A+ A-

Myokina (-yuri)

Myokina.
Mit mondhatnék róla? Akár a szélvész, a zivatar, a harag és a nyíló virágok keveréke. Képzeljetek el egy üveglombikot, tegyétek bele ezeket a dolgokat, rázzátok össze és hoppá! Megvan egy arrogáns, beképzelt, fennhéjázó és meseszép lány.
Bámultunk, nem csak az osztályban, de az egész iskolában. Figyeltük a farmer miniszoknyás, fehér inges, sudár alakját, a hosszú gesztenyebarna haját és a hatalmas kék szemeit. Nagyon kék, mintha festették volna, ezer kékből kikeverve, csak neki.
Az új lány minden tekintetet magához vonzott az enyémet is.
Éreztem féltékenységet, de már megszoktam. Csak egy semmitmondó szürkeséghalmaz vagyok, eggyel több vagy kevesebb, mit sem számítok.
Nem úgy, mint Myokina. A szép ovális arcával és a söprű szempilláival azonnal királynővé vált, körül zsongták az osztálytársaim, legfőképp a fiúk.
Norana húzta a száját, mert eddig ő volt az ügyeletes szépség, és lám egyszer minden királyság véget ér, letaszították a trónról.
Eltelt egy hónap is, amire Myokina méltóztatott velem két percet beszélni. A többi lány félkörívben közre fogta az udvaron, amikor elém lépett a szünetben.
- Micsoda helyes kis kardigánod van! - csippentette meg a kötött felsőmet.
- A nagymamádtól vetted kölcsön? - kérdezte egyre vörösödve, és a szája elé téve a kezét, mert félt, hogy kirobban belőle a gúnyos nevetés még a válaszom előtt. Vigyázott, hogy biztosan meg tudjon alázni.
- Hát... elaludtam és ez akadt a kezembe elsőre. - lódítottam.
- Siettem nehogy elkéssem. - folytattam szemlesütve, miközben végigsiklott a tekintetem a rozsdabarna, szöszös szörnyűségen.
Mindenki tudta, hogy hazudok. Ha esett az eső az áprilisi hűvösben azt vettem fel mindig, mivel nem volt másom.
Az volt a világ vége, a pillanat, amikor elkezdett nevetni mindenki. A fülemre tapasztottam a kezem, és becsuktam a szemem, hogy ne lássam a gúnyos arcokat, ne halljam a hangot, ami belemart a szívembe.
Sírtam.
Bezárkóztam a mosdóba és csak zokogtam. Majdnem fellöktem mindenkit odafelé, se nem láttam, se nem hallottam, csak egyedül akartam lenni. Nyomorultnak éreztem magam, egy szerencsétlennek. Bárki más tette volna velem a megalázó dolgot nem bántott volna annyira, de éppen ő!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.86 pont (111 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 12. 13. szombat 13:02
Nagyon szép volt.
#4 A57L 2014. 04. 20. vasárnap 08:36
Egynek elmegy.
#3 Aelm 2011. 07. 3. vasárnap 17:54
Nagyon köszönöm neked!
#2 Remete D. László 2011. 07. 2. szombat 13:34
Kedves Aelm!
Jó, hogy időnként küldesz nekünk valami meglepetést.
Ez is tetszett!
Természetesen megy a tízpont
#1 Törté-Net 2011. 06. 30. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?