A+ A-

Egy estém otthon

Pénteken történt. A szokásos hétvége-érzés mindenkin eluralkodott már. Őrítően lassan telt a nap, az unalmas órák csak nem akartak véget érni. Egyik szünetben ott ültél egyedül a folyosón. Gyorsan felmértem a helyzetet, és mivel láttam, hogy most senki mással nem kell megküzdenem a figyelmedért - elég társasági ember vagy, ezért is volt jó alkalom - odaléptem, és halkan megkérdeztem, volna-e kedved átugrani hozzám, dumálnánk egy jót, vacsi is lenne, a többit meg ki tudja. Nem mondom hogy nem éreztem valami izgalomfélét a rövidre fogott kérdezés közben, de meglepően nyugodt voltam. Ez talán annak köszönhető, hogy Veled kapcsolatban soha nem voltam gátlásos. A kérdés végére megcsillant a szemed, de látszott rajtad hogy gondolkozol. Persze nem sokáig. A kérdés rövidségéhez mérten röviden válaszolsz: benne vagy! Én egy fejbólintással, és egy mosollyal jelzem teljes elégedettségemet. Mivel mások is közelítenek, és nem akarom egyikünket se magyarázkodásra kényszeríteni, témát váltunk és már többen folytatjuk a beszélgetést. Napközben nem sokat gondoltam az előttem álló vendéglátásra, de egyszer rád tévedt a tekintetem az egyik óra alatt. Egy melletted ülő lánynak sugdostál valamit, majd észrevetted, hogy figyellek, mire felnéztél, és egy széles vigyor jelent meg arcodon.
Nem lehet, hogy már elpletykáltad! - gondoltam, és azon járt az eszem, hogy vajon nincs-e valami turpisság a dologban. Végül abban állapodtam meg magammal, hogy nem sok kellemetlenség érhet, lesz ami lesz, a dolgot visszavonni már úgysem lehet. Délután értem haza, volt elég időm, és ki is használtam. Késő délután, kora estére vártalak. Már teljesen sötét volt odakint mikor megérkeztél. Magaddal hoztad kintről a hideget, megborzongtam mikor a köszönőpuszit arcodra nyomtam. Hipp-hopp kényelembe helyeztük magunkat a konyhában. Egyikünk se volt túl éhes, nem is tálaltam túl sokat. Épp annyi fogyott, hogy a kevés vörösborral összhangba kerüljön. Az elején semmi dolgokról folyt a társalgás, de persze elég hamar szóba került a meghívás célja. Aranyos volt, ahogy kerülgettük a konkrétumokat, inkább csak ilyen levegősen, burkoltan beszéltünk. Kicsit komolyabbra váltottam a hangnemet. "Úgy gondolom, hogy egy rendkívül érzéki lány vagy, aki tudatában is van ennek. Nem vagy prűd, de tudod hol a határ. És nem egyszer döbbentem rá, mennyire érzékeny is tudsz lenni, és mennyire igényled a gyengédséget.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.69 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 feherfabia 2014. 12. 9. kedd 06:20
8P
#4 listike 2014. 02. 22. szombat 13:23
Közepes.
#3 papi 2013. 08. 5. hétfő 09:58
egész jó
#2 Kenoby 2004. 01. 9. péntek 11:36
(fiu vagyok)
Hat... biztos teccik, annak akinek tetszik:)
En mondjuk nem szeretem az olyan torteneteket, amik nekem irodnak. Szoval amikben nem ket ember dolgait meselik el, hanem az egyik az iro, a masik az olvaso.
Azert nem szeretem, mert:
1. elkezdem olvasni, es mar mindent magamra veszek, kezd erdekes lenni, es akkor derul ki, hogy az iro fiu:) Hatmost erre mitmondjak? Ennel lehangolobb nincs is a vilagon:)
2. valahogy amugy se tetszik ez a fajta iras. Biztos szep meg minden... de nekem nem.
El se olvastamm, bocsi.
#1 Törté-Net 2004. 01. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?