva.
- De jó hogy te velem vagy nem is tudom hogy mit kezdenék nélküled. - Mondta Laura amikor kinyílt az ajtó.
- Csak én jöttem vissza. - Szólt Tomas.
- Megtaláltad? - Kérdi Elizabet.
- Igen megtaláltam. Tessék itt van. - Adta át a naplót Elizabetnek.
- Tomas kérlek meny ki vár udvarára és mond meg a népnek hogy mi történt. . Hivassátok a papot hogy hercegez méltóan tudjuk eltemetni. A naplóját el kell küldeni az országába. - Mondta Laura.
- Meglesz amit kértél. - Mondta Tomas és ismét kiment az ajtón. Azon a napon Laura nem jött ki a szobájából. Másnap megtartották a temetést Laura beszédet mondott Richárd sírjánál.
- Írnok kérlek olvasd fel a népemnek hogy mért is kellet ennek a fiatal vándornak meghalnia. - Mondta Laura.
- Megérkeztem Angliába és utam során nagyon kedves emberekkel találkoztam. Utamat egy hatalmas tó állta útját amiben megfürödtem. De Jött két gyönyörű lány és ők mondták hogy nem lehet ebben a tóban fürödni de végül megengedték és megvendégeltek szerény hajlékukban . Mint kiderült az egyik lány az országuk királyának leánya volt és Laurának nevezték a másik lányt pedig Elizabetnek. Ez a nép nagyon kedves az idegenekkel. Pár napig maradtam ebben a gyönyörű országban. Majd folyattam az utamat délre. Egy hétig bolyongtam mikor egy másik országba érkeztem a neve azt hiszem Törökország. Első nap nem történt semmi nem találkoztam senkivel de második nap megtámadtak és elvették az összes holmimat csak a naplómat hagyták meg. Ismét elindultam gondolván rablók mindenhol vannak. Ismét egy tóhoz érkeztem és nem láttam senkit gondoltam megfürdöm benne de ismét rám támadtak. Csak az volt az indítékuk hogy tiltót vízben fürdök. Én próbáltam megmagyarázni ennek a barbár népnek hogy vándor vagyok de ők csak vertek és vertek majd nem tudom hogy hány napig feküdhettem magatehetetlenül. Mikor felébredtem szaladni kezdtem a visszafelé hogy minél előbb elhagyjam az országot és hogy visszatérjek Angliába de ismét rám támadtak most sikerült megszöknöm előlük és elértem a határt. Ismét két vagy három nap telt el és megtaláltam a várat ahol befogadtak.
- Ez volt az utolsó mondat amit leirt. - Olvasta fel az írnok.
- Köszönöm. E szent sír felett megesküszöm ha vándor érkezik az országunkba és megfürdik a tavamba és bárki tárgyalás nélkül bántalmazni meri azonnal halála lakol akár csak egy újjal is hozzáér. - Mondta Laura szigorúan mint még soha. Szemeiben a harag és a szeretet és a bánat egyszerre volt jelen.
- Ezt a naplót küldjétek el az ő országába és személyesen Richárd herceg édesapjának adjátok át. Üzenem neki hogy szívesen vendégül látnám - e távoli országban. - mondta Laura.
- De nagyon messze van az-az ország ahonnét érkezett. A tengeren nem tudunk átkelni. - Mondta az egyik katona.
- Itt van ez a napló ez legyen a térképetek. Építetek számodra egy hajót adok legénységet melléd. - Mondta Laura.
- Értetem felség elviszem a naplót a távoli országba. - Mondta a katona. Egy hét telt el Richárd halála óta és szint mintha mi sem történt volna visszatért az élet Laura országába.
- Laura gyere velem. - Szolt neki Tomas.
- Hová megyünk? - Kérdi Laura.
- Négy nap múlva lesz a születésnapod és a katonáim késztetek neked egy ajándékot és át szeretnék neked adni. - Mondta Eric.
- Ajándék a katonáktól? - Kérdezte meglepődve Elizabet.
- Igen mért ők nem ajándékozhatják meg a királynőjüket a születésnapján. - Mondta Tomas. Laura elindult a fiúk után és kimentek a vár udvarára ahol szinte az összes katona jelen volt.
- Laura királynő kérem fogadja tőlünk nagy szeretettel ezt a csekély ajándékot a katonák nevében közelgő születésnapja alkalmából. - Mondta hangosan az egyik katona.
- Köszönöm szépen. - Mondta Laura de nem látott semmit.
- Laura királynő kérem fáradjon velünk. - Mondta egy másik katona és elindult a börtön felé. A börtön lépcsőin sorfalat álltak a katonák majd egyszer csak elállták az útját.
- Íme az ajándék. - Mondta Tomas és a katonák félreálltak és Laura szemei előtt egy medence volt.
- De ez hogy mi ez egy izé ez egy hogy is ez egy medence. De hogy és mikor és köszönöm és szépen ez nagyszerű ez fantasztikus. - Mondta Laura és nem akart hinni a szemének amikor meglátta a medencét a börtön kelős közepén.
- Nem tudom hogy az előbb miket akartál mondani de megpróbálok válaszolni rá. Egy héten át minden éjjel ástak a katonák míg el nem készült a medencéd. Kérlek próbáld ki. - Mondta Tomas és Laura ruhástul együtt beugrott a vízbe.
- Na mire vártok mért nem jöttök ti is bele? - Kérdi Laura.
- A fiúk már kipróbálták és most te rajtad a sor. - Mondta Eric.
- Ha nem jönnek be a vízbe nem fogadom el az ajándékot. - Mondta Laura és a katonák liba sorba álltak a medence szélénél és egyenként beugráltak. Laura meg mindegyik katona arcára adott egy puszit-
- Ki találta ki ezt a nagyszerű ajándékot? És mért ilyen finom langyos ez a víz? - Kérdi Laura.
- A vár egy nagy barlangra lett építve amiben egy meleg vizű forrás található. Beszéltünk az építésszel aki kitalálta hogyan lehetne feljutatni ide a vízét. A kováccsal csináltatunk egy nagy csövet fémből és azt a forrás belsejébe rakattuk és a víz így könnyen fel tudott jönni ide. - Mesélte Tomas.
- És hogy lehet az hogy állandóan folyik a víz és még sem folyik túl a medencén? - Kérdi Elizabet.
- Látod azt a nagy lyukat a medence szálén. Na azon pedig visszafolyik a barlangba. - Mondta Eric.
- Ezek szerint meg lehetne csinálni azt is hogy mondjuk a fürdőmbe is meleg víz folyón? - Kérdi Laura.
- Elvileg nem lehetetlen. Elég sok munkával jár de meg lehet csinálni. - Mondta az építész.
- Tomas megmutatnád nekem a barlangot? - Kérdi Laura.
- Persze örömmel megmutatom csak szólj mikor szeretnél menni. - Mondta Tomas.
- Most azonnal. - Mondta Laura.
- Elizabet te is jössz velünk? - Kérdi Tomas.
- Nem menjetek csak ketten én majd megkérem Eriket hogy mutassa meg nekem is. - Mondta Elizabet.
- Köszönöm Elizabet. - Mondta Laura és kimászott a medencéből.
- Azt hiszem hogy valamit kifelejtettek a medencéből. - Mondta Laura.
- Igen és mit? Ha tudjuk pótoljuk a mulasztásunkat. - Mondta az építész.
- Nagyon jó ez a medence és jó mély de nehéz kijönni belőle. Ha nem vigyázok akkor felsérti a bőrömet a medence széle. - Mondta Laura.
- Ebben teljesen igaza van. Máris csináltatok egy lépcsőt. - Mondta az építész.
- Nem kell. Csak valami egyszerűt tegyetek bele ami nem jár sok munkával. Nem kell hogy szép legyen csak ki lehessen jönni a medencéből. És még egyszer nagyon de nagyon köszönöm. Természetesen azt ugye mondanom sem kell hogy ebben a medencében bárki fürödhet nem teszek kivételt senkiben lehet szegény vagy nemes, katona vagy pap, fiú, vagy lány szinte bárki. És még valamit Csináljatok egy táblát amin mondjuk az áll hogy A katonák ajándéka a királynőnek és a népének. - Mondta Laura és kiment a börtönből.
- Add csak ide a kardodat. - Kérte el Laura. Tomas átadta neki és a lány leverte a börtön feliratú táblát.
- A börtön az apám várában található itt nem akarok meglátni egyetlen egy rabot sem csak fürdőző embereket. - Mondta Laura és visszaadta a kardját Tomasnak majd folytatták az utjukat. Kimentek a várból és bementek az erdőbe. Egy jó darabig sétáltak mire elérkeztek a barlanghoz.
- Na itt is van a bejárata. Add a kezedet had segítsek. - Mondta Tomas. és besegítette a lányt a résen. Tomas leemelt a falról egy fáklyát és azzal világított, útközben volt még néhány fáklya amiket szintén meggyújtott a kezében levővel.
- De hisz ez gyönyörű. különben mik ezek? - Kérdi Laura.
- Az építész azt mondta hogy cseppkövek. Évszázadok alatt alakult ki. Fentről csöpög a víz és a helyén vízkő keletkezik és egyre csak növekszik. De nagyon lassan. Azt mondta hogy ez a pici legalább 500 - éves lehet. - Magyarázta Tomas.
- Akkor jó régi lehet ez a barlang. Nem lakik ebben senki? - Kérdi Laura.
- Nem hiszem igaz a falakon vannak valami írás féleségek meg rajzok. - Mondta és mutatta az egyikre Tomas.
- Látom majd szólok az írnoknak hogy olvassa el nekünk. - Mondta Laura.
- Mi már megkérdeztük de nem tudta elolvasni. Mondta hogy a pap lehet hogy el tudja. - Mondta Tomas és egyre csak beljebb és beljebb mentek míg egy nagy terembe nem értek. A mennyezetről hatalmas cseppkövek lógtak le és némelyikük már egészen a földig leért, volt közöttük olyan is amely fentről lógott alatta pedig a földből emelkedett ki. A terem közepén pedig egy kőrakásból méteren magaságban tört fel a padlóból a víz.
- Ez fantasztikus. Ezek hogy is nevezted cseppkövek elbűvölnek és ez a víz ez is csodás. - Mondta Laura és bedugta a kezét a vízbe.
- De hisz ez majdnem forró. Hová folyik ez a víz? - Kérdi Laura majd elindult a víz folyam után és ismét egy folyosón találták magokat ami megint csak sötét volt. Hamarosan egy másik terembe érkeztek ahol egy tó volt és gyönyörű aranyhalak úszkáltak benne.
- Na hogy tetszik? - Kérdi Tomas.
- Nem jutok szóhoz a gyönyörűségtől. Pedig csak egy víz ami egy barlangban van de mégis más mégis megbabonáz. - Mondta Laura. A lány lement a vízhez teljesen és bedugta a kezét a vízbe. Ahogy bedugta rengeteg hal vette körül a kezét és mintha azt akarták volna hogy megsimogassa. Laura meg is fogta az egyik halat és végigsimította az arany színű pikkelyét majd visszaengedte a vízbe.
- Szerinted belemehetek a vízbe? Nem fogom zavarni ezeket a barátságos halacskákat? - Kérdi Laura.
- Te jóságos vagy te beléphetsz a vizünkbe. - Szolt egy hang. Tomas előrántotta a kardját de senkit sem látott.
- Ki vagy és honnét szoltál hozzánk? - Kérdi Tomas.
- Tedd el a kardodat barátom. - Szólt ismét a hang. Tomas visszatette a kardját.
- Kivagy te láthatatlan hang? - Kérdi Laura és ekkor a vízből egy nagy aranyhal bukkant fel és odaúszott Laurához aki megijedt tőle és hátrálni kezdett.
- Ne félj tőlem én nem bántalak téged. - Mondta a hal.
- Te tudsz beszélni? - Kérdi Laura és ismét közelebb ment a vízhez.
- Igen tudok beszélni. Ebben a vízben csak jó tiszta szívű egyének mártózhatnak meg. - Mondta a hal.
- És ha valaki nem ilyen akkor mi történik vele? - Kérdi Tomas.
- Tomas barátom figyel jó és ne ijedjetek meg. - Mondta a hal és hirtelen lemerült. A víz színe vér vörösre változott és nagy hullámok keletkeztek majd egy sárkány bukkant fel és tüzet okádott ki a szájából de egyszer sem feléjük lövellte ki az égető tüzet. Majd ismét lecsendesült a víz és visszaváltozott kék színűvé.
- Laura te jó vagy te nyugodtan megfürödhetsz a vizemben Egyet viszont kérek cserébe. - Mondta a hal.
- És mi lenne az? - Kérdi Laura.
- Ha eljössz fürödni akkor mindig simogasd meg a hátamat. - Mondta a hal és elmerült de hamarosan ismét visszajött és szájában egy üveget tartott.
- Tomas ezt az üveget neked adom. Töltsed meg evvel a vízzel és tedd Laura szobájába. Ha megváltozik a színe akkor a királylány veszélyben van. - Mondta a hal.
- Köszönöm neked te hal de nem hiszem hogy csak azért adtad nekem hogy megsimogassalak. - Mondta Laura.
- Így van. Minden hónap első vasárnapján hozz ide nekem egy ökröt hogy a sárkány jól lakhasson. Ha veszélybe kerülnél ő segíteni fog rajtad. - Mondta a Hal és elmerült és többet nem jött fel. csak a víz alatt lehetet látni. Laura levetkőzött és bement a vízbe. Laura a hal mellé úszott és megsimogatta a hátát majd elúszott és nem jött vissza. Laura felment a felszínre.
- Gyere be a vízbe isteni. - Mondta Laura. Tomas is levetkőzött és beugrott a vízbe. De a hal ismét megjelent.
- Elfelejtettem mondani valamit barátom. Legközelebb ne hozd magadal a kardodat vagy a sárkány végez veled. Most pedig mutatni szeretnék valamit. - Mondta a hal és lassan lefelé kezdett úszni Laura és Tomas pedig követték, A hal beúszott egy víz alatti barlangba ami nem volt hosszú és egy másik tóba úsztak át de az már nem a barlangban volt hanem kint a szabadban. A víz partján őzikék legelésztek.
- Ha valami veszély fenyegetne Laura a barlang megnyílik előtted és ide elbújhatsz. más előtt nem fog megnyílni a parlag bejárata. Vagy ha csak egyedül szeretné lenni akkor is ide jöhetsz. - mondta a hal.
- De mért vagy velem ilyen jó és mért mondod annyiszor a veszély szót? - Kérdi Laura.
- Te igazságos vagy a népeddel mindent megadsz nekik. Várost pitetél nekik, nem zavarod el az idegeneket hanem inkább befogadod őket. Nem kivételezel senkivel te mindenkit embernek tartasz. - Mondta a hal.
- De azért van hibám is ugye? - Kérdi Laura.
- Persze hisz olyan ember nincs akinek ne lenne hibája. Neked nem is hibád hanem szenvedélyed van te szereted a szerelmet és a szeretkezést. Ami nem is olyan nagy hiba. - Mondta A hal.
- A veszélyről még nem beszéltél nekem. - Mondta Laura.
- Arról nem beszélhetek de tudnod kell hogy nemsokára veszélyben lesz részed. Tomas nincs értelme megerősítened az őrségedet ez más veszély nem halálos de ennél többet nem mondhatok ez egyedül Laura tudja legyőzni még a sárkány sem ő csak segíteni tud de legyőzni nem. - mondta a hal.
- Köszönöm őszinteségedet. Egyet árulj el nekünk hogy most hol vagyunk? - Kérdi Laura.
- Pontosan ugyan ott ahol az előbb a barlangban csak a másik oldalán. Valaki a barlangba lépett. - Mondta a hal.
- Igen és ki az? - Kérdi Laura.
- Menjetek ki a vízből és nézetek bele és megtudjátok. - Mondta a hal. Laura kimászott a vízből és az őzike mellé ált majd megsimogatta a bársonyos szőrét.
- De hisz ez Elizabet és Eric. Ők a barátaim. - Mondta Laura.
- Tudom. Ők ketten beléphetnek a vízbe mert Elizabet pontosan olyan jó mint te. De a titkos helyet nekik nem mutatom meg. Na jó most már elmegyek és nem zavarlak titeket szeressétek egymást. - Mondta a hal és lemerült a víz alá.
- Várj hal had simogassalak meg. - Kiáltott Laura de a hal nem jött vissza. Laura most a fiúhoz úszott.
- Köszönöm neked hogy megmutattad ezt a mesés tavat. - Mondta Laura és megcsókolta a fiút.
- Szeretlek. - Mondta Tomas és viszonozta Laura csókját.
- Kérlek szeretkezz velem. - Mondta Laura és kiúszott a partra és lefeküdt a fűbe. Tomas pedig mellé feküdt és megint megcsókolta a lányt, majd megfogta az egyik mellét és masszírozni kezdte és tovább csókolta a lányt. Tomas keze Laura egyik melléről a másikra szaladgált és érzéki újaival a bimbókat kényeztette ami az izgalomtól hamar megduzzadt és megkeményedet. Laura most megfordította a fiút és ráfeküdt és véletlenül a fiú szerszáma becsúszat a puncijába. De Laura most még nem akarta hogy a szerszám ki be járkáljon benne, ezért felegyenesedett majd elcsúszott s a fiú dorongját tövig a szájába vette, nyelve az egyre keményebb makkját súrolta. Egy idő után Tomas megfordította Laurát így most ő kényeztethette. Laura szétárt combjai közé dugta az arcát és nyelvével becézgette a szétnyíló gyönyörkelyhet. A lány felsóhajtott s formás lábai meg-megremegtek és váratlanul villám gyorsan száguldott át rajta az extázis szele. Laura ismét rámászott a fiúra de vele ellentétes irányba így mind a ketten egyszerre tudták ajkaikkal egymást boldogítani. Nyelvek szaladgáltak a nemi szerveke, ajkaik cuppogtak, rózsás húsdarabkák csillogtak a meleg nyál bársonyától. Laura négykézláb helyezkedett, Tomas a fenekéhez térdelt, hátranyúlt s igazított egyet lovagja vértül duzzadt falószán s már benn is volt kedvese testének legérzékibb részében. Laura hátranyúlt, és Tomas hátsóját simogatta és érezte hogy annak izmai össze - összehúzódik minden mozdulatnál. A Lány másodszor is eljutott a csúcsra, ám akkor már az oldalukon feküdtek és szüntelenül ölelték csókolták egymást. Pár perc múlva Tomas is követi szerelmét és kéjváladékát kívülről öntözte szerelmese égintimebb testrészét. Egy jó ideig nem mozdultak csak feküdtek egymás mellet testük összeért és boldogok voltak senki sem háborgatta őket.
- Muszáj visszamennünk szerelmem. - Mondta Tomas.
- Tudom. Olyan jó veled biztonságban érzem magamat melletted. Szeretlek. - Mondta Laura és felállt majd beugrott a vízbe Tomas követte majd beérte a lányt és megfogta a kezét majd együtt úsztak be a barlangba. Mikor kidugták a fejüket a vízből látták hogy Elizabet és Eric épp a szerelmi táncukat járják. Egy percig csöndben voltak a vízben majd kikecmeregtek belőle. A többiek mintha észre sem vették volna őket elsuhantak mellettük és kimentek a barlangból. Elizabet beugrott a vízbe és Eric meg utána. Elizabet odaúszott a fiúhoz és átölelte majd megcsókolta. Eric lassan evickélt a lábaival míg Elizabetet ne tolta el teljesen a barlang faláig. A lánynak pont ott leért a lába ezért kényenesen meg tudott állni, megfordult megkapaszkodott a sziklában a fenekét kidomborította és a lábait egy kicsit szétette. A fiú lebukott a víz alá és fürge nyelvével kényeztetni kezdte e gyönyörök kapujának bejáratát. De hamar fel kellet dugni a fejét mert igen csak fogytán volt már a levegője. Mikor kidugta a fejét a vízből Elizabet bukott le és bekapta a kemény kukacot amiben csak úgy lüktetet a vér, majd ő is egy fél perc múlva kiemelkedett a vízből és nekidőlt a barlang falának. Eric közelebb ment hozzá majd megcsókolta, közben megfogta Elizabet egyik lábát és egy kicsit felemelte, a lány pedig megfogta a fiú falkoszát és a puncijához rányitotta majd berakta a kemény dorongot. Eric hevesen ringatta alsótestét, Elizabet viszont mozdulni sem tudott. AZ egyik oldalon Eric kefélte a másik oldalon pedig a szikla akadályozta a mozgásban, ezért ellökte magától a fiút de úgy hogy még véletlenül se szakadjanak szét. Eric megfordult a vízben a lánnyal együtt. Elizabet feltette mind a két lábát Eric hátára és átkarolta hogy a fiú a kezével tudjon egyensúlyozni a vízben. A mutatvány sikeres volt kefélve jutottak ki a tó szélére, de amikor kiszálltak még akkor sem eresztették egymást. Elizabet lábai és karja még mindig keresztül ölelték a kandúrt aki a könnyű lányt felemelte és kivitte a partra. Nem tette le azonnal kezeivel megragadta a lány popóját és emelgetni kezdte. Majd hirtelen letette Elizabetet és kihúzta a lompost a puha szirmok lágy szorításából és már tört is fel belőle az éltető nedű. Egy darabig csendben reszkető testel feküdtek a barlang kövezetén majd ők is elhagyták a rejtekhelyüket.
- Laura nem azt mondtátok hogy a barlangba mentek? - Kérdi Elizabet.
- Ott voltunk csak találkoztunk egy nagyon kedves halacskával aki beszélt velünk és mutatott nekünk egy másik barlangot a víz alatt. - Mondta Laura.
- Mi is találkoztunk a hallal és hozzánk is beszélt. Azt mondta hogy majd nekem is mutat egy barlangot. - Mondta Elizabet.
- Királynő kérem siessen vendég érkezett. - Mondta a kapuban álló őr. Laura csodálkozva nézett az őrre mert nem szokta királynőnek szólítani.
- Valami király féle jött hozzám? Azért szólítottál királynőnek? - Kérdi Laura.
- Igen királynőm. - Mondta az őr. Laura meg besietett a palotába.
- Hol a vendég? - Kérdi Laura.
- Itt vagyok kislányom. - Szolt az apja.
- Apám te itt de hisz nem számítottam rád. - mondta Laura.
- Felség örülök hogy látom. - Mondta Elizabet és meghajolt.
- Mi az lányom nem is örül hogy itt vagyok? - Kérdi a király.
- Dehogy nem örülök olyan jó látni téged már lassan hogy két honapja vagyok itt és azóta nem is láttalak. Mikor érkeztél? - Kérdi Laura.
- Egy órája. Tessék ezt az ajándékot hoztam neked ezt meg a hercegnőnek. Ezt pedig az a király küldte akinél voltam. - Mondta a király.
- A palotádban mindent rebben találtál? - Kérdi Laura.
- Ott még nem jártam egyenesen ide jöttem hozzád lányom. - Mondta a király.
- Na mesélj hogy boldogultál egyedül? - Kérdi a király.
- Emlékszel Richárdra? - Kérdi Laura.
- Várjál ne segíts. Azt hiszem de nem biztos hogy ő az a vándor akit a tónál találtál. - Mondta a király.
- Igen ő az. - Mondta szomorúan Laura és a könnyei kicsordultak.
- Mi az lányom mi történt? - Kérdi a király.
- Meghalt. - Mondta Laura és még jobban elkezdett zokogni.
- De hisz olyan egésségesnek látszott. - mondta a király.
- Elizabet kérlek mond el az apámnak mi történt vele én nem bírom elmondani. - Mondta Laura. Elizabet elmesélte hogy mi is történt.
- Hogy mit csináltak a törökök megölték tárgyalás és minden indok nélkül. - A király felpattant a székről és ordítani kezdett.
- Azonnal kéretem a tanácsot ezt meg kell velük beszélnem ezt nem tűrhetem. Írnok. - Kiáltotta a király.
- Itt vagyunk felség hivatott. - Mondta az egyik tanácsnok. A király elmesélte amit a lányától és Elizabettöl halottakat majd levelet íratatót a török királynak. A levélben ez ált.
- : Kedves barátom. A minap hallottam egy kényes ügyről kérlek. Gyere el az országomba és itt elmondom neked hogy miről is van szó. Szívélyes üdvözlettel Edd Anglia királya. - Az írnok elküldte a levelet a király palotájába és onnét galamb postával küldték tovább. Törökországba. A király hazament a palotájába és egyre idegesebb lett mert ár csak egyetlen egy nap volt a lánya születésnapjáig. Laura sem bírt aludni az nap éjjel pedig ő mit sem sejtett a veszélyről ami hamarosan eljön érte. Elizabet a folyóson fel s alá járkált mert ő sem bírt aludni.
- Mi van Elizabet mért járkálsz a folyósan? - Kérdi Tomas.
- Gyere el kell mondanom valamit. Gyere be a szobámba. - Mondta Elizabet és bement a szobájába.
- Mesélj mi van. - Mondta Tomas. Elizabet pedig elmondta neki amit a veszélyről tudott.
- De mért nem szoltál idáig nekem? - Kérdi Tomas.
- A király maga kért meg rá hogy ne szoljak róla senkinek... - Mondta Elizabet mior pontosan éjfélt ütött az óra és Laura kétségbeesetten kezdett el kiáltozni.
- Segítség! Mi ez itt rajtam? - Kiáltozta Laura. Tomas azonnal berohant a szobájába és látta hogy egy erényöv van Laurán aki megpróbálta leszedni de nem ment neki.
- Valami baj van? - Kérdi az egyik katona aki a kiáltásra érkezett.
- Semmi baj menj ki és senkit se engedj be. - Mondta Tomas.
- Értettem. - Mondta a katona és kiment a szobából.
- Laura figyel nyugodj meg nagyobb veszélyre számítottunk. - Mondta Elizabet.
- Milyen veszélyről beszélsz Elizabet. Először az a hal mondta a veszély szót most meg te. - Mondta kétségbeesetten Laura és rápillantott az üvegre amit a hal adott neki aminek a színe megváltozott.
- Hivatom a kovácsot hogy vágja le azt az izét rólad. - Mondta Tomas.
- Jó hivasd. Elizabet beszélj nekem erről a veszélyről mit tudsz róla? - kérte Laura. Elizabet pedig elmondott neki is mindent. Közben megérkezett a kovács és megpróbálta leszedni róla de egy idő után feladta nem sikerült neki leszedni.
- Gyertek menjünk le a halhoz lehet hogy ő tud valami tanácsot adni. Tomas vitess egy ökröt a barlang bejáratához. - Mondta és elindult kifelé Laura. Mire a barlanghoz értek Eric már ott várta őket egy ökörrel, Majd négyen bementek a barlangba. Ahogy a megtalálták a vizet az abban a pillanatban vér vörösé változott és előjött a sárkány.
- Mit akarsz itt te gonosz lélek. Hagyd el a barlangot vagy nyomban felfallak. - Mondta a sárkány.
- Én Laura vagyok hoztam neked egy ökröt ahogy a beszélő halnak megígértem segítséget szeretnék tőled kérni. - mondta Laura.
- Te gonosz vagy nem kell az ökröd. - Mondta a sárkány.
- Nem én nem vagyok gonosz de ez az izé rajtam igen az. Valaki az éjjel rémtette és nem tudom leszedni. - Mondta Laura és ekkor a sárkány lemerült és a hal jött elő de a víz még mindig vér vörös volt.
- Hallom velem akarsz beszélni. - Mondta a hal.
- Igen kérlek segíts vagy mond meg hogy mit csináljak ezzel az izével. - Mondta Laura.
- Az egy elvarázsolt erényöv egy gonosz azért tette rád hogy új testbe költözzön ezzel megpecsételt téged. - Mondta a hal.
- De ki az a gonosz? - Kérdi Tomas és ekkor a víz kitisztult és egy kép jelent meg előttük.
- De hisz ez Viktória apám felesége a királynő. - Mondta Laura.
- Igen ő az de valójában ő is csak egy áldozat. Ő lassan elveszti a szépségét lassan megöregszik és ezért a benne levő gonosz lélek új fiatal testet keres keresett magának. - Mondta a hal.
- De mért pont engem talált meg? - Kérdi sírva Laura.
- Viktória vándorolt a világban nem akarta hogy egy lánnyal is találkozzon de egyszer véletlenül az édesapádba botlott és a benne rejtőző erő nem engedte többé el kiszemelt téged magának. - Mondta a hal.
- És mi kell tennem hogy megszabaduljak tőle? - Kérdi Laura.
- Ha sikerülne leszedni az erényövet és ebbe a vízbe bedobnod akkor a gonosz mid örökre meghalna. - mondta a hal.
- De hogy szedjük le? - Kérdi Eric.
- Három kulcs nyitja meg kell találni a kulcsokat és csak lehet kinyitni de csak egyszerre lehet elfordítani a három kulcsot mert különben azonnal meghalsz. - Mondta a hal.
- És hol vannak a kulcsok? - Kérdi Elizabet.
- Figyeljetek jól most arra amit látni és hallani fogtok mert csak egyszer tudom megmutatni hogy hól rejtőznek .Az első az északi sarkon van egy jég hegy belsejébe rejtve. A második a sivatagban van egy hegyben elrejtve. A harmadik pedig a tengerben egy kagylóban van. - Mondta a hal és a vízben egy térkép látszott és egyenként megmutatta hogy hol vannak a kulcsok elrejtve. Elizabet megfogott egy követ és villám gyorsan elkezdte rajzolni amit látott a vízben.
- Ügyes vagy Elizabet jó ötlet volt hogy lerajzoltad és meg kell mondanom hogy pontosan rajzoltad le. De most figyeljetek. A kulcsokhoz csak egy szűz lány és egy szűz fiú nyúlhat és mind a kettőjüknek tiszta kell hogy legyen a lelkük- Mondta a hal és eltűnt.
- Hol találunk olyan lányt és fiút akik még szüzek és a lelküknek is tiszta kell hogy legyen? Kérdi Laura elkeseredve
- Még valamit elfelejtettem mondani. Három hónapod van hogy megtaláld vagy örökre birtokba veszi a testedet a gonosz. A szüzeket hozd ide hozzám és én megmondom hogy tiszta a lelkük vagy nem. Engem nem fogsz látni sem a sárkányt, ha tiszta a lelke akkor tiszta marad a víz is ha pedig nem vér vörösé válik. De ne te kísérd be hanem Elizabet mert rajta nincs gonosz jelenlét. - Mondta a hal és örökre eltűnt.
- Menjünk és kerítsünk meg a szüzeket nincs időnk a várakozásra. - mondta Tomas és elindult kifelé a barlangból és a vár udvaráig meg sem állt.
- Katonák ide hozzám. - Kiáltott Tomas.
- Katonák a királynőnk nagy veszélyben van, és csak egy szűz lány és egy szűz fiú tudja megmenteni ezért keresetek szüzeket, de minél előbb ha lehet nem érdekel ha a kő alól is szeditek elő ölet csak hozzátok ide hozzám. - Mondta Tomas a katonák pedig pillanatok alatt eltűntek.
- Te katona maradj itt. Ülj fel a leggyorsabb lóra és vágtass a király palotájába és mond el neki amit az előbb mondtam. De ne állj meg sehol ne kiéld a lovadat most menj és legyél a szélvész. - mondta Tomas. A katona látott egy lovat a kapuban igaz nem volt rajta se nyereg se gyeplő de öt nem törődött vele felpattant a ló hátára és sebesen vágtatni kezdett és nem ált meg sehol. A hidat kikerülte mert tudott egy rövidebb utat és a folyón keresztül gázolt át. Egy órás kemény vágta után megérkezett a palotához.
- A kapukat azonnal kinyitni a királylány veszélyben van a királlyal akarok beszélni. - Mondta a katona már messziről és a kapuk kinyíltak előtte és bevágtatott a vár udvarára. Alig hogy leszállt a lova összerogyott és megdöglött.
- Hol a király azonnal beszélnem kell vele? - Kérdi a katona.
- Te bolond alszik az urunk gyere vissza reggel. - Mondta a főkomornyik. De a fiú mit sem törődött a főkomornyikkal és elkezdett felfelé szaladni a lépcsőn.
- Állítsák meg. - Kiáltott a főkomornyik és egy katona után eredt majd csatlakozott még legalább tíz őr. A folyóson ahol a király szobája volt már várták a katonák kardal kezükben várták és a háta mögött is voltak már katonák ezért ő is előrántotta a kardját és az előtte levő köt őrrel kezdett csatázni. A kardok csattanására a király felébredt és kiment a folyosóra ménezni mi történik.
- Mi az mi történt? - Kérdi a király.
- Felség beszélnem kell magával nagyon fontos a lányáról van szó. - Mondta a katona miközben tovább vívott.
- Engedjétek el azonnal. - Mondta a király és a katonák eltették a kardjukat.
- Beszélj mi van a lányommal? - kérdi a király.
- Azt nem tudom de Sir Tomas azt üzente hogy azonnal keresni kell egy szűz lányt és egy szűz fiút. A mieink már keresik őket de meghagyta hogy itt is keressenek, mimnél többet annál jobb. - Mondta a katona.
- Örség halták a fiú szavait azonnal hozzák ide elébem az ország összes szüzét. - Mondta a király.
- Ne ide hozzák hanem rögtön a Laurához vigyék őket. - Mondta a katona.
- Viktória drágám el kell mennem Laurához. - Mondta a király és lement a lovardába és felpattant a lovára A katona is kapott egy másik lovat és elindultak ketten Laura várához. Laura ahogy meglátta az apját rögtön elébe szaladt és a vállára borult és zokogni kezdett. Laura elmesélt mindent.
- Tehát Viktória volt a veszély ezért nem találtuk pedig kerestük hogy ki lehet a veszély és végig velünk volt. - Mondta a király szomorúan.
- Kérlek ne büntesd meg Viktóriát hisz ő nem tehet róla. - Mondta Laura amikor a katonák hoztak egy szűz fiút.
- Elizabet azonnal gyere van egy szűz fiú. - kiáltott Tomas. Elizabet kiszaladt a palotából és a barlang felé ment és bevitte a fiút. De a víz vörössé vált és szomorúan jött vissza.
- Sajnos nem tiszta a lelke. - Mondta Elizabet.
- Én szűz vagyok - mondta Sabrina.
- Gyere azonnal velem. - mondta Elizabet és bementek a barlangba és a víz színe nem változott meg tiszta maradt.
- Na mi van? - Kérdi Sabrina.
- Te megfelelsz tökéletes vagy már csak egy fiút kell keresnünk. - Mondta Elizabet és kimentek a barlangból.
- Na ő sem jó? - Kérdi Laura.
- De ő jó. - mondta Elizabet.
- Itt van még egy szűz fiú. - Mondta Tomas. De nála is megváltozott a víz színe. Két napon át keresték és legalább 50 szűz fiút néztek meg de egyik sem felelt meg. Végül egy lovas érkezett.
- Én szűz vagyok. - Mondta a fiú.
- Ki vagy te én ismerlek téged. - Mondta Laura.
- Én vagyok a felség lovásza. - Mondta a fiú.
- Gyere velem. - Mondta Elizabet és bekísérte a fiút a barlangba és a fiú nem változott meg a víz színe. Elizabet boldogan kiáltott fel.
- Meg van tiszta lelkű a fiú. - kiáltotta Elizabet és kimentek a barlangból.
- Megfelel a fiú tökéletes. - Mondta Elizabet ismét de már kint a többieknek.
- Nagyon jó akkor azonnal indulniuk kell. Nagyon kevés az idő. - Mondta Tomas.
- De hová kell menünk? - Kérdi Sabrina.
- Először az északi sarkra, utána a sivatagba, és végül a tenger fenekére kell mennetek. - Mondta Eric.
- De egy év alatt sem járnánk meg az utat. - mondta a lovász fiú.
- Hogy hívnakl fiam? - Kérdi a király.
- Viktor vagyok felség. - mondta a nevét a fiú.
- Viktor három hónapotok van hogy megtaláljátok a három kulcsot. Csak ti menthetitek meg a királynőnk életét. - Mondta Tomas. És egyszerre elkezdett remegni a föld és a barlangból előbujt a sárkány.
- Gyertek szálljatok fel a hátamra és elrepítelek titeket az északi sarkra de jól kapaszkodjatok mert gyorsan fogunk menni. Laura a te lelked a legtisztább és hoztál nekem egy ökröt cserébe segítek neked. Elviszem őket a három helyre. - Mondta a sárkány.
- Köszönöm neked te sárkány és megígérem hogy ha megszabadulok az átok alól annyi ökröt kapsz amennyit csak akarsz. - Mondta Laura.
- Tudod mit ennék szívesen? - kérdi a sárkány.
- Mond és hozatok neked. - Mondta a király.
- Egy bálnát az a kedvencem. - Mondta a sárkány és Sabrina és Viktor felszálltak a hátára és elrepültek vele.
- Katonák mindenki ki a tengerre és hozzatok egy hatalmas bálnát. - Mondta a király.
- Ha el is fognánk egy bálnát nem tudnánk idehozni hisz nagyon hatalmas. - Mondta az egyik katona.
- Ti csak húzzátok ki a partig és én addigra építetek egy hatalmas szálit eszközt. - Mondta az építész. Közben a sárkány már közel volt az északi sarkhoz. Ez a kis idő Laurákénál viszont több mint egy hét volt.
- Hamar megérkeztünk. - Mondta Viktor.
- Nehogy azt hidd a látszat néha csal. Te azt hiszed hogy villám gyorsan megérkeztünk közben pedig lassan. Odahaza két teljes hét telt el. - Mondta a sárkány.
- Merre van a kulcs? - Kérdi Viktor.
- Én csak elhoztalak. A kulcsot nektek kell megkeresni - Mondta a sárkány.
- Elizabet lerajzolt egy térképet. Sárkány meg tudod keresni nekem ezt a hegyet? - Kérdi és mutatta a papirost Sabrina.
- Persze. Kapaszkodjatok leszállunk. - Mondta a sárkány. és hirtelen zuhanni kezdett majd egy nagy hegy előtt leszállt.
- Jó innentől nektek kell mentetek. Egy jó tanács. Ha meglelitek a kulcsot fogjátok meg egymás kezét és csak együtt érjetek hozzá. - Mondta a sárkány és ismét felszállt.
- Hová mész? - Kérdi Sabrina.
- Láttam egy hatalmas bálnát. A hosszú út alatt megéheztem. - Mondta a sárkány.
- Na hol lehet az a kulcs? - kérdi Viktor.
- Azt tudom hogy egy barlangban van. - Mondta Sabrina.
- Nézd az ott fent nem egy barlang? - kérdezte és mutatott fel a hegy tetejére Viktor.
- Oda hogy fogunk felmászni? - Kérdi Sabrina.
- Nem tudom de valahogy fel kell jutnunk. - Mondta Viktor és elindult felfelé de egy idő után muszáj volt megállnia.
- Mi az mért áltál meg. - Kérdi Sabrina.
- Nagyon eltávolodunk a barlangtól itt fel kell kapaszkodnunk. - Mondta Viktor. Kezével meg megkapaszkodott a sziklában lábával meg rugdosni kezdte a havat, hogy a lány tudja hogy hova kell raknia a lábát. De hirtelen hátulról szuszogást hallottak és egy hatalmas orr kezdte őket felfelé tolni.
- Megjött a lift. - Mondta a sárkány és egészen a barlang bejáratáig tolta őket. Viktor és Sabrina ekkor beszaladtak a barlangba és egész végig fogták egymás kezét. Kis keresgélés után nagy fényre lettek figyelmesek és elindultak a fényforrás felé és meglátták a sziklában a kulcsot. Egyszerre nyúltak felé és megfogták. Mikor megvolt elkezdett remegni a hegy és ahogy csak bírtak kéz a kézben szaladni kezdtek. Épp hogy elhagyták a barlang bejáratát és már be is omlott és fentről kövek kezdtek el hullani. A sárkányt pedig jóval alattuk volt ezért ugraniuk kellet. pontosan a sárkány hátán landoltak.
- Na mi az megtanultatok repülni? - kérdi a sárkány.
- Nyomás mert mindjárt a fejünkre esik a hegy. - Mondta Viktor és a sárkány elindult mikor visszanéztek a hegy millió darabra hullót szét.
- Ezt megúsztuk. Hava is kell menni innét? - Kérdi a sárkány.
- A sivatagba. - Mondta Sabrina.
- Hidegbók a melegbe. a csudába a napszemüvegemet otthon felejtettem. - Mondta a sárkány és már nyaldosta is őket a forró napsugarak. Amikor lenéztek mindenütt csak homokot láttak.
- Leszállunk. - Mondta a sárkány és megint zuhanni kezdett majd landolt.
- Na keresetek egy követ abban van a második kulcs. - Mondta a sárkány. Közben Laurának meg már nem sok ideje volt hátra kevesebb mint 10 nap.
- Nem fognak ideérni 10 nap és minden elveszett. - Mondta Laura.
- Ne mondj ilyet biztos ideérnek. - Monda Elizabet. Eközben a sivatagban nagy homokvihar kerekedett és szinte semmit sem láttak. A sárkány nagy levegőt vett majd kieresztette magából és elfújta a homokot előlük. A többiek meglátták a kulcsot és odarohantak majd megfogták. Ahogy elemelték a homok elkezdett lefele folyni egyre gyorsabban, és kígyók és skorpiók százai jelentek meg körülöttük. A sárkány felemelkedett és hatalmas karmaival megragadta őket és felrepült a felhők fölé majd eleresztette és csak zuhantak és zuhanta lefelé. A sárkány pillanatok alatt alájuk került és a hátára estek.
- Most a tengerbe kell menünk. - Mondta Sabrina.
- Otthon édes otthon. - mondta a sárkány és ismét sebesen kezdett el repülni majd mikor a tenger felé érkezett egyenesen a tengerrbe repült és pont a kulcs előtt ált meg. Sabrinának és Viktornak le sem kellet a hátáról szánijuk. Elérték a kagylót és a benne lapuló kulcsot megragadták mikor megvolt a kagyló hirtelen összezáródott. A sárkány kiemelkedett a vízből és elindult hazafelé.
- Már csak egy óra és leellik a három hónap most már biztosan nem érnek ide. - Mondta Laura reményét vesztve mikor a sárkány leszállt a vár udvarára. Elizabet eléjük szaladt majd felkísérte őket Laura szobájába.
- Megszereztétek a kulcsokat? - Kérdi Laura.
- Igen meg itt van mind a három. - Mondta Viktor.
- Gyorsan nyissuk ki? - Mondta Sabrina.
- Várj a három kulcsot egyszerre kell elfordítani. - Mondta Laura.
- Jó majd én is segítek. Foguk meg a kulcsokat és óvatosan dugjuk be a zárakba. Próbáljuk meg egyszerre.
- Megvan. - Mondták szinte egyszerre.
- Jól vagy Laura.
- Igen. Folytassátok tovább. Már csak egy perc és vége mindenek. - Mondta Laura.
- Háromra jobbra fordítsuk el. - Mondta Viktor.
- Ne jobbra hanem balra. - Mondta a sárkány.
- Egy, kettő, három. - Mondta ki Laura és a többiek pedig elfordították a kulcsokat és az erényöv leesett Lauráról.
- Megmenekültem. - Kiáltozta Laura.
- Laura gyorsan vidd a barlangba és dobd de a vízbe, és ne félj a sárkánytól. - Hallatszott egy hang. Laura megfogta az erényövet és elkezdett vele rohanni nem érdekelte hogy mezítelen volt csak rohant ahogy csak bírt a barlangban nem gyújtotta meg a fáklyákat vak sötétben botorkált majd elért a vízhez ami nagyon haragos volt. Hatalmas hullámokat vetett és fortyogott. A színe vér vörös volt a sárkány pedig tüzet okádott ki a szájából. Laura messziről elhajította az erényövet ami először nekicsapódott a sziklának majd beleesett a vízbe, amiből hirtelen egy hatalmas lángcsóva tört fel és szörnyű hangot bocsátott ki magából. Annyira hangos volt hogy Laura befogta a fülét de még az is kevés volt. Laura fülébe hirtelen fájdalmak keletkeztek és eltérdelt majd elájult. Mikor elhallgatott a hang a többiek bemerészkedtek a barlangba.
- Laura kedvesem. - Mondta Tomas de a lány nem válaszolt.
- tegyétek be a vízbe és meg fog gyógyulni. - Mondta a hal. Tomas felemelte a lányt és vele együtt bement a vízbe, ami ismét elkezdett hullámzani és Laura hirtelen kinyitotta a szemét majd kimászott a vízből, majd ismét a földre rogyott.
- Vigyétek és fektessétek le holnapra nem lesz semmi faja. Itt van ez az ital ezt itassátok meg vele és elfelejt mindent erről a szörnyűségről. A másik üveget pedig adjátok oda Viktóriának és eltávozik a testéből a gonosz lélek. - Mondta a hal és átnyújtott Tomasnak két üveget és átadta Erinek. Tomas levetette Katona köppenyét és ráterítette a lányra majd felemelte és egészen Laura szobájáig vitte majd berakta az ágyába és betakarta és kiment a szobából.
- Elizabet menj be hozzá és itasd mag vele amit a hal adott és kérlek egész éjjel maradj mellette ha valami kell csak szólj mi itt maradunk az ajtó előtt. - Mondta Tomas és kiment az ajtón Elizabet pedig bement.
- Laura ébredj meg kell innod ezt az izét. - Mondta halkan Elizabet még elmondta ezt legalább háromszor majd Laura kinyitotta a szemeit.
- Megmenekültem? - Kérdi Laura.
- Igen meg. - Válaszolta Elizabet.
- Jó nagyon jó. A sárkánynak vigyetek minél több ökröt és a bálnát is vigyétek oda. - Mondta Laura.
- Jó meglesz de most idd meg azt az italt és reggelre jobban leszel. - Mondta Elizabet miután Laura megitta az italt rögtön mély álomba szenderült.
- Halottam hogy sikerült megtalálnotok a kulcsokat. - Mondta a király.
- Igen felség sikerült megtalálnunk a kulcsokat és megszabadítottuk Laurát az erényövétől. - Mondta Sabrina.
- Fiam köszönöm neked amit a lányomért tettél ezért kívánj bármit és én teljesítem kérésedet Lányom ez rád is vonatkozik. - Mondta a király.
- Nem kérek semmit felség a királynő nagyon jó volt mindig is hozzám. Ennyit megérdemelt tőlem. - Mondta Viktor
- Én sem kérek semmit csak annyit hogy had maradjak Laura mellet.
- Olyan nincs hogy nem adhatok semmit nektek az meg nem kérés hogy csak a lányom mellet akarsz maradni mert ez természetes. Tudjátok mit adok ketötöknek egy nagy földet és rajta egy hatalmas házat. Fiam többé nem kell lovakkal foglakoznod csak a saját méneseddel. - Mondta a király.
- Valóban a lovakat azt nagyon szeretnék. - Mondta Viktor.
- Én engedelmével átadnám másnak a földet és a házat mert ha elmennék akkor nem lehetnék Laura mellet. - Mondta Sabrina.
- Jó annak adjátok akinek akarjátok. - Mondta a király.
- Felség itt van ez az üveg ital ezt itassa meg Viktória királynővel és eltávozik a testéből a gonosz lélek. - Mondta Eric és átadta az üveget a királynak. Másnap Laura délig aludt. Elizabet pedig elszundított mellette. Csak akkor kelt fel amikor Tomas belépett a szobába hogy megnézze hogy minden rendben van -e.
- Hol van Viktor és Sabrina? - Kérdi Laura.
- Most éppen esznek. - Mondta Eric.
- Jó én is megyek és eszem valamit mert farkas éhes vagyok. - Mondta Laura és felöltözött és kiment az ajtón.
- Köszönöm nektek hogy megmentettétek az életemet és ezt nem csak neked Viktor és nem csak neked Sabrina hanem Tomasnak, Erinek és neked Elizabet mert te végig velem voltál. De azért mégis nektek kell mégis köszönetet mondanom mert végül is ti hoztátok el nekem a kulcsokat. Mégis én szeretnék kérni tőletek valamit amit biztosan örömmel fogtok teljesíteni nekem. - Mondta Laura.
- Igen és mit tehetünk még érted Laura? - Kérdi Viktor.
- Csak annyit hogy szeressétek egymást mert látom a szemeitekben hogy egymásra találtatok. - Mondta Laura.
- Laura ők addig nem szerethetik egymást isten igazából ameddig Viktor csak egy lovász fiú. - Súgta Elizabet Laura fülébe.
- Sir Tomas kérem a kardodat. - Kérte el Laura.
- Viktor kérlek gyere ki az udvarra. - Mondta Laura és elindult kifelé Viktor és a többiek pedig utána.
- Sir Tomas a kardodat kérem. - Mondta Laura.
- Tessék itt van. - Adta át a kardot Tomas. Laura pedig Viktorhoz lépett.
- Viktor bátorságodért itt mindenki előtt én ezzel a kardal lovaggá ütlek. - Mondta Laura és a kardot először a fiú ball vállára tette majd a fejére s végül a jobb vállára tette. Amint levette róla a kardot Sabrina odalépet a fiúhoz és megcsókolta. A várban nagy üdvrivalgással fogadták a látványt. Majd visszamentek a palotába.
- Tomas gyere csak mondani szeretnék valamit. - Mondta Laura.
- Hallgatlak. - Mondta Tomas
- Figyelj küldjél apám várába egy katonát és hozza ide Laurina barátját. - Súgta Tomas fülébe Laura és fiú elhagyta a termet.
- Nyissatok föl egy pár hordó nemes bort és adják a katonáknak, ők is ünnepeljenek. - Mondta Laura.
- Aliz látom hogy nagyon szemezel egy katonával tetszik neked? - Kérdi Elizabet.
- Hát nem tagadhatom hogy nem tetszik. - válaszolta a lány.
- Te katona gyere ide hozzám. - Mondta Laura.
- Laura kisasszony itt vagyok miben állhatok a szolgálatára? - Kérdi a katona.
- Hogy hívnak.
- Fred vagyok engedelmével. - Mondta a nevét a fiú.
- Fred tetszik neked Aliz kisasszony? - Kérdi Laura.
- Persze hogy tetszik de én még szóba se mernék állni egy ilyen nemes hölggyel. - Mondta Fred.
- Fred nyugodtan menj oda hozzá és beszélgess vele. Aliz nem bánnád ha Fred odaül hozzád? - Kérdi Laura.
- Mért lenne baj gyere csak ülj le de hozzám. - Mondta Aliz és a fiú odament hozzá és leült.
- Na már csak Elzának kell találni valakit és teljes a létszám. - Mondta Laura Elizabetnek.
- Elza nem szemeltél ki magadnak senkit? - Kérdi Elizabet.
- Hát a szó mi szó van valaki aki nekem nagyon tetszik. - Mondta Elza.
- És ki az hol van ő? - Kérdi Laura.
- A kapunál áll most őrt. Egyik este kimentem sétálni mert nem bírtam aludni és olyan jól elbeszélgettem vele. Nagyon aranyos fiú. - Mondta Elza. Elizabet ránézett Erire aki tudta ebből mit kell tennie. Felállt és kiment hogy behívja az őrt. Kis idő múlva az őr társaságában érkezett vissza.
- Felség hivatott? - Kérdi az őr.
- Én nem hivattalak de Elza kisasszony viszont igen. - Mondta Laura.
- Gyere ülj le ide. - Mondta Elza. és a fiú leült mellé.
- Elza még be sem mutattad a lovagodat. - Mondta Elizabet.
- A nevem Edd. - Mondta a fiú.
- Légy üdvözölve körünkben Edd. - Mondta Laura.
- Most már mindenkinek van párja csak nekem van otthon az enyém. - Mondta szomorúan Laurina.
- Ne szomorkodj találunk neked is valakit . - Monda Elizabet.
- De én annyira szeretem Michaelt és annyira hiányzik. - Mondta Laurina.
- Jól van szeretnéd ha itt lenne? De mond csak mért nem szoltál már akkor amikor ki kellet választanom a szolgálóimat? - Kérdi Laura.
- Azért nem szóltam mert örültem neki hogy engem kiválasztottál és féltem kéréssel fordulni hozzád. Ha megtennéd hogy idehozatnád nekem azt nagyon szépen megköszönném. - Mondta Laurina.
- Igyunk most a barátságra és a szerelemre. - Kiáltotta Eric és mindenki felemelte a poharát.
- Igyunk szeretet és igazságos királynőnkre. - Kiáltotta az ajtóban álló őr de nála nem volt pohár.
- Gyere ide te katona és vegyél magadhoz egy poharat és igyál velünk. - Mondta Tomas. Nagy volt a vigadalom beszélgettek nevetgéltek, ettek ittak jól mulattak míg be nem esteledett. Szinte észre sem vették hogy eltelt majdnem egy nap mióta az ebédlőben ülnek. Hirtelen egy katona toppant be az ajtón.
- Felség engedelmével Michael úr megérkezett. - Mondta a katona.
- Engedd be. - Mondta Laura.
- Michael. - Kiáltott Laurina és a fiú elé rohant majd a vállára borult és hevesen kezdte el csókolgatni.
- Köszönöm Laura nagyon köszönöm.
- Figyeljetek nincs kedvetek fürödni? - Kérdi Laura.
- Remek ötlet. - Mondta Elizabet.
- De hová menyünk fürdeni kint hideg van és szerintem a víz is hideg. - Mondta Elza
- Tudódjátok a katonák építetek nekem egy medencét amiben meleg a víz ott nyugodtan lubickolhatunk. - Mondta Laura és elindult kifelé.
- Ja el is felejtettem hogy a börtönben van medence . - Mondta Elza. Mire a többiek beértek a börtönbe vagy nevezzük inkább fürödnek Laura már levetette ruháit és a vízben volt. A többiek is követték a példáját és mindenki egyenként levetkőztek és beugráltak a vízbe. A többit meg képzeld el hogy mit csináltak ezt már rád bízom.
Ha nem hiszed el a mesémet akkor tudod hogy mi a dolgod. Menj el a polgármesteri hivatalba vagy a sóhivatal és járjál utána
Szavazz Te is!

Átlag: 6.51 pont (185 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#19 feherkalman1 2016. 06. 1. szerda 09:21
Nem volt rövid de egész jó.
#18 vakon53 2016. 04. 24. vasárnap 16:37
Én és a feleségem mindaháromrészre 10 pontotadunk!
#17 tutajos46 2014. 02. 7. péntek 05:48
még jó is lehet.
#16 genius33 2012. 10. 2. kedd 06:35
Ennek aztán van terjedelme smile de jó is.
#15 biharos 2007. 07. 2. hétfő 17:34
Jót röhögtem az egészen de nem cikizésve inkább összekaccsintva olvasótársaimmal. Hát....a helyesírás...sok kívánni valót hagy magaután. De a sztori bájos, no nem porno, mit keress akkor itt? kedves...pontokat szerényen mérek így, összese
7 pont
#14 csuki17 2005. 06. 10. péntek 10:12
semmi közöd hozzá
#13 juuujjjj 2005. 01. 19. szerda 11:57
Ahogy olvasgatom úgy látom , hogy valahol a porcelán csibe és a kifejlett éticsiga stílusa között van a dolog :-D ..de lehet hogy tévedek és a mocsári békának van hasonló írói tehetsége ..
#12 Kover 2004. 09. 25. szombat 20:56
Ne anyazzatok man, ez nagyon jo sztori!
#11 ribizli 2004. 09. 14. kedd 13:44
Meg ez sem: "felhúzta az újára a gyürüt"
#10 ribizli 2004. 09. 14. kedd 13:35
"...felyét vétetem..." Hát ez nem semmi.
#9 N 2004. 07. 15. csütörtök 11:54
a sztori nem volna rossz, de a nyelvi igénytelenség kiábrándító :-(
#8 Johnny English 2004. 05. 17. hétfő 17:06
Laura is also very sexy.
#7 Pavlov 2004. 05. 13. csütörtök 12:29
Szerintem Viktoria a legXXXisebb az egesz sztoriban... igaz, egy helyen a szerzo Cikoriat ir. Ezzel egyutt a harmadik is 10-es.
#6 Golyó 2004. 05. 12. szerda 12:00
Kivancsi vagyok, hogy fog folytatodni.
#5 Merev Hulla 2004. 05. 10. hétfő 18:20
A kettedikre csak 8-ast adtam, de ez 10-es.
#4 noname 2004. 05. 7. péntek 17:19
Mondjuk 10-et nem adok ra, de 9-et azert megerdemel.
#3 Chris 2004. 05. 6. csütörtök 20:42
Jobb, mint ahogy eloszor gondoltam.
#2 reeeader 2004. 03. 10. szerda 23:53
Vháúúú. Igazi nyelvtani parádé :D

Mintha nem tudna magyaről, de elolvasott volna 100000 pornó sztorit, és onnan ollózná össze... Vagy ez archaizálás akar lenni? :D :D :D
#1 Törté-Net 2004. 02. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?