A+ A-

Aki jól kártyázik

A férfi rettenetesen unta magát a birtokon. Két éve költözött a kúriába, amihez hatalmas földek és erdők tartoztak. A kusza, rendezetlen birtok- és pénzügyeket már az első tavasszal elrendezte. A nagyapjától örökölte a területet és a hozzá tartozó „poklot”, ahogy a családban nevezték a környéket, de leginkább az embereket. A parasztokat buta és mindenféle ostoba hiedelmektől félő gyülekezetnek tartották a többiek, de ő egészen jól szót értett velük.
Miután megszervezte a birtokot és a hozzá tartozó embereket, a következő évben a birtok közepén lévő házat építtette újra. Gyönyörű szép, világos, boltozatos, de legfőképp divatos lett. A falu lelkésze és a bíró rendszeresen jártak hozzá ebédre, illetve a rokonai is felkeresték nyaranta. Elismert, sikeres ember lett belőle. A nagynénje, aki felnevelte elismerően szólt róla, már csak egy feleségért imádkozott a teremtőhöz.
A férfi azonban hajthatatlan volt házasság téren. Ennek pedig egyetlen oka volt: eszméletlenül rajongott a női nemért és nem akarta hozzáláncolni magát egyetlen személyhez sem.
A nyár az utolsókat rúgta, az összes rokona egy hete visszaköltözött a városba. Egyedül maradt és rettenetesen unatkozott. Amikor a szolga belépett a könyvtárba, éppen erotikus verseket olvasott fel magának és a porosodó többi kétezer kötetnek.
- Levele érkezett, uram - közölte a szolga és kimért pontossággal az asztalra helyezte a borítékot, majd egy levélvágó kést tett mellé.
- Köszönöm - válaszolt a férfi. - Felolvasná, kérem?
A szolga kibontotta a levelet, átfutotta, majd hangosan közölte a tartalmát:
- A Lucaffy leány invitálja Önt ma estére magához vacsorára. Az írja még, hogy ott vendégeskedik nála az egyik kuzinja. Kéri az urat, hogy vigyen magával a tavalyi borból, abból a finomból - a szolga felpillant a levélből és az urára néz, majd hozzáteszi: - Az utóirat azt írja, hogy a Papának sajnos hirtelen el kellett utaznia és a két védtelen hölgyet egyedül hagyta. Uraságodnak lovagi kötelessége, hogy a hölgyek kérését teljesítse.
A szolga átadta a levelet az urának.
- Készítsem a kocsit? - nézett kérdőn a férfira.
- Mindenképp - válaszolta az kurtán és kissé bosszúsan. - És azt a bort is keresse elő! Remélem nem itták fel Dénesék mindet a múltkor.
A Lucaffy lány apja, a gróf a szabadságharcban halt meg. Szerencséje volt, mert a család nem bírta volna elviselni az utána következő megaláztatást. A leány egyedül maradt a Papával, aki a nagybátyja volt neki. Ez idestova húsz éve volt, azóta a kislányból érett nő lett. Amennyire Max tudta nagyon is megért. Hallott pletykákat arról, hogy hogyan csábítgatta a fiatalabb Rónay fiút, aki épphogy beállt az akadémiába huszárnak és azt hitte övé a világ. Tíz percig az övé is volt, aztán valamit elügyetlenkedett és a leányzó kidobta a hálószobájából. Aztán pletykálnak még sok nemes ficsúrról, de ezekre ő nem nagyon adott. Minden esetre a lány tetszett neki.
Kinek ne tetszett volna. Magas volt és karcsú. Hosszú, barna haja volt, pisze orra és kacér tekintete. Nem bájos, inkább már-már udvariatlanul kihívó teremtés volt. Nemegyszer megbotránkoztatta az idősebb közönséget a fiatal férfiakhoz való játékos hozzáállásával. Széles vállai és gyönyörű dekoltázsa volt. A legutóbbi bálon, amit a Petróczyak rendeztek egy hónappal ezelőtt, azon eszméletlenül jól állt rajta az a sötétzöld ruha. Csipke volt a melle fölött és a karján is, a hajában pedig márvány színű gyöngyök voltak fűzve. Egyszer sikerült megcsípnie egy táncra. Akkor úgy mozgott a karjában, mint egy tündér.
Most rá kell vigyáznia úgy, hogy a Papa nincs a közelben, ami nagy előny. A kuzin viszont valószínűleg jelentősen fiatalabb, de hátha az egyik szolgálóval el lehet küldeni hamar, esetleg már vacsora után.
Ezekről gondolkodott, amíg a kocsi átzötyögött a szomszédos birtokra. Az út körülbelül egy óra volt és kényelmetlen. A Lucaffy kúria valamivel kisebb volt, mint az övé és vöröses árnyalatú festését már megfestette a lemenő nap. Kiszállt a kocsiból és a szalonba sietett.
Ott meglepetten vette észre, hogy csak egy szolga várt rá, aki azonnal az ebédlőbe kísérte. A házigazda itt sem mutatkozott, ellenben egy személyre terített asztal és vacsora várta. Nem evett sokat, nem értette a helyzetet. A szolga egy szót sem szólt.
A vacsora után bosszúsan felállt és az előszoba felé indult, de a szolga ekkor megszólította.
- Uram, a kisasszonyok a társalgóban várják Önt.
- Valóban? - kérdezett vissza Max pimaszul. Nem tetszett neki a bánásmód, de nem ellenkezett.
A szolga kitárta neki az egyik ajtót, amely a folyosóról nyílott és betessékelte a férfit. Ott két fiatal nő várta, az egyik a grófkisasszony, a másik a kuzin volt. Éppen összebújva pletykáltak valamiről és hangosan kacagtak, amikor Max belépett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.88 pont (64 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 joe013 2018. 11. 10. szombat 16:22
tényleg csak egy álom?!?!
#11 Andreas6 2018. 11. 10. szombat 09:33
El kellene dönteni, hogy múlt vagy jelen igeidőt használsz. A stílusod sem tetszik. Mindegy, ez az én bajom.
#10 veteran 2018. 11. 10. szombat 05:53
Remek álom.
#9 zoltan611230 2018. 11. 10. szombat 02:17
Szép álom....
#8 Bizse42 2018. 11. 10. szombat 00:32
Érdekes, ha a lenti #4 csucsu50 írta a dolgozatot! A saját írásához mond kommentet? Vagy kettő CSUCS50 van? Különben folytatásra érdemes Kedves csucsu50!
#7 sunyilo 2018. 11. 9. péntek 22:31
Szép álom...
#6 gyuri0926 2018. 11. 9. péntek 12:51
Nem valami nagy durranás
#5 fiesta14 2018. 11. 9. péntek 09:21
lehetne folytatni. és talán lesz is...
#4 cscsu50 2018. 11. 9. péntek 07:29
könnyű Katát táncba vinni
#3 feherfabia 2018. 11. 9. péntek 06:06
Kellemes álom!
#2 A57L 2018. 11. 9. péntek 03:33
Pajkos lányokkal nem rossz akció.
#1 Törté-Net 2018. 11. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?