A+ A-

Koleszban történt

Pár évvel ezelőtt hozzámb@sztak egy nyelvszakos diplomát. Az egyetem volt az első biztonságos hely alkoholproblémás édesapámtól és mesteren vetettem magamnak még két év biztonságot. A gond: anyagiak miatt koliba kellett költöznöm. A kollégium gondolata nem tartozott a legcsábítóbbak közé. De valami benne igen: a többi srác.
Gimiben tudatosult bennem, hogy az utcán kb. minden nyolc nő után két srácot is végignézek. Aztán nagy bambaságomban vagy nekimegyek egy póznának, vagy elfelejtek leszállni a buszról. Akkor azt gondoltam, nincs ezzel semmi gond, ettől még normális vagyok. Ezt erősítették meg a tizenkettedikes cumik és kézimunkák egy-egy házibuliban a gólyalányoktól, majd egy cserbenhagyásos gázolás nem sokkal érettségi előtt. Azaz a csaj is és én is nagyon el akartuk veszteni, megtörtént, majd lefürödtünk és sose láttuk egymást többet. Későbbi barátnőimmel már persze más volt és azon kívül, hogy egy nárcisztikus f@sz tudtam néha lenni, ami miatt egy idő után elhajtottak mellőlem, ketten egy-egy évre leparkoltak mellettem és életem meghatározó személyei voltak. De valamiért melegpornót is néztem. És minél többet, annál inkább azt éreztem, nem vagyok normális.
Nem a tény miatt, hanem, mert nem volt fekete és fehér. Amint egy vetkőzős típusú részeg levette a pólóját és valamiért azt gondolta, hogy rengő melltartóban tolatni David Guettára jó ötlet, én már álltam, mint a cövek. Ellentétben amikor egy kidolgozott férfi testet láttam magam előtt, akkor nem mindig kapcsolt ez be. És pont ez volt a gond: nem mindig. A kérdésem így az lett, hogy mi vagyok akkor. És akkor megpróbáltam még a gondolatát is lenyomni, mközben három meztelen férfi tusolt mellettem. Írmagját is ki akartam írtani magamból, miközben egy szobatársam pólót cserélt tusolás után. Hírmondóját se hagytam hasonló gondolatoknak, amikor este azt hitte, hogy mindenki alszik és ott verte a sarokban.
Ő volt Marci.
Álljanak itt csak a tények: fél év alatt onnan, hogy valamiért azon kapom magam, hogy megint rá nézek odáig jutottam, hogyha valami történik, nem utasítanám el. Csak ez a valami sose történt meg, kiderült, barátnője van három éve. De akkor már esténként magamban rá vertem. De akkorra már, amikor egyszer eszembe jutott a vonaton hazafelé, egyszerűen ki kellett mennem a WC-be kiverni, mert nem bírtam magammal. Ne tudjátok meg, mennyire kikészített. És a legviccesebb? Ő azt a "jó ember benyomását" keltette. Erős fekete szemöldök alatt meleg barna szemek, de konkrétan szinte ilyen diófabarna barna mindez göndör fekete hajjal körülölelve, ami mindig a füléig ért. Az a valaki volt, aki alapjáraton is mosolyog és amikor megkérdezi, hogy vagy, komolyan gondolja. Az, aki kiröhög, amikor kinézed alvóhelynek a vízelvezető árkot, de utána már ugrik is, hogy kihúzzon. Aki lekúrja a fejedet, hogy miért sajnáltatod magad egy megbukott vizsga után, de amikor ő is megbukik balf@sznak hívja magát és pótvizsga előtti este ő fizeti az első kört. Focista volt, de nem az agyonkisportolt. A legviccesebbek az ilyen "ez meg most mi" dolgai voltak, amikor, barátnő ide-oda, olyan análvicceket tudott mondani, hogy a fal adta a másikat, vagy amikor már nagyon idegesítettem, gyakran mondta, hogy elfenekellek, vagy amikor egy ismerkedős oldalra ő fogalmazta meg a leírásomat az úszós vállaimtól kezdve a zöld szemeimen át odáig, hogy úgy tudok néha nézni valakire, mintha a világ összes szeretetét oda akarnám neki adni. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, de sajnos minél közelebb kerültünk, annál inkább éreztem, hogy elnyomom magamtól, mert nem tudok a feszültséggel mit kezdeni. Aztán eljegyezte a barátnőjét és összetörtem. Ráadásul duplán, mert kevésbé éreztem férfinak magam. Mi az, hogy ennyire megvisel? Ezt ő is észrevette. Kerülni kezdtem, sokat jártam ki a koliból, beszélgetéseinket hamar lezárni igyekeztem és nem tudtam a szemébe nézni.
- Hallod, baj van? - ha lehet ezt a kérdést finoman feltenni, ő úgy tette fel, de közben tenyerét erősen a falhoz vágta és karjával elállta az utamat. Még akkor se néztem rá. Csak mondtam, hogy hagyjon békén a pics@'ba, sok a dolgom. Félrelöktem a kezét és elkezdtem kinyitni a szobaajtót, de a következő mondatára megállt a kulcs a zárban nekem meg a szívem egy pillanatra.
- Attól nem lesz jobb, ha kerülsz.
- Mi van? - Elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Figyu - odalépett mellém - azt hiszed én nem veszem észre, mit csinálsz?- nagyot nyeltem, de már a szemébe néztem. Elvette tőlem a kulcsot, kinyitotta az ajtót, majd előreengedett. Én némán leültem az asztalhoz, ő bezárta az ajtót, majd leült mellém. Nem tudtam beszélni. Egy másik szobatársunk fizikás, ő tökéletesen el tudta volna magyarázni, hogy két ellentétes irányú erő hat rám és ezek kioltják egymást egy kibírhatatlan állapotot fokozva percről percre. Valahol el akartam neki mondani mindent, valahol pedig tudtam, hogy ezzel mit adok fel. Van az az érzés, amikor megnyugszol, hogy bármire is gondolsz, az megmarad a te határaidon belül.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.58 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 joe013 2018. 11. 10. szombat 17:17
nulla...........
#6 sunyilo 2018. 11. 8. csütörtök 21:26
Nem szeretem...
#5 Leni-n-85 2018. 11. 8. csütörtök 13:03
A történet érdekesen alakul. Ha folytatnád, akkor lenne csak érdekes, mert az embernek (legalábbis nekem biztosan) az jöhet le ebből a történetből, hogy itt nem érhetett végett, hisz érzelmeitek egyformák voltak.
#4 cscsu50 2018. 11. 8. csütörtök 08:17
mínusz pont járna
#3 veteran 2018. 11. 8. csütörtök 07:53
Úgy látszik ez negatívnap, ez sem érdemelne pontot.
#2 A57L 2018. 11. 8. csütörtök 04:01
A megírásért jár két pont.
#1 Törté-Net 2018. 11. 8. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?